A játék rendkívül fontos szerepet játszik a gyermekek fejlődésében, és ez alól a babázás sem kivétel. A babákkal való játék nem csupán szórakozás, hanem mélyebb jelentőséggel bír mind a gyermek érzelmi, szociális, mind pedig kognitív fejlődése szempontjából.
Régebben a szülők nem foglalkoztak a baba lehetséges játéktevékenységével, együttjátszással, megfelelő játékszerekkel, sőt nagyobb gyerek játékával sem. A kisbabát szoptatás után ringatták, dajkálták valamelyest, majd visszatették őt a bölcsőbe, vagy a kiságyba. Egy átlagos családban legfeljebb egy csörgőt adtak a csecsemő kezébe. Ma már a szülők a kezdetektől fontosnak tartják a játékot, keresik a megfelelő játékszereket, melyekből hatalmas kínálat van a bababoltokban. A gondos szülőkből tudós szülők lettek, akik semmit sem akarnak kihagyni a gyermekük optimális fejlődése érdekében.
Van-e jelentősége annak, hogy mit adunk játszani a babának és mikor? Amikor a szülő és kisbabája túl vannak az az első, közösen eltöltött heteken, eljön az idő, amikor felmerülnek a következő kérdések: vajon mikortól adhatok a gyerek kezébe játékot? Hagyjam őt körülnézni, tapogatózni, nyúlkálni, markolászni, vagy játsszak inkább vele?
A játék szerepe a korai fejlődésben
Már nem csak megfelelően gondozzák és táplálják a kicsit, hanem szellemi fejlődéséért és érzelmi szükségleteiért folyamatosan felelősnek érzik magukat. Ha valahol meghallják, vagy meglátják, hogy babájuk attól még okosabb vagy boldogabb lesz, ha ezt, vagy azt veszik neki, már keresik is a boltokban a “csodaszert”. De szükség van-e valójában erre?
Jó esetben a csecsemő első játéka a saját keze. Hadonászik vele, anélkül hogy tudna róla, hogy ezek a nyúlványok hozzátartoznak, hogy a keze is ő. Nem minden csecsemő a kezét fedezi fel elsőnek. Olyan családokban, ahol a csecsemő ágya központi helyen van, ahol zajlik körülötte az élet, és mindig van mit követni a szemével, kimaradhat ez az állomás, a játékfejlődés kezdete. Sok pszichológusnak az a véleménye, hogy a korai “tanítás” elvesz a szülők és gyerekek közötti kapcsolatnak a spontaneitásából és melegségéből, amely körbe kell hogy lengje őket akkor is, amikor közel vannak egymáshoz, de nem egymással vannak elfoglalva.
A gyógypedagógusok és a pedagógusok közül néhányan nem értenek ezzel egyet. A pedagógusok szinte minden gyereket egy bizonyos átlaghoz viszonyítanak, majd ez alapján megállapítják, hogy jól fejlődik-e a gyerek, vagy netán egy kicsit el van maradva. Ha egy baba nem felel meg az általuk elképzelt átlagos fejlődési szintnek, ráveszik a szülőket arra, hogy rendszeresen foglalkozzanak így vagy úgy a gyerekükkel, játsszanak vele.
A csecsemő fejlődése során rendszeresen tanul magától új dolgokat, nem kell vele külön játszani, csak élvezni kell az együttléteket. Hiszen mikor legyen a leginkább ilyen önfeledt kapcsolat a kicsivel, ha nem a csecsemőkorában? Fontos, hogy a szülő, amikor együtt van a babájával, teljes mértékben önmagát tudja adni. Szinte minden szülő beszél csecsemőjéhez, amikor az kézben van, és ez így helyes. Nem jó, ha egy csecsemő minden perce be van osztva és soha nem hagyják egyedül. Időt kell adni a babának, hogy magában, nyugodt körülmények között ráébredhessen arra, hogy kicsoda is ő, hova is született.
Az egyik baba kezdettől szemlélődő és az is marad, idővel megfontoltan, célirányosan nyúlni fog a tárgyakért, miközben egy másik csemetét azonnal izgalomba hoznak a közelébe kerülő tárgyak. Az egyik gyerek hosszan tanulmányozza a feje mellé tett apró tárgyat, mielőtt érte nyúlna, a másik picinek a keze azonnal a tárgy irányába lendül, mihelyst meglátja. A tárgyakkal történő találkozás a harmadik és az ötödik hónap közé tehető.
Tanácsunk tehát az, hogy ne foglalkozzon állandóan a gyerekkel! Egy állandóan foglalkoztatott baba folyamatos szórakoztatást igényel és nem tud majd koncentrálni a játékszerekre. Amikor egy csecsemő fejlődésével nincs különösebb gond, amikor - gyorsabban vagy lassabban, de folyamatosan fejlődik, ne elsősorban az együttjátszásra koncentráljunk.
A kicsik nagyon szeretik önállóan felfedezni a környezetüket. Már a harmadik hónaptól lehetnek mellette kis tárgyak vagy egy kendő, amibe könnyedén belemarkol. A negyedik hónaptól ugyanez lehetséges, de most már külön játszóhelyen, a földön, ahol könnyen lehet tárgyakat tenni köré. Fontos szempont, hogy a tárgyak könnyen megfoghatók legyenek, és hogy többféle anyagból készüljenek. Lehetnek fából, fémből, műanyagból és rongyból. Az ötödik, hatodik hónapban megtanul célirányosan nyúlni és fogni. Azzal, hogy a kicsi megtanulja azt, hogy a tárgyak kézbe vehetők, és hogy mindegyikkel mást lehet csinálni, igazi kutatóvá válik, s kíváncsisága a mozgásfejlődését is elősegíti majd.
Mi felnőttek, a gondozásokon kívül leginkább akkor játsszunk vele, ha utána egy másik programpont is következik. Például ha már nyűgös, de még egy picit várni kell a fürdetésre vagy a vacsorára. Nem lehet ötletszerűen egy babával játszani, pl. úgy, hogy jól “feldobjuk” őt, aztán izgatott állapotában otthagyjuk hirtelen, mert más dolgunk is van. Ilyenkor jogosan sírni fog. Tartsuk tiszteletben a gyerek ébrenlétét úgy, hogy azt az ő munkaidejének tekintjük. Bízzuk az önálló játékfejlődésében. Ez konkrétan azt jelenti, hogy élete negyedik, ötödik hónapjától tegyük le őt a földre játszani néhány jól fogható játékszer kíséretében, s nyugodtan hagyjuk őt magára, hallótávolságon belül. A csoda magától bekövetkezik majd: játszani fog!
A babázás típusai és előnyei
A babázás sokkal több egyszerű játéknál: fontos szerepe van a gyerekek érzelmi, szociális és kognitív fejlődésében is. A szerepjáték során a kicsik történeteket alkotnak, gondoskodni tanulnak, miközben fejlődik a képzelőerejük, az empátiájuk és a finommotorikájuk.
Az első a funkcionális játékok kategóriája, amelybe az összes olyan készségfejlesztő gyerekjáték tartozik, amelyek esetében a cél a játékok rendeltetésszerű használata. A második kategóriába a szerepjátékok tartoznak. Ezek során a gyermek a játék helyébe képzeli magát, megszemélyesíti, hangot ad neki, de a jellemzők közé tartozik a rendeltetéstől eltérő használat is. Ez hozzájárul a kognitív képességek fejlődéséhez, valamint kialakul a szimbolikus gondolkodás.
A gyermek minden interakciója a babával egy visszajelzés a szülőnek a gyermek személyiségéről, amiből sokat lehet, sőt kell tanulni. Ha a gyermek nem rendeltetésszerűen használ egy játékot vagy furcsa történeteket talál ki, hajlamosak vagyunk rosszul reagálni.
A babák azért nagyszerű játékok gyerekeknek, mert nagy szerepet játszanak a képzelőerő fejlesztésében, ami elengedhetetlen a kreatív gondolkodáshoz. Izgalmas játékbaba kiegészítők segítségével azonban még tovább színesíthető a fejleszthető készségek palettája.
A gyermek a játék során a babakocsi ülésébe ülteti a babáját, fésülgeti, simogatja és mozgatja: ezek az aktivitások a finommotoros készségek elsajátítását támogatják, ami majd a kézírás megtanulásakor lesz igazán nagy hasznára a gyermeknek. A babázás a szociális készségek fejlesztésében is nagy szerepet tölt be. Egy játék baba kiegészítőkkel maga az önfeledt szórakozás a gyereknek!
A babázás hatása az agy fejlődésére
Egy friss kutatás szerint a babával való játék fontos agyi régiókat aktivál. A Cardiff Egyetem kutatócsoportja 18 hónapos vizsgálat során 33, négy és nyolc év közötti gyermek agytevékenységét figyelte játék közben. Volt, hogy egyedül játszottak a babákkal, időnként pedig az egyik kutatási asszisztens is csatlakozott hozzájuk. A vizsgálat másik részében pedig egy tableten játszhattak különféle kreativitást igénylő játékokat - szintén egyedül, illetve egy asszisztenssel közösen.
Miközben a gyerekek a babákkal játszottak, a kutatók erős aktivitást figyeltek meg a hátsó felső temporális barázda, röviden pSTS nevű agyi régiójukban. Ez a terület felelős az empátiáért, illetve a szociális információfeldolgozási képességekért, és ugyanolyan aktív volt akkor is, ha a gyermekek egyedül, vagy valakivel közösen játszottak. A tabletes játékok azonban sokkal kisebb reakciókat váltottak ki belőlük.
A pSTS aktivitása azt mutatja, hogy a babázás segít a gyerekeknek a későbbi életben szükséges szociális készségek elsajátításában és gyakorlásában. Miközben játszanak a babákkal, a gyerekek a saját kis képzeletbeli világukat hozzák létre.
A fiúk és a babázás
Bár a fiúk és a lányok gyakran különböző dolgok iránt kezdenek érdeklődni, számos megfigyelés és kutatás támasztja alá, hogy a babázás mindkét nem számára rendkívül hasznos lehet. A nemi szerepek csak később, kisiskolás korban szilárdulnak meg és különülnek el élesen.
Egy fiú is élvezheti a babával való játékot, csak valószínű ő inkább a kezében szorongatva, intenzíven rohangálva építi be a saját kis mágikus játékterébe, míg a lányok inkább papás-babás keretek között gondolkodva választják ugyanezt a játékszert. Egyik fiam például gyakran használja a babákat szerepjátékaihoz, amikor kis katonákat vagy felfedezőket képzel el. Ezzel szemben a lányaim gyakran ápolják, öltöztetik és etetik a babáikat, ami szintén fontos készségeket fejleszt. Így a babázás mindkét nem számára értékes és fejlesztő tevékenység lehet, csak más módon.
Amikor a gyerekek babáznak, akkor az agyuk azon része aktiválódik, amely az empátia kialakulásáért is felelős. Az általuk felépített fantáziavilágban játszva olyan képességeket sajátítanak el és gyakorolnak be, amelyekre felnőttként is szükségük lesz majd. Ez a megfigyelés ugyanazt az eredményt mutatta lányok és fiúk esetén is, így mindkét nem szociális érzékenységét erősítik.
A LEGERŐSEBB ÉVADNYITÓ? | The Boys 5.évad 1-2. rész kibeszélő
A fiúk a babázás által a felelősségtudatot és az érzelmek kifejezését, megélését sajátítják el. Idővel a gyerekek - általában - önkéntelenül is az azonos nemű mintát kezdik el majd követni. Azonban nagy hiba lenne ebbe beavatkozni, „jobb belátásra bírni” a túl fiúsnak vagy túl lányosnak ítélt gyereket, vagy bizonyos játékokat megtiltani.
Milyen legyen a baba?
Szerintem minél egyszerűbb, annál jobb. Ugyanaz az elv vonatkozik a babákra is, mint az olvasás/meseolvasás vs. tévézés/filmnézés/számítógépes játékok kérdéskörben. Minél inkább kidolgozott egy inger, túltechnikázott egy élmény, annál kevesebb a lehetősége a gyereknek arra, hogy a saját fantáziáját használja.
Ha készen kapja, akkor a fantázia és a kreativitás lehetősége eltűnik. Ez vonatkozik az ún. interaktív babákra is, amelyek sírnak, beszélnek, énekelnek, pisilnek, stb. A baba arca legyen éppen csak annyira kifejező, hogy a gyerek saját maga képzelhesse bele a baba érzelmeit, hangulatát, attól függően, hogy milyen helyzeteket, érzelmeket, hangulatokat játszik el.
Sokszor tapasztalható, hogy nagy nehezen kikönyörgött, gyönyörű, profi módon kidolgozott, mindentudó, méregdrága babákra a gyerek hamar ráunnak, és a szekrény mélyén kötnek ki. Legyen a baba egyszerűbb, viszont kedves arcú, jó érzést keltő. Egyébként általános szabályként a legjobb a gyerekre bízni a babaválasztást: vegyük meg azt, amelyik első ránézésre megtetszik neki, az biztos nem fog a szekrény mélyén kikötni.
A játékbaba igazán alkalmas arra, hogy néha megszidja őt a gyerkőc, ha rosszalkodott és a játék babát orvoshoz is lehet vinni. A játékok között kiemelt szerepet kap nálunk a babázás és az ehhez szükséges kellékek. A játékbabákat ugyanis érdemes kiságyba, bölcsőbe fektetni, babakocsiban tologatni, ha fáradtak.
A babázás a szerepjátékok közé tartozik, ezt a típusú játékot az óvodás kor környékén kezdik játszani a gyerkőcök. Beleképzelik valakinek a szerepébe, helyzetébe magukat, és egy történetet építenek fel képzeletük segítségével. Ebben a világban a tárgyak szimbolikus értékűek, nem biztos, hogy funkciójuk szerint használják őket. Például egy egyszerű fa botocska lehet a fakanál a főzőcske játékban, mikrofon a színészes játékban, megvásárolt áru a boltos játékban. A babázás is fejleszti a képzelőerőt, de ezenkívül arra is jó, hogy a gyermek elsajátítsa az alapvető társasági és társalgási ismereteket. Hogyan illik viselkedni egy adott szituációban? Mit szabad mondani? Mik azok a szokványos kifejezések, melyek elhangzanak egy reggeli, ebéd vagy vacsora közben? Milyen szavakat suttog egy anya a gyermeke fülébe altatáskor? Nyelvi, kommunikációs készségük is fejlődik a kisgyermekeknek, ha mondókákkal, versikékkel ringatják álomba "kicsinyeiket". A szociális érzékenység kialakulásához is hozzájárul a babázás: általa megtanulják az együttérzést, az együttműködést.
A játék során elsősorban a feszültségek feloldása történik meg. A gyerekek a szorongásaikat, a félelmeiket is fel tudják dolgozni a babázás során.