Az emberi élet igen fontos és kikerülhetetlen része a szégyen, melynek mélyebb megértéséhez a Biblia ad útmutatást. A tanulmány mostani részének legnagyobb kérdése az, hogyan is jelenik meg ez a viselkedésünkben, gondolkodásunkban, és miért válik súlyos teherré a rossz lelkiismeret.
A szégyen megjelenése a Bibliában
A szégyenérzet legelőször a Bibliában, közvetlenül Éva megteremtése után és a bűneset leírása előtt jelenik meg: „Voltak pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyellték.” (1Móz 2,25)
A mezítelenség értelmezése
A mezítelenség kérdésének tisztázása alapvető fontosságú. Az ’áróm héber szó lett mezítelenségnek fordítva, ami annyit jelent: meztelen, csupasz. Ez a kifejezés az Ószövetségben 14 helyen fordul elő, és kivétel nélkül mindenhol egyértelműen a ruha nélküli, fedetlen emberi testre vonatkozik, tehát fizikai értelemben értendő.
A „nem szégyellték” kifejezés mélyebb jelentése
A szégyenülték kifejezés helyén a héberben a bós ige olvasható, mely száz előfordulásából egyedül ezen a helyen található hitpaél participium alakban. A hitpaél igetörzs jelentéstartalmában reflexív (szégyelli magát) és reciprok (beszélgetnek egymással) jellegű. Ennek ismeretében az igehely értelmezése azt körvonalazza, hogy az első emberpár egyrészt nem szégyellte magát Isten előtt, mert még bűntelenek voltak, másrészt egymással szemben sem volt szégyellni-, takargatnivalójuk. Egyszerre vonatkozik tehát a jelentés az Istennel és az egymással való viszonyra.
Az 1Móz 2,25 arról tanúskodik, hogy egy bűn nélküli világban nincs szégyenérzet. Isten pontosan tudta, hogy az ember hamarosan bűnt fog elkövetni, és ezzel a rövid félmondattal veti el az alapját annak, hogy a bűneset utáni, megromlott gondolkodásból fakadó magatartásformákért a szégyenérzet is felelős.
A bűneset következményei és a szégyen terhe
A bűneset utáni reakciók megmutatják a szégyenérzet mibenlétét és működését:
- „És megnyilatkoztak mindkettőjük szemei, s észrevették, hogy mezítelenek; fügefalevelet aggattak azért össze, és körülkötőket csináltak maguknak.”
- „És meghallották az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt, s elrejtőzött az ember és a felesége az Úr Isten elől a kert fái között.”
A szemléletmód változása
A szemeik megnyilatkozását és azt a mozzanatot, hogy észrevették mezítelenségüket, nem értelmezhetjük kizárólagosan az emberi érzékelésben végbemenő változásként, hanem szükségszerűen és mindenekelőtt jelenti ez a gondolkodásukban beállt elemi fordulatot. Az itt szereplő ’érom kifejezés a testi meztelenségen túl a lelki mezítelenségre és védtelenségre is mutat. Az Istentől származó szeretet és béke helyébe a bűntudat és a félelem lépett, amely egyre nagyobb teherként nehezedett Ádám és Éva szívére. Mélységes szégyenérzetet szült bennük, ami akkor jelenik meg az ember lelkiségében, amikor valami rosszat tesz, azaz bűnt követ el.
A menekülés a szembesülés elől
A bűntudatból fakadó szégyenérzet, az Isten iránti bizalmatlanság és a szeretetében való kételkedés felszítása révén, menekülésre késztet bennünket az igazi és mély szembesüléstől, bűneink őszinte beismerésétől és megbánásától. A tetteink mögött meghúzódó tudatos vagy félig tudatos indítékainkat is alig-alig érthetjük meg, a tudattalan motivációkról nem is szólva. „Az ember szíve kikutathatatlan. Önmagát ismeri legkevésbé, mert hajlik arra, hogy becsapja magát a saját indítékai felől, és mert csak a jót akarja elhinni magáról.”
A bűnös reakciók és a felelősség elhárítása
A bűn sokkal nagyobb rombolást végzett az ember lelki, gondolati és szellemi világában, semhogy az csupán a szexualitásra korlátozódott volna. A lelkük is kiszolgáltatott volt immár a bűnnek. Olyan mélységes szégyent éreztek a bűn miatt, hogy úgy gondolták, be kell fedni az egész testüket, mert különben nem járulhatnak Isten elé. Amikor Isten megjelent a kertben, rémülten menekültek és rejtőztek el előle. Tisztában voltak vele, hogy nem tagadhatják le és nem mentegethetik bűnüket, azonban az őszinte bűnbánat helyett Ádám a feleségét hibáztatta, és ezzel egyidejűleg magát Istent is vádolta. Férjéhez hasonlóan Éva is megpróbálta lerázni magáról a felelősség terhét azzal, hogy a kígyóra mutogatott.
Miért érezzük magunkat mindig rosszul és bűnösnek?
Káin és Ábel története - a bűn spirálja
Káin és Ábel története megmutatja, hogy a bűn - részben a szégyen- és bűntudatvezérelt gondolkodásmódon keresztül - milyen gyorsan torzította el és rongálta meg az ember-ember és az Isten-ember viszonyt. Isten elmondta nekik, miként gondoskodott az ember megváltásáról, és ők megértették az Isten által elrendelt áldozati rendszert. Káin a saját érdemeivel lépett Isten elé, nem akart igazán hinni a megígért áldozatban, mert úgy érezte, hogy azzal elismerné saját gyengeségét, „és azt, hogy megváltását teljesen a megígért Megváltó engesztelésétől várja”. A szégyenérzet tipikus reakciója ez, és egyben az emberi élet egyik legnagyobb tragédiája. Káinnál ez a magatartás már nyílt lázadáshoz vezetett Istennel szemben, ami végül testvére meggyilkolásához vezetett.
Saját érdemeinkben bízva minden erőnkkel igyekszünk jóvátenni vétkeinket, amelyeket nem lehet. Önigazultságunk miatt a szívünk mélyén tiltakozunk, és nem akarjuk elismerni, hogy nincs és nem is lehet semmi érdemünk az üdvösségünkben. „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.”
A bűntudat és a menekülés ördögi köre
Az a döbbenetes és ördögi ebben, hogy a szégyen vagy bűntudat által gerjesztett cselekedetek mögött meghúzódó indítékok nehezen tudatosulnak, sokszor csak félig-meddig, vagy egyáltalán nem vagyunk velük tisztában. E motivációk belátása ugyanis ismét annak elismeréséhez vezetne, hogy nincs bennünk semmi jó, Isten kegyelmétől függünk, önmagunkban gyengék és elesettek vagyunk, teljesen kiszolgáltatva a bűn hatalmának. És éppen ez az, amitől menekülünk. Így zárul be a 22-es csapdája. Egészen odáig fajul ez, amint Káinnál is láthatjuk, hogy Istenre (vagy épp más emberre) fordítjuk haragunkat, mert nem fogadja el igyekezetünket.
Isten ilyen egyszerű alapelvben tárja elénk is a szégyen nélküli élet valódi perspektíváját. Ha jól cselekszünk, nem kell szégyenkeznünk semmi miatt. Akkor egyenes gerinccel és emelt fővel élhetjük az életünket. De ha saját erőből próbálunk jót tenni, annak bukás és újabb bűnös cselekedetek lesznek a gyümölcsei, amelyek eredményeképp még jobban erőt vesz rajtunk a saját érdemeinkben bízó jóvátétel vágya.
A megbocsátás és a lelkiismeret békéje
Dávid tudta, milyen nehéz teher lehet a rossz lelkiismeret, mégis volt valami, ami megtudta vigasztalni. Megértette, hogy bár Jehova gyűlöli a bűnt, nem gyűlöli a bűnöst, ha az igazán megbánja a tettét, és felhagy a bűnnel. Amikor bűnt követünk el, talán nekünk is hordoznunk kell a rossz lelkiismeret lesújtó terhét. A bűntudat ilyenkor normális érzés. Arra indíthat, hogy megtegyük a megfelelő lépéseket, hogy kijavítsuk a hibáinkat. Az viszont veszélyes lehet, ha eluralkodik rajtunk ez az érzés, és azt gondoljuk, hogy Jehova soha nem fog nekünk megbocsátani, bármennyire megbánjuk is, amit tettünk.
Jehova ismeri a korlátainkat. „Ő jól tudja, hogy milyennek formált minket, emlékszik rá, hogy por vagyunk” - mondja a Zsoltárok 103:14. Nem feledkezik meg arról, hogy porból lettünk megalkotva, és a tökéletlenség miatt vannak gyengeségeink. Jehova tudja, micsoda ereje van a bűnnek. A Szavában hatalmas erőként írja le, amely minden embert az irányítása alatt tart, és a halálukat okozza.
Jehova megbocsátásának mélysége
Jehova szeretettel biztosít minket arról, hogyha őszintén megbánjuk a bűneinket, akkor ő megbocsát. A Zsoltárok 51:17 ezt írja: „Az Istennek tetsző áldozat: a megtört szellem.” Jehovát nem csupán az érzelmek irányítják. Irgalmának vannak határai. Semmiképp sem bocsát meg azoknak, akik szégyenérzet nélkül, szándékosan követnek el bűnöket, és egyáltalán nem bánják meg azokat (Héberek 10:26). Amikor viszont azt látja, hogy valaki valóban megbánja a tetteit, akkor kész megbocsátani.
Dávid bűnbánóan így írt: „Bűnömet végül megvallottam neked, nem takargattam vétkemet … Te pedig megbocsátottad vétkemet, bűneimet” (Zsoltárok 32:5). Az itt megbocsátnak fordított eredeti héber ige alapvetően azt jelenti, hogy ’felemel’, illetve ’visz’. Itt arra utal, hogy elveszik valakitől a vétket, bűnt vagy törvényszegést. Jehova tehát lényegében felemelte Dávid bűneit, és elvitte azokat. Ez biztosan enyhítette Dávid bűntudatát, amelyet addig érzett (Zsoltárok 32:3).
Dávid egy másik élénk szóképet is használt Jehova megbocsátásának az érzékeltetésére: „Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messzire veti el tőlünk törvényszegéseinket” (Zsoltárok 103:12). Ez a kifejezés azt jelenti, hogy „a lehető legtávolabb; olyan messze, amennyire csak el tudjuk képzelni”.
Jehova azt mondja: „Még ha olyanok volnának is a bűneitek, mint a skarlát, fehérré lesznek, mint a hó. Még ha vörösek volnának is, mint a karmazsinszínű anyag, olyanná lesznek, mint a gyapjú” (Ézsaiás 1:18). Saját erőfeszítéseinkből sosem leszünk képesek eltávolítani a foltot, melyet a bűn okozott. Jehova azonban a skarláthoz és karmazsinhoz hasonló bűnöket olyan fehérré tudja tenni, mint a hó vagy a festetlen gyapjú.
Ezékiás, miután kigyógyult egy halálos betegségből, megindító hálaéneket komponált, melyben így szólt Jehovához: „Hátad mögé vetetted minden bűnömet” (Ézsaiás 38:17). Ezek a szavak úgy ábrázolják Jehovát, mint aki fogja annak a bűneit, aki őszintén megbánta azokat, és maga mögé dobja, ahol többé nem látja őket, és nem vesz róluk tudomást.
Mikeás próféta meg volt róla győződve, hogy Jehova megbocsát a bűnbánó népének. Ezt írta: „Kicsoda olyan Isten, aki… eltekint öröksége maradékának a törvényszegésétől? … Minden bűnüket a tenger mélyére veted” (Mikeás 7:18, 19). Volt-e bármi esélyük rá, hogy megtaláljanak valamit, amit a tengerbe dobtak?
Jézus a hitelező és az adós kapcsolatával szemléltette Jehova megbocsátását. Arra buzdított, hogy így imádkozzunk: „bocsásd meg az adósságainkat” (Máté 6:12, lábjegyzet). Tehát adósságokhoz hasonlította a bűnöket (Lukács 11:4). Amikor bűnt követünk el, Jehova „adósai” leszünk. A „megbocsát” szóval fordított görög ige jelentését egy forrásmű így határozza meg: ’adósságot elenged, lemond róla, nem követeli’. Amikor Jehova megbocsát, bizonyos értelemben eltörli az adósságainkat, amellyel tartozunk neki.
A Cselekedetek 3:19 máshogyan közelíti meg Jehova megbocsátását: „Bánjátok hát meg bűneiteket, és térjetek meg, hogy bűneitek megbocsátást nyerjenek”. A „megbocsátást nyer” kifejezés az eredeti nyelven ezt is jelentheti: ’kitöröl… érvénytelenít, megsemmisít’. Némelyik tudós úgy véli, hogy ez a szókép a kézírás kiradírozására utal. Az ókorban használt tinta olyan keverékből készült, amely szenet, gyantát és vizet tartalmazott. Ha még nem telt el sok idő azután, hogy valaki ilyen tintával írt, akkor egy nedves szivaccsal letörölhette az írást. Milyen szép szókép ez Jehova irgalmáról!
Miért érezzük magunkat mindig rosszul és bűnösnek?
Jehova elfelejti a bűneinket
Jehova az új szövetség tagjaira vonatkozóan megígérte: „megbocsátom vétküket, és nem emlékezem többé bűnükre” (Jeremiás 31:34). Ez azt jelenti, hogy amikor Jehova megbocsát, nem képes többé visszaemlékezni a bűnökre? Nem erről van szó. A Biblia sok esetben leírja azoknak a bűneit, például Dávidnak, akiknek Jehova megbocsátott (2Sámuel 11:1-17; 12:13). Jehova minden bizonnyal még most is tudja, milyen hibákat követtek el. A Bibliában feljegyeztette, hogy mit tettek, hogy megbánták a bűneiket, és hogy ő megbocsátott nekik. Ezeket azért íratta le, hogy tanuljunk belőlük (Róma 15:4).
A héber ige, melyet megemlékeziknek fordítanak, többet foglal magában, mint csupán a múlt felidézését. Egy bibliai szótár megjegyzi, hogy „a megfelelő lépések megtételére is utal” (Theological Wordbook of the Old Testament). Ebben az értelemben a bűnről való megemlékezés azt jelenti, hogy megbüntetik a bűnöst (Hóseás 9:9). De amikor Isten azt mondja, hogy „nem emlékezem többé bűnükre”, arról biztosít, hogy miután megbocsát a bűnösöknek, nem fog a jövőben fellépni ellenük a bűneik miatt (Ezékiel 18:21, 22). Jehova tehát abban az értelemben felejt, hogy nem hozza fel újra és újra a bűneinket, hogy vádoljon vagy büntessen minket.
A bűn következményeinek elfogadása és a fegyelmezés
Vajon az, hogy Jehova kész megbocsátani annak, aki megbánja a bűneit, azt jelenti, hogy nem kell elviselnie a tettei következményeit? Egyáltalán nem. Nem várhatjuk el azt, hogy miután bűnt követtünk el, nem lesz semmilyen nehézségünk. Pál ezt írta: „amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galácia 6:7). Valószínűleg szembe kell néznünk a tetteink következményeivel. Ezt nem azt jelenti, hogy Jehova, miután megbocsátott, valamilyen csapást mér ránk. Ha nehézségeket élünk át, nem gondolhatjuk azt, hogy Jehova büntet minket a múltban elkövetett bűneink miatt (Jakab 1:13). De Jehova nem véd meg bennünket a helytelen tetteink szomorú következményeitől. Ilyen lehet például a válás, egy nem kívánt terhesség, szexuális úton terjedő betegségek, a bizalom és a tisztelet elvesztése.
Amikor megbántunk másokat, Isten örül annak, ha igyekszünk jóvátenni a hibánkat (Máté 5:23, 24). Ehhez hozzátartozhat, hogy elismerjük a bűnünket, és bocsánatot kérünk a sértettől. Ezután kérhetjük Jehovát, hogy Jézus áldozata alapján bocsásson meg.
Egy szerető szülőhöz hasonlóan, amikor Jehova megbocsát, talán meg is fegyelmez minket (Példabeszédek 3:11, 12). Bár lehet, hogy valaki megbánta a bűnét, talán le kell mondania a kinevezéséről, ha vén, kisegítőszolga vagy teljes idejű szolga volt. Ez fájdalmas lehet, hiszen nagy becsben tartotta a feladatait. Az ilyen fegyelmezés azonban nem annak a jele, hogy Jehova nem volt hajlandó megbocsátani. Ne felejtsük el, hogy a Jehovától jövő fegyelmezés a szeretetét bizonyítja.
A megbocsátás gyakorlati oldala
Amikor túl sok érzelmi teher nehezedik rád, az olyan, mintha a lelked összetörne a teher alatt. Az érzelmi teher valójában egy trauma, egy helyzet (vagy egy személy), mely túlterheli az elmét. Ennek következtében úgy érezheted, hogy semmi értelme nincs a mindennapjaidnak. Érzelmi teher akkor is keletkezhet, amikor olyan kötelességed van, amit nem akarsz megtenni, amikor valaki manipulál, vagy játszik az érzéseiddel.
Az érzelmi terhek feldolgozása
Néhány jótanács, melyek boldogságot és békét hoznak az életedbe:
- Ismerd meg a terheid valódi jelentését! Gondold végig és elemezd őket, de ne foglalkozz vele túl sokat. Segít, ha leírsz mindent egy füzetbe, és amikor eszedbe jut még valami, hozzáírod.
- Fogadd el, hogy ezek a terhek normálisak, és az élet részei. Nagyon sok ember érez terhesnek valamit, ám ez még nem jelenti azt, engedni kell, hogy lenyomjon, és negatívan befolyásolja az életedet. Ne feledd: kizárólag a te döntésed, hogy hagyod, hogy hatással legyen rád, vagy legyőzöd inkább.
- Tanuld meg szeretni önmagad, és fogadd el önmagad úgy, ahogy vagy. Fogadd el, hogy nem tudhatsz mindent, hiszen folyamatosan fejlődő, növekedésben lévő lény vagy. Tanulj meg megbocsátani magadnak és másoknak egyaránt, és fogadd el, hogy mások is követhetnek el hibákat.
A megbocsátás folyamata
A valódi megbocsátás nagyon jó érzés, megkönnyebbülést okoz. Ehhez nem csupán elme által kezdeményezett kimondott szó kell, hanem rá kell jönni arra, hogyan kell elindítani a megbocsátás folyamatát. Ekkor nem lehet indulat, düh, gyűlölet, vagy száraz intellektuális belátás, hanem meg kell keresni magunkban azt a lelki magatartást, amely valóban eredményezi a megbocsátást. De csak akkor juthat el valaki oda, ha gyakorolja a megbocsátást, így előbb vagy utóbb megtalálja ezt a pontot. Nagyon segít megtalálni önmagunkban a megbocsátási pontunkat, ha a szeretet és a közömbösség, vagyis a nem ragaszkodás érzéseit gyakoroljuk. A közömbös magatartás alatt azt értem, hogy mindent befogadok anélkül, hogy reakcióba lépnék, így megérezhetek megláthatok olyat, amit addig nem.
Gyermekkori traumák és felnőttkori elengedés
Vannak olyan sérelmek, traumák, rossz élmények, amelyeket gyermekkorunk óta cipelünk magunkkal. A traumák bizonyos típusú személyiségeket jó irányba is alakíthatnak, ugyanis ha el akarok kerülni olyan helyzeteket, amelyeket átéltem, akkor erre tudatosan törekszem. Más személyiségű ember viszont beleragadhat a traumák emlékébe, akár tudattalan szinten is. Szorongó lehet, vagy éppen a szorongását enyhítendő, belemenekülhet rossz kapcsolatokba, akár alkoholba is. A felnőttkori szorongásokban, depressziókban, rossz párválasztásban, rossz munkahely-választásban benne lehetnek a gyermekkori mintázatok. Ha az illető elkezdi elemezni, vagy szakember segítségével feltárja a pszichés problémái okát, az segít. A fojtogató múlt feldolgozása, majd elengedése hosszú lelki munkát igényel. Ez egy komoly gyászmunka. A múlt érzelmi emlékeinek hatása, a jelen nehézségei és a jövő bizonytalansága nehezítheti az elfogadást. Nem lehet megúszni a gyászreakciót. Millió pszichológiai hatás befolyásol minden érzelmet, cselekedetet, helyzetet, viselkedést.