A magzat fejlődése és az anyaméhen belüli élet

A fejlődéslélektannal foglalkozó szakirodalom általában nem helyez különösebb figyelmet a méhen belüli életszakaszra, legtöbbször a születéstől kezdve tanulmányozzák a fejlődést. Azonban a modern kutatások rávilágítanak arra, hogy az anyaméhben zajló fejlődés kulcsfontosságú. William James „zúgó, vibráló, zűrzavaros világ” elképzelését felváltotta a kompetens magzat képe, hiszen kontrollált tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy az újszülött számos olyan képességgel és készséggel rendelkezik, melyek az anyaméhben fejlődtek ki és gyakorlódtak be.

Nemcsak a közvetlen környezete van hatással a magzatra, de a méhen kívüli világ is nagyban befolyásolja a gyermek testi és lelki fejlődését. Az anya szívműködése és emésztőrendszerének működése hangforrás, mozdulatai mozgásingereket eredményeznek. A baba az anya hasfalán keresztül lép közvetetten érintkezésbe a méhen kívüli világgal, közvetlenül pedig a méhlepényen és köldökzsinóron keresztül. Az anya érzelmei, betegségei, élményei, táplálkozási szokásai és társadalmi kapcsolatai mind hatással vannak a születendő magzatra, de bizonyos drogok és mérgek is árthatnak neki.

A terhesség szakaszai: Trimeszterek

A terhesség vagy várandósság (graviditás) a nő méhében egy vagy több utód (embrió, majd magzat) kihordása. Az emberi terhesség általában 38 hétig tart a fogantatástól (hossza 255-266 nap), vagyis kb. 40 hétig tart az utolsó menstruációs időszak végétől. A terhességet három fő szakaszra, trimeszterre osztják, melyek mindegyike kiemelt fontosságú a magzat fejlődése szempontjából, és az orvosi nyomon követés is ezekhez igazodik.

Az első trimeszter (0-12. hét)

A terhesség kezdetét mindig az utolsó menstruáció elejétől számolják. A megtermékenyülés a ciklus közepén, a 14. nap körül történik, amikor a hímivarsejt és a petesejt egyesül. A megtermékenyített petesejt, a zigóta, mitózissal osztódik, és kb. 24 órával a fogamzás után megtörténik az első osztódás. A sejtek nem egyforma ütemben fejlődnek, amit heterokróniának nevezünk, és a szervezet különböző részeinek fejlettsége között azonos időben eltérések vannak, ez a heterogenitás.

A sejtosztódások után létrejön a szedercsíra. Amikor a sejtjei elérik a testben lévő sejtek átlagos nagyságát, átjut a méhbe. Folyadék kerül a szedercsírába, és ahogy ennek mennyisége nő, a sejtjei két részre osztódnak: egy középső sejtcsoportra és egy külső sejtrétegre, majd hólyaggá alakul. A középen lévő sejttömegből jön létre maga az élőlény. Kialakul egy védőgát a belső sejttömeg és a környezet körül trofoblasztokból. A trofoblaszt védelmi szerepet, tápanyag közvetítést old meg, valamint a belső üreget megtölti. Az új formákba szerveződést epigenezisnek nevezzük.

A hólyagcsíra a méhen belül tovább halad, és a trofoblaszt sejtek apró nyúlványokat növesztenek a méh szivacsos falába, végbemegy a beágyazódás. Ezután kezd kifejlődni a méhlepény (placenta), amely a magzat számára biztosítja a szükséges tápanyagokat az anya szervezetéből, és ekkor kezdi el termelni a human chorionic gonadotropin (hCG) hormont, melynek szintje a terhesség 10. hetén éri el a maximumot.

Az embrionális szakasz 6 hétig tart (a megtermékenyülés pillanatától a nyolcadik hét befejezéséig nevezhetjük embriónak a fejlődő magzatot), mely időszak alatt formálódnak ki a test alapvető szervei, és a közvetlen ingerlésre már érkeznek válaszreakciók. Az embrió gyorsan növekszik, a trofoblasztból hártyák növekednek és biztosítják a tápanyagot és védelmet. A belső magzatburok (amnion) vékony, erős, átlátszó hártya, amely tartalmazza a magzatvizet, és körülveszi az embriót. Ez a folyadék védi a kemény felületektől, valamint a magzat gyenge izomzatát és lágy csontjait. A belső magzatburok körül, a külső magzatburok (chorion) helyezkedik el, amely a méhlepény alkotórésze. Megakadályozza, hogy az anya és gyermek vérkeringése közvetlenül kapcsolatba kerüljenek, tápanyagokat, oxigént szállít, valamint hulladék cserélődését is segíti.

Ezzel egy időben a belső sejttömeg is differenciálódik, amiből később a szervek alakulnak. Ez a sejttömeg egy külső rétegre, ektodermára válik, ami a bőr külső felszínét, a fogak egy részét, a körmöket, a belső fület, a szemlencsét, az idegrendszert (az agyat, az idegeket és a gerincvelőt) alkotja. Egy belső rétegre, az endodermára válik szét, amiből az emésztőrendszer és tüdő alakul ki. Azután kialakul a középső réteg, a mezoderma. Ebből formálódnak az izmok, a csontok, a keringési rendszer és a bőr belső rétegei. A sejtek rétegekbe különülése a 10-13. héten történik.

A fejlődés két minta szerint zajlik: az első a cefalokaudális minta szerint a fejtől halad lefelé (a „farok” felé), a második a proximodisztális minta szerint a szervezet közepe felől halad a periféria felé. A 3. hét vége felé az agy három fő része osztódik (előagy, középagy és utóagy). Megjelennek a primitív vérsejtek és vérerek. Megjelenik a szív és a 3. hét végére elkezd verni. A 4. héten látszódnak a végtagkezdemények, a szemek, a fülek, és az emésztőrendszer kezd kialakulni. A főbb artériák és vénák, valamint a csigolyák megjelennek, és az idegek kezdetleges, egyszerű alakot öltenek. Az 5. héten kialakul a köldökzsinór, a hörgőkezdemények, amelyekből lesz a tüdő. Kialakul a kézlemez és megjelennek az első izom csomói a fejben, a törzsben és a végtagokban. A 6. héten a fej mérete meghatározóvá válik. Láthatóvá válik a külső fül, az agy három fő része különválik, összenő az alsó. A 7. héten az arc, a nyak, a szemhéj, a gyomor, nemi szervek előzményei alakulnak ki. Valamint az izmok a test minden részén differenciálódnak, és több ezer idegsejt percenként fejlődik. A 12. hétre a külső nemi jellegek már egyértelműen látszanak.

Az első trimeszterben a legtöbb helyen még csak hüvelyi ultrahangon vizsgálnak, továbbá ekkor derül ki, hogy az embrió képes lesz-e fejlődni. Az első orvosi vizsgálat során a doktor megállapítja a terhességet. A 6. hetet követően már nagy valószínűséggel hallható a szívhang. Az első nagyon fontos genetikai vizsgálatra a 12. héten kerül sor, ekkor egy teljes vérképet is kell csináltatni.

A második trimeszter (13-27. hét)

A második trimeszter a terhesség legaktívabb és talán legszebb szakasza, hiszen visszatér a kismama ereje, és kirobbanó formában érezheti magát újra. A baba rohamléptekben fejlődik tovább, egyre nagyobb és nagyobb lesz. Ekkor a szervek felkészülnek a születés utáni működésre. Folyamatosan érnek a belek, növekedik és fejlődik a máj, sőt, ekkor már epét is termel, mely az emésztéshez szükséges. Alakul a gyomor falának izomzata, valamint a nyelőcső is egyre érettebbé válik. A második trimeszterben alakulnak ki az érzékszervek, valamint hatalmas fejlődésen megy át a tüdő, bár a kinti életre még nem alkalmas. A 3-6. hónap között a kicsi megtanul nyelni, valamint a légzéshez szükséges mozgást is elsajátítja. A méh a 20. hétre eredeti méretének akár 20-szorosára is kitágul. A 16. hét végére a fej felemelkedik, a fül a fej oldalára vándorol, az alsó végtagok jól fejlettek. Az 5. hónap végére az idegsejtjeinek száma végleges.

A magzat mozgása ezen időszakban már az anya számára is észrevehető lesz, a legtöbb nőnél ez a 20. és 21. hét között kezdődik. A kutatók 7-22 mm-es embriók (kb. a 7-9. gesztációs hétnek felel meg) mozgását figyelték meg, és összesen 1166 mozgáselemet különböztettek meg. A 6. hét elejétől már megfigyelhető a mozgás. A 10. héttől a kéz érinti az arcot, fejet, ajkakat, a magzat kinyújtja-behajlítja végtagjait, forog saját tengelye körül, nyel, nyitja és zárja a száját. Aktivitása spontán, nem reflex-jellegű. Prechtl (idézi Andrek Andrea, 1997) az önindította aktivitások három fajtáját különbözteti meg: nagymozgások (9-10. héten a leggyakoribbak), összerezzenő mozgások (gyakorisága a 9. héttől csökken), valamint a fejforgatás, szopóreflex, légzőmozgások. A magzat aktivitása hosszabb rövidebb ideig változik.

A második trimeszterben a genetikai vizsgálatok kerülnek előtérbe, illetve ekkor van a legjobb esély a babamozira is. A terhességi cukorterheléses mérés során kiderül, kell-e terhességi diabétesszel számolnia a kismamának. Szintén sor kerül egy teljes laborvizsgálatra, vizeletvizsgálatra, testtömegmérésre, valamint a 24. heti ultrahang vizsgálatra.

A harmadik trimeszter (28-40. hét)

A 28. hét betöltésével megkezdődik a harmadik trimeszter. A magzat ekkor is nagyon gyorsan fejlődik és csak nő és nő. Szép lassan közeledik a születési súlyához, ahhoz az állapothoz, ahogy majd a szülőszobán találkozni fogunk vele. A harmadik trimeszterben a magzat súlya rohamosan gyarapodik - akár 28 grammot naponta. Ekkor még bármi történhet a befordulást illetően, vannak babák, akik ekkor fordulnak meg a faros pózból és veszik fel a természetes szüléshez szükséges pózt, ám természetesen ez megtörténhet fordítva is, és lehet, hogy épp ekkor lesz faros a baba. A 7. hónap végére képessé válik a tüdő a légzésre, a szem kinyílik és reagál a fényre. A 8. hónap végére az agyban már sok tekervény megjelenik és a 9. hónap folyamán az agy egyre barázdáltabbá válik.

Az édesanya ebben az időszakban sok kellemetlenséget tapasztal az egyre növekvő hasa miatt. Már nem kényelmes a fekvés, nem találja a megfelelő, kényelmes pózt. Sokkal hamarabb kifárad, nehezebben kap levegőt és minden hétköznapi dolog nehézkessé, bonyolultabbá tud válni. Gyakori probléma lehet ilyenkor még a gyomorégés, a duzzadt bokák, a vizesedés és az alvási nehézségek. Egyre növekedhet a lelki teher, hiszen a hormonok dolgoznak és tombolnak: sok leendő édesanyának ilyenkor támadnak kétségei.

Az utolsó szakasz nagy részét a magzat kinti életre való készülése tölti ki: amellett, hogy növekedik, apró, de jelentőségteljes finomhangolásokat végez. Az édesanya eközben a szülésre és az új életre hangolódik. Koraszülésről körülbelül a 36. hétig megszülető babák esetében beszélünk, ez pedig éppen a tüdő fejlettsége miatt alakult így, erre éri el ugyanis végleges formáját a légzőszervünk. A 37. hét után született gyermekek már nem számítanak koraszülöttnek.

Mint minden szakaszban, az utolsó trimeszterben is elengedhetetlen a vizelet-, valamint a vérvizsgálat: a szüléshez közeledve ismét ellenőrzik a kismama vércsoportját, vércukorszintjét, emellett arra is figyelnek, hogy egyes nyomelemekből (például vas) megfelelő mennyiségű fordul-e elő az anyai szervezetben. Az erős vizesedéssel küzdő kismamák esetében nagyon fontos a vérnyomásmérés, valamint a vizelet fehérjetartalmának ellenőrzése. Az utolsó trimeszterben zajló ultrahangon a baba súlyát, méreteit, valamint a méhlepény és a magzatvíz jellemzőit vizsgálják. A szülés előtti hetekben kerül sor a heti egyszer zajló NST-vizsgálatokra, melyek a méhösszehúzódásokat, valamint a fájások erejét mérik.

A szülés várható időpontját Franz Karl Naegele módszere szerint úgy lehet kiszámolni, hogy az utolsó vérzés első napjához 1 évet kell adni, abból három hónapot levonni és még 7 napot hozzáadni (mivel 40 hét = 9 hónap és 6 nap). A terhességet akkor tekintik normálisan befejezettnek, amikor a szülés a 37. hét és a 42. hét közé esik (259 és 294 nap). A 37. hét előtt világra jött magzatot koraszülöttként kezelik, míg a 42. hét után már túlhordásról van szó. Míg a koraszülöttek esetében az jelent kockázatot, hogy a magzat még nem elég fejlett az önálló életre, a 42. hét után a terhesség már mind az anya, mind a magzat szempontjából veszélyes lehet. Emiatt a szülészek általában a 40. hét után már beindítják a szülést.

A magzati érzékelés fejlődése

A „zúgó, vibráló, zűrzavaros világ” elképzelését felváltották a kompetens magzat képével. A modern kutatások rávilágítanak arra, hogy nemcsak a közvetlen környezete van hatással a szervezetre, de a méhen kívüli világ is nagy hatással van. Kontrollált tudományos vizsgálatok bizonyítják azonban, hogy az újszülött számos olyan képességgel, készséggel rendelkezik, melyek nem lehetnek a születést követő tapasztalat eredményei, hanem az anyaméhben fejlődtek ki és gyakorlódtak be. A magzati mozgás nagyon fontos célokat szolgál: az extrauterin életben maradáshoz szükséges funkciók gyakorlásában, megakadályozza a keringés csökkenésének kialakulását, és fontos kommunikációs eszköz a magzat és a külvilág, és a mama között.

Magzati tanulás és a környezeti hatások

Az intrauterin fejlődésnek pszichológiai vonatkozásai is vannak, ezekkel a prenatális pszichológia foglalkozik. Vizsgálták, hogy képesek-e a magzati érzékszervek külső ingerek felvételére, és tárolódnak-e a magzatban az őt ért ingerek hatásai, azaz létezik-e magzati memória.

Lee Salk egy szokatlan kísérletet végzett a magzati tanulással kapcsolatban. Három kísérleti csecsemőcsoportot hozott létre. Különböző pulzusszámú szívveréseket hallgattattak a csoportokkal az anya hasán belül és megfigyelték, hogy a legmagasabb pulzusszámú szívverést hallgató magzatok nagyon nyugtalanok lettek, és a kísérletet náluk abba kellett hagyni. A normális szívverést hallgató babák kevesebbet sírtak, és a négy nap alatt nagyobb súlygyarapodást produkáltak, mint a hangokat nem hallgató csoport. Ez a hatás arra utal, hogy a méhen belüli tapasztalatok során ez a hang ismerős volt, ezért megnyugtatóvá vált a csecsemők számára. Salk kísérlete bebizonyította, hogy a magzat az anyán belül eredő ingerekből tanul.

Anthony DeCasper és Melanie Spence (1986) 16 terhes nőből álló csoportot kért meg arra, hogy a szülés előtti hat hétben naponta kétszer olvassanak fel egy jól ismert gyermekverset. Két-három nappal a születés után speciálisan kiképzett cumival tesztelték le az újszülötteket, a szopás tempóját rögzítve. Az eredmények azt mutatták, hogy amikor az ismert verset hallgatták a gyerek szopási sebessége megváltozott, az új versre nem módosult. Ez is megerősíti a magzati tanulás elméletét.

Alexandra Piontelli különböző vizsgálatokat végzett, a magzatokat különböző időszakokban nézte meg ultrahanggal, és próbált egyfajta viselkedésmintázatot kiolvasni a magzatok mozgásából. Emellett interjúkat is készített az anyákkal, a szülés előtti és utáni tapasztalataikról. Piontelli (1992., idézi Andrek Andrea, 1997) megfigyelései a legmeggyőzőbbek. Arról számol be, hogy 20 hetes magzatok rendszeresen találkoztak az őket elválasztó hártya mentén, kialakult játékaik, szokásaik voltak. Évekkel a születésük után ugyanezeket a játékokat játszották a függöny két oldalán.

A közvetlenül ható ingereken kívül a magzatra az anya testi, társas és pszichológiai helyzete is hatással van. A méhlepényen keresztül ezek a változások eljutnak magzathoz. Kémiai változásokat az anya testében olyan tényezők is előidézhetnek, mint a gyermek attitűdje, általános egészségügyi, érzelmi állapota, az általa evett ételek. A kutatások kimutatták, hogy a stressz hatásnak kitett vagy érzelmi harmóniájából kibillentett anya olyan hormonokat (pl.: kortizon és adrenalin) választanak ki, amelyek a méhlepényen átjutnak és hatással vannak a magzat mozgásos aktivitására.

tags: #a #magzat #fejlodese #wikipedia