Az abortusz, vagy művi terhességmegszakítás (latinul: abortus arteficialis) napjaink egyik legvitatottabb bioetikai problémája. A terhesség megszakításának megítélése eltérő: a legális abortusz hívei szerint a nőknek joguk van a saját testük feletti döntéshez, míg az életpártiak az embrió vagy magzat élethez való jogát tekintik elsődlegesnek, és az abortuszt gyilkosságnak tartják. Ez utóbbi álláspont szerint az élet a fogantatással kezdődik.
Az abortusz történeti háttere és jogi szabályozása
A várandósság megszakítása a 20. század közepéig szinte mindenütt tilos volt. Az 1950-1970-es évek során a törvények szinte valamennyi iparosodott országban, valamint sok más államban lazultak és megengedőbbé váltak. A terhességmegszakítás jogi szabályozása napjainkban országonként eltérő.
Az abortusz az ókorban
Az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurapi törvénykönyvének 209-214. §-ai szólnak a magzat védelméről. Az ókori görög és római kultúrában elfogadták az abortuszt, azonban az orvosok a hippokratészi eskü miatt nem végezhették el, így ez a bábák feladata volt. Több száz módszert ismertek, a mechanikai eszközökön túl különböző főzetek és kenőcsök receptjei maradtak fenn, melyeket maga Hippokratész írt, és egyes receptjeiben szereplő növényekről a mai napig bizonyított, hogy abortív és fogamzásgátló hatású.
A bibliai népek körében az egyértelmű magzatvédelem mellett még ismeretlen volt a művi abortusz. A zsidó-keresztény vallás alapjául szolgáló Biblia szerint életért élettel kell fizetni, ha a terhes asszony idő előtt szül, és nagyobb szerencsétlenség történt.
Az ókori Római Birodalomban az abortusz megítélésében két korszakot különböztethetünk meg. A római jogban az abortuszt emberölésként kezelték és szankcionálták. Ennek oka, hogy a római jog a fogantatástól számította a magzat státuszjogát, és védelem illette meg. Az abortusz nem volt általános, a gyermekgyilkosságot viszont annál szélesebb körben gyakorolták, mert az abortusz életveszélyes beavatkozásnak számított a nő számára is.
Az abortusz a középkortól a modern korig Magyarországon
A középkori közgondolkodást jellemzően a római katolikus egyház megközelítése alakította, amely elítélően nyilatkozott a terhességmegszakításról. Az egyházban két, egymásnak ellentmondó irány alakult ki: Aquinói Szent Tamás elképzelése szerint az abortusz a test és lélek egyesülése előtt "csak" bűnnek számít, nem pedig gyilkosságnak, míg a másik irány az anya életének megmentését helyezte előtérbe.
Az újkori Magyarországon nem sokat változhatott a kép a középkori állapotokhoz képest. A modern polgári törvényalkotás 1878-ban hozta az első rendelkezéseket az abortusszal kapcsolatban (Csemegi-kódex néven ismert 1878. évi V. törvény). Ez az abortuszt lényegében emberölésnek minősítve, erkölcsi alapon tiltotta, és 2-8 évig terjedő börtönbüntetést helyezett kilátásba az elkövetőknek.
A két világháború közötti időben tovább éltek a korábbi tiltó intézkedések, de az illegális abortuszok is. Zborovszky Ferenc A keresztény család című, 1929-ben megjelent könyvében a következőt állítja: „szakértők becslése szerint Budapesten évente 25-30 000 ártatlan gyermekéletet ojtanak így ki.”
Egy 1933-as kúriai döntvény - bár az 1878 óta tartó tilalmat nem szüntette meg - néhány kivétel számára utat engedett. Rámutatott, hogy amennyiben bűncselekmény következményeként történt a fogantatás, az anya életének megóvása érdekében vagy más egészségügyi okból (örökletes szervi bajok, nem várható egészséges magzat stb.) engedélyezett a legális terhességmegszakítás. A legális-félig legális abortuszok mellett természetesen nem szűntek meg az illegális magzatelhajtások sem.
A Rákosi-kor sem engedélyezte az abortusz gyakorlatát. A terhességmegszakítást akár öt év börtönnel is büntethették, ezért az illegális abortuszok száma rettentően megemelkedett. Az 1956. évi minisztertanácsi határozattal „az anya kérésére lényegében feltétel nélkül engedélyezték a terhességek művi megszakítását.” Az abortuszok száma kezdettől fogva igen magas volt, az 1960-as évek végére elérte az évi 200 000-et is. A számítások szerint a létrejött terhességek 52%-át nem kívánt terhességként tartották számon.
A jelenlegi szabályozás Magyarországon
Magyarországon a terhességmegszakítás alapvető szabályait a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény szabályozza. A törvény megalkotása előtt az abortuszszabályozással kapcsolatban heves viták folytak a parlamenti pártok között. 2022. szeptember 15-étől szigorodott az abortuszszabályozás, melynek értelmében minden abortusz előtt a kismamának kötelező meghallgatnia a magzat szívhangját.
A jelenlegi jogi keretek között az abortusz csak a jogszabályban meghatározott időkorláton belül végezhető el, mely a főszabály szerint maximum a terhesség 12. hetéig engedélyezett az alábbi esetekben:
- Ha az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja.
- Ha a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved.
- Ha a terhesség bűncselekmény következménye.
- Ha az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén. A jogszabályi meghatározás szerint súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.
A terhesség 18. hetéig elvégezhető a terhesség megszakítása, ha a kérelmező korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen (pl. kiskorú). A terhesség a 20. hétig, az eljárás elhúzódása esetén a 24. hétig megszakítható, ha a magzat genetikai vagy teratológiai rendellenességének valószínűsége eléri az 50%-ot. Az időkorlátozást figyelmen kívül kell hagyni, ha a terhes nő élete veszélybe kerül, illetve, ha a magzat a születését követően az élettel összeegyeztethetetlen rendellenességben szenvedne.
Magyarországon nincs szükség arra, hogy a várandós megindokolja, miért kívánja elvetetni a magzatot, azonban a két kötelező tanácsadáson részt kell vennie a Családvédelmi Szolgálatnál. A két beszélgetés között minimum három napnak el kell telnie, az első beszélgetés célja a magzat megtartására irányul. A megszakítás költségeit a nő állja, melynek maximális összege 2022-ben 41 667 forint volt, de ez az összeg a kérelmező anyagi helyzetétől és szociális juttatásaitól is függ.
Más országokban is léteznek hasonló intézkedések, amelyek a legális művi abortusz keretein belül kívánják csökkenteni a terhességmegszakítások számát. Az abortusztörvényt általában a hozzáférhetőség, időtartam és az engedélyezéshez szükséges feltételek alapján vizsgálják. Magyarország még a liberálisabb országok közé tartozik, Lengyelország és Írország szigorúbb. Az Egyesült Államok egyes tagállamai korlátlanul, bármilyen indokkal engedélyezik a terhességmegszakítást a születésig.
Az abortusz formái és a tablettás abortusz kérdése
Jelenleg Magyarországon az abortusz műtéti úton vehető igénybe, ami egy körülbelül 15 perces vákuum-aspirációs eljárás. Emellett létezik más típusú eljárás is, például az abortusztabletta, ami két gyógyszer (Mifepristone és Misoprostol) együttes hatásán alapszik, és egyfajta spontán vetéléshez hasonlót idéz elő.
Vége a terhességmegszakítás korlátozásának Texasban
A tablettás abortusz módszert 2012-ben regisztrálták Magyarországon, és két évvel később kiderült, hogy a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) döntése szerint is biztonságos. Ennek ellenére az államtitkárság közleménye szerint "a kockázatok továbbra is vita tárgyát képzik", emiatt nem alkalmazható Magyarországon. Így azok, akik nem műtéti eljárás útján akarnak abortuszt igénybe venni, kénytelenek elutazni olyan EU tagállamokba, ahol az engedélyezett, például Ausztriába, Franciaországba, Svédországba, Németországba vagy Spanyolországba, ahol az esetek 50-70%-ában választják ezt a megoldást.
Az abortusz orvosi és demográfiai következményei
Az abortuszok száma az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent Magyarországon, azonban még így is magas. 2020-ban 23 901, míg 2021-ben 21 907 megszakított terhességet regisztráltak. A 2016-os KSH kimutatások szerint az esetek 41-42%-ában már korábban szülő nők szakítják meg terhességüket és jelentős arányban vannak azok, akik életük során több alkalommal. Az első beavatkozáson átesők több mint 70%-a 25 év alatti, akiknek közel 40%-a tizenéves volt.
Az abortuszok mellett továbbra is léteznek illegális magzatelhajtások, és csecsemőgyilkosságok is. Utóbbiak számát 2012-ben évi körülbelül 100-ra becsülték, de csak az esetek húsz százaléka derül ki.
Közvélemény és egyházi álláspont
Globálisan az emberek 56 százaléka támogatja, hogy az engedélyezzék a nőknek a művi terhességmegszakítását. Magyarország a hatodik helyen végzett a listán, 72 százalékos támogatói aránnyal. A közvélemény-kutatás során arról is megkérdezték az embereket, hogy szerintük milyen esetekben kellene legálissá tenni a művi terhességmegszakítást. Veleszületett súlyos egészségi problémák kockázata esetén a válaszadók 65 százaléka szerint kellene engedélyezni az abortuszt, az első hat hétben elvégzett beavatkozást pedig az emberek 60 százaléka támogatja.
A katolikus egyház egyértelműen állást foglal az abortusz ellen: „súlyos bűn, mivel egy ártatlan életnek vet véget”. Ferenc pápa azonban 2016-ban minden római katolikus papra kiterjesztette a terhességmegszakításon átesett nők feloldozásának jogát, amely korábban csak a püspökök és a különleges gyóntatópapok kiváltsága volt. A magyarországi egyházak is ellenzik az abortuszokat. Erdő Péter esztergomi érsek és Szabó István dunamelléki református püspök egyenesen arra kérte 2017-ben a kormányt, hogy egyházi kórházakban ne végezzenek abortuszt Magyarországon.
A pro-life és pro-choice mozgalmak
Az abortusz kapcsán felmerülő erkölcsi dilemmát nem lehet figyelmen kívül hagyni, függetlenül a törvényben megfogalmazott lehetőségektől. Két fő mozgalom létezik, a pro-life (életért) és a pro-choice (választásért) mozgalom.
- Pro-life mozgalom: Számukra a foganás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. Az orvosi és társadalmi beavatkozásoknak is az életért kell történniük, még olyan nehéz esetekben is, mint amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán.
- Pro-choice mozgalom: Ezt azok alkotják, akik az utód elvállalásának kérdésében teljes szabadságot követelnek a kismamáknak. Egyik érvük a nők önrendelkezési joga, amely alapján szabadon dönthet a terhesség megszakításáról vagy megtartásáról. A pro-choice mozgalom szerint a nőknek joguk van az abortuszhoz, és nem szabad őket a gyermek megszülésére késztetni a törvények szigorításával.
A magzat státusza és az emberi élet definíciója
Fontos tisztázandó kérdés, hogy mikortól számít a magzat embernek. Az orvosi nyelv a megtermékenyített petesejtet zigótának nevezi, amely egyetlen sejt. Ezt követően alakul ki az embrió, majd a magzat a szívműködés megindulásától a születésig.
Az Alkotmánybíróság kétszer is foglalkozott a témával. Elsőként a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatban járta körül az abortusz akkori szabályait: a magzat jogalanyisága nem egyértelmű, azaz a magzatot nem illetik meg ugyanazok a jogok, mint egy már megszületett személyt. A magzat élethez való joga nem korlátlan, befolyásolhatja az anya egészséghez és önrendelkezéshez való joga.
A 2012. január 1-jén hatályba lépett új Alaptörvény szerint „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”. Eszerint az állam köteles a magzatot védeni, mint keletkezésben lévő életet.