A papagájok ékesszóló kommunikátorok, és mindenkit elbűvölő, lélegzetelállító hangulati finomságok kifejezésére képesek. A legtöbb gazdi a papagáj finom testbeszédének értelmezésére sajnos nem igazán képes, pedig ez a fajta csendes kommunikáció rengeteg információt hordoz. A papagájjal folytatott sikeres kommunikációhoz az embernek meg kell tanulnia értelmezni papagája testbeszédét. Ennek elmulasztása gyakran komoly problémákat eredményezhet, ahogy a viselkedésproblémák fokozódnak.
A papagáj viselkedési változásai és azok okai
A papagájok viselkedése megváltozhat különböző okokból, mint például a párválasztás vagy az ivarérés. Ha egy madár rászáll a kézre és azt csipkedni kezdi, az valószínűleg nem fél, hanem a territóriumát védi. Nem bonyolult jelenség például a támadni készülő papagáj: lelapult tollak, kitágult, kerek szemek, feszes nyak, egyes fajoknál elpirult pofaszín. Aki egy ilyen madárhoz megpróbál hozzáérni, az meg lesz csípve, ez ennyire egyszerű. És ez a helyzet az egyébként kezesre nevelt papagájjal is előállhat, mert őket teljes mértékben a hangulat vezérli. Ezeket a hangulatokat a madár testbeszéde által lehet elkülöníteni és megfigyelni.
A papagáj a harapása által sok mindent kifejezhet, és a legritkább esetben szokott harag vagy utálat lenni. Egy ismeretlent persze reflexből megtámadnak, de a gazdi keze felé irányuló csípés a leggyakrabban azt fejezi ki: most inkább hagyj békén, pihenni szeretnék, nem akarom, hogy megfogj. A papagájoknak saját véleményük van a dolgokról, csakúgy, mint nekünk, és ezt meg kell tanulni figyelembe venni. Amit papagájokban agressziónak nevezünk, az gyakran a félelem vagy ellenkezés következménye, és az „agresszív” madarak tulajdonosának ennek alapján ki kell értékelnie a helyzetet.
Példa viselkedésváltozásra
Egy gazdi esete jól szemlélteti a papagáj viselkedésének változásait:
„2 hullámos papagájom van, egy hónapja vannak nálam és kicsiként kerültek ide, még nem voltak ivarérettek. Bizonytalan megállapításom szerint az egyik lány a másik fiú, és a fiú viselkedése megváltozott. Eleinte is ő volt a félősebb, de már kezdte megszokni a kezem, evett a kezemről, simogathattam, belemászott a tenyerembe, ha köles volt benne, de lassan fokozatosan csipkedni kezdett. Most már olyan szinten van, hogy hiába van köles a markomban, ő csak azért mászik a kezembe, hogy összecsipkedje. Nem csíp véresre, de kellemetlen érzés. Összehasonlításaként a lány papagáj már magától a kezemre száll, míg a fiú úgy érzem fél és agresszív. Mitől lehet ez és hogyan lehet ezen változtatni?”
A papagájok viselkedése megváltozik, ha párt kapnak. Ha az egyik madár már szelíd, akkor a másik is szelídebb lesz, de az első valamelyest távolságtartóbbá válik a legtöbb esetben. Az ivarérés időszakában is okozhat viselkedésváltozást.
A papagájok beszédkészsége
A papagájok beszédkészsége egy igazi legenda. Rengeteg sztereotípia és történet kering róla, van amelyiknek több, van amelyiknek kevesebb az alapja. Egy biztos: a papagájok kiváló hangutánzó képességgel rendelkeznek, és ez nagyon sokszor az emberi beszéd teljesen élethű utánzásában jelentkezik. Az okosabb fajok, és az ara papagáj ilyen, az egyes szavakat, sőt mondatokat képesek szituációkhoz társítani és a megfelelő időben, helyzetben mondani őket. Sok helyen hallani a témában, hogy a hím papagájok könnyebben megtanulnak beszélni, és ez talán igaz is. A papagájok sok mindent maguktól is eltanulnak, különösen a nagytestűek. Az arák, jákók esetében egyáltalán nem ritka jelenség, hogy a papagáj tanítás nélkül, autodidakta módon megjegyez szavakat, és egyszer csak kitör belőle a tudás és beszélni kezd.
Tudatos tanítás esetében célszerű olyan szavakkal kezdeni, amiket a madár a saját nyelvén beszélve is majdnem kimond. Az aráknál például a jellegzetes "aaaa-raaa" szóból nagyon könnyen megtanítható kezdésnek a "hello". A tanítási folyamat során célszerű a kimondott szót eseményhez kötni, például amikor belépünk a helyiségbe, ahol a papagáj van, mehet neki egy "hello", ezzel megtanítjuk köszönni. Bizonyos zajok, például a porszívó vagy a hajszárító, képesek beszédre ingerelni az arákat, érdemes tehát fülelni, amikor ezeket a berendezéseket használjuk. A beszédtanítás sok időbe telik, és a siker sohasem garantált.
Hogyan tanítsd meg a papagájodat beszélni | Papagáj kiképzés
A vedlés: a tollazat megújulása
A madarak tollazata természetesen idővel fokozatosan romlik, azaz egyszerűen elkopik. Ahhoz, hogy a madár hatékonyan tudjon repülni, a régi tollazatát időnként újjal kell pótolnia. Ezt madár kedvencünk fokozott tollvesztésének formájában láthatjuk. A papagájoknál a vedlés a régi tollak újakkal való cseréjét jelenti, ami egy-két évente rendszeresen megtörténik. A tollak fokozatosan cserélődnek, és ha a madár egészséges és megfelelően táplált, nem befolyásolhatja hátrányosan a papagáj viselkedését vagy általános állapotát. A vadonban a vedlés szorosan kapcsolódik a szaporodási ciklushoz, de az otthon tartott madarak ki vannak téve olyan tényezőknek, mint például a hideg évszakban való fűtés, ami gyakran elindítja a tollcserét.
A vedlést befolyásoló tényezők
A fő tényező, amely megzavarja a vedlést, a helytelen táplálkozás. Ez a folyamat jelentős mennyiségű fehérjét (főleg aminosavakat, mint a lizin, arginin és cisztin) és vasat, kalciumot és cinket, valamint vitaminokat, mint a biotin, A és E igényel. Ezért a kizárólag gabonával etetett vagy főként napraforgómag-alapú étrenden tartott madarak hajlamosak a vedlési időszakban tápanyaghiánytól szenvedni. Ilyenkor papagájunknál elhúzódó vedlési időszakot figyelhetünk meg, a kibújó tollak tompák, foszlósak, vékonyak és törékenyek, a tollak színe kevésbé intenzív, és az új tollak hüvelyei letörnek.
Külső tényezők és a tollazat
A külső tényezők is jelentős hatással vannak a tollminőségre és a tollpótlásra. A túl kicsi kalitka és a papagáj túl ritkán történő kiengedése komoly károkat okoz elsősorban a szárnyfedőkön és a kormánylapátokon. Figyelembe kell venni a környezeti hőmérséklet, az uralkodó páratartalom, a fürdési lehetőség és a napfényhez való hozzáférés hatását, papagájunknak a faj származási helyéhez minél közelebbi körülményeket kell biztosítanunk. A tollazat állapotát negatívan befolyásoló másik külső tényező a tollak kitépkedése maga a papagáj vagy társai által. Sok tényező befolyásolja ezt a fajta viselkedésbeli változást, de az elsődleges okok az unalom és a túlzott stressz. A papagájok szeretnek játszani, és sok ingerrel kell őket ellátni különböző létrák, hinták, csengők és egyéb, madarakhoz igazított játékok formájában.
Paraziták és betegségek
Ha papagájunk tollazata nem néz ki jól, a papagáj vakarózik és tépkedi a tollait, az parazitafertőzés, például atkák vagy tetvek előfordulásának jele lehet. Utóbbiak esetében szabad szemmel is megfigyelhetjük a madarunk tollazatán táplálkozó fekete, vessző alakú parazitákat. Az atkák esetében mikroszkópos diagnózisra van szükség. Mindkét esetben azonban elengedhetetlen az azonnali állatorvosi beavatkozás, hogy megállítsuk a nemkívánatos vendégek invázióját.
A belső betegségek első látható tünete gyakran a tollak megjelenésének megváltozása, leggyakrabban a tollazat színének megváltozása, tollhullás és vedlési zavarok. Ezek elsősorban a máj és a vese rendellenességeire utalnak, mivel ezen szervek anyagcsere-folyamatai és a méreganyagok szervezetből történő eltávolítása döntő hatással vannak a tollazat állapotára. Ha ilyen típusú problémák gyanúja merül fel, alapos kivizsgálásra van szükség, hogy minél hamarabb elkezdhessük a gyógyszeres kezelést a károsodott szerv regenerálódásának támogatására.
A vedlési folyamatot kiváltó nagyon fontos szerv a pajzsmirigy. A pajzsmirigy működési zavarát elsősorban elégtelenség, daganatos elváltozás vagy jódhiány okozza. Ebben az esetben a tollak jellegzetes szimmetrikus elvesztése figyelhető meg, az újonnan növő tollak pedig törékenyek és a csúcsok közelében feketére színeződhetnek. Bármi is legyen a madár rossz tollállapotának oka, a gyógyulásig gondoskodnunk kell a madár megfelelő ápolásáról, mivel a tollazathiány kedvencünk túlhűléséhez vezethet, és megnehezítheti, sőt néha lehetetlenné teheti a repülést.
Táplálkozás és túlevés
A díszmadarak, ha lehetőségük van rá, képesek túl sokat enni, különösen akkor, ha nem kiegyensúlyozott az étrendjük. Ez azért probléma, mert a folyamatos evés többek között elhízáshoz vezethet, ami a papagájok egyik leggyakoribb egészségügyi problémája, ugyanakkor szerencsére az egyik legkönnyebben orvosolható is. Madarunknak teljes értékű étrendet, vagyis minden szükséges tápanyagot biztosítanunk kell ahhoz, hogy ne érezzen késztetést a folytonos evésre. A madarak folyamatosan élelmet keresnek a vadonban, és minden táplálékot elfogyasztanak a túléléshez. Tehát, ha csőrös pajtásunk előtt mindig van eleség, akkor ő nagy eséllyel a nap 24 órájában rá fog járni, akkor is, ha valójában már nincs szüksége a szervezetének több ennivalóra.
A háziasított madarak akkor is esznek, ha unatkoznak, csak hogy eltöltsék az időt valamivel, ha épp nincs más szórakozási lehetőség. Ha a szervezetükből valami hiányzik, az is oda vezethet, hogy túleszi magát a szárnyas. A túlevés elkerülése érdekében oda kell figyelnünk arra, hogy megfelelő arányban legyenek a fehérjék, a zsírok, az ásványi anyagok, a vitaminok, a szénhidrátok és a rostok is papagájunk eleségében. A D-vitamin hiányának következtében is bekövetkezhet az, hogy kedvencünk túleszi magát.
Könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy túl sok ennivalót adunk madarunknak, különösen akkor, ha nagy köztünk a kötődés. Alapvető fontosságú, hogy a papagáj megfelelő táplálékot kapjon, ez azonban nem feltétlenül több tápanyagot jelent. A legjobb, ha konzultálunk egy állatorvossal, aki képes meghatározni szárnyas barátunk pontos táplálékszükségletét. Bármikor, amikor úgy tűnik, hogy papagájuk gyorsan hízik vagy esetleg felfúvódott, ismét vigyük el őt az állatorvoshoz. Ahhoz, hogy megelőzzük a túletetést, az orvos által megadott mennyiségben és gyakorisággal kínáljuk díszmadarunkat ennivalóval.
Mérgező élelmiszerek papagájok számára
Ártalmatlannak tűnő, ám mérgező élelmiszerek:
- Avokádó
- Rebarbara
- Hagyma
- Csokoládé
- Gomba