A petesejt és hímivarsejt találkozása: A fogantatás misztériuma

Kezdetektől fogva izgatta az embereket, honnan jön az élet. Pedig voltaképpen egyik oldalról egyszerű biológia: két ivarsejt, a petesejt és a hímivarsejt, azaz a spermium nagy találkozása. Másik oldalról viszont csoda, misztikum. Ezt a misztikus csodát mutatja be a mai videó kicsit több mint 8 és fél percben. A szülői gondoskodás időszaka jóval az utódvállalás előtt kezdődik, már a párválasztással. A szaporodás egyes lépései a tökéletes utód létrehozását szolgálják: ezért akarja az állatvilágban a nőstény csak a legkiválóbb hím udvarlását elfogadni, és választják a hímek a legalkalmasabb nőstényt, hogy minden a lehető legkedvezőbb legyen az utód számára. Az embernél sincs másképp. Újabban úgy hívjuk: tudatos és felelős családtervezés.

Induljunk ki onnan, hogy a leendő anya és apa már egymásra talált, most már csak ivarsejtjeiknek kell megtalálnia egymást. A megtermékenyülésnek ugyanis egyetlen feltétele az, hogy a hím és a női ivarsejtek egyesüljenek. Ennek természet adta útja azért is érdekes, mert sejtszinten is érvényesül egyfajta kiválasztódás.

A természetes fogantatás lépései

A terhesség nagyjából 38 hétig tart a fogantatástól számítva, de mivel elég nehéz pontosan meghatározni, hogy mikor egyesült a hímivarsejt és a petesejt, az orvosok és szülésznők 40 hetet határoznak meg, melyet a legutolsó ciklusod első napjától számítanak.

A női ciklus és a peteérés

Még mielőtt a magzatod elkezdene fejlődni, előkészíted a terepet. Múlt héten a véráramodban a megnövekedett ösztrogén és progeszteron mennyiség miatt a méhed kialakított egy dús, vérbő bélést ami megtarthat egy esetleges megtermékenyített petesejtet. Ugyanebben az időben a petesejtek elkezdtek érni. Ennek a hétnek az elején (általában a 28 napos ciklus 14. napján) megtörténik a peteérés: a petesejt kiszabadul a petefészekből és elindul a petevezetékben. Az ovuláció havonta egyszer történik meg a menstruációs ciklus során az emberben, és elengedhetetlen a megtermékenyítéshez. Egy nő teljes petesejt-készlete (sok millió) akkor termelődik, amikor még az anyaméhben van. Mire elérik a pubertás kort, a lakosság negyed és fél millió közé zsugorodik.

A hímivarsejt útja és a szelekció

A férfi test több ezer spermiumot termel. A nemi aktus során a férfi aktív szerepe elengedhetetlen, hogy a hímvessző vérrel telítődve, merev állapotba kerülve behatolhasson a nő hüvelyébe. A nő az aktust csupán engedve vagy eltűrve is otthont adhat a megtermékenyülésnek, egészséges szeretetkapcsolatban azonban a nő tevékeny részese az örömteli pillanatoknak. Orgazmuskor a hüvely és a méh izomzata összehúzódásokat végez, s ezzel valósággal beszippantja a hímivarsejteket. Vitatott, de sokan vallják, hogy a szeretetben való egyesülés csúcspontjaként megragadják azt a pillanatot, amikor ivarsejtjeik vélhetőleg egymásra találnak. Ketten egy testté, azaz sejtté lesznek: pici zigótává, mely egyesíti az anya kiegészülésre váró "félsejtjét" az apa "félsejtjével". A petesejt és a hímivarsejt ugyanis a testi sejtek teljes - tulajdonképpen dupla - genetikai információjának pontosan a felét hordozza 23-23 kromoszómába csomagolva.

Közösüléskor az ondóval a prosztata enzimei csaknem elsőként érkeznek a hüvelybe. Itt, a méhnyak határán ezek az enzimek az ondóhólyag hatóanyagai miatt megalvadt spermát oldani kezdik, s a kiszabaduló spermiumok elindulnak a nyakcsatornába. A spermiumok átlagosan 3 mm/perces sebességgel, az úgynevezett pozitív kemotaxis irányításával "száguldanak" a petevezető és az abban, tőlük 12-15 cm-re lévő petesejt felé. A pozitív kemotaxis nem más, minthogy a hímivarsejtek az "orruk után mennek"; a petesejt helyét jelző anyagok jelenlétét érezve abba az irányba haladnak - ezért "pozitív" -, amerre azok nagyobb koncentrációban vannak jelen. Útjuk során a hímivarsejtek kívül-belül nagy változásokon mennek át. Ezen érési folyamat nélkül nem lennének képesek áthatolni a petesejt sejthártyáján. A változás első lépése a kapacitáció, amikor is megváltozik a hímivarsejt plazmájának szerkezete és sejthártyája: felszabadulnak rajta azok a kötőhelyek, amelyekkel képes lesz majd a peteburokhoz kapcsolódni. Anyagcseréje is megváltozik. Ez teszi lehetővé, hogy mozgása a hiperaktivitásig gyorsuljon. Mikroszkóp alatt jól látható, hogy a spermium farka nagyon gyors csapkodásokkal hajtja előre a spermiumot.

Az ejakulációkor távozó sokmillió hímivarsejtből csupán egynek, a legmegfelelőbbnek jut a megtiszteltetés, hogy behatolhat a petesejtbe. Ez az egy azonban nem nélkülözheti a többit. Mintha ösztönöznék egymást a versenyre. A hímivarsejtek kiválasztódásában szerepet játszik mozgékonyságuk, hogy milyen gyorsan szabadulnak ki az ondóalvadékból, hogy hogyan küzdenek meg a hüvely savasságával (míg a méhnyak enyhe lúgos kémhatása már segíti mozgásukat), hogy mennyit "csalinkáznak" a cél megtalálásáig, és még számos olyan tényező, amiről tán elképzelésünk sincs. A gyorsan érkező spermiumok közül egyszerre több is elkezdi ostromolni a petesejtet, itt is számít az "ügyesség" és gyorsaság.

Egy új tanulmány szerint a petesejtek aktívan válogatnak a spermiumok között. Az emberi petesejt olyan anyagokat bocsát ki, amelyek jobban vonzanak bizonyos típusú hímivarsejteket, mint másokat. Ezzel a pete gyakorlatilag befolyásolja, hogy melyik spermium termékenyítse őt meg. A kísérlethez meddőségi kezelésben részesülő párok spermáját és follikuláris folyadékát használták fel. Amikor a laboratóriumban a nők follikuláris folyadékát és a férfiak spermiumait összeengedték, azt tapasztalták, hogy a folyadék különböző mértékben vonzza az eltérő férfiaktól származó hímivarsejteket. Nem feltétlenül a nők párjától származó spermára hatott legerősebb vonzásként az illető nő follikuláris folyadéka. Márpedig a különbség egész tetemes. Úgy találták, hogy a leginkább vonzott férfiak spermiumai közül 18 százalékkal több hatolt be a folyadékba, mint a legkevésbé preferált férfiak sejtjei.

A megtermékenyülés mechanizmusa

A megtermékenyülés azzal veszi kezdetét, hogy hímivarsejt eljut a petesejt (szekunder oocita) közvetlen közelébe. A petesejtet vékony tüszőhámsejt-réteg (corona radiata) veszi körül. A következő akadály az úgynevezett zona pellucida, melynek anyagát három speciális fehérje (glükoprotein) alkotja. E mögött rejtőzik végre a petesejt sejthártyája.

1. Sperma kapacitása: Ez a lépés a spermium megtermékenyítésre való előkészítésének folyamatára vonatkozik. A spermiumok mozgékonysága megnő, ahogy hiperaktívvá válik.
2. Sperm-Zona Pellucida Binding: Ebben a lépésben a hímivarsejt találkozik egy petesejttel, és a petesejt zona pellucida rétegébe kötve receptor-ligandum választ hoz létre. Amikor a spermium petesejteket talál, az a zona pellucida-hoz tapad, amely egy glikoproteinekből álló, zselésszerű extracelluláris mátrix vastag rétege, amely a tojást beburkolja. A zona pellucida egyik glükoproteinje - ZP3 vagy spermium-receptor névre is hallgat - képes hozzákapcsolódni a spermiumok fejecskéjének receptormolekuláihoz.
3. Akroszóma reakció: A spermium feje, az úgynevezett akroszóma, számos Zona Pellucida emésztőenzimet hordoz, amelyek elősegítik a petesejt rétegekbe való mélyebb behatolását. Az akroszóma reakció akkor indul el, ha a spermium felszínén egy specifikus molekula a zona pellucida ZP3 glikoproteinjéhez kötődik. Ebből egyszerre olyan fehérjebontó enzimek szabadulnak fel, amelyek el tudják bontani a zona pellucidát alkotó fehérjéket. A hímivarsejt fejének szerkezete olyan, hogy segíti a petesejt falának áttörését.
4. Zona Pellucida penetráció: A hímivarsejt feje búbján újabb sejthártya-fehérjék bukkannak elő, ami a petesejt zona pellucidájának megfelelő fehérjéihez - nemes egyszerűséggel a ZP2-höz - kötődve megindítja végre a hímivarsejt és a petesejt hártyájának egybeolvadását.
5. Kortikális reakció: Ebben a szakaszban a tojás aktiválódik, miután a II. meiotikus osztódás metafázisában lefagyasztják. A petesejtben lévő kérgi szemcsék egyesülnek a sejt plazmamembránjával, és a sperma sikeres beágyazódását követően a zona pellucidába szabadulnak fel, ami arra készteti a felületet, hogy merevvé és átjárhatatlanná váljon. Stimulálja a petesejt érését is, a meiózis egyik szakaszában felfüggesztve.

Először ennek kell lezajlania. Ilyenkor csak a hímivarsejt feje juthat be a petesejtbe, a középrésznek és a faroknak kint kell maradnia. Ez azért érdekes, mert a középrészben utazó mitokondriumok sem jutnak be a petesejtbe, tehát valamennyi sejtünk mitokrondriumait csak anyai ágon örökölhettük. S mivel ezeknek saját örökítőanyaguk, ún. mitokondriális DNS-ük van, ezek vizságaltával a tudósok arra a megdöbbentő következtetésre jutottak, hogy a ma élő emberek nagyon nagy valószínűséggel tényleg egyetlen ősanyától, "Évától" származnak.

Hátra van még egy lényeges lépés. A hímivarsejtek is úgy keletkeztek, hogy egy primer spermatocitából, aminek még 46 kromoszómája (azaz diploid) volt, először egy 23 kromoszómás (haploid) szekunder spermatocita, majd azokból 4 ugyancsak 23 kromoszómás spermatid keletkezett. Ez az állati ivarsejtekre jellemző osztódás (meiózis), amikor egy olyan testi sejtből, amiben kétszer van meg a teljes kromoszómakészlet, 4 darab egyetlen kromoszómakészletet tartalmazó, azaz (haploid) ivarsejt jön létre. Csakhogy petesejtünknél, a szekunder oocitánál még nem zajlott le a meiózis második osztódása. Miután ez is megtörtént, a petesejt és a spermium sejtmagja a zigóta közepére vándorol, és elindul a két sejt első közös akciója, a zigóta osztódása, melynek során a két mag kromoszóma-állománya összekeveredik egymással. Mindez - többek között - azért, hogy anya és apa egyaránt felfedezhesse kicsinyében a családi vonásokat. Sejtszinten a behatoló hímivarsejt dönt, hogy az új élet kisfiúként vagy kislányként érkezzen. A hímivarsejt befúródása a fogamzás.

A következő 10-30 óra során a hímivarsejt sejtmagja összeolvad a petesejtével, amikor genetikai anyagukat egyesítik. Ha a hímivarsejtben van egy Y kromoszóma, a kisbaba fiú lesz; ha X kromoszóma, akkor lánynak adhattok majd otthont, de erről majd később... A spermium külső rétege és farka feloldódik, miután sikeresen elérte a tojást. A haploid petesejt létrehozásához a petesejt meiózison megy keresztül. A spermium és a petesejt genetikai anyaga, amelyek mindegyikének 23 kromoszómája van, összeolvad, így egy 46 kromoszómát tartalmazó diploid sejt keletkezik. kromoszómák zigótának nevezik.

A zigóta vándorlása és beágyazódása

A megtermékenyülés már a petevezető elején megtörténik, tehát egészen idáig eljutott a nyertes spermium. A tüszőrepedés után 20-25 órával már két sejtünk van, további hat órával később már négysejtes állapotban van a zigóta. Nyolcsejtes állapotig beszélhetünk embrionális őssejtekről, ekkor még bármely sejtből teljes embrió fejlődhet, s eddig a pontig előfordulhat, hogy egyetlen zigótából két embrió kezd el fejlődni. Ekkor születhetnek egypetéjű ikrek. Ezt követően a sejtek sorsa egyszer s mindenkorra visszafordíthatatlanul eldőlt, milyen szövetekké fejlődnek tovább, és ha valamelyik sejt leválik, ez is és a maradék is óhatatlanul elpusztul, mert nélkülözhetetlen, pótolhatatlan darabka tűnne el. Három nap múlva már 12-16 sejtes szedercsíra (morula) képződött, ami valóban úgy néz ki, mint a névadó gyümölcs. Majd a továbbdifferenciálódó immár több száz sejt egy belső üreget vesz körbe, ezért neve hólyagcsíra (blastula).

A 3-4 napos út során (a petevezetékből a méhbe) a megtermékenyített petesejt (amit ekkor már zigótának hívunk) 16 azonos sejtté osztódik. Amikor a zigóta a méhbe ér, már szedercsíranak nevezzük. Egy-két nappal később beágyazódik a méh bélésébe, és folytatja csodálatos fejlődését. Eddigre a fejlődő magzatod már egy kis golyónyi sejt, amelyet tudósok hólyagcsírának hívnak; a belső sejtekből lesz később maga az embrió, egy folyadékkal töltött üreg lesz a magzatburok, a külső sejtekből pedig a méhlepény lesz, egy palacsinta formájú szerv amely a létfontosságú oxigént és tápanyagokat szállít a babához, és elszállítja a salakanyagokat.

A megtermékenyített petesejt, vagy zigóta a petevezetékben 5-7 napig vándorol, közben fejlődésnek indul. Miután megérkezik a méh üregébe, rendszerint a 7. napon, már sok sejtből áll, ekkor blastocistának nevezzük. 2-4 napig tovább fejlődik, közben hozzá tapad a méhfalhoz. Ezt követi a beágyazódás a méhnyálkahártyába, ami további 5 napig tartó folyamat, ami a megtermékenyítéstől számítva a 11-15. napon fejeződik be. Ettől kezdve rohamosan nő a HCG hormon mennyisége. A megtermékenyített petesejt az esetek 25-30 százalékában ágyazódik be, és fejlődik tovább, alakul ki a terhesség. A többi megtermékenyített petesejt, tehát a megtermékenyített petesejtek 70-75 százaléka elhal és észrevétlenül távozik a szervezetből.

A fogantatás esélyeinek növelése és meddőségi kezelések

Rengeteg dolognak kell egybeesnie, hogy a fogantatás megtörténjen - ebben az esetben tényleg minden az időzítésen múlik. Hogy növeld az esélyeidet, próbálj meg a peteérés előtti 72 órában és 24 órával utána együtt lenni pároddal. (Egybe kell esnie a hímivarsejt és a petesejt élettartalmának, ami a hímivarsejt esetében 72 óra, a petesejt pedig csak maximum 24 órán keresztül él a peteérés után.) Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni: győződj meg róla, hogy a partnered napirendje üres, és a kettőtöknek van bőven elég időtök arra, hogy szeretkezzetek. Mielőtt visszavonulnátok a hálószobába, nem árt kicsit utánanézni a dolgoknak: olvass utána a peteérés jeleinek, hogy pontosan tudd, mikor a legjobbak az esélyeid, vagy ami még biztosabb módszer: vezess menstruációs naptárat az Intima.hu-n. Tudd meg, melyik szexuális pozíciók segíthetnek a fogantatásban, és hogy ezek hogy hathatnak akár a baba nemére. Végül spórolj meg egy kis aggodalmat magadnak és a partnerednek, és tudd meg, mennyi idő általában, amíg valaki teherbe esik. A legtöbb párnak több mint pár próbálkozás kell, mire kijelenthetik, hogy babát várnak. Végül, de nem utolsósorban, ha teherbe akarsz esni, és még nem hagytad abba a dohányzást, alkoholfogyasztást, és gyógyszerek szedését - még a vény nélkülieket is - akkor eljött az ideje, hiszen azt akarod, hogy a tested a lehető legjobb állapotban legyen. (Ha receptre szedsz gyógyszert, akkor kérdezd meg a nőgyógyászodat, hogy folytasd-e a szedésüket.) Ezen kívül ne felejts el olyan multivitamin tablettát szedni, amely legalább 400 microgram folsavat tartalmaz (lehetőleg már 3 hónappal a fogantatás előtt), mivel ez csökkenti a születési rendellenességek veszélyét.

Nincs semmilyen bizonyíték, hogy bármely konkrét szexuális pozíció nagyobb valószínűséggel vezetne fogantatáshoz. Hallhattál arról, hogy az olyan pozíciók, melyekben a sperma a méhnyakhoz közelebb kerül - például a misszionárius (ahol a férfi van felül) - sikeresebbek lehetnek fogantatás szempontjából. Sajnos nincsenek olyan kutatások, amelyek ezt bizonyítanák. A jó időzítés viszont egy létfontosságú tényező. Vannak, akik hisznek abban, hogy ha egy nőnek orgazmusa van azt kövezően, hogy partnere magömlése már bekövetkezett, akkor nagyobb valószínűséggel lesz sikeres a fogantatás, de ezt sem támasztja alá semmilyen bizonyíték. A női orgazmus nem szükségszerű része a fogantatásnak, de lehetséges, hogy a méhizom összehúzódások segíthetnek a hímivarsejteknek, hogy a petevezeték felé mozogjanak. Nincs bizonyíték, hogy lenne különbség, de nem árthat. Ha kb. 15 percig vízszintesen fekszik közösülés után, több sperma marad a vaginájában.

Meddőségi kivizsgálás és kezelés

Ha egy nő azzal a panasszal fordul orvoshoz, hogy rendszeres nemi élet mellett hosszabb ideje nem következik be terhesség, akkor először a peteérés, illetve a petefészkek működését vizsgálják meg, majd, ha azokkal minden rendben van, a nemi szervek esetleges elváltozásainak, alaki rendellenességeinek néznek utána. Megvizsgálják, hogy ha létrejön egészséges, érett petesejt, biztosított-e az útja a petevezetőkön át a méh üregébe, illetve hogy van-e mód a hímivarsejttel való találkozásra, a megtermékenyülésre. Ennek ugyanis mechanikus akadályai is lehetnek. A meddőség hátterében igen gyakran találnak ilyen szervi problémákat, amikor valami miatt beszűkült vagy teljesen elzáródott a petevezeték. A petevezető (más néven petevezeték, méhkürt) a méhtest két oldalán elhelyezkedő, nyálkahártyával bélelt üreges szerv, két, igen kis átmérőjű, a legszűkebb szakaszán alig egy-két milliméteres cső. A hasüregbe nyíló, szabad szájadékuk kiszélesedik. Az itt elhelyezkedő szálak, az ún. fimbriák terelik a petevezetékbe a petefészek felszínéről kikerülő, érett petesejtet. A petevezetők a méh izomzatán keresztül a méh üregébe nyílnak. Ilyen esetekben megnehezül, vagy éppen teljesen lehetetlenné válik a petesejt továbbítása a méh felé. Ennek egyik következménye, hogy nehezen vagy egyáltalán nem következik be terhesség, a másik, igen veszélyes folyománya pedig a méhen kívüli terhesség bekövetkezte lehet. Ha mind a két oldalon elzáródott a petevezeték, akkor a spontán fogamzásra nincs esély. Ha csak az egyik oldalon van probléma, akkor nem kizárt a megtermékenyülés, bár a valószínűsége kisebb. A fogamzás meghiúsulhat a méh állapota, esetleges elváltozásai következtében is.

Nemcsak a petesejt, hanem a hímivarsejtek útja is tele van akadályokkal. Nem véletlen, hogy a több milliónyi spermiumból legfeljebb néhány százan jutnak el a petesejt közelébe, és közülük egy termékenyíti meg azt. A férfi szervezetében is lehetnek akadályok a sperma útjában: gyulladás, fertőzés, hegesedés következtében összetapadhatnak a mellékhere-járatok vagy a spermavezetékek is, hasonlóan a női petevezetékekhez. A hüvelyben felfelé haladva a méhnyak fokozott nyákképződése miatt áthatolhatatlanul sűrű nyák, vagy a szokásosnál több immunanyagot tartalmazó nyák is a hímivarsejtek útját állhatja. A hüvely nyálkahártyáján normális körülmények között jótékony baktériumflóra települ meg, amely segít a kórokozók távoltartásában. Ha ez fertőzés, vagy radikális antibiotikumos kezelés vagy egyéb ok miatt elpusztul, megváltozik a hüvely savas kémhatása, és visszatérő fertőzések okoznak helyi gyulladást.

Meddőségi kezelési lehetőségek

I. Hormonális gyógyszerek alkalmazása

Műtéti és egyéb komolyabb beavatkozástól mentes lehetőség, a hormonális gyógyszerek alkalmazása. Azon esetekben adható, ha egyértelműen csak hormonális eltérés igazolható, a szervek épsége mellett. Sokszor 1-2 hónapos kezelés után a várva várt gyermekáldás megérkezik.

II. Műtéti beavatkozások

A kivizsgálások során előfordulhat, hogy akár a feleségnél, akár a férjnél olyan eltérés igazolódik amely műtéttel orvosolható, és ezáltal a megtermékenyülés, vagy a már megfogant gyermek kihordása elősegíthető. Ezen műtéti beavatkozásokra, esetenként akkor is szükség lehet, ha mindezek mellett a várandósság spontán létrejötte nem tud megvalósulni, de a kihordás sikeressége ilyen módon biztosítható.

III. Mesterséges megtermékenyítés (asszisztált reprodukciós módszerek)

Ez a megnevezés, több féle eljárási lehetőséget foglal magában, ezeket az apró, de lényeges különbségekkel bíró beavatkozásokat nevezi a köznyelv lombik bébi programnak. A különböző eljárások hasonló lépcsőket használnak, de lényeges eltérések is adódnak. Minden In vitro megtermékenyítést igénybe venni kívánó házaspárnak fel kell keresni egy olyan centrumot, ahol ennek több féle változatával is foglalkoznak. A részletes megbeszélés, a szükséges okiratok beszerzése után kezdődhet maga az orvosi beavatkozás.

A mesterséges megtermékenyítés összességében minden olyan párnál alkalmazható akiknél vagy saját, vagy adományozott ivarsejtekből praembrio valamely eljárást alkalmazva létrejön, és a hölgy méhébe az behelyezhető. Azaz megtörténik a megtermékenyülés, és a hölgy méhének állapota alkalmas arra, hogy a preaemberio ott megtapadjon, és a hölgy a gyermeket kihordja, és megszülje. Előnye az eljárásnak, hogy a technika felfedezése, és elterjedése előtt sok olyan házaspár volt akinek nem lehetett gyermeke, most ezen párok az örökbefogadás mellett, vagy helyett egy másik alternatívát is választhatnak.

A mesterséges megtermékenyítés előnyei és hátrányai

A mesterséges megtermékenyítés típusai

• In vitro fertilizáció (IVF)

  A módszer lényege: A méh üregébe a megfelelő eljárással átmosott spermát egy vékony cső segítségével az ovulációhoz minél közelebbi időpontban helyezik fel. A megtermékenyülés orvosi beavatkozás nélkül történik meg. Alkalmazhatósági terület: azokban az esetekben, ha a női nemi ciklus rendszeres, és normálisnak tekinthető, a peteérés vagy spontán, vagy gyógyszeres kezelésre elősegíthető, a petevezetők épek, és a méhüregben eltérés nincs. A férjnél csökkent hímivarsejt szám ellenére egy bizonyos mennyiségű és minőségű hímivarsejt jelen van. Elsősorban kis mértékű hímivarsejt szám eltérés esetén alkalmazható módszer. Előnyei: Általában nem szükséges hormonális kezelés. Kis beavatkozás, ami a hölgy részéről egy nőgyógyászati vizsgálattal megegyező megterhelést jelent. A megtermékenyülés orvosi beavatkozás nélkül a természetes módon jön létre.

  Az In vitro megtermékenyítés (IVF) minden esetben a hölgy petefészkeinek hormonális stimulálásával kezdődik. Hormonális gyógyszerek (legtöbbször injekció formában) napi, akár többszöri adagolása révén előidézik azt az állapotot, hogy a petefészkekben nem egy, hanem mindkét oldalon több petesejt induljon érésnek. Ezzel az eljárással elérhető, hogy a szokásos, és természetes havi 1-3 petesejt érése helyett nem ritkán 15-20 petesejt is megérjen egy ciklus alatt. A gyógyszeres kezelést sorozatos ultrahang vizsgálat, szoros orvosi megfigyelés teszi biztonságossá, kontrollálhatóvá. A petesejteket egynapos műtét kapcsán felületes altatásban, műtéti körülmények között, a hüvely felől speciális ultrahang vezérelt tű segítségével távolítják el a női petefészkekből. A legtöbb centrumban csak reggel kell bemenni éhgyomorra, és délután kísérettel az intézmény elhagyható. A beavatkozás után 1-6 órával a férj frissen leadott és előkezelt ondófolyadékával, megtörténik az üvegben (innen az eljárás latin és a köznyelvi neve is) a megtermékenyítés. Ellenőrzik 12-20 óra elmúltával a megtermékenyülés megvalósulásának a tényét, annak helyes megtörténését. Majd az előre meghatározott laboratóriumi szabályok szerint járnak el a nem jól, vagy az egyáltalán nem megtermékenyült petesejtek esetében. A megtermékenyült és jól osztódó petesejtek (praeembriok) méhüregbe történő visszahelyezése a petesejt eltávolító műtét utáni 2.-4. napon történik körülmények között, azonban nem altatásban, hiszen itt a méhüregben történik meg a praeembriok visszahelyezése és ez egy nőgyógyászati vizsgálatnál nem, vagy csak valamivel több kellemetlenséget jelent a hölgnek. A méhüregbe visszahelyezett preaembriok számáról az embriológus véleményét kikérve és meghallgatva a házaspár kérését figyelembe véve a műtétet végző orvos dönt. Ezzel rokon módszer, amikor a praeembriokat nem a méhüregbe, hanem a petevezeték(ek)be laparoscopos műtéti beavatkozás segítségével helyezik el.

• Intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI)

  ICSI rövidítéssel jelölik azt az utóbbi időben nagy áttörésnek számító, és ezáltal igen elterjedt eljárást, amikor rendkívül kevés, gyakorlatilag pár darab hímivarsejt elégséges lehet a megtermékenyítéshez. Az eljárás lényege az, hogy a petesejt és hímivarsejt találkozása nem az előbb leírtak szerint üvegben ugyan, de mégis spontán történik, hanem az embriológus szakember a petesejtet megfelelő kezelés után gyakorlatilag egy darab, általa kiválasztott, „megfogott” hímivarsejttel megtermékenyíti, azaz beleszúrja egy tű segítségével (mikroszkopikus méreteket kell elképzelni) az előkészített hímivarsejtet, az előkészített petesejtbe. A visszaültetésre nem került preaembriok sorsáról írásos nyilatkozatban a házaspárnak kell döntenie, és a laboratoriumnak eszerint kell eljárnia. A tudomány mai állása lehetővé teszi azt, hogy a pár kérésére a visszahelyezést megelőzően a praeembrio 8 sejtes állapotában a praeembrioból genetikai vizsgálatokra sejtet vegyenek ki a praeembrio életképességét nem befolyásolva. Ilyen módon ebből a sejtből bizonyos ismert, és vizsgálható betegségekre szűrés végezhető, és csak az erre nézve egészséges preaembriok kerülnek visszahelyezésre. A beágyazódás, és így a terhesség tényének kimutatása vérből, terhességi hormonszint meghatározással történik. Ez a legkorábban, és a legnagyobb biztonsággal igazolja a preaembrio(k) megtapadását a méhüregben, azaz a terhesség megfoganását. Már a visszaültetést követő 7-9 napon egyértelműen igazolható a várandósság ténye.

• Gametete intrafallopian transfer (GIFT)

  Az előzőekben említett eljárással rokon, mégis eltérő eljárást GIFT rövidítéssel jelölik. Ennél az eljárásnál a női és férfi ivarsejteket a petevezeték(ek)be helyezik be, műtéti körülmények között. Az eljárás során a petefészek stimulálása az előbb említettel megegyező módon zajlik, a petesejtek nyerése nem hüvelyi úton, hanem laparoscopos műtéti eszközzel történik. A petesejtek kinyerését követően maximum 4 petesejtet a megfelelően előkészített hímivarsejtekkel együtt fecskendezik a petevezetőkbe, és a megtermékenyülés itt jön létre. Amennyiben 4-nél több petesejt nyerhető a petefészkek stimulálása során akkor a fennmaradt petesejtek sorsáról a pár írásos formában dönt.

tags: #a #petesejt #es #himivarsejt #talalkozasa