A hasizmok rendellenességei csecsemőkorban és a mozgásfejlődés fontossága

Az idegrendszer és az izomrendszer optimális esetben összhangban működik. A csecsemő kezdetben mozgással fejleszti az idegrendszerét, az egyszerű mozdulatokból alakulnak ki az egyre komplexebb mozgásformák, melyek mindig beépülnek az előzőbe. A fejlődésben lévő agyban az idegsejtek közötti kapcsolatok stabilizálódása révén pályák, majd hálózatok jönnek létre. A pályák és a hálózatok kialakulása hosszú hónapokat, éveket vesz igénybe. Jól példázza ezt az agy tömegének változása is. Az újszülött idegrendszere még éretlen, ekkor az agy súlya kb. 350 g, amely egy éves korra eléri a 700 grammot. Eközben több milliárd idegsejt keletkezik, és több milliárd idegi kapcsolat jön létre, mely egyértelműen bizonyítja a csecsemőkor fontosságát!

A csecsemő izmainak fejlődéséhez egészséges idegrendszer, feszülésektől és zsugorodásoktól mentes izmok, inak, valamint megfelelő mozgás szükséges. A rendszeres tornáztatás hatására az izmok megerősödnek, a mozgások koordinálttá válnak. Optimális esetben a védőnő felkészíti a szülőt, ha a várandósság vagy a szülés alatt, esetleg a születés után, komplikációk léptek fel, hogy az újszülöttnek fejlesztő szakemberre lesz szüksége. A szülőket, így talán nem éri sokkhatásként, ha szükségessé válik egyik vagy másik mozgásfejlesztő módszer bevonása az életükbe.

Az agyi oxigénhiány az idegrendszer komplex érését, de leggyakrabban a problémamentes mozgásfejlődést veszélyezteti. A mozgás lemaradás ebben az esetben, az élet minőségét jelentősen befolyásolja, mert bár a hibákkal terhelt idegrendszer is fejlődik, de kóros irányba. A mozgást az idegrendszer és az izomzat tökéletes összhangja hozza létre.

Tartási rendellenességek és izomtónus eltérések

Tartási rendellenesség esetén ferdetartás alakulhat ki a csecsemő valamely testrészén. Ilyenkor a csecsemő idegrendszere jól működik, de az aszimmetrikusan feszülő izomzatot az idegrendszer nem képes helyesen működtetni. Ebben az esetben árnyaltabbak, szolidabbak lesznek a tünetek, mint az agyi oxigénhiány esetén, de szintén mozgásfejlesztésre lesz szüksége a csecsemőnek, mert ekkor is veszélyeztetett az idegrendszer tökéletes érése, fejlődése. Az ilyen problémával küzdő csecsemők ellátása még hiányos, sokszor hamis biztatást kapnak a szülők „majd kinövi, mert csak rosszul feküdt odabent”.

A testtartásunk dinamikus, egy mozgásban lévő egyensúlyi állapot, melyet az izmok állandó munkája tart fenn, még ülő helyzetben is állandóan újra és újra stabilizáljuk a testünket. A testtartásért felelős izmoknak egyensúlyban kell lenni, mert az ízületek így kerülnek optimális középhelyzetbe. Ha a testtartásért felelős izmok egyensúlya felbomlik, az ízületek terhelése egyenetlenné válik, ami hanyagtartás kialakulásához vezet. A tartáshibák megelőzését már csecsemőkorban el kell kezdeni! Először is megfelelő teret kell biztosítani a mozgásfejlődéshez. A normál testtartás kialakításában a hason fektetés és a kúszás, mászás döntő jelentőségű!

Az izomtónus fogalma és eltérései

Izomtónusnak nevezzük az izmok nyugalmi összehúzódását. Az izomtónus biztosítja a gravitációval szemben és mozgás közben az egyensúlyi helyzetet, valamint a kívánt mozgásokhoz stabil alaphelyzetet teremt. Egy izmon belül csak kisszámú izomrost húzódik össze egyidejűleg, a kifáradás elkerülése érdekében időről-időre más és más rostok tartják fenn az izmok tónusát. Az izomtónus a gyakorlatban az izom ellenállását jelenti passzív nyújtásra, mozgatásra.

Az izomtónus lehet normál, csökkent vagy fokozott. Az enyhe izomtónus eltérés lehet alkati, mely gyakran családi öröklést mutat. A jelentős izomtónus eltérés hátterében betegség állhat, ilyenkor a szakemberhez fordulás nélkülözhetetlen! Az oxigénhiány az agy izomtónus szabályozásáért felelős területét érinti leggyakrabban.

Csecsemőkori reflexek és mozgásfejlődés

A magzat már az anyaméhben is élénken mozog. A csecsemőkori reflexek elengedhetetlenek születéskor, valamint az újszülött életben maradásának is feltételei. Az újszülött reflexmozgásokkal születik, melyek az idegrendszer érésével és az izmok fejlődésével fokozatosan a fejlettebb agyterületek gátlása alá kerülnek. Az időn túl fennmaradó csecsemőkori reflexek számos problémát okoznak a mozgáskoordináció, a viselkedés terén és a tanulási képességet is negatívan befolyásolják. Kisbabánk mozgásfejlődésének elősegítése és megértése érdekében ismerjük meg, melyek a legfontosabb reflex csoportok. Három nagy csoportra oszthatók a reflexek, melyek nem izolált csoportok, hanem amikor, egy alacsonyabb rendű épp kifejti hatását, már elkezd ráépülni az a fejlettebb reflex, ami váltani fogja.

Fontosabb csecsemőkori reflexek

• Visszahúzódó reflex: Ha a magzat méhen belül veszélyt érez, erre a veszélyre összehúzódik, megmerevedik, próbál mozdulatlan lenni. Már méhen belül gátlás alá kerül.
• Moro-reflex: Váratlan eseményre (pl. hirtelen zajra vagy hangra, vagy ha a baba elveszíti fejének alátámasztását) megriad, karjait széttárja majd egy gyors átkaroló mozdulat aktiválódik. A Moro-reflex 2-4 hónapos korban gátlás alá kerül, utána lassan felváltja egy tudatos megijedési reakció. Az időn túl is fennmaradó Moro-refex nem hagy időt, hogy az agy tudatosan elemezze a váratlan helyzetet. Ezért lesz egy jó felfogóképességű gyermek túlérzékeny vagy hiperaktív, de idegrendszerét tekintve mindenképpen éretlen lesz.
• Markoló vagy kézfogó reflex: A tenyérre enyhe nyomást vagy simítást kifejtve, az ujjak a hüvelykujj kivételével összezárnak, ez már megjelenik méhen belül. A markoló reflex a születés utáni 4-6 hónapos korra folyamatosan alakul át tudatos fogás-elengedéssé, majd 8-9 hónapos kor körül csippentő fogássá fejlődik. A fennmaradó markoló reflex a kéz ügyetlenségével, rossz ceruzafogással jár, gátolja a manipuláció fejlődését.
• Talpi fogó reflex: A talp ujjak alatti területére gyakorolt enyhe nyomás hatására valamennyi lábujj bekarmol. Néhány hetes kortól 12 hónapos korig kiváltható, segítségével álló helyzetben a lábujjak kapaszkodnak a talajon. Ha a felállás és a járás után is fennmarad, akkor gátolja a megfelelő egyensúlyi reakciók kialakulását, valamint a szökdelés elmaradásáért is felelős.
• Aszimmetrikus tónusos nyaki reflex: Hat hónapos korig váltható ki. Ha a hátán fekvő csecsemő fejét valamelyik irányba elfordítjuk, akkor az azonos oldali végtagokat kinyújtja, az ellentétes oldalon pedig hajlítja őket (ez az úgynevezett vívó tartás). Ez a reflex segíti a babát a kezeinek megismerésében, a szem-kéz koordináció fejlődésének az első lépése.
• Galant-reflex: Hason fekve deréktájon megsimítjuk a csecsemő gerincét, akkor felhúzza a lábát oldalra. Ez a reflex segíti a kúszó mozgást, ha mindkét oldalon egyforma erősségű. Ha ez a reflex aktív marad, a gyermeket zavarja a nadrág dereka, az öv, ülve izeg-mozog, mert a szék támlája is idegesíti a derekát. Ez a reflex kapcsolatban van a hólyag működésével tehát, ha aktív marad felelős a késői szobatisztaságért és az éjszakai ágyba vizelésért.
• Tónusos labirintus reflex: Befolyásolja az izomtónus eloszlását az egész testen. Ez segíti a csecsemőt, hogy a magzati pózból kiegyenesedjen. A biztos fejtartás és a jó egyensúly alapvető fontosságú, ezek hiányában nehézségek adódnak a távolság, a magasság és a mélység megítélésében.
• Babinski-reflex: A talp oldalsó élének ingerlésekor a lábujjak terpesztését és hátrahajlítását láthatjuk. Segíti a talpi fogó reflex átalakulását. Ha 12 hónapos kor után is kiváltható, akkor súlyos idegrendszeri sérülést jelez.
• Landau-reflex: Ha a babát vízszintesen a mellkasánál tartva a levegőbe emeljük, akkor a hátát homorítja, a fejét megemeli. A reflex erősíti a gerinc melletti izomzatot, fejleszti a testtartását és a látást.
• Szimmetrikus tónusos nyaki reflex: Élettartama viszonylag rövid, segíti a gyermeket, hogy a hason fekvő testhelyzetből négykézlábra emelkedjék.
• Támasztási reflex: Elesés esetén a karok szétnyílva támaszkodó mozgást végeznek, ami megóvja a fejet az ütődéstől.
• Hüllő reflex: Hason fekve megemeljük az egyik oldali medencét, akkor ezen az oldalon csípő és térdhajlítás aktiválódik. Hozzájárul a megfelelő kúszáshoz.

Mint látjuk, a csecsemőkori primitív reflexek élettartama korlátozott. Ha az adott időn túl is aktívak maradnak, a jelenséget rendellenesnek tartjuk, mert ezek a reflexek feszülést tartanak fenn az érintett izmokban. Az érintett izmok átmozgatására használja a reflexfejlődést is figyelembe vevő, szakmai szempontok alapján összeállított Babamozgató gyakorlat gyűjteményt. Ha a Babamozgató használatát elmulasztotta a csecsemő első életévében, akkor a későbbiekben, óvodás korban az idegrendszer érését segítő, primitív reflexeket gátló torna (pl. TSMT) segíthet.

Hasi problémák csecsemőkorban: ultrahang vizsgálat és gyakori panaszok

A csecsemő- és gyermekkori ultrahangos szűrésre egyre nagyobb igény van napjainkban, hiszen segítségével lehetőség van már a korai fázisban észrevenni az esetleges fejlődési rendellenességeket, mielőtt még azok komoly tüneteket vagy visszafordíthatatlan károkat okoznának. Dr. Kövi Rita, az Ultrahangközpont gyermek radiológusa a gyermek hasi ultrahang jelentőségét ismerteti. A csecsemők hasi szűrése lehetővé teszi, hogy a hasüregben lévő szervek állapotáról pontos képet kapjunk. A vizsgálat alkalmával kiemelt figyelmet kell fordítani a vesékre, a gyomorra, a májra, a lépre, húgyutakra, epeutakra, hasnyálmirigyre, mivel problémájuk a későbbiekben komoly gondokat eredményezhet, így a mielőbbi kezelés kulcsfontosságú. Ezek mellett hasi ultrahang szűréssel a le nem szállt herék helyzete is meghatározható, továbbá panaszok esetén az esetleges betegségek jelenléte is. Éppen ezért az ultrahangos vizsgálat szűrésben és a diagnosztikában is nagy jelentőséggel bír.

A fejlődési rendellenességek jelenlétéről nem csupán a mielőbbi kezelés miatt érdemes tudomást szerezni - hiszen vannak olyanok is, melyekkel különösebb terápia nélkül is lehet élni - de fontos az is, hogy az illető tudjon a gondról. Ilyen probléma például az, ha a kisgyermeknél csupán egy vese alakult ki, mivel annak ellenére, hogy tünetmentesen lehet vele élni, a vesét érintő bizonyos betegségeknél (pl. vesekövesség), vagy pl. baleset után fontos, hogy tisztában legyen ezzel a beteg- mondja Dr. Kövi Rita, az Ultrahangközpont gyermek radiológusa.

Bélrendszeri panaszok és tévhitek a hasfájásról

Szinte nincs is olyan kisgyermek, aki olykor ne bukna, ne hányna, vagy ne fájna a hasa. Ezek legtöbbször ártalmatlan tünetek, ám előfordulhat, hogy valamilyen betegség áll a panaszok mögött. Ez enyhébb esetben lehet ételintolerancia, fertőzés, de akár bélgyulladás, epekövesség, reflux, vagy a gyomorszáj szűkülete is. Ez utóbbi idejében történő felismerése igen jelentős, hiszen minél előbbi sebészeti beavatkozást igényel! A betegség leggyakrabban a 3-6 hetes fiúknál szokott előfordulni, melynek jellegzetes tünete, hogy a baba az étkezést követő fél órán belül hány (leginkább sugárban), nagyobbat bukik, fokozott az étvágya és csökken a testsúlya. Ekkor a gyomorkimenetnél lévő izomzat megvastagszik, így az étel nem tud a vékonybélbe jutni. A rendellenesség egyedül műtéti úton orvosolható, ám jó hír, hogy ez rutin beavatkozásnak számít, és utána teljes értékű életet lehet élni!

Életük első három hónapjában a kifejezetten sírósnak, nyugtalannak mondott csecsemők (akik az első három hónapban, legalább három héten át, a hét minimum három napján legalább napi három órát sírnak vagy nyűgösködnek) sírásának hátterében gyakran feltételezik és említik a szülők a kólikának nevezett hasi fájdalmat. A köztudatban is rendületlenül tartja magát az a tévhit, hogy három hónapos kor alatti kisbaba, ha sírós, akkor ő bizony hasfájós. Ennek hátterében egyebek mellett a még éretlen bélműködést gyanítják. Mivel napról napra egyre több, olykor testsúlya akár húsz százalékának megfelelő mennyiségű táplálékot is magához vesz a kicsi, gondolhatjuk azt, hogy az ilyen terhelésnek kitett bélcsatorna bizony panaszok forrása lehet.

Vannak, akik a sírósság és a hasfájás közé egyenlőségjelet tesznek, fontos azonban tudni, hogy a valóság egy kicsit más. A kifejezetten sírós csecsemő és a hasfájósnak mondott csecsemő viselkedésében ugyanis számos különbség figyelhető meg. A kólikás csecsemő intenzív testi tüneteket mutat. Ilyen például a sírás, amely hirtelen, jóformán mindenféle előjel nélkül kezdődik és nem, vagy nehezen csillapítható, éles-hangos sírásmintát mutat. Ez a sírás olykor sikító, valóban fájdalmas jellegű és mindezt jellegzetes testtartás is kíséri: feszes, olykor puffadt has, behajlított-felhúzott lábacskák, grimaszolás, ökölbe szorított öklök.

A hasfájósnak mondott babáknál a tünetek hátterében szervi betegség, eltérés az esetek döntő többségében nem igazolható, szinte kivétel nélkül egészséges, jól fejlődő csecsemők. Van olyan feltételezés, amely szerint a táplálás során lenyelt és a bélcsatornába kerülő levegő okozza a panaszokat, de olyan megfigyelés is van, hogy a sírós csecsemő a sírások kapcsán nyel sok levegőt, és ez váltja ki a hasfájást. Vagyis alapvetően nem a hasfájás miatt sírhat a baba, hanem a sírósságból adódóan lehet hasfájós.

Más vélemények szerint a bélflóra baktérium-összetétele, illetve a tejcukor bontásáért felelős enzim „éretlensége” is felelős lehet a korai hasi panaszokért. További feltételezett okként szerepelhet az is, hogy a gyomorba kerülő táplálék mintegy reflexszerűen beindítja a bélcsatorna béltartalmat továbbító működését. Ezek a bélmozgások pedig a testi jeleikre érzékenyebb babáknál sírást provokálhatnak, jellemzően röviddel az etetés után.

A sírós csecsemő és a kólika közötti különbségek

Mindezekkel szemben a kifejezetten sírós csecsemők más viselkedésbeli jegyeket mutatnak: nem mindig sírnak, ehelyett van, hogy inkább nyűgösködnek, ami aztán átválthat sírásba is. Olyanok, mintha semmi nem lenne jó nekik. Inkább a függőleges testhelyzetet szeretik, vízszintesen nem szeretnek, gyakran izgő-mozgók és megfeszítik magukat, emiatt nehéz lehet őket testközelben tartani, átölelni. Ébernek, ingerekre éhesnek tűnnek, mégis a külső ingerekkel szemben túlérzékenyek, ijedősek lehetnek, és könnyen túl is ingerlődnek. Jellemző, hogy nehéz megnyugtatni őket. Általában a késő délutáni, esti órák a nehezek, és úgy tűnhet, mintha ellenállnának az elalvásnak.

Vizsgálatok szerint a kifejezetten sírósnak mondott csecsemők sírásuk alig tíz százalékában mutatják a kólikára jellemző fájdalmas sírást, a többi sírás más jellegű, úgynevezett normál sírás, illetve inkább nyűgösködés. Viszont a kifejezett sírósság okai lehetnek olyan szervi eredetű elváltozások, mint például a tehéntejfehérje-allergia vagy a reflux. Megfigyelések szerint az esetek öt százalékában találnak ilyen jellegű eltéréseket.

Gyakran előfordul, hogy a szülők a kakiláshoz készülődést, a baba erőlködését, kivörösödését hasfájásként értékelik, noha ebben az esetben kicsit másról van szó. Fontos tudni azt, hogy ilyenkor a széklet kiürítéséhez szükséges hasprés (a hasfali izomzat megfeszítése) és a megfelelő időben ellazított végbél-záróizom működtetésének összehangolása még nem mindig megy jól a babának. Ilyenkor láthatjuk azt, hogy a tekergőző, erőlködő és kivörösödött babából a széklet egyszer csak szinte kirobban, a kicsi pedig megkönnyebbül. Hetek alatt tapasztalja ki és tanulja meg, hogyan kell irányítania ezeket az izmokat, hogy a széklet problémamentesen távozhasson. Addig viszont előfordulhat, hogy ez az erőlködés kellemetlen testi érzetet okoz neki, amely néhány héten belül megszűnik. Mivel természetes folyamatról van szó, külső beavatkozást nem igényel, sőt ez akár meg is zavarhatja a babát.

Mikor forduljunk orvoshoz?

A kifejezetten sírós csecsemők esetében nagyon fontos kizárni más, heves fájdalommal járó, olykor súlyos betegségeket is, amelyek a sírósságon kívül általában egyéb tünetekkel is járnak. Ilyenek például a bélfertőzések, a húgyúti fertőzések, a bélbetüremkedés, kizáródott sérv vagy fülgyulladás. Ha a hasfájós baba hasa érzékeny, kifejezetten puffadt, ha a bélgázok nem távoznak, ha székletének jellege megváltozik (pl. hasmenéses, bűzös, esetleg véres, nyálkás, málnazselészerű lesz, vagy éppen nem ürít se székletet, se szeleket), hány és nehezen táplálható, lássa mielőbb gyermekorvos. A fenti kórokok megerősítése vagy éppen elvetése, ezek elkülönítése és a további teendők meghatározása mindenképpen az ő feladata.

A csecsemőkorban jelentkező további ételallergiák, illetve emésztési nehézségek is síróssággal, nyugtalansággal járhatnak, de jellemzően ezek a panaszok a gyanúba hozható étel elfogyasztása után mutatkozhatnak, inkább a hozzátáplálás időszakában.

Azonnali orvosi ellátást igénylő tünetek:

• Ha a csecsemő lázas, hány, hasmenése van.
• Ha a baba lázas, nehezen táplálható, viselkedése a szülőnek „nem tetszik”, vizelete kellemetlen szagú.
• Ha sírásának hangja és jellege a korábbiakhoz képest megváltozik, például sikítva, magasabb hangon sír, nehezen táplálható, láthatóan nem érzi magát jól.
• Ha viselkedése „nem tetszik”, eltér a megszokottól, a sírásszünetekben bágyadt, bealszik, testhőmérséklete lehet emelkedett, de a szokásosnál alacsonyabb is.
• Ha nem kakil, a szelek sem távoznak, hasa puffadt, a baba pedig nyugtalan és nem táplálható.
• Ha heves, 5-15 percenként szabályszerűen visszatérő fájdalmas hasfájós rohamok jelentkeznek, a baba hasa puffadtabb, hány, normál széklet és a bélgázok nem ürülnek, helyettük véres széklet vagy friss véres nyálkát ürít.
• Ha a babának ismert, de mindeddig visszahelyezhető sérve van, illetve frissen jelentkezik duzzanat a lágyékhajlatban, a herezacskóban/nagyajkakban és az duzzadtabbá, feszessé, fájdalmassá válik. A kicsi nem kakil, nem ürít bélgázokat, hány és nyugtalan.

Mi segíthet a sírós, nyugtalan babán?

Minden szülő igyekszik mielőbb megtalálni a sírás okát és lehetőség szerint meg is szüntetni azt. Tapasztalatok szerint a hasfájósság az egyik leggyakoribb feltételezett ok a szülők körében, és teljesen érthető módon szeretnék a babájukat mielőbb megnyugtatni, rajta segíteni. A fenti adatok mutatják, hogy a sírás hátterében sokkal ritkábban áll a kólika, mint azt a szülők gondolják. Ezért első körben érdemes más praktikákkal, nyugtatási módszerekkel próbálkozni, mintsem gyógyszerek, gyógynövényt tartalmazó készítmények, görcsoldók sorát végigpróbálni.

A mai napig létező gyakorlat a szülők körében a baba lázmérőzése, szélcsövezése, kakilást segítő végbélkúp vagy beöntés alkalmazása. Lehetőség szerint ezeket kerüljük el! További gyakorlat a baba hasának melegítése. Ha ezzel próbálkozunk, legyünk nagyon elővigyázatosak! Egy túlmelegített magpárna vagy textília is képes az érzékeny bababőrön égési sérülést okozni, főleg közvetlenül a bőrre helyezve. Mindenképpen ellenőrizzük a hőmérsékletét, inkább hagyjuk kicsit kihűlni és sose tegyük közvetlenül a bőrre. A kevésbé ellenőrizhető hőforrásoktól, például a hajszárítóval vagy palackkal történő melegítéstől óvakodjunk, mert komoly égési sérülést okozhatnak!

A sírósság pszichoszociális okai

Sok szülő hajlamos a baba sírásának hátterében valamilyen egészségügyi okot feltételezni és keresni, azonban a csecsemők sírása, síróssága az esetek legnagyobb részében nem magyarázható ezzel. Elsősorban a délutáni-esti órákban rázendítő babák egy részénél nem tapasztalhatóak a kólikára jellemző tünetek sem. Ezek a babák mégis vigasztalhatatlanul sírnak, olykor az összebújás, a testközelség, a szoptatás, a hordozás, a bebugyolálás jótékony hatású tud lenni, de nem minden esetben válik be.

Előfordul, hogy egyik pillanatról a másikra a sírás egyszer csak abbamarad. Azt gondoljuk, hogy az egész nap folyamán őt érő ingerek sokasága válthatja ki ezt a viselkedést. Úgy is mondhatjuk, hogy betelik és túlcsordul a babánál az a bizonyos pohár. Ilyenkor érdemes figyelni arra, hogy a napközben őt érő ingerek mennyiségét, intenzitását csökkentsük, és a megnyugtatása is minél finomabb módszerekkel történjen. Lehetőség szerint kerüljük a hirtelen szituáció-váltásokat!

A kifejezett sírósság hátterében biológiai, pszichés, pszichoszociális okok is meghúzódhatnak. Alapvetően a baba veleszületetten nehezebb temperamentuma, a teljesség igénye nélkül: különböző családi vagy párkapcsolati nehézségek, szociális-anyagi problémák, melyek a családi kapcsolatokat megterhelik, a baba gondozójának lelki eredetű problémái (például szülés utáni depresszió, vagy kifejezett szorongás és aggodalmaskodás), de a szülők régebbi, fel nem dolgozott, megterhelő tapasztalatai, élményei egyaránt szerepet játszhatnak a csecsemő sírósságában.

Mindezek hatással lehetnek a szülő-csecsemő kapcsolatra, a szülő babával való bánásmódján, kommunikációján, együttléteiken keresztül. Érthető módon egy nehézségekkel küzdő, túlterhelt, szorongó vagy éppen depressziós szülő nem tud olyan érzékenyen, intuitív módon reagálni a baba jelzéseire, igényeire, és nem képes azokat a kicsi számára oly módon kielégíteni, mint egy jó lelkiállapotban levő szülő. Hasonlóképpen egy nehéz temperamentumú, gyakran sírós és nyűgös, rapszodikus, esetleg ingerlékeny babával nehezebb lehet „megtalálni a hangot”, mint egy jellemzően kiegyensúlyozott, nyitott, kiszámíthatóan viselkedő csecsemővel.

Akut hasi katasztrófák csecsemőkorban

A sürgős ellátást igénylő hasfájás jelei A tünetek hirtelen kezdődnek és állandó, igen heves fájdalom jellemzi. Kezdetben csak a problémás terület felett, de az idő előrehaladtával az egész hasüreg felett deszka keménységű hasizom-összehúzódás, erőteljes puffadás tapasztalható. A kemény tapintatú has nem tévesztendő össze a sírás alatt megfeszülő hasfali izommal, utóbbi a pici belégzése során nem érezhető. Általános tünetként hányás, a székletürítés elmaradása, sápadt, hideg, verejtékes bőr, szapora, könnyen elnyomható pulzus észlelhető. Az újszülött, a csecsemő lábát felhúzza, szemmel láthatóan nincs jól. Tilos fájdalomcsillapító és görcsoldó adása, mert elfedheti a tüneteket és késleltetheti a diagnózis felállítását!

Az akut hasi katasztrófák okai

Újszülöttkorban jellemzők:

• Fejlődési rendellenességek miatt bekövetkező bélelzáródás
• Magzatszurok miatti bélelzáródás cisztás fibrózisban
• Vérmérgezés
• Bélelhalással járó bélgyulladás

Csecsemőkorban jellemzők:

• Bélcsavarodás
• Invagináció (egy bélszakasznak az utána való szakaszba történő teleszkópszerű betüremkedése)
• Hirschsprung-betegség
• Meckel-féle vak tasak

Fontos tudni, hogy a fenti kórképek szerencsére lényegesen ritkábban fordulnak elő a banális okokhoz képest.

Banális okok a babák hasfájásának hátterében és praktikus tanácsok

A hasfájás a legszokványosabb gyermekgyógyászati panaszok között szerepel, és gyakran okoz fejtörést mind a szülőknek, mind az orvosnak. Szerencsére az esetek jelentős részében normális élettani okok állnak a panaszok hátterében és egyszerűen segíthetünk a babának a panaszok csökkentésében.

Élénkülő bélmozgás

Az első hetekben maga az étkezés is kiválthat élénkülő perisztaltikát, azaz bélmozgást, és ehhez társuló hasi komfortérzet csökkenést, ami akár az étkezés abbahagyását eredményezheti felsírással kísérve. Abban az esetben, ha a baba pocakja már az étkezést megelőzően is puffadtabb, akkor erre nagyobb az esély, hiszen a bélfal izomzata a gázok feszítő hatására már eleve összehúzódottabb állapotban vannak, mely az élénkülő perisztaltika során tovább fokozódik.

Mi ilyenkor a teendő? Azoknál a babáknál, akiknél gyakran tapasztalják a fenti jelenséget, és az étkezések körülményessé válnak, érdemes az etetés előtt egy pillantást vetni a pocakra. Amennyiben az feszülő, domborodó, akkor szélcső segítségével gyorsan leereszthetők a felesleges gázok. Természetesen hosszútávon a bélgázképződés okának megszüntetésére kell törekedni.

Túletetés

A túletetés többfajta módon is kellemetlenséget, fájdalmat okozhat. Az újszülöttek gyomorszájzáró izma még nem teljesen jól funkcionál, vagyis nem zár tökéletesen. Ideális mennyiségű adagok mellett is könnyebben visszajuthat gyomortartalom a nyelőcsőbe (reflux) az étkezések után, így nem csoda, ha túletetés kapcsán - amikor még inkább megnövekszik a gyomorban a nyomás - még nagyobb az esélye a refluxnak. A túletetés egy másik módon is kiváltja a hasfájást. A bélrendszernek, mint minden más szervrendszernek, van egy érési, fejlődési folyamata. Ha nem képes elegendő mennyiségű emésztőnedv előállítására, akkor a feleslegben bevitt táplálék gondot fog okozni. Túletetés során az újszülött, kiscsecsemő emésztőnedv mennyisége nem képes feldolgozni a bevitt tápanyag teljes mennyiségét. A feleslegben maradt tejcukrot a bélbaktériumok erjedéses folyamat révén hasznosítják. Az erjedés kapcsán gáz képződik, minél több a felesleges tejcukor, annál több a gáz. A bélgáz belülről elkezdi feszíteni a bélfalat. A feszülésre a bélfal két módon is reagál. Az egyik, hogy a bél üregébe a bélfalból folyadék fog beáramlani, növekszik a széklet folyadéktartalma, ezért vizes székletek fognak ürülni - ezt akár teljesen be is ihatja a pelenka. A másik bélfali reakció, hogy a gáz okozta feszülés hatására a bélfal körkörös simaizomzata erőteljesen összehúzódik, megpróbálja a feszülést kiváltó tényezőt az alsóbb bélszakaszok felé továbbítani (ez történik a széklet továbbítása során is a normális perisztaltika alatt). Minél nagyobb mennyiségű gáz feszíti a bélfalat, annál erőteljesebben fog összehúzódni a bélfal. Az erőteljes simaizom összehúzódás heves, görcsös fájdalmat okoz. A túletetés gyakori jele lehet, hogy a székletben emésztetlen, „túrós darabkák” jelennek meg.

Mi ilyenkor a teendő?

• Testhelyzet, torna vagy masszázs: A fájdalom miatt a babának mielőbbi segítségre van szüksége, melynek célja a fájdalmat okozó bélgázok távozásának elősegítése és a haspuffadás megszüntetése. Az első teendő, hogy a babát hasánál alátámasztva tenyerünkre helyezzük. Ez a testhelyzet segíthet a gázok távozásában és a fájdalom megszüntetésében. Megpróbálhatjuk a gázok távozását elősegíteni a pici kíméletes tornáztatásával is. A hátán fekvő baba lábait váltakozva behajlítjuk, kinyújtjuk. Kiegészíthető ez a gyakorlat a has óvatos masszírozásával is. A pocakot az óramutató járásával megegyező irányban (a vastagbél lefutásának iránya) masszírozva segítjük elő a gázok továbbhaladását.
• Szélcső: Ha ezek az eljárások nem segítenek, akkor a leggyorsabb és leghatásosabb segítséget a szélcső fogja nyújtani. A szélcső egy puha gumikatéter, amelynek külsejét a keskenyebb átmérőjű végén kenjük be vékonyan popsikrémmel, és óvatos, csavaró mozdulattal vezessük a baba végbelébe kb. 2-3 cm mélyen. Nem mindig a legkönnyebb kivitelezni, no, nem a technika bonyolultsága miatt, hanem a baba hasfájás miatti nyugtalansága, sírása és mindenféle macerálás elleni tiltakozása miatt. A szélcső óvatos bevezetése és a végbélben történő tartása nem fájdalmas! Az eredményes szélcsövezés 5-10 percig is eltarthat.
• Etetési szokások: A kiváltó ok megszüntetéséhez a legcélravezetőbb eszköz a helyes etetési mennyiségek és gyakoriságok beállítása. Nem a baba természetének és élettani igényeinek megerőszakolása az, ha a számára ideális mennyiségeket próbáljuk biztosítani számára. Sokkal inkább a kiegyensúlyozottsága lesz domináló.

Túlzott levegőnyelés

Főként a mohó babákra jellemző, hogy intenzív szopáskészségük mellett sok levegőt is nyelnek az anyatej mellé. Ha ennek nagy része nem távozik el az étkezést követő büfiztetés kapcsán, akkor puffadáshoz, hasfájáshoz vezethet. A levegőnyelés két mechanizmussal is panaszhoz vezet. Egyrészt a gyomor túlzott feszülése révén könnyebben fog étkezést követően a nyelőcsőbe visszaáramlani savas gyomortartalom (reflux), ami gyomorégés-szerű fájdalmat okoz, másrészt a belekbe jutó „felesleges” levegő belülről fogja feszíteni a bélfalat, mely ennek következtében görcsösen összehúzódik (görcsös hasi fájdalom).

Mi ilyenkor a teendő? Legcélszerűbb megelőzni a túlzott levegőnyelést. Csecsemőkorban ezt leginkább az segíti elő, ha a baba a gyomor kiürülésével párhuzamosan, nagyjából három óra elteltével eszik. Könnyű belátni, hogyha túl hosszan alszik egy egyébként egészséges baba, akkor ébredésekor a túlzott éhsége miatt nagyon mohón fog enni. Az egyébként is mohón étkező picik esetében célszerű az első nagy lendület után (3-4 perc) büfiszünetet beiktatni, mert egyszerűbb, ha a lenyelt levegő felfelé távozik, mint az, hogy a gyomorban maradva illetve a bélbe kerülve panaszt okozzon. Üvegből táplált babák esetében arra kell figyelmet fordítani, hogy a cumi kellő erősséggel legyen az üvegre szorítva, ellenkező esetben etetésekor túl sok levegő jut az üvegbe, és annak tartalma szinte bezúdul a babába, aki alig győzi azt levegő kíséretében lenyelni.

Hasfájás meteorológiai okból

Újszülött- és kiscsecsemőkorban nem ritka, hogy nagyon szeles időben, hidegfrontok érkezésekor a görcsös hasi fájdalmak felerősödnek, és a baba nyűgösebb, sírósabb ezeken a napokon.

Mi ilyenkor a teendő? Az időjárás okozta élettani változásokat nem lehet kivédeni, de átmeneti kis kényeztetésekkel átsegíthetők a picik az ilyen napokon.

Miért nehéz a hasfájás okának megtalálása?

Kevés olyan kórállapot van a gyermekgyógyászatban, ami vagy közvetlen, vagy közvetett úton nem eredményezhet hasfájást. Sokan azt gondolnák elsőre a hasfájás említésekor, hogy az a hasi szervek kórállapotait tükrözi, de ez nem mindig igaz. Már csak abból adódóan sok betegség képe merülhet fel, ha a hasüregi szervek számát vesszük sorra: hashártya, máj, epehólyag, lép, vesék, húgyvezeték, húgyhólyag, mellékvesék, a nyelőcső alsó szakasza, gyomor, vékonybél, vastagbél, hasnyálmirigy, belső nemi szervek, nyirokcsomók, erek, idegek. Ezeknek a szerveknek a betegségei pedig származhatnak fejlődési rendellenességből, sérülésekből, funkcionális károsodásokból, fertőzéses- és nem fertőzéses eredetű gyulladásokból, anyagcsere-eltérésekből, jó- és rosszindulatú daganatos elváltozásokból. Ezek pedig megsokszorozzák a kórképek lehetőségeit. Sőt a hasfájás a leggyakoribb pszichoszomatikus (lelki eredetű testi panasz) tünet is. Ennek szintén számtalan, sokszor csak lassan, alapos vizsgálódásokon átesve találjuk meg az okát. A hasi kórképek súlyosságának megítélése sem egyszerű feladat, mert jelentéktelennek tűnő panasz is beletorkollhat sürgős ellátást igénylő állapotba néhány óra alatt, illetve markáns fájdalom hátterében is lehet banális ok. A hasi kórképekre is igaz, hogy lefolyásuk dinamikus állapot, sokszor ismételt vizsgálat, helyzetértékelés szükséges a pontos diagnózishoz, a terápiás javaslathoz. Tovább nehezíti a helyzetet a fájdalom helyének, intenzitásának, jellegének a megítélése. A gyermekek gyakran (a kis korosztályok életkorukból adódóan érthetően) nem tudják pontosan lokalizálni a hasi fájdalmukat, és hajlamosak mindig a köldökükre mutatni, mint jól látható anatómiai támpontra. Jelentős egyéni különbségek lehetnek a fájdalomérzet erősségének megélésében. Nagyobbaknál ehhez hozzáadódhat, hogy időnként megpróbálhatják a panaszaikat bagatellizálni vagy éppenséggel eltúlozni. Ráadásul még a nagyobbaknak is gondot okoz annak a megfogalmazása, hogy milyen jellegű a hasfájásuk (nyomó, szúró, égető, éles, tompa, görcsös stb.). Nehéz azt is elérni a gyermekeknél, hogy a has tapintásakor érzett fájdalmukat a meglévő hasfájásuk felerősödése miatt jelezzék, és ne pusztán a vizsgálat okozta kellemetlenséget kommentálják. Nem kellemes, ha nyomkodják valakinek a hasát, akkor sem, ha jól ellazítja izmait, és tényleg nem esik jól egy csiklandós gyermeknek, ha a hasát vizsgálják. Dr. Kovács Tibor csecsemő- és gyermekgyógyász, Svábhegyi Gyermekgyógyintézet

tags: #a #hasizmok #rendellenessegei #csecsemokorban