A csecsemőkori táplálás összefüggése a gyermekkori elhízással és annak hosszú távú következményei

A gyermekkori elhízás komoly közegészségügyi problémát jelent, amely rövid és hosszú távon kedvezőtlen egészségügyi következményekkel jár a gyermekek számára. Bizonyított, hogy a fogamzás előtti, a várandósság és a korai gyermekkor alatti életmódbeli tényezők növelhetik a gyermekkori elhízás kockázatát. Az "EndObesity" európai projekt célja innovatív, multidiszciplináris stratégiák kidolgozása, végrehajtása és értékelése a gyermekkori elhízás megelőzésére. Ebben a projektben különböző országok érdekelt felei és számos különböző terület szakértői vesznek részt.

Az élet első 1000 napja, azaz a fogantatástól a gyermek kétéves koráig tartó időszak egyedülálló lehetőséget kínál a gyermekek megfelelő fejlődésének támogatására és egészségük hosszú távú megőrzésére. Ez a kritikus időszak rövid és hosszú távon egyaránt hatással van a magzatok, a csecsemők és a kisgyermekek, valamint édesanyjuk, a várandós és szoptató nők egészségére. Ezen 1000 napos időszak alatt a környezeti tényezők és a táplálkozás pozitív hatással lehetnek a magzat, majd a csecsemő és gyermek növekedésére, az idegrendszerének fejlődésére, az emésztőrendszerének, az anyagcseréjének és az immunrendszerének megfelelő érésére.

A gyermekkori elhízás okai és kockázati tényezői

A túlsúly kialakulásában fontos szerepe van a genetikai hajlamnak, különösen a gyermekeknél, amikor a környezeti tényezők még nem játszanak akkora szerepet az elhízásban, mint felnőttkorban. A II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika obezitás centrumában az év eleje óta tartó kutatómunka célja a gyermekkori elhízással kapcsolatos legfontosabb gének keresése a túlsúllyal szembeni hatékonyabb fellépés érdekében.

A gyermekkori elhízás okai között a mozgásszegény életmódot és az iparilag feldolgozott, adalékanyagokkal dúsított élelmiszerek, zsírban gazdag ételek, és a fölösleges, extra szénhidrátok mértéktelen fogyasztását említik. A túlzott kalóriabevitel nemcsak azért problémás, mert a gyermek súlygyarapodásához vezet, hanem hosszú távon komoly egészségügyi kockázatokat is rejt.

A családi és társadalmi környezet hatása

A család az elsődleges szocializációs színtér, ezért a szülők véleményére és visszajelzéseikre is kíváncsiak voltak a kutatók: mennyire tudatosak a szülők a családon belüli táplálkozási szokásokkal kapcsolatban, mennyire látják reálisan a gyermek szokásait, testsúlyát, alkatát. A szülők véleménye szerint alapvetően a család és a családi szokások határozzák meg a gyermek későbbi táplálkozását és táplálkozási szokásait, amelyre a közétkeztetés is jelentős befolyással bír. A szülők és a nagyszülők, az ország kultúrájából, történelmi behatások következtében sok esetben a gyermek alkatát nem reálisan ítélik meg, normál testalkatot hajlamosak soványnak, míg az enyhén túlsúlyost normálisnak tekinteni. Ez a jelenség a "struccpolitika" néven ismert, amikor a problémák felett szemet hunynak.

A bölcsődei és óvodai napirend és étkeztetés még sokszínű étkeztetést biztosít, de az iskolai étkeztetés országonként változó, ahol a gyermek családjának pénzügyi háttere nagyban befolyásolja a napi étkezési szokásokat. Sok esetben az olcsóbb ételautomatából (egyes országokban TILOS ételautomaták elhelyezése a közoktatási épületekben, pl.: Franciaország) a gyermek maga választ táplálékot, sokszor a cukros, sós gyors ételeket preferálva a menzán készült drágább főtt étellel szemben.

A hosszas cumisüveg-táplálás és az elhízás

Nagy valószínűséggel csúnya kövér iskolás lesz az a gyerek, aki másfél éves kora után még cumisüvegből iszik, sőt azzal is megy az ágyba - írják amerikai szakemberek a Journal of Pediatrics című gyermekgyógyászati szakfolyóiratban közzétett tanulmányukban. Robert Whitaker és munkatársai 6750 amerikai kisgyerek táplálkozási szokásait elemezték Ohioban egy nagy tudományos program keretében 2001-től éveken keresztül. Ezeknek a kicsiknek 22 százaléka kétéves korában még cumisüvegből ivott, sőt a megszokott edénykét az ágyba is magával vitte. Amikor ezeket a gyerekeket öt és fél éves korukban megmérték, kiderült, hogy 23 százalékuk kövér volt, míg a cumizást korábban abbahagyóknak csupán 16,1 százaléka volt túlsúlyos.

A szakemberek hangsúlyozzák, hogy az átlagosan 230 gramm tejet tartalmazó üveg 150 kalóriát tartalmaz, ami az egészséges kétéves napi kalóriaszükségletének 12 százaléka. Ha a tényleges kalóriaigény egyéb étellel már bejut a baba szervezetébe, a cumisüveg tartalma többletkalória, ráadásul a gyerekek két-három üveggel is megisznak belőle. Ez már nem éhség miatt van, hanem szokássá válik, és ezek a gyerekek így a későbbiekben is mind több kalóriát kívánnak, ami könyörtelenül hizlal.

Az amerikai statisztikák riasztóak: az utolsó évtizedekben a gyermekkori kövérség előfordulása megháromszorozódott.

Ez a táblázat jól mutatja a probléma súlyosbodását.

Az elhízás egészségügyi következményei

Tudatában kell lennünk annak, hogy az elhízás nem csak egy esztétikai probléma. Komoly endokrinológiai, anyagcsere és pszichoszociális hatásai vannak, melyek megakadályozhatják, hogy a gyermekből - mind fizikális és mentális oldalt nézve - egészséges felnőtt legyen. Éppen ezért nagyon lényeges, hogy komolyan vegyük a problémát és idejében tegyünk ellene!

Szervkárosító hatások

A magas testzsír százalék és a zsírban gazdag étrend eredménye nem csak az, hogy a vérzsírok abszolút értéke növekszik, hanem az arány a káros zsírok irányába tolódik el (telített- és transz zsírsavak, LDL-koleszterin), mely hosszú távon (10-15 év) érelmeszesedés kialakulásához vezet. Ez pedig fokozatosan a szervek károsodását, magas vérnyomást, szív koszorúér szűkületet, majd infarktust, valamint agyi érkatasztrófákat (stroke) eredményez. Minél hamarabb kezdődik a folyamat, annál korábbi életkorban kell számolnunk ezekkel a következményekkel.

A zsírok a belső szervekben és környékükön is lerakódnak, melynek hatásai sokkal hamarabb jelentkeznek. A májenzimek emelkedése például gyakran észlelhető elhízott gyermekekben, mely a szerv fokozott terheltségét jelzi. A máj a lerakódott zsír miatt megnagyobbodhat (ún. zsírmáj alakul ki), ha ez sokáig fennáll, a májsejtek elpusztulnak, kötőszövetes átalakulás, zsugorodás majd működésképtelenség alakulhat ki. Az epe fokozott koleszterin telítettsége epekövesség kialakulásához vezet, mely gyermekkorban ritka, de a felnőttkorhoz közeledve gyakorisága nő. A folyamat megindulásakor is már kellemetlen hasi tünetekre (pl.: hányinger, puffadás, jobb bordaív alatti fájdalom) lehet számítani.

A jelentős túlsúly nagyon megterheli a fejlődésben lévő csont- és ízületi rendszert mely ortopédiai szövődményekkel járhat. A rendszeres ízületi fájdalmakon túl, súlyos és sokszor csak műtéti úton korrigálható ízületi elváltozások jöhetnek létre pl.: X-láb, bokasüllyedés, lúdtalp, vagy akár a combfej ízületi fejben való elcsúszása.

Az elhízás és a 2-es típusú diabetes mellitus (cukorbetegség) kapcsolata

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) általában ritka gyermekkorban, de az elhízás gyakoriságának emelkedésével egyre sűrűbben fordul elő, az esetek száma főleg fiatal felnőttkorban emelkedik (a szakirodalom már „diabeteses járvány”-ként említi). A kórfolyamat hátterében az áll, hogy a zsírsavak hatására a sejtek érzéketlenné válnak az inzulinnal szemben (inzulin-rezisztencia), így nem képesek a cukor felvételére. Ha a szervezet már nem tud megbirkózni a fokozott inzulin igénnyel, inzulinhiány (előbb relatív majd abszolút) alakul ki, és nő a vércukorszint. Gyermekkorban ritkán okoz a diabetesre jellemző klinikai tüneteket, általában orális glükóz tolerancia teszttel (OGTT) történik a diagnózis.

Szemben az 1-es típusú diabetes-szel, ahol a szövődmények (vese-, ideg- és retina károsodás, érelmeszesedés) csak évek múlva alakulnak ki, a T2DM-nál az eleve fennálló társbetegségek miatt, sokkal hamarabb jelentkeznek. Éppen ezért nagyon fontos az idejében megkezdett szűrés (10 éves kor vagy a pubertás kezdete) az erre hajlamos gyermekpopulációban! Önmagában a súlyos elhízás is indokolja a szűrést, de ha emellett egyéb inzulinrezisztenciával járó kórállapot (pl.: PCOS), magas vérnyomás, lipid-eltérések vannak jelen, vagy a családban halmozottan fordul elő a cukorbetegség, akkor még nagyobb a kockázat.

Az emelkedett éhomi vércukorszint, határértéket meghaladó hasi zsírtöbblet, magas vérnyomás és emelkedett vérzsírok (triglicerid és LDL-koleszterin) összességét a szakirodalom metabolikus szindróma néven foglalja össze. Ez egy nagy cardiovascularis kockázattal járó állapot, ami azt jelenti, hogy a szív- és érrendszeri valamint az agyi érkatasztrófák kialakulása szempontjából fokozottan veszélyeztetett az adott személy.

Egyéb betegségek

Számos egyéb betegség összefüggést mutat az elhízással, ilyen a polycystás ovárium szindróma (PCOS), az alvás alatti légzészavarok, következményes pihenési képtelenséggel, tanulási nehézségekkel, valamint a fejfájással, hányingerrel kettős látással járó ún. pseudotumor cerebri.

Az endokrinológia a hormontermelő mirigyek (pajzsmirigy, mellékvese, hasnyálmirigy stb.) betegségeivel foglalkozik, vagyis hormonális problémákról lehet szó. A nem megfelelő hormontermelés tünete többek között elhízás, az kialakult túlsúly pedig a későbbiekben 2-es típusú cukorbetegséghez, magasvérnyomáshoz vezethet, és akár asztmát is okozhat.

• Pajzsmirigy-alulműködés (hypothyreosis): A pajzsmirigy működésének zavara, ha nem képes a megfelelő hormontermelésre. Gyermekkorban ez autoimmun eredetű és több tünete is jelentkezik.
• Inzulinrezisztencia (IR): A hasnyálmirigy túlműködése okozza a hormonproblémát, ami szénhidrát-anyagcsere zavarhoz vezet. Gyakran említik a 2-es típusú cukorbetegség előszobájának.
• Cushing szindróma: Ritka, de a gyermekkori elhízás esetén a Cushing szindróma is állhat a háttérben. Ezt a betegséget a mellékvesekéreg fokozott kortizoltermelése okozza, ami a cukor- és a zsíranyagcsere helytelen működését eredményezi.

A gyermekkori elhízás felismerése és kezelése

Az enyhe túlsúly nem egyenértékű a súlyos elhízással, mely különbség szemmel is jól látható, és a súlyváltozás súlyméréssel követhető, azonban egyáltalán nem egyszerű a probléma fokának megállapítása és a helyes kockázatbecslés. Éppen ezért, ha ténylegesen objektív adatokat szeretnénk gyermekünk állapotáról, érdemes szakember segítségét kérni (védőnő, orvos, dietetikus) az állapotfelméréshez.

Gyermekkorban viszonylag nehéz meghatározni a normál értékeket, hiszen a fejlődő szervezet folyamatos változásokon megy keresztül. Ezeket a változásokat, illetve a nemi különbségeket veszik figyelembe az ún. percentilis táblázatok. Azonban sem ezek, sem a BMI (body mass index) önmagában nem elegendő a kockázatbecsléshez (kivéve súlyos elhízás, extrém kövérség = nagy kockázat), bár mindenképpen adnak egy támpontot az aktuális helyzetről. Figyelembe kell venni a túlsúly eloszlását is, hiszen különösen a has körül csoportosuló túlsúly jár magas szív- és érrendszeri kockázattal. A bioelektromos testösszetétel mérés is csupán kiegészítő információt ad.

Mikor szükséges részletes kivizsgálás és gondozásba vétel?

A csecsemő- és kisdedkori túlsúly általában nem igényel beavatkozást, azonban nem célszerű már az egészen kicsi gyermekeket az egészségtelen ételekhez szoktatni. Ha csak ebben az életkorban jelentkezik az elhízás, az ritkán marad meg felnőtt korban is, azonban az elhízott serdülők igen nagy hányadából (kb. 80%) lesz elhízott felnőtt, ezt a túlsúly mértéke is jelentősen befolyásolja.

Serdülőkor előtt jelentkező túlsúly és enyhe elhízás esetén diétás és életmódbeli változások szükségesek. Segítségünkre lehet egy dietetikai szaktanácsadás a helyes étrend kialakításában. Súlyos elhízás esetén minél hamarabb gondozásba vétel javasolt! Ez azt jelenti, hogy a gyermeket célszerű alaposan kivizsgáltatni, általában szükség van egy általános szervi működéseket mutató vérvételre (pl.: májenzimek), vércukor terhelésre, lipid-profil meghatározásra (szabad zsírsavak, HDL- és LDL koleszterin), vérnyomás ellenőrzésre és a máj ultrahangos vizsgálatát is érdemes elvégeztetni.

Nagyon fontos, hogy orvossal, dietetikussal történő konzultáció nélkül ne kezdjünk gyermekünknél semmilyen fogyókúrát, ne használjunk hangzatos marketinggel bíró tablettákat, porokat vagy táplálékkiegészítőket! Nem minden anyagcsere állapothoz használható ugyanaz a diéta, és többet árthatunk vele, mint használunk. Inzulin-rezisztencia esetén például egyenletes és jól meghatározott szénhidrát adagolásra van szükség, és kifejezetten káros lehet a szénhidrátok teljes megvonása. Fontos továbbá, hogy a súlyvesztés fokozatosan, kis léptékekben történjen, mert a hirtelen fogyás szintén ártalmas, valamint a kórosan alacsony kalória bevitel is komoly rosszullétekhez vezet. Mindenképpen a tartós eredmény elérése a cél, melyhez általában nem egy limitált idejű villámdiéta, hanem a teljes életmódváltás a megfelelő út.

A túlsúlyos gyermek aligha tehet arról, hogy túlsúlya van, hiszen étkezését szülei vagy gondozói biztosítják, a testmozgásról való döntés pedig szintén az övék. Szem előtt kell tartani azt is, hogy talán olyan betegséggel küzd a gyermek, ami elhízást okoz, és még az is lehet, hogy ez nincs diagnosztizálva. Nehéz helyzetbe hozhat minket ez a pillanat, hiszen udvariatlannak érezhetjük feltenni ezeket a kérdéseket. A gyermekkori elhízás azonban rendkívül veszélyes a gyermek egészségére hosszútávon is. A megoldás sosem a büntetés vagy az éheztetés, hanem a megértés és az odafigyelés. Próbáljunk higgadtan utánajárni a kiváltó okoknak, és tudatosan, támogató módon kezelni a helyzetet. Gyermekkorban alakul ki a táplálkozáshoz kapcsolódó érzelmi és viselkedési minta, ezért különösen fontos, hogy az étkezést egészséges, természetes és szükséges folyamatként élje meg a gyermek - ne pedig bűntudattal vagy szégyennel társítsa.

Hogyan segíthetünk gyermekünknek?

A fentebb leírt következmények elkerülhetők, ha már csírájában fojtjuk el a folyamatot, és nagy hangsúlyt fektetünk a megelőzésre! Legoptimálisabb, ha már a gyermek fogantatásakor figyel az édesanya a saját testsúlyára, illetve a várandósság alatti túlzott súlygyarapodást is érdemes elkerülni. Az anyatejes táplálás is védő hatású, így legjobb, ha a csecsemő tápláléka 6 hónapos koráig kizárólag az anyatej, ha erre mód van.

Célszerű, ha nem csak a gyermeknél, de családi szinten vezetjük be az egészséges táplálkozást, és a rendszeres testmozgást. Nem szabad semmilyen ételt tiltólistára tenni, csak a mértékletességre érdemes törekedni. A cukrozott üdítőket azonban teljesen kerülni kell! Ajánlott a napi ötszöri zöldség-gyümölcs fogyasztás. Testmozgás szempontjából a napi 60 perc lenne az ideális, ennek nem muszáj nagy intenzitású tornának lennie, egy dinamikus séta is jó hatású. Próbáljuk mérsékelni a képernyő előtt töltött időt, válasszunk autó helyett más közlekedési eszközt, szabadidőben valamilyen mozgásban gazdag időtöltést keressünk, legyünk minél többet a szabadban, ismertessük meg gyermekünkkel az aktív életmód örömét a közös élmények által. A mozgás mellett fontos a megfelelő pihenés is. Gyakori összefüggés van az éjszakai életmód, a rövidebb alvásidő és az elhízás között.

Egy enyhe túlsúly még nem jelent egészségügyi kockázatot, nem az a cél, hogy mindenkinek minimális legyen a testzsír százaléka, hanem az, hogy minél egészségesebb legyen. Nem szabad, hogy a gyermekünk a médiából áradó hamis és elérhetetlen standardokhoz hasonlítsa magát, mert az káros hatással van az önelfogadásra, így a mentális egészségre, és szélsőséges állapotokhoz vezet, mely szintén veszélyes. Fontos, hogy vigyázzunk gyermekünk lelkére és a fogyás útján ne erőszakkal indítsuk el, hanem az egészség fontosságát hangsúlyozva. Fokozatosan vezessük be a változásokat, legyünk benne partnerek, szolgáljunk követendő példával. Sok túlsúlyos gyermek esik abba a hibába, hogy az ételt használja menedéknek, érzelmi evés alakul ki, mely egy ördögi kört indít el. Ezen kívül a társadalomra még mindig sajnos jellemző az elhízott gyermekkel szembeni diszkrimináció, mely akár depresszióhoz is vezethet, ezért is érdemes nagy hangsúlyt fektetni a lelki gondozásra, szükség esetén szakember bevonásával.

tags: #a #csecsemokori #taplalas #osszefuggese #a #gyermekkori