A mesterséges megtermékenyítés pozitív oldala és a gyermekáldás reménye

Világszerte, így hazánkban is egyre több párnak kell szembesülnie teherbeesési nehézségekkel. A meddőség századunk népbetegsége, az Egészségügyi Világszervezet szerint minden hatodik ember meddő világszerte, és a lakosság minden rétegét érinti ez a probléma. Magyarországon is a becslések szerint 200-300 ezer meddő pár élhet.

A természetes fogantatást számtalan tényező befolyásolja, az étkezéstől a stresszen keresztül egészen a leendő szülők koráig. A szakemberek tanácsa szerint 35 éves kor alatt egy évig érdemes próbálkozni azzal, hogy természetes úton foganjon meg a baba, 35 év felett pedig fél év ez az intervallum. Ha ez idő alatt sem jön létre a terhesség, érdemes pároddal együtt szakorvoshoz fordulnotok.

Fontos azonban tisztázni: ez nem szégyen, és nem is kudarc! A teherbe esés elmaradásának számos oka lehet, hozzávetőleg ugyanakkora eséllyel adódhatnak gondok a férfi és a női oldalon, de az is előfordulhat, hogy mindkét fél esetén problémák merülnek fel, melyek akadályozzák vagy hátráltatják a fogantatást. Mindez azonban közelről sem jelenti azt, hogy le kell mondanotok a szülővé válásról.

A modern orvostudomány eszközeivel azonban ma már csaknem minden párnak lehet gyereke - ilyen eszköz a mesterséges megtermékenyítés. A gyermekre vágyó párok majdnem 90%-a esetében a meddőség kezelhető gyógyszeresen, sebészeti beavatkozással, valamint a mesterséges megtermékenyítéses technikák alkalmazásával. Nem kell megijedni, 1978 óta több millió lombikbaba született már világszerte!

Mi a mesterséges megtermékenyítés?

A mesterséges termékenyítési eljárások olyan orvosi beavatkozások, amelyek során mesterséges úton, külső beavatkozások, technikák alkalmazásával teszik lehetővé, hogy egy terhesség létrejöjjön. Az asszisztált reprodukció tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, több módszer tartozik ebbe a körbe, attól függően, hogy a megtermékenyítés az anyaméhen belül vagy azon kívül történik. A mesterséges termékenyítési, más néven asszisztált reprodukciós technikák (ART) alkalmazása során közösülés nélkül, külső segítséggel valósul meg a petesejt megtermékenyülése.

A szűkebb értelemben vett mesterséges megtermékenyítés azt az eljárást jelenti, melynek keretében a petesejt és a spermium találkozása laboratóriumi körülmények között történik, majd az így létrejött embrió beültetésre kerül a méhbe. Nem minden pár esetében válik szükségessé az asszisztált reprodukció - erre jellemzően akkor kerül sor, ha az egyéb módszerek (például az ovuláció hormonokkal történő indukálása) nem hoztak eredményt.

Mikor lehet szükség mesterséges megtermékenyítésre?

A mesterséges megtermékenyítést jellemzően akkor javasolják, ha a párok vagy egyének olyan speciális kihívásokkal szembesülnek, amelyek megnehezítik a természetes fogantatást. A diagnózis felállítását és a megfelelő kezelés kiválasztását természetesen vizsgálatok előzik meg a férfi és a női oldalon egyaránt.

• Férfi faktor meddőség: Az olyan állapotok, mint az alacsony spermiumszám, a gyenge spermiummotilitás vagy a rendellenes spermiummorfológia akadályozhatják a férfi partnerével való fogamzás képességét. Alkalmazására azon pároknál kerül sor, ahol a férfi tagnál nincs felhasználható sperma anyag.
• Megmagyarázhatatlan meddőség: Bizonyos esetekben a pároknak azonosítható ok nélkül is nehézséget okozhat a teherbeesés.
• Ovulációs zavarok: A szabálytalan ovulációval vagy olyan állapotokkal küzdő nők számára előnyös lehet a mesterséges megtermékenyítés.
• Nyaki problémák: Néhány nő méhnyaknyálkája ellenséges lehet a spermiumokkal szemben, vagy a méhnyak szerkezeti rendellenességei megakadályozhatják a spermiumok bejutását a méhbe.
• Azonos nemű párok és egyedülálló nők: A mesterséges megtermékenyítés gyakori választás az azonos nemű párok és az egyedülálló nők körében, akik teherbe szeretnének esni.
• Endometriózis: Az endometriózisban szenvedő nők termékenységi problémákkal szembesülhetnek.
• Méh rendellenességek: A méhen belüli szerkezeti problémák, mint például a miómák vagy a polipok, megnehezíthetik a teherbeesést.
• Életkorral kapcsolatos tényezők: Az életkor előrehaladtával a nők termékenysége csökken.

A mesterséges megtermékenyítés főbb típusai

Számos elismert technika létezik, amelyek mindegyike a betegek egyedi igényeihez igazodik. Lássuk hát, melyek azok a módszerek, melyek hozzásegíthetnek benneteket a gyermekáldáshoz:

Intrauterin inszemináció (IUI)

Az IUI, ahogy az a nevéből is látható, egy méhen belüli megtermékenyítési módszer. Ezt azoknál a pároknál alkalmazzák sikeresen, ahol elegendő számú és minőségű spermium áll rendelkezésre, valamint a pár női tagjának legalább egy petevezetője rendben van és átjárható. Tulajdonképpen ez a mesterséges megtermékenyítési technikák egyik legegyszerűbb formája.

Az eljárás folyamata egyezik a klasszikus inszeminációéval. A módszer által úgy segíti a szakember a terhesség létrejöttét, hogy a tüszőérést monitorozva a megfelelő időben egy katéter segítségével a méh üregébe helyezi az előkezelt spermiumokat. Ehhez arra van szükség, hogy a kezelés napján a pár férfitagjának ondómintát kell adnia, amelyet a labor feldolgoz, azaz a jól mozgó, aktív spermiumokat elkülönítik. A feldolgozott spermamintát aztán egy vékony katéter segítségével a méhüregbe fecskendezik. Miután pihent egy kicsit a beavatkozás után a hölgy, párjával együtt haza is térhet.

In vitro fertilizáció (IVF) - Lombikprogram

Az in vitro fertilizáció (IVF, in vitro fertilizáció) során a nő petesejtjét és a férfi hímivarsejtjét Petri csészében egyesítik, majd beültetik az édesanya méhébe. Közismertebb nevén lombikprogram. Az eljárás menete több lépcsőben zajlik:

1. Stimuláció: Amennyiben nem natív IVF-re kerül sor, úgy a tényleges kezelés első lépése egy hormonkezelés. Ebben a fázisban hormoninjekciókkal serkentik a petefészek működését, hogy egyszerre több petesejt érjen meg. A hölgyek hormonkezelést kapnak injekciók formájában, hogy a normális 1-2 tüsző helyett több induljon termelődésnek, illetve hogy ezek egyszerre érjenek majd meg körülbelül a 12-14. napra.
2. Punkció (petesejtnyerés): Az eljárás következő szakasza a tüszőfolyadék leszívása, ami altatásban történik. A petesejteket tartalmazó tüszőtartalmat rövid altatásban egy vékony tűvel, ultrahang vezérlés mellett, hüvelyen keresztül szívják le. A leszívást követő néhány órán belül megtörténik a petesejtek spermiumokkal történő megtermékenyítése. A kinyert petesejteket laboratóriumi körülmények között speciális tápoldatba ill. szövettenyésztő edénybe helyezik.
3. Megtermékenyítés: A spermát laboratóriumi körülmények között készítik elő, és a punkciót követő 4-5 órában elvégzik a megtermékenyítést. Erre sor kerülhet konvencionális módon, a hímivarsejteket a petesejt mellé engedve, vagy az ICSI eljárás keretében.
4. Embriófejlesztés: A megtermékenyült petesejtek, vagyis az embriók, ezután 2-5 napig tápoldatban, mesterséges körülmények között fejlődnek. A laboratóriumban figyelemmel kísérik és biztosítják a létrejött embriók optimális növekedését. Ha lehetséges, minden intézményben öt napig igyekeznek tenyészteni az embriókat. Ekkorra éri el az embrió a legideálisabb, hólyagcsíra (blasztociszta) állapotot. Ez a beágyazódás előtti állapotban lévő embriót jelenti, amely ekkor már 70-100 sejtből áll.
5. Embriótranszfer: A megtermékenyült és szabályosan osztódó embriók visszahelyezése (embriótranszfer) a petesejt leszívástól számított 48-72, esetleg 120 órával történik. Az embriókat először speciális embrió megtapadást elősegítő tápoldatban tárolják, majd egy vékony katéter segítségével juttatják a méh üregébe. Ezt a beavatkozást - mivel fájdalommal nem jár - altatás nélkül végzik. A mai irányelvek szerint minél kevesebb, az esetek döntő többségében egyetlen embrió beültetése lesz javasolt. Ennek egyik fő oka, hogy a többes terhesség jelentős kockázatot jelent. A lombikeljárás során fel nem használt embriókat lefagyasztják, hogy egy későbbi időpontban, a méhnyálkahártya előkészítése után visszaültethetők legyenek.

Natív IVF

Az IVF egyik fajtája a natív IVF, melynek során kisebb mértékű hormonkezelés szükséges, vagy az egyes esetekben el is hagyható. Ilyenkor a nő természetes ciklusa során megérő petesejt kerül leszívásra, megtermékenyítésre, majd a nő testébe visszaültetésre. Mivel ilyenkor egyetlen petesejt használható fel, alacsonyabb a terhesség esélye, a nő szervezetére azonban jóval kisebb megterhelést jelent ez a kezelés.

Intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI)

Gyakori fajtája az intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI), melynek során a leszívott petesejtbe egy tű segítségével közvetlenül fecskendezik be a legjobb minőségű spermiumokat. Ezt a módszert akkor alkalmazzák, ha a pár férfi tagjánál adódnak problémák, tehát nagyon rossz a spermakép vagy alacsony a spermiumszám. A mikro manipulációs eljárás során a petesejtet egyik oldalon rögzítik, majd a másik oldalról egy igen vékony tűvel juttatják a spermiumot a petesejt belsejébe.

PICSI (Pre-szelektív ICSI)

Ez a módszer az ICSI-hez hasonló, ám ilyenkor előválogatják a mesterséges termékenyítésre leginkább alkalmas spermiumokat. A fiziológiás ICSI eljárás az ICSI továbbfejlesztett formája. Az eljárás során a spermiumok először egy speciális petricsészébe kerülnek, melyben hialuronsav van, az a kémiai anyag, amely a petesejt burkán is megtalálható, így az életképes spermiumok kötődni képesek hozzá. Így történik meg az optimális, legegészségesebb spermiumok kiválasztása, melyeket az ICSI módszerrel alkalmaznak a megtermékenyítéshez.

MACS (magnetic-activated cell sorting)

A MACS (magnetic-activated cell sorting, magyarul: mágnesesen aktivált sejtválogatás) a spermiumválogatás fejlett módszere, amely eltávolítja a hibás, töredezett DNS-t tartalmazó spermiumokat. A MACS-módszer a sérült spermiumokat mágnesesen megjelöli, és a mágneses mezőnek köszönhetően rögzíti is őket. A megmaradt egészséges spermiumok, amelyek átjutnak a módszerrel, használhatók inszemináció, IVF, ICSI eljárás során is.

Asszisztált hatching (AHA)

Asszisztált hatching során az embrió körüli zona pellucida réteget mesterségesen (mechanikusan vagy lézerrel) megnyitják, így elősegítve az embrió jobb fejlődését. 35 éves kor felett, két sikertelen IVF ciklus után alkalmazzák az AHA kezelést.

Preimplantációs genetikai diagnózis (PGD)

A preimplantációs genetikai diagnózis (rövidítve: PGD) a beágyazódás előtti embriók genetikai vizsgálatát jelenti, melynek célja, hogy a súlyos betegséget hordozó embriókat külön lehessen választani a (konkrét tulajdonságra nézve) egészséges embrióktól. A PGD az ún. prenatális (születés előtti) genetikai vizsgálatok legkorábbi formája. Sarki test biopszia: A petesejt sarki sejtjének eltávolítása.

A mesterséges megtermékenyítés sikerrátája és befolyásoló tényezők

A mesterséges megtermékenyítés sikerességét számos tényező befolyásolja.

• Életkor: A saját IVF-ciklusok sikerességi aránya a 37-40 év közötti nők esetében 36 %, a 37 év alatti nők esetében pedig akár 58 % is lehet. 35 év alatt a legnagyobb a siker valószínűsége (kb. 45%), 35 felett 20-30%, 40 felett 10-15%. Bár az életkor befolyásolhatja a termékenységet, sok idősebb beteg biztonságosan elvégezheti a mesterséges megtermékenyítést.
• Petesejt, spermium és embrió minősége: Az adományozott petesejt és spermium természetesen számos előzetes szűrésen esik át, így biztosítva a lehető legjobb esélyeket a sikeres megtermékenyülésre. Ha a spermiumminta rossz minőségű, az nem feltétlenül vezet sikeres terhességhez.
• Meddőség oka: Egyes problémák könnyebben kezelhetők, mint mások.
• Korábbi próbálkozások: Ha egy nőnek korábban már volt sikeres terhessége, a siker esélye nagyobb. Ha egy nőnek már több sikertelen mesterséges megtermékenyítése vagy vetélése volt, a siker esélye kisebb.
• Stimulációs protokoll: A petefészek stimulációjához használt protokoll is sokat számít - ezt az orvos életkor, hormonszintek és egyéb tényezők alapján határozza meg.
• Életmódbeli tényezők: A dohányzás, alkoholfogyasztás, súlyfelesleg és stressz is negatív hatással lehet a kezelésre. A magas stresszszint negatívan befolyásolhatja a termékenységet. Összpontosítson egy tápláló étrendre, amely támogatja a reproduktív egészséget. Az antioxidánsokban, omega-3 zsírsavakban és vitaminokban gazdag ételek jótékony hatással lehetnek.

Sikerráták Magyarországon

Magyarországon a meddőségi kezelések eredményességéről rendelkezésünkre állnak hivatalos adatok, ezek alapján 2017 és 2019 között az évente elvégzett asszisztált reprodukciók kb. 20 százalékából született gyermek, 2020-ban ez 17,9% volt, 2021-ben pedig 16,6%.

Fontos, hogy a sikerráták az eltérő szabályozások, protokollok miatt országonként eltérőek - sőt még klinikánként és orvosonként is vannak eltérések a protokollokban. Amit tudunk: az inszemináció sikeressége világszerte 15-17 százalék, a lombikbébi program (IVF) sikerrátája a Magyarországhoz hasonló szabályozással rendelkező országokban 35-40 százalék (ez az embrióbeültetésre számított klinikai terhességek aránya).

Ne felejtsük, hogy a lombik sikerráta magasabb a természetes úton való teherbeesés esélyénél, ami 30 évesen havonta kb. 20%, 35-40 között 5-10%, 40 felett kevesebb mint 5%. A Pekingi Egyetem és a Harvard Egyetem közös kutatásából kiderül, hogy az egészséges embriókat kimutató új szűrővizsgálat legalább 60 százalékra növelheti a mesterséges megtermékenyítések sikerarányát. Az eljárás Kínában végzett kísérletei az idősebb nők számára is reményt adhatnak.

tags: #a #mesterseges #megtermekenyites #pozitiv #oldala