Az emberi élet csodája a megtermékenyítéssel kezdődik, amely egy rendkívül komplex és precízen szabályozott folyamat. Ez a cikk részletesen bemutatja a megtermékenyítés lépéseit, az embrionális fejlődés szakaszait, valamint a terhesség trimesztereit, kiemelve a legfontosabb mérföldköveket és a kismamára váró változásokat.
A megtermékenyítés folyamata
Közösüléskor a mellékherében tárolt érett spermiumok az ondóvezeték perisztaltikus mozgása révén a húgycsőbe kerülnek. Hozzáadódik az ondóhólyag és a prosztata váladéka, melyek képezik az ondót. Ennek lúgos kémhatása és magas fruktóztartalma elősegíti a spermiumok mozgását. Nemi izgalomkor a hímvessző megmerevedik, a hüvely síkos lesz. A hüvely izmos fala szorosan körülveszi a behatoló és ritmikusan mozgó hímvesszőt, ingerelve annak mechanoreceptorait. A reflexív a pénisz környékéről indul ki és a gerincvelő ágyéki szakaszára fut be (szimpatikus). Ondókilövelléskor átlagosan 2-3 ml-nyi ondó körülbelül 200 millió spermiumot tartalmaz. A méhizomzat ritmusos összehúzódásának segítségével a spermiumok többsége néhány perc alatt a méhüregbe kerül.
Spermahalál a méhben
Ikerterhesség
Normál körülmények között egy menstruációs ciklusban egy petesejt érik meg. Viszonylag kis arányban előfordul, hogy nem egy, hanem két petesejt termékenyül meg, és ikerterhesség keletkezik. Nagyjából minden 85. terhességre esik egy ikerterhesség. A többes ikrek - három, négy iker - előfordulása még ritkább. Az elmúlt években a meddőség kezelésére alkalmazott eljárások miatt gyakoribbak az ikerterhességek. Az ikerterhességek többsége úgy alakul ki, hogy valószínűleg örökletes hajlam miatt, egyes nőkben nem egy, hanem több petesejt érik meg. Az ilyen terhességből született ikrek nem hasonlítanak egymásra úgy, mint amikor úgy alakul ki ikerterhesség, hogy a megtermékenyített petesejtből két embrió fejlődik ki.
A barázdálódás és a beágyazódás
A megtermékenyülést követően a fejlődő utódot az embrionális fejlődés harmadik hónapjáig embriónak nevezzük. Ezután már a magzat nevet viseli. A barázdálódás folyamata a megtermékenyítéstől a 2. hét végéig tart, a pete gyors ütemben sok apró sejtre osztódik. A 16 sejtre való oszlás után a fejlődő pete leginkább egy szederbogyóhoz hasonlít. A méhkürtben megtermékenyült pete ekkorra (5. nap) a méh üregébe érkezik. A 16 sejtes petében egy üreg keletkezik, innentől a neve hólyagcsíra (blastula). A megtermékenyített petesejt osztódását követően kialakul az úgynevezett hólyagcsíra, amely egy sejtréteggel körülvett üreg, az üreg falán egy sejttömörülés helyezkedik el, ez az embriócsomó. Az embriócsomóból fejlődik majd ki az embrió, az első lépés a csíralemezek kialakulása. A csíralemezekből képződnek az egyes szervek.
A megtermékenyítés utáni 6-7. napon kezdődik meg a beágyazódás úgy, hogy a pete külső sejtjei mintegy feloldják a méhnyálkahártyát, így a pete besüpped a nyálkahártyába, felette a nyálkahártya visszazáródik. A beágyazódás után a fejlődés azonnal megindul. Utóbbi hatására a hólyagcsíra belső sejtrétegeiből kialakul az embrió, míg a külső sejtek létrehozzák a méhlepényt, valamint az embriót körülvevő magzatburkot.
Az embrió fejlődése és a csíralemezek differenciálódása
Az egyedfejlődésben a megtermékenyítést követő 3. héttől a 8. hétig tartó időszak az embrionális fejlődés szakasza. Az embriócsomó üreg felőli oldalán lévő sejtekből egy sejtréteg alakul ki, az elsődleges endoderma. Ez a sejtréteg a hólyagcsíra üregéből elkülönít egy másik üreget, az elsődleges szikhólyagot. Az embriócsomó belső része elfolyósodik, kialakul egy másik üreg, amit amnionüregnek hívunk, ennek az elsődleges szikhólyag felőli oldalán alakul ki az ektoderma. Így van egy nagy labdánk, amiben van két egymással összeforrasztott labda. A két labda összeforrasztásánál találjuk az endodermát és az ektodermát, a két sejtréteg között alakul ki a mezoderma. A második hét végére kialakuló sejttelepekből a 10. hétre a szerv nagy része kialakul. A három sejttelepből: az ektodermából, az endodermából és a mezodermából fejlődnek a későbbi szervek.
A csíralemezek származékai
Miközben a csíralemezek morfogenetikai változásokon mennek keresztül, s kialakítják a felnőtt állatra jellemző szervkezdeményeket, a csíralemezek kezdetben egymással laza kapcsolatban lévő, folyamatosan osztódó embrionális sejtjei genetikai programjuknak megfelelően differenciálódnak és szövetekké szerveződnek. Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a három csíralemez embrionális és felnőtt származékait:
| Csíralemez | Fejlődési szakasz (embrionális) | Felnőtt származékok (példák) |
|---|---|---|
| Ektoderma | Neuroektoderma (idegrendszer), felületi ektoderma (kültakaró hámborítása) | Bőr, idegrendszer (agy, gerincvelő), hajszálak, körmök, érzékszervek (szem, fül) |
| Mezoderma | Sclerotóma (csontszövet), dermatoma (bőr kötőszövetes része), miotóma (harántcsíkolt izomszövet), intermedier mezoderma (kiválasztó- és szaporítószervek), peritóneum viszcerális lemeze (simaizomzat, hashártya, endotélium) | Izom- és csontrendszer, keringési rendszer (szív, erek), kiválasztó szervek (vese), ivarszervek, vér és nyirok |
| Endoderma | Bélcső (bél lumenét borító hámszövet), tüdő, máj, hasnyálmirigy kezdeményei | Zsigeri szervek (szív, máj, lép, tüdő, hasnyálmirigy), emésztőrendszer, légzőrendszer |
Az embrionális fejlődés mérföldkövei
Az embrionális időszak során fejlődnek ki a legfontosabb szervek: kialakul a velőcső - amiből később az agy és a gerincvelő fejlődik ki -, a fej és a szemek, a száj és a fülek is ekkor kezdenek el formálódni. Az ötödik hét környékén a szív sejtjei elkezdenek csoportosulni (a szív a hatodik héten kezd el verni, ekkor indul el a vérkeringés), a hatodik héten kialakulnak a karok és a lábak kezdeményei is, az úgynevezett végtagbimbók. A negyedik héten már elindul a végtagok fejlődése, a fej két oldalán a szem, illetve a belsőfül kezdeményei megjelennek. Az ötödik héten a testtájak már jól elkülönülnek egymástól. Ebben az időszakban indul meg a fej gyors növekedése, ami az agyvelő gyors fejlődésének eredménye. A hatodik héttől felgyorsul a fejlődés, az ekkor kb. 2 cm-es embrióban megkezdődik a csontrendszer kialakulása. A hetedik héten indul fejlődésnek a köldökzsinór, ami a későbbiekben a baba táplálásáról fog gondoskodni. A 7-8. héten az embrió már ember formájú, a hossza kb. 3 cm.
Az embrió fejlődése a 8-9. hét környékére már annyira előrehaladott, hogy pár centiméteres mérete ellenére az összes szervkezdeménye megvan, és alakja felismerhetően gyermekformájú. Az embrió fejlődésének hatodik és a nyolcadik hete között tovább körvonalazódnak az ember testének alapjai: bezáródik a velőcső, a kezek és lábak formája is alakulni kezd, csak úgy, mint a fül, a szem, a száj. Majd pedig megszületik a csigolyasor és a test csontváza.
Az anyai hormonális változások és a méhlepény
A sárgatest progeszteron termelése fennmarad, a 4. héten éri el a csúcsértéket (nincs újabb tüszőérés). A magzatburok hormonja a 2. hónapban éri el a maximumát - a menstruáció elmaradását követő 5-10. napon. A magzatburok a 3-4 hónapban átveszi a progeszteron termelést. Ez az ösztrogén-, és progeszteronszintet a szülésig fokozatosan emeli, majd előtte csökken, ekkor az oxitocin és a tejelválasztásra ható hormon (LTH) szintje növekszik.
A méhlepény az anya (méh nyálkahártya) és a magzat (külső magzatburok) által közösen alkotott szerv, mely a magzat táplálásában vesz részt. A méhlepény a méhnyálkahártyából (anyai rész) és a fejlődő embriót határoló külső magzatburokból (magzati rész) alakul ki a terhesség 2-3. hónapjára. A méhlepény és a magzat között a köldökzsinórban futó erek teremtik meg a kapcsolatot. Az anyai keringésből tápanyagok, oxigén, ellenanyagok stb. jutnak a magzat vérébe, ugyanakkor az anya és a magzat vére nem keveredik egymással. A fejlődő embrió körül található a belső magzatburok. A külső magzatburok vesz részt a méhlepény kialakításában, míg a belső magzatburok termeli a magzatvizet.
A terhesség trimeszterei és a kismama változásai
A várandósság kilenc hónapja rengeteg örömöt és kérdést hoz magával, az első terhesség idején pedig sok meglepetés is érheti a kismamát. A terhesség kezdetét mindig az utolsó menstruáció elejétől számolják: mivel a megtermékenyítés ebben a ciklusban zajlott le, matematikailag így határozzák meg a várandósság első napjait. A 9 hónapot három egyidejű részre osztják fel: a három-három hónap pedig egy-egy trimesztert jelképez.
Az első trimeszter (1-12. hét)
Az első trimeszterben zigótából embrió fejlődik, a szakasz második felében pedig már hallható a magzat szívhangja. Az első terhességi hónapokban sok minden történik láthatatlan módon és meglepő gyorsasággal: ez a szakasz lehetőséget ad arra a kismamának, hogy feldolgozza a tényt, anya lesz. A teste még segít őrizni a titkot, bár az embrió fejlődése a trimeszter második felében már járhat árulkodó tünetekkel is. Az első (hüvelyi) ultrahang általában a terhesség 5-6. hetében történik, hiszen erre már a kismama érzékeli a kimaradt menstruációt, és elvégzi az első pozitív tesztet. A 6. hetet követően már nagy valószínűséggel hallható a szívhang, így az orvos megállapítja a terhességet, majd az anamnézis alapján tájékoztatja a kismamát, hogy veszélyeztetett kategóriába sorolható-e a várandóssága. Az első trimeszterben emellett sor kerül a testsúlymérésre, hüvelyváladék ellenőrzésére, vérnyomásmérésre, kötelező elektrokardiográfiára (EKG), valamint a 12. heti ultrahang vizsgálatra.
A második trimeszter (13-28. hét)
A terhesség második szakasza sokak számára nem várt megnyugvást hozhat: akik ugyanis az első trimeszterben nehézségeket éltek meg az émelygés, hányinger, erős fáradékonyság, aluszékonyság miatt, ők általában a kínzó tünetek megszűnését tapasztalhatják. Nem csoda: a második trimeszterben nemcsak gyors növekedésnek indulnak az eddig kifejlődött szervek, tovább alakul az agy és a gerinc, hanem a kötődés is egyre inkább kibontakozik a magzat és a várandós nő között. A második trimeszterben kialakulnak az érzékszervek, valamint hatalmas fejlődésen megy át a tüdő, bár a kinti életre még nem alkalmas. A 3-6. hónap között a kicsi megtanul nyelni, valamint a légzéshez szükséges mozgást is elsajátítja. A baba mérete nagyon sokat nő: ennek következményeként a vizelettartás egyre nehezebb a kismamának, akinek testén előtűnik a linea negra is.
A második trimeszter egyik legfőbb vizsgálata a terhességi cukorterheléses mérés, amely során kiderül, kell-e terhességi diabétesszel számolnia a kismamának. Amennyiben az eredmény ennek meglétét mutatja, az orvosi iránymutatással zajló diéta betartása kötelező. Szintén sor kerül egy teljes laborvizsgálatra, vizeletvizsgálatra, testtömegmérésre, valamint a 24. Az orvos minden találkozásnál ellenőrzi a vérnyomást, valamint a magzati szívhangot, továbbá erre a trimeszterre tehető az egyik legjelentőségteljesebb vizsgálat: mégpedig a 18-19. terhességi héten zajló genetikai ultrahang. Ennek során a legfejlettebb készülékekkel akár már a magzat arca is kivehető, gyakran ilyenkor derül fény a kisbaba nemére.
A harmadik trimeszter (29-40. hét)
Az utolsó szakasz nagy részét a magzat kinti életre való készülése tölti ki: amellett, hogy növekedik, apró, de jelentőségteljes finomhangolásokat végez. Az édesanya eközben a szülésre és az új életre hangolódik: míg a második trimeszter segített tudatosítani a tényt, hogy anyává válik, a harmadik szakasz egyre inkább elhozza a várakozás érzését a szülés felé. A mozgásban már jobban akadályozott a kismama, aki ezért könnyebben fárad, vizelettartási nehézségek gyötrik, és nehezebben piheni ki magát, mivel az alváshoz megfelelő testhelyzetet sem egyszerű felvennie. Koraszülésről körülbelül a 36. hétig megszülető babák esetében beszélünk, ez pedig éppen a tüdő fejlettsége miatt alakult így, erre éri el ugyanis végleges formáját a légzőszervünk. A 37. héttől a szülésre való felkészülés a legfontosabb.
Mint minden szakaszban, az utolsó trimeszterben is elengedhetetlen a vizelet-, valamint a vérvizsgálat: a szüléshez közeledve ismét ellenőrzik a kismama vércsoportját, vércukorszintjét, emellett arra is figyelnek, hogy egyes nyomelemekből (például vas) megfelelő mennyiségű fordul-e elő az anyai szervezetben. A szülés után ugyanis az alacsony vasszint vérszegénységet is eredményezhet. Az erős vizesedéssel küzdő kismamák esetében nagyon fontos a vérnyomásmérés, valamint a vizelet fehérjetartalmának ellenőrzése. Az utolsó trimeszterben zajló ultrahangon a baba súlyát, méreteit, valamint a méhlepény és a magzatvíz jellemzőit vizsgálják. A szülés előtti hetekben kerül sor a heti egyszer zajló NST-vizsgálatokra: a nonstressz állapotban való kontroll lényege, hogy a méhösszehúzódásokat, valamint a fájások erejét mérik.
tags: #a #megtermekenyites #es #az #embrionalis #fejlodes