A kisgyermeknevelők munkájuk során egyre gyakrabban találkoznak olyan gyerekekkel, akik magatartási problémákat mutatnak, vagy nehezen illeszkednek be a közösségbe. Sokan attól tartanak, hogy gyermekük agresszív emberré válik, de fontos tudni, hogy a kétéves kori gyermeki viselkedésből nem lehet egy felnőtt kialakult személyiségére vonatkoztathatóan egyértelmű megállapításokat tenni. Ugyanakkor maga a jelenség egészen gyakori, és számos kisgyermeknevelő tudna mesélni a tapasztalatairól.
Az életkori sajátosságok megértése
Mindenekelőtt nagyon fontos tudni, hogy az 1-3 éves korosztályra jellemző életkori, viselkedési sajátosságokat minden esetben figyelembe kell venni. Ebben az életkorban bontakozik ki a gyerekek önállósága. Egyéves kor után már a legtöbben önállóan járnak, pakolnak, felfedezik a környezetet és sokszor eltávolodnak az anyától. Másfél éves korban van a szeparációs szorongásnak is egy újabb hulláma, ilyenkor még nehezebb lehet a leválás.
A két évesek többsége már egészen jól megérteti magát szóban is a felnőttekkel, de jellemzően a gondolataik már előrébb járnak, mint ahogyan ki tudják magukat fejezni, emiatt sokszor frusztráltak. A dackorszakban jelentkező érthetetlen hiszti egyik oka sokszor csupán annyi, hogy nem tudja magát jól kifejezni a gyerek. Kisgyermekkorban még nem alakult ki az a szabályozó rendszer, ami segít az indulatokat a társadalom elvárásainak megfelelően kezelni. Holott ez egy eszköz számára a célja elérésében. A nevelés feladata pedig a szabályozó rendszer fokozatos kialakítása. Ez a folyamat az egész gyermekkoron át tart. A kisgyermekkori agresszió tehát nem egyenlő azzal az agresszióval, amit egy felnőtt ember ért ilyen esetekben.
A bölcsődei agresszió okai
A kisgyermekekre, bár rendkívül jól tudnak alkalmazkodni, minden változás hatással van. Mivel ennek a korosztálynak a kiszámíthatóság adja a legnagyobb biztonságot, az új dolgok rövidebb-hosszabb időre elbizonytalanítják őket. Ilyenkor pedig gyakran előfordul, hogy bizonyos fejlődési területeken 2-3 hétig visszaesést mutatnak. A bölcsődei élet megkezdése ritkán zökkenőmentes, hiszen nagy változást jelent nemcsak a gyerek, de a szülő(k) számára is. Sőt, talán azt is kimondhatjuk, hogy a szülők számára még megterhelőbb, mivel felelősség- és bűntudatuk ritkán hagyja nyugodni lelküket.
A hirtelen viselkedésváltozás okai lehetnek otthoni és közösségi történések egyaránt. Jellemzően a beszoktatás vagy egy hosszabb szünet utáni újrakezdés időszaka nehézkes lehet. De ez normális jelenség. Mint ahogy az is, ha valamilyen változás vagy trauma éri. Már kisgyermekkorban megfigyelhető az emberek temperamentuma. Vannak gyerekek, akik impulzívabbak, szertelenebbek, nagy a mozgásigényük, jobban igénylik a felnőttek figyelmét. Ők jellemzően kifelé mutatják, ha nem érzik magukat komfortosan, hamarabb robbannak és mutatnak agresszív jegyeket. De idővel ez majd jobban kontrollálható lesz számukra, megtanulják majd a környezeti elvárásoknak megfelelően kezelni indulataikat.
Egy másik ok a bölcsis agresszióra, ha otthon vagy óvodában bántják őt, tehát másoktól tanulja e viselkedést. Testi okok is állhatnak agressziója hátterében, például túl kevés alvás, elégtelen táplálkozás, ételintolerancia (valamilyen ételre rosszul reagál a teste), elégtelen mennyiségű B1 és magnézium a táplálékban. A túl sok cukros étel is lehet a probléma hátterében.
Hogyan fegyelmezzünk egy ellenzéki dacos zavarral küzdő gyermeket?
Az anyai munkavállalás és a gyermek viselkedése
Hazánkban korai anyai munkavállalásról beszélhetünk, ha az anya gyermeke 3 éves kora előtt megy vissza munkába. Ez a gyakorlat nagyon eltér a többi országhoz képest, hiszen Magyarország kiemelkedik abban, hogy ilyen hosszú idő biztosított az anyukáknak - vagy manapság már akár az apukáknak -, hogy otthon maradhassanak gyermekükkel. A magyar gyakorlat szerint az anyukák átlagosan 4,7 évig maradnak otthon gyermekeikkel. Ezáltal külföldi viszonylatban alacsony a kisgyermekes anyukák munkavállalása itthon.
Külföldi szakirodalmak bővelkednek az anya munkaerőpiacra való visszatérésének hatásait vizsgáló kutatásokban. Ezeket az eredményeket Magyarországon csak megfelelő körültekintéssel általánosíthatjuk, hiszen ilyen kérdések esetében szem előtt kell tartanunk az adott ország társadalmi értékeit, szabályozásait, igénybe vehető gyermekgondozási intézmények minőségét, a gyermeknevelést támogató juttatásokat és az anyai munkavállalás elfogadottságát.
A munka-család konfliktus hatásai
A kisgyermekes anyukák növekvő jelenléte a munkaerőpiacon együtt jár azzal, hogy szülői és munkavállalói szerepben is helyt kell állniuk. A több szerep és főleg ezeknek az összehangolása nagy stresszt okozhat az anyáknak. A munka-család konfliktus együtt járhat a gyermekkel töltött kevesebb idővel és a gyermek rosszabb egészségügyi állapotával. A korai intézményes nevelés során az 1 és 2 éves kor közötti bölcsődei ellátásban a gyerekek több betegségen szoktak átesni, mint az otthon nevelkedő kortársaik.
A gyermek fejlődésére gyakorolt hatásokat három területen vizsgálhatjuk:
- Fizikai fejlődés és egészség: Az 1 és 2 éves kor közötti bölcsődei ellátás során a gyerekek több betegségen szoktak átesni, mint az otthon nevelkedő kortársaik. Ezek a betegségek azonban az immunrendszer erősítésében is szerepet játszhatnak.
- Értelmi fejlődés: A képzett pedagógusok és nevelők stimuláló közeget biztosíthatnak, amelyben a kisgyermekek nagyobb kognitív fejlődést mutathatnak. Azonban az anyuka gyermeke első életévében történő munkába állás negatív hatásokat mutathat a szókincs, a matematika és szövegértés területén.
- Pszicho-szociális fejlődés: Az egyéves kor előtti munkavállalás több problémás viselkedést, zavarokat az érzelmi és társas viselkedés terén eredményezhet, például csökkent frusztrációs toleranciát.
A kutatások szerint önmagában az anyai munkavállalás nem okoz eltérést a gyermek fejlődésében, azonban fontos figyelembe venni, hogy mikor történik ez a változás. Az egyéves kor előtti munkavállalás negatívabb következményeket eredményezhet. Az alacsonyabb szocioökonómiai státusszal rendelkező családok esetében a korai intézményes nevelés pozitív hatásokat is kifejthet. Az anya munka iránti attitűdje is befolyásolhatja a hatásokat.
Agresszív viselkedés kezelése a bölcsődében és otthon
A bölcsődében jelentkező agresszív viselkedés kezelése a kisgyermeknevelő feladata. Életkorukból fakadóan ennek a korosztálynak minden esetben felnőtt segítségre van szüksége a problémák megoldásában. A szülők részéről fontos, hogy a nevelőkkel kapcsolatban legyenek és közösen törekedjenek rendezni a helyzetet, illetve igyekezzenek hasonlóan kommunikálni a gyermekkel.
A pedagógusoknak aktív szerepük van a helyzetben, hiszen ilyen kicsiktől nem várható el, hogy önállóan megoldják a problémát. Fontos tudni, hogy ezek a kisgyermekkori agresszív viselkedésformák általában átmeneti időszakban vannak jelen és hamar rendeződnek. Többnyire köthetőek valamilyen változáshoz a gyermek életében.
Hogyan fegyelmezzünk egy ellenzéki dacos zavarral küzdő gyermeket?
Gyakorlati eszközök és technikák
Az indulatos viselkedés csillapításában több eszköz is bevethető. Először a legfontosabb a helyzet felismerése és tudatosítása a gyermekben. A nevelő szól, hogy ez most verekedés, érzékelteti a gyerekkel a problémát. Ilyenkor kell megvizsgálni az adott szituációt és lehetőség szerint kihangosítani a gyermek érzéseit. Például: "Látom, most fáradt vagy"; "Játszani szeretnél a másikkal"; "Azt szeretnéd, ha rád figyelnének", stb.
Ezután, ha leállította a helytelen viselkedést és elmagyarázta, miért nem szabad ezt csinálni (fáj a másiknak), akkor meg kell mutatni neki, hogyan kell helyesen viselkedni. Példa: "Bence, most megbántottad Zsófit. Nem szabad megharapni senkit. Úgy látom, te is szeretnél azzal a babával játszani, ami nála van. Gyere ide, kérjük el tőle szépen és kérj bocsánatot, amiért megharaptad, gyere, simogassuk meg, biztosan fáj neki."
Számos szülő megpróbálja elmagyarázni gyermekének, hogy nem helyes, ha bánt másokat, de a kétévesek beleérző képessége még fejletlen lehet. Ezért nem beszélhetünk állandóan a gyermek lelkére, hanem valamit gyakorolni is kell vele, amit agresszió helyett használhatna. Az Örömteli Nevelés könyv is említi, miért és hogyan gyakoroljunk be a gyerekkel egyszerű viselkedési szabályokat.
Egy játékbabával tanítsd meg neki, hogyan kell ismerkedni vagy játszani hívni, játékot elkérni. A baba lesz a csoporttársa. Gyakorold a verekedős gyerekkel az alábbiakat 1-2 hétig napi 6-8 perc hosszan! Mindaddig csak egyet ismételjetek újra, amíg nem megy magabiztosan! Ezek működnek, de kitalálhattok más megoldásokat is, főleg ha a gyereknek valami másra nincs megoldása.
Megelőzés és otthoni környezet
Ne lásson otthon maga körül agressziót, különösen pedig ne legyen otthon sem agresszió áldozata. Ha otthon gyilkolós robotos videót néz tévén, telefonon vagy tableten, vagy ha elfenekelik őt, vagy másképpen bántják, akkor ebből azt tanulja, hogy az agresszív győz. Ha ilyesmit tapasztal naponta, akkor az előbb leírt módszer sem hozhatja helyre a dolgot.
A rossz példa egy másik változata, amikor a gyereknek másfél és kétéves kora között megengedik, hogy bántsa a szülőket. Ahhoz, hogy a gyerek ne legyen agresszív a bölcsődében, előbb otthon kell megszüntetni az agresszióját. Amikor bánt téged, távol tarthatod magadtól a gyereket az érzelmeid csökkenése nélkül. Végső soron tehát nem fogadod el az agresszióját, de úgy, hogy közben te sem válsz valamiképpen agresszívvé.
Ha az első gyakorlás mégsem hozna eredményt a verekedős bölcsis problémájára, akkor azt kell újra csinálni, de úgy, hogy mindent eljátszotok előbb helytelenül, azután jól. Felváltva, sokszor. Ez jól rávilágít a gyerek számára a különbségre és segíti őt abban, hogy tudatosan a helyes megoldást válassza. Ezt is gyakorolni kell 1-2 hétig napi 6-8 percen át. A gyakorlást aznap már ne folytassátok, ha a gyerek elunja magát vagy jókedvre derül!
Mikor forduljunk szakemberhez?
Amikor a kisgyermek bölcsődébe kerül, gyakran megváltozik a viselkedése, ez átmenetileg nem feltétlen igényel segítséget. Ám sokszor a közösségbe kerülésével kerülnek felszínre olyan nehézségek, melyek az otthon melegében nem voltak látványosak. A gyermekkori viselkedészavarok gyakran dühkitörésekben, agresszióban, szabályszegő vagy destruktív viselkedésben nyilvánulnak meg. Ezek mögött sokszor mélyebb érzelmi, családi vagy környezeti problémák húzódnak.
A viselkedészavar nem egy-egy alkalmi dühkitörés vagy hiszti, hanem ismétlődő viselkedési minták, melyek a gyermek életkorának megfelelő normákat túllépik. Ilyen intenzív viselkedési minta például, amikor a gyermek gyakran megszegi a szabályokat, engedetlenül, agresszívan viselkedik, impulzív, esetleg dühkitörései/dührohamai vannak. Fontos, hogy akkor lehet gyermekkori viselkedészavarról beszélni, ha a tünetek hosszabb ideje, tartósan (kb. legalább 6 hónapja) fennállnak.
A viselkedészavarok típusai és okai
A gyermekkori viselkedészavarok több típusa ismert, melyek különböző neurológiai és pszichológiai jellemzőkkel bírnak:
- ADHD: Nehezen figyel oda, rendkívül mozgékony, izeg-mozog, nem tud várni a sorára.
- Autizmus spektrumzavar: Nehezebben értelmezi a társas helyzeteket, szokatlanul kommunikál, ismétlődő mozgásokat végez, szűk érdeklődési kör.
- Oppozíciós magatartászavar: Dacosság, a felnőttek szándékos bosszantása, a szabályok rendszeres megszegése, gyakori dühkitörések.
- Magatartászavar: Súlyosabb forma, ahol a gyermek mások testi vagy lelki épségét veszélyeztetheti.
A viselkedészavarok kialakulásának hátterében több tényező állhat, beleértve biológiai (genetikai hajlamok, agyi fejlődési rendellenességek), környezeti (családi háttér, nevelési attitűd) és pszichológiai okokat. A viselkedésszabályozásért felelős agyi területek csak az iskoláskor végére fejlődnek ki teljesen, így a fiatalabb gyerekek érzelmi szabályozása még kezdetleges, ezért természetesen is lehet impulzívabb.
A szakember segítsége és kezelési lehetőségek
A gyermekkori viselkedészavar kivizsgálásának célja, hogy feltárja a gyermek viselkedésének hátterében álló tényezőket. A kezelés során figyelembe kell venni, hogy milyen jellegű eltérésről van szó. Alapvetően a legfontosabb, hogy a gyermek megtanulja felismerni a saját viselkedési mintázatait, és ezekhez önszabályozó stratégiákat sajátít el. A kognitív viselkedésterápia idősebb gyermekek esetében lehet hatékony.
Bizonyos esetekben, különösen ADHD vagy súlyosabb magatartászavar esetén gyógyszeres kezelés is szükséges és indokolt lehet. A megfelelően beállított gyógyszerek segítenek az agyi neurotranszmitterek működésének kiegyensúlyozásában. Nagyon fontos továbbá, hogy a szülő nyugodt állapotban hallgassa meg a gyerekét, és eközben csak vele foglalkozzon.
A szakemberek, mint a szülő-csecsemő konzulens, bölcsőde pszichológus vagy iskolapszichológus, segíthetnek a beszokással, szeparációs szorongással, agresszióval, vagy éppen a daccal kapcsolatos nehézségek esetén. A konzultációk során a szülővel és a pedagógusokkal közösen dolgoznak ki egy intervenciós tervet, amely a gyermek egyéni igényeire szabott megoldásokat kínál.
| Viselkedészavar típusa | Főbb jellemzők | Okok |
|---|---|---|
| ADHD | Figyelemhiány, hiperaktivitás, impulzivitás | Agy dopamin- és noradrenalin-rendszerének működési zavara |
| Autizmus spektrumzavar | Társas helyzetek nehéz értelmezése, ismétlődő mozgások, szűk érdeklődési kör | Neurológiai eltérések |
| Oppozíciós magatartászavar | Dacosság, szabályszegés, dühkitörések | Pszichológiai és környezeti tényezők |
| Magatartászavar | Agresszió, hazudozás, rongálás, lopás, mások veszélyeztetése | Súlyosabb pszichológiai és környezeti tényezők, neurológiai okok |