A szülés egy természetes folyamat, amely általános élettani törvényszerűségek szerint zajlik a terhesség 37-40. hete között. Bár a test önmagától, természetes folyamatként készül fel a szülésre, a lelki felkészülés érdekében érdemes minél több információt szerezni a témában. Azok a kismamák, akik előre megismerik a szülés menetét, általában jobban képesek ellazulni a szülés alatt. Márpedig az ellazulás sokat segíthet abban, hogy minden könnyebben, rendben menjen.
A szülés a magzat világrahozatala a terhesség végén, és a folyamata három módon indulhat meg: a magzatburok megrepedése folytán elkezd folyni a magzatvíz, rendszeres méhtevékenység, fájások jelentkeznek, esetleg magzati- vagy anyai ok miatt a szülés megindítására van szükség.
A szülés előjelei és a vajúdás kezdete
Annak, hogy a baba nemsokára megérkezik, már napokkal a szülés előtt lehetnek jelei. A tipikus „fészekrakás”, deréktáji fájdalom, hasmenés, rendszereződő méhösszehúzódások mind arra utalhatnak, hogy a pici készülődik kifelé. Ezekre a jelekre nem kell azonnal autóba ugrani, az úgynevezett „látens szakasz” akár négy napig is tarthat. A legjobb, ha a valódi vajúdás kezdetéig az anya inkább az otthon békéjét, és a család támogatását élvezi.
A tágulási szakban jelentkező rendszeres fájásokat megelőzhetik az úgynevezett jóslófájások, melyek ritkábban jelentkeznek, rövidebb ideig tartanak és gyengébbek. A jóslófájások már hetekkel a szülés előtt jelentkezhetnek, de nem annyira erősek és nem rendszeresek. A 20. terhességi héttől számíthatunk fájdalmatlan, óránként 2-3 alkalommal jelentkező keményedésre. A szülés megindulása előtti hetekben, napokban ezek a keményedések fokozatosan erősödhetnek, ez a korai vajúdás, amely hatására sokszor fájdalomérzet nélkül, vagy a jóslófájásokra egy-két ujjnyira kinyílik a méhszáj. Ekkor a fájások általában rendszertelenek, de ha rendszeresen is jelentkeznek, nem tartanak tovább 30 másodpercnél.
A korai vajúdás szakasza jelentkezhet különböző tünetekkel, mint például a hát-, deréktáji fájdalom, a menstruációszerű görcsök, esetleg hasmenés, melegségérzet. Gyakran tapasztalható véres, nyákos folyás a hüvelyből, amely a méhnyakban található nyákos, állagában tojásfehérjéhez hasonlító, úgynevezett nyákcsap eltávozását jelzi. A nyákcsap színe rendkívül változatos, lehet teljesen áttetsző, de a sárgás, fehéres, rózsaszínes, barnás esetleg véres váladékozás is megfigyelhető. Kismamák sokszor tévesen a magzatvíz elfolyásával azonosítják.
Ennek ellenére fontos, hogy ilyenkor fölhívja a bábáját, vagy orvosát, aki segít eldönteni, mikor kell elindulni a szülészetre. A latens fázis vége felé, az aktív fázis elején érdemes elindulni a kórházba. Általánosságban elmondható, hogy az ideális időpont akkor van, amikor a fájások már kb. 10 percenként jelentkeznek.
A szülés szakaszai
A szülés három szakaszból áll: a tágulási, a kitolási és a méhlepényi szakaszból.
1. Tágulási szakasz
A szülés első szakasza a vajúdás. Ilyenkor tágul ki a méhszáj, majd megreped a magzatburok, és elfolyik a magzatvíz. A szakasz időtartama egyénenként eltérő. Első szülésnél általában hosszabb ez a folyamat, míg második vagy többedik szülésnél gyakran rövidebb.
- Az első, azaz latens fázisban elkezdődik a méhszáj kitágulása, de még nem jelentkeznek erős fájások. A szakasz akár 24 órát is eltarthat.
- A tágulási szakban a fájások egyre sűrűbben jelentkeznek és egyre erőteljesebbek, fájdalmasabbak. A fájások 3-4 percenként követik egymást, és legalább 40-60 másodpercig tartanak. A szülési fájások rendszeresen jelentkeznek, az egész hasra kiterjednek és nem enyhülnek pozíció változásakor. Eleinte 20-25 másodpercig tartanak, majd hosszabbá és intenzívebbé válnak - a tágulási szakasz vége felé már 30-35 másodpercig is eltart egy fájás.
- Jelentkezhet az úgynevezett tágulási vérzés is, ám ez maximum a menstruáció mennyiségével megegyező lehet.
- A magzatvíz általában az aktív fázis végén folyik el, ilyenkor már legtöbbször a kórházban van a kismama. Fontos tudni, hogy a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem biztos, hogy egyszerre távozik, erős folyással. Előfordulhat, hogy csak kisebb szivárgást érzékelsz. Néhány esetben előfordul, hogy a magzatburok idő előtt, még a fájások megjelenése előtt elreped, és a magzatvíz elkezd szivárogni.
A vajúdást során az orvosok és a szülésznők végig figyelemmel kísérik, segítik, nyugtatják, bíztatják a kismamát, aki kiválaszthatja a számára legkényelmesebb testhelyzetet: vajúdhat szülőágyon, labdán hintázva, állva, vagy akár a zuhany alatt is. Ha te is jól érzed magad, és a magzat is, akkor nincs szükség a szülés gyorsítására, burokrepesztésre, oxitocin infúzióra. Bábáink számtalan természetes praktikát ajánlhatnak neked, ha szeretnéd, hogy gyorsabban haladjanak a dolgok.
A szülési fájásokat igazából semmihez sem lehet hasonlítani. Általában a tágulási szak végén jelentkeznek a legerősebb fájások, a vajúdók nyugtalanná válhatnak, olyan érzésük támad, hogy a fájdalom sosem ér véget. Az egyre erősödő méhösszehúzódások sok vajúdóból türelmetlenséget válthatnak ki. A tágulási szak végén, az utolsó fél-, egy órában gyakran előfordul, hogy a vajúdó követeli a szülés azonnali befejezését, illetve a fájdalomcsillapítást, azt hangoztatja, hogy nem bírja tovább elviselni a fájdalmakat. Megjelenhet székelési inger, mely az egymást követő fájások során erősödik. Erős nyomás jelentkezik a szeméremcsontnál, illetve a hát alsó szakaszán. Hányinger, hányás is megjelenhet az erős fájások hatására.
Amennyiben igény van a fájdalomérzet csökkentésére a vajúdás során, lehetőség van az epidurális fájdalomcsillapítás kivitelezésére is. Az EDA elviselhetőbbé teszi a vajúdást és megkönnyíti a szülést is.
2. Kitolási szakasz
Amikor a méhszáj teljesen kitágult, szinte eltűnt, elkezdődik a kitolási szakasz. A fájdalom ebben a szakaszban a legerősebb, és már a tolófájások jelentkeznek, erős nyomási késztetéssel. Ilyenkorra a magzatburok már megrepedt, és távozott a magzatvíz. A magzat tehát ebben a szakaszban halad végig a szülőcsatornán. Szabályos fekvés esetén először a feje bújik ki, arccal az anyuka feneke felé fordulva. Majd kissé elfordul, és először az egyik, majd a másik váll követi. A kitolási szak elején kell felvenni a szülési pozíciót. Fontos a szabad mozgás megteremtése, hiszen a tested tudja/érzi milyen testhelyzetet vegyen fel kitolási szakban.
A kitolási szakasz lehet néhány perc, de lehet egy-két óra is. A babának át kell haladni a szülőcsatornán, ez hatalmas nagy munka. Sokat segíthetsz neki, ha megtalálod azt a testhelyzetet, amelyet a legkényelmesebbnek tartasz. Az erős "nyomatás", illetve a kitolási szakasz indokolatlan gyorsítása felesleges és sérülést okozhat.
A tolófájások rendszeresen jelentkeznek, és körülbelül 60-90 másodpercig tartanak. A fájás jelentkezésekor hasonlóan nagy levegőt célszerű venni, mint a víz alá merülés alkalmával. A tüdő teleszívása után szemet, szájat becsukva érdemes a lábakat felhúzva, úgymond lefelé a fenék irányában nyomni. Általában kitolási szakban jelentkező székelési inger hatására ösztönösen ráérez a kismama a megfelelő irányú nyomásra. Ideális esetben egy fájás alatt 2-3 hosszú nyomásra van lehetőség.
A gátmetszés ideális időpontja az utolsó előtti fájás. Előzetesen helyi érzéstelenítőt adunk a területre. A gátmetszés történhet középen, vagy kb. 30-45 fokra jobbra, illetve balra. Ha metszést kell összevarrni, a hegesedés szinte láthatatlan, repedés esetén azonban a sebszéleket nehezebb összeilleszteni, így a heg jobban látható marad. Alternatív szülés esetében a gátvédelemre helyezik a hangsúlyt, még első gyermek esetében is. Olajokkal, masszázzsal sikert lehet elérni a gátvédelemben.
3. Méhlepényi szakasz
A baba megszületése után hamarosan leválik és megszületik a méhlepény, és vele együtt a magzatburok. Ekkor már a fájások viszonylag enyhék, egy tolás általában elegendő. A méhizomzat munkája nem szűnik meg, további összehúzódások következnek, melynek során a méhlepény leválik a méhfalról, majd kevés vérzés kíséretében megszületik. A magzat világra jövetelét 5-10 perccel követi a méhlepény leválása, mely ideális esetben nem tart tovább, mint fél óra.
A méhlepényt soha nem kell a köldökzsinórnál húzni, hiszen a méhösszehúzódások hamarosan kitolják a méhből. Ekkor azt mondhatjuk, hogy a szülés lezajlott. A lepényi szakasz vezetését kétféle módon láthatják el. Az egyik módszer, amikor nem avatkoznak a folyamatba, csak megfigyelik: a placenta spontán születik meg az anya tolófájásai segítségével; a köldökzsinórt annak pulzálásának megszűnésekor vágják el. A másik módszer a lepényi szak aktív ellátása, amikor a magzat megszületése után manuális módon, különféle műfogásokkal és/vagy gyógyszerrel segítik elő a méhlepény megszületését. A köldökzsinórt korán leszorítják és elvágják. A lepényi szakasz aktív vezetése csökkenti a szülés utáni vérzés kockázatát, és lerövidíti a szakasz időtartamát. A méhlepény megszületését követően ellenőrzik, hogy a lepény egy darabban távozott-e, vagy visszamaradt-e lepényszövet a méhben. Amennyiben a megszületett méhlepény hiányos, a szülész-nőgyógyász szakorvos eltávolítja a visszamaradt szövetdarabot.
Posztplacentáris szakasz és az "aranyóra"
A szülés utolsó, posztplacentáris szakasza, mely az anya két órán keresztül tartó gondos megfigyeléséből, az újszülött vizsgálatából és ellátásából, valamint az esetlegesen fellépő szövődmények orvosi kezeléséből áll. A lepény megszületését követő, fokozottabb megfigyelést igénylő időszakot a lepény utáni szaknak nevezzük. Ez a szakasz a szülést követő 2 óráig tart, és ezt az időszakot kismamák az esetek túlnyomó többségében a szülőszobán töltik.
Mikor az újszülött a világra jött, az anya mellkasára helyezzük, hogy elősegítsük a korai bőrkontaktust. Szakmai irányelv szerint a komplikációmentes szülés után a baba azonnal az anya mellkasára helyezhető és kezdődik az oly fontos aranyóra. A kötődés kialakulása miatt nagyon fontos a bőrkontaktus. A köldökzsinórt legtöbbször még nem vágják el ilyenkor - általában addig várnak, amíg megszűnik benne a vérkeringés. A késleltetett (természetes) köldökellátás, tehát a köldökzsinórban megszűnő keringés utáni átvágás már bevett protokoll.
A méhlepény megszületését követően a szülészorvos feltárja a hüvelyt, megnézi a hüvelyfalat, illetve a méhszájat, hogy nincs-e rajta sérülés, amelyet el kell látni. A szülések egy részénél gátmetszés is történik, melyet a szülés után megfelelően össze kell varrni ebben az időszakban.
Lehetséges szövődmények
A szülést követően fellépő lehetséges szövődmények a szülőcsatorna sérülései vagy véralvadási zavarok miatt: a méh nagyfokú vérzése (hemorrágia), a méh elégtelen összehúzódása (atónia), a lepény leválási rendellenessége (méhlepény retenció). A szövődmények kezelés nélkül súlyos, akár életveszélyes vérvesztést okozhatnak.
A nehéz szülés esetenként a méhösszehúzódások, tehát a méhizomzat rendellenességeire vezethető vissza. Az esetek többségében gyógyszeres kezeléssel a normális és hatásos méhösszehúzódások helyreállíthatók. A nehéz szülés a magzat útjába álló akadályok rendellenességeivel is összefügghet: a méhnyak és a gát fokozott ellenállása episiotomiával vagy fogó behelyezésével leküzdhető. A medence formájával és méreteivel összefüggő csontos szülőúti ellenállás manapság sokkal ritkább (ennek legfőbb oka régebben az angolkór volt); ilyen esetben császármetszés javallt. Néha maga a magzat okozza a nehéz szülést (túlságosan nagysúlyú magzat).
A köldökzsinór megjelenése előtti leszállás miatt a magzat keringése annak következtében állhat meg, hogy a köldökzsinór a medence falához préselődik: ilyen esetben is a császármetszés segít.
Szülési lehetőségek és felkészülés
Manapság a kismamáknak már van választási lehetőségük a saját szülésüket illetően. Vannak, akik a hagyományos szülést választják, mások sokféle alternatív megoldás közül dönthetik el, mit szeretnének megélni a kisbabájukkal közösen. A döntés azonban kíván némi tájékozottságot a szülést illetően.
A szülés előtt módod van arra, hogy az orvosoddal közösen megbeszéljétek a szülési tervet, amit alapesetben követni fognak. Ha bármi komplikáció merül fel, természetesen az orvos dönthet másképp, de mindenről tájékoztat téged és a jelenlévő segítődet (a párodat, édesanyádat, vagy aki a szülésen veled lesz).
Ma Magyarországon a legelterjedtebb a kórházi szülés, gyakran előre választott orvossal. Szintén gyakori az ún. apás szülés, amikor az apa jelen van a szülőszobán. Lehetőség van dúla (asszonytársi segítő) jelenlétére is, aki egy laikus anyatárs. A tervezett otthonszülés vagy háborítatlan szülés országunkban ritka, ekkor a szülő nő saját otthonában hozza világra gyermekét, általában bába és dúla, valamint az apa segítségével. A szülésnek ez a módja külföldön elfogadott, nálunk 2011 óta legális: a 35/2011. (III. 21.) kormányrendelet szabályozza az intézeten kívüli szülés szakmai szabályait.
tags: #a #szules #egy #termeszetes #folyamata