A magzat személyiségi jogai: átfogó áttekintés

A gyermek utáni vágy kiteljesedése a gyermek születése, mely az ember „biológiai halhatatlanságának” megvalósulása. A magzat a terhesség korai szakától fogva kommunikál az anyával. A korszerű technikai lehetőségek birtokában a magzati szívműködés kezdetleges formája már a várandósság 6. hetében észlelhető.

Az elmúlt évtizedek kutatásai alapján nem csak a magzat fizikai állapotára, jóllétére következtethetünk - a magzati szívműködésből és a spontán jelentkező magzatmozgásból, vagy a kedvező, illetve kedvezőtlen külső ingerekre adott magzati válaszreakciókból - hanem a magzat viselkedésére, anyai kötődésére, érzelmeire is.

A magzat jogi státusza és a jogképesség kérdése

Jobbágyi Gábor, a „Pacem in utero” Egyesület elnöke, azzal az indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy állapítsa meg a művi terhesség megszakításáról szóló 76/1988./XI. 30./MT rendelet és a 15/1988./XII. 15./ SZEM rendelet alkotmányellenességét, és semmisítse meg őket. Jobbágyi doktor beadványának lényegét a Polgári Törvénykönyvre vonatkozó fejtegetések jelentik, hiszen itt próbálja meg a tételes jogi szabályokból kiolvasni a méhmagzat jogalanyiságát. A 9. §-ra hivatkozik, mely szerint a jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától illeti meg. A jogtudomány általánosan elfogadott vélekedése, a törvényjavaslat indokolása, illetve a törvény kommentárja szerint azoknak az embert megillető jogoknak a vonatkozásában, amelyek megszületése előtt keletkeztek, úgynevezett függő jogi helyzet jön létre.

A törvényjavaslat indokolása szerint e függő jogi helyzet „véglegessé azáltal válik, hogy létrejön a jogalany, vagy létrejötte meghiúsul. Ha létrejön, a jogok keletkezésük időpontjától illetik meg őt.” Az indokolásból világosan kitűnik, hogy a jogalkotó a méhmagzatot nem tekinti jogalanynak, jogok és kötelezettségek alanyának, embernek - azzá csak élveszületéssel válik.

Az, amit a jogtudomány a méhmagzat feltételes jogképességének nevez, nem más, mint jogi fikció. Jogképességük csak jogalanyoknak lehet, ám a méhmagzat nem az, ezt a valótlan tényt - ti. a magzat jogalanyiságát - mégis valósnak fogjuk fel, azaz fikcióval élünk, úgy teszünk, mintha a magzat jogalany volna. A jogképesség személyhez tapad, és a születés előtt nem beszélhetünk - jogi értelemben sem - személyről. A feltételes jogképesség fikciójának alkalmazásával a magzat még nem válik személlyé.

Jobbágyi doktor azt állítja, hogy itt alkalmazni kellene a feltételre vonatkozó jogszabályokat, melyek szerint amíg a feltétel függőben van, egyik fél sem tehet semmit, ami a feltétel bekövetkezése, illetve meghiúsulása esetére a másik fél jogát csorbítja vagy meghiúsítja. Jobbágyi doktor konstrukciója nemcsak abszurd, de minden jogi alapot is nélkülöz. Következetes alkalmazása beláthatatlan következményekkel járna. Egyebek között fölöttébb nehéz lenne megválaszolni azt a kérdést, hogy amennyiben a terhesség a terhes nő életét veszélyezteti, melyik jogalanyt, embert, személyt tartsuk fontosabbnak, s melyik életét kell megmenteni: a terhes nőét avagy a magzatét. S miféle erkölcsi vagy jogi megfontolásból tehetnénk különbséget két teljességgel egyenértékű személy között?

A fentiekből következően egyértelmű, hogy téves és a polgári törvénykönyv rendelkezéseivel is ellentétes Jobbágyi doktornak az a kitétele, mely szerint „hatályos jogunk szerint a magzat fogamzásától kezdve lehet törvényes és végrendeleti örökös”. Ilyen kijelentést a magyar jogrendszer eddigi történetében egyetlen jogszabály sem tartalmazott. Csak az élve megszületett ember lehet örökös, még abban az esetben is, ha olyan örökhagyó után örököl, aki az ő fogamzását követően, de megszületését megelőzően hunyt el. Hasonlóképpen alapjaiban hibás annak a kérdésnek még a felvetése is - a hatályos jogra hivatkozva -, hogy „ha a magzatnak vagyoni jogai lehetnek, megilleti-e a testi épség, egészség védelme, a születés joga?”. Jobbágyi véleménye szerint igen. A Polgári Törvénykönyv szerint azonban nem, mert a méhmagzatnak vagyoni jogai sincsenek. Az említett jogok a magánszemélyeket illetik meg. Egyáltalán, személyhez fűződő joga csak élő embernek lehet.

Az Alkotmány és a magzatvédelem

Jobbágyi doktor úgy véli, hogy az abortuszrendeletek ellentétesek az alkotmány több rendelkezésével:

• Minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. (54. § /1/ bekezdés);
• Az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani. (66. § /2/ bekezdés);
• Minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi-szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. (67. § /1/ bekezdés);
• A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészségre. (70/D. § /1/ bekezdés);

Az e szabályokra való hivatkozás azonban csak akkor lenne helyénvaló, ha igaznak bizonyulna okfejtése, mely szerint a méhmagzat személy, jogképes, jogalany, azaz a méhmagzat egyenlő a már megszületett élő emberrel, s e kettő között nincs különbség. Ez azonban nem áll. Az alkotmány hivatkozott szabályai az emberről, az anyáról, a gyermekről szólnak, és nem a méhmagzatról.

A „kompetens magzat” fogalma és a prenatális pszichológia

A prenatális pszichológia - a magzati élményekkel, a születés előtti fejlődéssel, az anya és a magzat kommunikációjával foglalkozó tudományág - területéről származó kutatásoknak és eredményeknek köszönhetően ma már jelentős mennyiségű tudás áll a rendelkezésünkre a méhen belüli (intrauterin) fejlődésről. Többek között ezen a területen történő kutatások vezettek el odáig, hogy ma már nemcsak egyszerűen az anya hasában növekvő magzatról, hanem kompetens magzatról beszélünk.

Mit jelent a kompetens magzat kifejezés?

A magzat lát, hall és tanul az anyaméhben. A külvilágból érkező ingerek révén az anyaméhben összegyűjtött tapasztalatokat felhasználja és alkalmazza a születése után is. Ezeknek az ingereknek egy része (pl.: az anyai stressz vagy öröm érzékelése) kémiai úton, a placentán áthatolva érkezik el hozzá, másik részét közvetlenül érzékszervei segítségével gyűjti be. Mivel a harmadik trimeszterben a baba érzékszervei már elegendően kifejlettek, képes az őt érő mindenfajta inger befogadására és az ezekre való reagálásra. Tapint, szagol, fájdalmat és jóllétet érez. Az ötödik hónaptól kezdve már álmodik is.

A magzat a víz közegében érintéseknek, nyomásoknak, mozgásoknak van kitéve. Vannak érintés hatására és önmaga által indított mozgásai. A terhesség hatodik hetében az agynak még nem fejlődött ki a mozgásért felelős központja, de a mozgás mégis megjelenik és alig néhány héttel később szándékossá válik. Ma már a tudomány meghaladta azt a nézetet, hogy az emberi szerveknek előbb ki kell fejlődniük ahhoz, hogy működőképesek legyenek, mert a szerveink már a formálódás folyamatában is működőképesek. A baba a saját tapasztalatait el tudja választani az anyai behatásoktól és érzésektől, ez pedig az énjének, mint korai lelki képződménynek az alapozását jelenti.

Hallás, érintés

A magzat jóval a hallószerv kifejlődése előtt is „hall”, bár a füle csak a harmadik trimesztertől kezdve érzékel. Az édesanya légzőmozgásának hangjai, szíve dobogása, járásának ringatása megannyi kellemes inger a baba számára, melyek a magzatvíz közvetítésén át jutnak el hozzá. A magzat érdeklődik a hangok iránt, ezek kezdetben a bőrét elérő vibrációk. Bőre olyan, mint egy nagy fül. Ha az anya énekel, lágyan, szelíden beszél hozzá vagy csupán szeretettel rágondol a magzatára, akkor ő speciális reakciókat ad. Az emberi hang - főleg az édesanya hangja, amit a magzat a leggyakrabban hall - különösen fontos a fejlődése szempontjából, hiszen a kommunikáció (az emberi beszéd és párbeszéd) és az érzelmi kötődés (az anya és a gyermek érzelmi kapcsolata) alapját teremti meg.

A magzat már a nyolcadik gesztációs héten képes arra, hogy kapcsolatba lépjen a környezetével. A negyedik hónapban az egész teste érzékeny az érintésre. Az anya és magzata közötti párbeszédek egyre aktívabbá válnak. Az anya, az apa és más közeli családtagok számára az első magzatmozgások észlelése határkő a közöttük fejlődő kapcsolat szempontjából, és hosszú távon meghatározó jelentőségű a magzathoz való kötődés megszilárdulásában. A magzat mozgása/mozdulatlansága a méhen belüli interakció egyik legfontosabb csatornája. Az embrió részéről kezdeményezett spontán testmozgások már a 6. hét elejétől megfigyelhetők, a 8-9. hét körül összerezzenés-szerű és lassú mozgások is elkülöníthetők. A 10. hét körül jelentkeznek a végtagok mozgató és érintő mozgásai, egy időben a légzőmozgásokkal, majd ezt követik a szopó- és nyelőmozgások. Utoljára - a 16. hétre a lassú, a 23. hétre a gyors - szemmozgások alakulnak ki. A magzati mozgásrepertoár a 14. hétre teljesedik ki.

Kapcsolati csatornák anya és magzata között

A magzatot érző, reagáló, kapcsolódásra kész személynek tekinthetjük, aki egységben van az édesanyjával és osztozik az anya érzésvilágában. A kapcsolódásért tehát nem kell külön erőfeszítéseket tenni, hiszen az már eleve adott. Az anya és magzata három csatornán (fiziológiai, viselkedéses, intuitív) keresztül áll folyamatos kapcsolatban.

1. A fiziológiai csatorna: Az anya szervezetébe bejutó tápanyagok, valamint a testében termelődő kémiai anyagok nagy része a méhlepényen át a magzathoz is eljut. Azonban a folyamat kölcsönös, hiszen hormonok és anyagcseretermékek formájában a magzat is küld jelzéseket az anya szervezete felé, amelyek megváltoztatják az édesanya fizikai és hangulati állapotát.
2. Viselkedéses csatorna: Ide tartozik az anya mindennapi élete, életritmusa, és a babára irányuló viselkedése (pl.: simogatás, beszéd, érintés). Ez is kölcsönös csatorna, hiszen igen változatos módon reagálnak egymás megnyilvánulásaira. A magzat az anya életmódja, mozgási és nyugalmi fázisainak váltakozása, az alvási szokásaiból származó információk mentén számos tapasztalatot gyűjt az időről, az élet ciklikus minőségéről.
3. Intuitív csatorna (lelki köldökzsinór): Itt a mély egymásra hangoltságnak van kitüntetett szerepe. Ezek a jelek tetten érhetők álmokban, érzésekben vagy sejtésekben a születendő kisbabával kapcsolatban.
ál. A téma szempontjából talán a legrejtélyesebb, tudományos eszközökkel a legkevésbé kutatható és megragadható az intuitív kommunikációs csatorna. Arról a mély lelki egymásra hangoltságról van szó, ami anya/apa és magzata között alakul ki a várandósság idején, s megalapozza a megszületést követő első évet.

Az apa is megtapasztalhatja a viselkedéses kommunikációs csatorna lehetőségét, amikor megérzi magzata mozgását, és játékba hívja a babát. A várandósság utolsó harmadában már meg lehet „szólítani” a babákat, felhívni arra, hogy egyszerű szabályokat kövessenek.

A stressz hatása a magzatra és az ingergazdag környezet jelentősége

A kismamának, a magzatának és természetesen az egész családnak a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életmód a legáldásosabb. Bár tudjuk azt is, hogy a stressz a mindennapjaink része, és lehetetlen teljes mértékben kiiktatni az életünkből. Ami viszont fontos, hogy hatékonyan kell küzdeni a stresszel, illetve csökkenteni a krónikus stresszt.

Az akut stressz nem árt a babának, sőt felkészíti őt az életre. Ilyen esetekben az édesanya nehezített élethelyzetbe kerül, szervezetében stresszhormonok szabadulnak fel. Viszont a helyzet megoldására törekszik, így a probléma megoldódik, ennek köszönhetően az anya és a magzat is megnyugszik, és visszaáll az egyensúlyi állapot. A fejlődő magzat ebből azt tanulja meg, hogy az életben adódó nehézségek megfelelő eszközökkel kezelhetők.

A hosszú ideig fennálló krónikus stressz, mint a családi vagy párkapcsolati konfliktusok, állandó anyagi gondok esetén a feszültség és az idegesség állandóvá válik, nem következik be megnyugvás és ellazulás. Az efféle stressz ártalmas a magzatra és az anyára nézve is, ezért fontos kezelni.

Nagyon sokat tesz a gyermekéért az az édesanya, aki ingergazdag környezetet teremt magzata számára. Várandóssága alatt simogatja, nyugtatja, kedves, meghittséget érzékeltető hangon beszél hozzá, sok minőségi zenét hallgat, gyermekdalokat énekel neki. Egyre több vizsgálati adat tanúsítja, hogy ha a magzat ilyen ideális körülmények között él az anyaméhben, akkor a születés után kiegyensúlyozottabb, értelmi- és szociális (társas) fejlődése gyorsabb lesz az átlagosnál.

A magzat jogi védelmének vitatott kérdései

Amerikában egyre több állam ismeri el emberi személynek a magzatokat. Ha az emberi jogok a születés előtt is megilletik a magzatot, akkor az anyának kötelessége mindent elkövetni a magzat védelmében. „Ha a társadalom a magzatot is személynek tekinti, akkor szükségszerűen sérül az egyéni szabadság eszméje.

A jogok pedig kötelezettségeket teremtenek, mindenekelőtt a terhes nők számára. Ha a magzatot megilletik az emberi jogok, akkor a terhes nők nem hivatkozhatnak a testük feletti önrendelkezés elvére. Ez nemcsak az abortusz jogának korlátozásával jár. Sőt, ha a magzatot személynek tekintjük, akkor a várandós nők semmilyen módon nem veszélyeztethetik a magzatot. Vajon a dohányzó, avagy alkoholt fogyasztó terhes nőket is büntetőjogi felelősség fogja terhelni? Az elmúlt években több száz hasonló eset ügyében indult eljárás.

Ha komolyan vesszük a magzat emberi jogait, akkor jogosan felvethető, hogy büntetni kell a dohányzó, vagy akár az alkoholt fogyasztó terhes nőket is - figyelmeztet a New York Times. Sőt, akár azokat is, akik hegymászásra indulnak, avagy veszélyes országban végeznek humanitárius munkát, valamint azokat, akik felülnek a vidámparkban a hullámvasútra. Az elterjedt fogamzásgátlási módszerek egy része is tiltólistára kerülhet, a bevett lombikbébi eljárásokkal egyetemben.

A New York Times nem tud választ adni a fenti erkölcsi dilemmákra. De ezeknél talán még aggasztóbbnak tartja, hogy ha elismerjük a magzat emberi jogait, akkor védelmükben a hatóságokat fel kell hatalmaznunk, hogy a terhes nők magánéletébe belássanak, sőt korlátozhassák azt. Ez pedig a nyugati civilizáció hagyományaival és szabadságfelfogásával lenne ellentétes. Az mindenesetre kétségtelen, hogy minél több joga van a magzatnak, annál több kötelezettség hárul a terhes nőkre.

A magzati élet kezdetének különböző megközelítései

A különböző jogszabályi rendelkezések eltérően szabályozzák a természetesen úton történő fogantatás és a művi úton történő megtermékenyítési eljárással történő fogantatás esetében azt, hogy a méhmagzatot, mikortól illeti meg a feltételes jogképesség. Az ombudsman a különbségtétel alkotmányosságát vizsgálta.

Az emberi reprodukciós eljárások kapcsán köztudomású tény, hogy a testen kívül létrehozott embriók beültetésére kivétel nélkül a 12. hét előtt kerül sor. Az Mvt. a fogantatás pillanatától magzatnak nevezi a fejlődő emberi lényt, a magzat pedig a fogantatás pillanatától „feltételes jogképességgel” rendelkezik, amely feltétel az élve születés. A fogantatás pillanata az emberi erőforrások minisztériumának államtitkára szerint a beágyazódás időpontja. A mesterséges megtermékenyítés esetén ez a feltételes jogképesség a beültetés (beágyazódás) pillanatától illeti meg a fejlődő emberi lényt.

Az alkotmányi kiindulópontot az Alaptörvény I. cikke jelenti, amelynek megfogalmazása szerint az alapvető jogok alanya az Ember. Az ember alapjogi jogképessége teljes és feltétlen, tehát az ember valamennyi alapjog alanya lehet. Az Alaptörvény II. cikke értelmében az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. Az Alkotmánybíróság 64/1991.(XII. 17.) AB határozat indokolásának megállapításai értelemszerűen vonatkoznak a magzat jogi helyzetére a művi megtermékenyítés esetén is.

Az alkotmánybírósági határozat szerint „az állam életvédelmi kötelezettsége kiterjed a keletkezőben lévő emberi életre csakúgy, mint a jövendő generációk életfeltételeinek biztosítására.” Az Alkotmánybíróság a határozatában rámutatott arra is, hogy nem lehet a nasciturusok között különbséget tenni a fejlettségi fok alapján. Az Alaptörvényből csak az élve születést követően vezethető le a jogosultság az élethez való jogra, az ezt megelőző időpontban objektív intézményvédelmi kötelezettség körében védi az emberi élet alapjait.

A személy-redukcionista nézetek kritikája

A modern kori „személy-redukcionista” nézetek közös gyökere, hogy a magzat feletti szabad rendelkezést kívánják megvalósítani, s az alábbiakban lehet azokat összefoglalni: a személy „státusz” megvonása egy bizonyos időpontig szabad rendelkezés tárgyává teszi a magzatot, az anya vagy az orvostudomány részére. Az a céljuk a személy fogalmának szűkítésével, hogy a magzatot egy adott időpontig jogon kívülivé tegyék, vagyis a megadott időpontig minden külső jogi védelmet-ellenőrzést elvetnek.

Másrészt teljesen figyelmen kívül hagyják, nem is említik ezt a római jogtól folyamatosan számos jogrendszerben ma is élő szabályt (például Ptk. 9-10. §), hogy a magzat fogamzásától kezdve meghatározott vagyoni jogok alanya (vagyis például örökölhet a fogamzásától kezdve). A „személy-redukcionista” nézetek képviselői jó okkal hallgatnak; lehetetlen logikus észérvekkel megmagyarázni különösen a „jogegyenlőség” elve alapján, hogy egy „személy” csak vagyonjogi jogalany lehet, de személyi jogai nem lehetnek. Vagyis a „személy-redukcionista” nézetek képviselői teljesen figyelmen kívül hagyják azt a jelen jogban élő jogi képtelenséget, hogy „a magzat örökölhet, de nem születhet meg”.

A „személy-redukcionista” nézetekben alapjaiban az általános és egyenlő jogképesség kategóriájának elvetése jelentkezik, s fogalmazhatunk úgy is, hogy az ember „eldologiasítását” rejti magában csakúgy, mint a barbárnak mondott társadalmakban. Korábban a rabszolgaság, a rasszizmus, a férfiuralom jelentette a jogegyenlőtlenséget, ma ez az élet határeseteiben jelentkezik; ma egyértelműen jelentkezik a magzatok esetében, de fenyeget az „ember státusz” megvonása a haldoklóknál, a gyógyíthatatlan betegeknél, sőt, fennáll az a lehetőség távlatilag az értelmi sérülteknél, a súlyosan fogyatékosoknál.

Feltétlenül szólni kell arról, hogy korunk pusztító fasiszta és kommunista diktatúrái voltaképpen státuszjogokat vontak meg az „uralkodó fajhoz” vagy „uralkodó osztályhoz” nem tartozó emberektől, ezáltal alapvető emberi (személyi) és vagyoni jogalanyiságukat és jogaikat szüntették meg vagy korlátozták. Így a „személy-redukcionista” nézetek az emberi személy jogalanyiságát, „személyét” korlátozzák vagy zárják ki, ezáltal látszólag az emberi jogok védelmében az ember („személy”), s az emberi-személyiségi jogok alapjai ellen irányulnak.

Közvélemény a magzat jogairól és az abortuszról Magyarországon

Minden második magyar egyetért azzal, hogy a magzatnak a fogantatástól joga van az élethez, ugyanakkor a többség mégis megfelelőnek tarja a jelenleg hatályos törvényt és egyéni kérdésnek tekinti a terhességmegszakítást - derül ki a Szinapszis Kft. kutatásából. A kutatás aktualitását a készülő új alkotmány adja, melyben a tervezetek szerint szerepelni fog, hogy a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

A megkérdezettek 50 százaléka szerint a magzatnak a fogantatás pillanatától kezdve joga van élethez. Minden ötödik magyar gondolja, hogy csupán a terhesség 12. hetétől, illetve szintén ugyanennyien vannak, akik szerint csak a születéstől illeti meg a magzatot az élethez való jog.

Az abortusz indokai és az állam felelőssége

A megengedőbb nézetet, miszerint mindenkinek saját döntése, hogy megtartja-e magzatát, illetve akár gazdasági akár családi körülmények megléte esetén indokolt lehet az abortusz, a megkérdezettek csaknem háromnegyede osztja. A mérsékeltek és konzervatívak együttes aránya 28 százalék. Akiknek volt már abortuszuk még ennél is megengedőbbek.

Az előbbi számokat erősíti az is, hogy a többség (60%) szerint az abortusz főként egyéni kérdés. Az interjúalanyok csupán 16-15 százaléka gondolja úgy, hogy a terhességmegszakítás erkölcsi, illetve orvosi döntés elsősorban. A megkérdezettek csaknem fele (45%) nem tudja, hogy a terhességmegszakításnak van-e jogi feltétele. Mindössze minden negyedik válaszadó említette, hogy vannak bizonyos szabályok és ezeket többnyire helyesen sorolták fel: a legtöbben a válsághelyzetet, 12 hetes korig fennálló önkéntességet és az orvosi indokot emelték ki.

Miért van ennyi abortusz?

Legfőbb indokként a többség a tudatlanságot, illetve tájékozatlanságot emelte ki, az említések negyede kapcsolódott ehhez a témakörhöz. Szintén ekkora az egzisztenciális problémákat hangsúlyozó válaszok aránya is. Minden ötödik említett tényező a felelőtlenségre vonatkozó utalás volt. A biztonságos fogamzásgátlók magas árát főként a nők, az 55 év alattiak és az abortuszon túlesettek emelték ki. Az erkölcsi beállítódásra a vallásos válaszadók „panaszkodtak”, míg az anyagi problémákat az 55 év felettiek, az abortuszon átesettek hangsúlyozták.

Arra kérdésre, hogy kinek a feladata a felelősségteljes szexuális élettel, gyermekvállalással illetve a fogamzásgátló módszerekkel és azok helyes használatával kapcsolatos felvilágosítás, legtöbbször a családot (94%) és az államot (82%), mint az iskolai oktatást működtető tényezőt emelték ki.

tags: #a #magzat #szemelyisegi #jogai