Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap az anyaság kevésbé idealizált, „nem rózsaszín” oldala, és ez a trend egyáltalán nem tűnik túlzásnak, ha figyelembe vesszük, hogy korábban hosszú évtizedeken keresztül szinte kizárólag a pozitív aspektusait mutatta be a média. Manapság számos újságcikk, könyv, tévésorozat és film foglalkozik azzal, hogy mennyire nehéz édesanyának lenni.
Az anyaság kihívásai a filmvásznon: "Ha lennének lábaim, megrugdosnálak"
A 75. Berlinale Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában vetített If I Had Legs I’d Kick You (Ha lennének lábaim, megrugdosnálak) című film nem ad magyarázatot arra, hogy a főhőse, Linda hogyan jutott el a besokallás pontjára. Amikor a film elején megismerkedünk vele, már az idegösszeomlás szélén áll. Kezdetben nem tudjuk pontosan, mi Linda baja, de látjuk, hogy amikor kislányával - aki betegsége miatt csak gyomorszondán át táplálható - egy szakemberrel beszélgetnek, egyetlen félreérthető szó is elég ahhoz, hogy Linda elveszítse a türelmét.
Hazafelé a pizzásdobozt ejti a járdára, majd amikor hazaérnek, észreveszi, hogy a lakásuk fele vízben úszik, és a hálószoba plafonján át repedéseken keresztül ömlik be a víz. Lindának az egész élete arról szól, hogy különböző „lyukakat” kell betömnie, most pedig kap egy akkora lyukat, amivel már semmit sem tud kezdeni. Elfogyott az ereje. A jelenet annyira intenzív és rémisztő, hogy bármelyik nagyjátékfilm csúcspontját jelenthetné, csakhogy ebben a filmben még csak a játékidő 15. perce jár. Az If I Had Legs I’d Kick You szédítően intenzív filmélmény. A film annyira közel hozza hozzánk Lindát, hogy szinte az ő szemével és az ő idegállapotába helyezkedve látjuk a világot. Kimondottan kellemetlen belehelyezkedni valaki bőrébe, aki utál a saját bőrében élni. Emiatt valószínűleg sokan lesznek, akik nem fogják jól viselni ezt a filmet.
ANYASÁG = ellentétek egyensúlya
A film egyik legizgalmasabb rendezői döntése, hogy bár Linda kislánya a legfontosabb szereplő az életében, a kamera sosem, de tényleg sosem mutatja őt. Látjuk a kezét, a haját vagy épp a fülét, de sosem látjuk a kislányt, viszont a hangját folyamatosan halljuk. Halljuk a beszélgetéseit az édesanyjával, halljuk a hisztijeit és a panaszait, ennek ellenére soha sincs jelen a képeken. Linda szörnyű anyának tartja magát, és egy idő után nyilvánvalóvá válik, hogy - bár tudja, hogy nem kellene ezt tennie - önmagát hibáztatja gyermeke betegségéért.
Pszichológus anya a mélyponton
Ennek egyik legérdekesebb aspektusa az, hogy Linda maga is pszichológus. Linda van olyan képzett, hogy pontosan tudja, hol hibázik az életében és mit nem kellene tennie, de az elmélet nem könnyen váltható gyakorlattá. Linda egyik páciense egy olyan anyuka, aki nem képes elengedni a babáját, egy pillanatra sem meri másra bízni. Amikor egy ponton felszívódik a föld színéről, és mégis hátrahagyja a babáját - a kiérkező rendőr szerint ez sokkal gyakrabban fordul elő, mint gondolnánk -, nincs ember a bolygón, aki jobban megértené őt Lindánál. Bár ő még nem tudta azt megtenni, az világos, hogy vágyik rá.
Tisztában vagyok vele, hogy mindaz, amit eddig leírtam, rendkívül sötét, de nem szabad szó nélkül elmennem amellett, hogy az If I Had Legs I’d Kick You-nak humora is van. Ez már abból is nyilvánvaló, hogy Mary Bronstein rendező két komikust választott a legfontosabb szerepekre. Rose Byrne a Koszorúslányok óta Hollywood egyik legmegbízhatóbb komikája, az pedig már önmagában humoros, hogy Linda humortalan pszichológusának szerepében pont Amerika egyik legviccesebb emberét, Conan O’Brien-t láthatjuk. A filmben Linda kifakadásai olykor drámaiak és tragikusak, de tagadhatatlan az is, hogy időnként annyira túltolja őket, hogy ettől már-már komikussá válnak. Az If I Had Legs I’d Kick You az intim dráma, a horror és a fekete komédia eszközeivel operálva ad egy leírhatatlanul intenzív és komplex képet egy kétségbeesett anya szörnyű idegállapotáról. Képzeljük el, hogy az Adam Sandler-féle Csiszolatlan gyémánt stílusában mesélnek nekünk az anyaság legszörnyűbb aspektusairól, és nagyjából közel járunk ahhoz, milyen film vár a nézőkre. Az If I Had Legs I’d Kick You című filmet a 75. Berlinale Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában láttuk.