A csecsemő és óvodás korú gyermek személyiségének fejlődése

A szülők gyakran teszik fel a kérdést: „Miért ilyen akaratos?” vagy „Miért ennyire visszahúzódó?”, látva gyermekük viselkedését. Fontos tudni, hogy a személyiség nem egyenlő a viselkedéssel, és 1-2 éves kora között minden gyerek akaratosabbá és agresszívebbé válhat, mint korábban volt. Azonban itt is vannak egyéni különbségek: vannak alapvetően temperamentumosabb, hangosabb gyerekek, és vannak eleve csendesebb, visszahúzódóbb babák.

Erik Erikson pszichoszociális fejlődés-elméletében nyolcszakaszos fejlődési modellt írt le, melyben a fejlődést egy egész életen át tartó folyamatnak tekinti. Erikson szerint a személyiségünk alapvető összetevői velünk születettek, melyek a fejlődés során az intrapszichés tényezők és társas interakciók kölcsönhatásában nyerik el végső formájukat. Az Erikson-féle életkori krízis a fejlődés velejárója, és esélyt ad a magasabb szintre történő továbblépéshez. Az egészséges fejlődés, a krízis sikeres megoldása azzal jár, hogy az adott szinten megjelenő képességeket megfelelően alkalmazzuk, a sikertelen megoldás pedig különböző pszichés problémák alapja lehet.

A személyiségfejlődés alapvető tényezői csecsemőkorban

Az első életév során a gyermek személyiségéhez egy további fontos tulajdonság adódik hozzá: a bizalom vagy a bizalmatlanság. Ez a világba vetett bizalom, negatív esetben bizalmatlanság kialakulásának időszaka.

Az óvodába lépő gyermekek már túl vannak két szakaszon: a születéstől 18 hónapos korig tartó első időszakban sikeres esetben kialakul az anyai szeretetből áradó biztonságérzet, az ősbizalom, vagy ellenkező esetben a kisgyermek bizalmatlanságot él meg az őt körülvevő szociális környezettel szemben. A krízishelyzetet tehát a bizalom kialakulása vagy ki nem alakulása alapozza meg, a személyiség a bizalom versus bizalmatlanság irányába alakul annak függvényében, hogy az anya (gondozó) képes-e adekvát válaszokat adni a csecsemő jelzéseire, kielégíteni szükségleteit, megfelelően gondoskodni róla.

Sok anyuka aggódik amiatt, hogy ha egyszer is hibázik, máris elveszítette az ősbizalmat. Emiatt nem kell félni. A hangsúly itt azon van, hogy az esetek többségében reagáljunk a baba igényeire, segítsünk neki - de nyilván vannak olyan esetek, amikor ez nem sikerül. A bizalmatlanság kialakulására általában a nagyon elhanyagolt csecsemők esetében beszélhetünk, ahol pl. a szülők alkoholisták, vagy ha csecsemőotthonban nevelkedik a baba és nincs módja érzelmi kötődést kialakítani a nevelői iránt.

Az alapvető tulajdonságok, mint az aktivitás szintje, az érzelmi intenzitás és a kapcsolati intenzitás már a megszületést követő néhány napon megfigyelhetők.

• Aktivitás szintje: Az aktív gyerekek már az első 6 hétben kevesebbet alszanak, sokat nézelődnek, érdeklődőek, aktívan szopiznak, ha valami problémájuk van, hangosan, élesen sírnak. A passzív gyerekek sokat alszanak, nehezen, lassan szopiznak, csendesebben sírdogálnak, sokszor inkább csak nyöszörögnek.
• Érzelmi intenzitás: Hirtelen indulatos vagy szomorú lesz a gyermek. Az erős érzelmi töltésű csecsemők sokat sírnak, nehezen nyugtathatók meg.
• Kapcsolati intenzitás: Ez az a hajlam, amikor a gyermek különösen örömét leli a szociális kapcsolatok megtapasztalásában, azok visszajelzéseiben. Szeret mások társaságában lenni, szívesen vesz részt közös tevékenységekben. A kapcsolatorientált kisdedek kimutatják vonzalmukat, szeretik, amikor felveszik őket, könnyen megnyugtathatók.

Ezeken az alap tulajdonságokon változtatni nem lehet, de a kicsi élményei, tapasztalatai, a családi környezet sokat változtathat azon, mennyire válik a szorongó típusú baba szorongóvá, mennyire fél a zárkózott baba az emberektől. Ha például sokat járunk társaságba, emberek közé, találkozunk gyerekekkel, akkor a zárkózott baba is barátságosabbá válhat. Ha ezt a három tulajdonságot meghatározod a gyermekeddel kapcsolatban, máris közelebb kerültél a megértéséhez.

A csecsemő fejlődési mérföldkövei

A fejlődési mérföldkövek segítenek eligazodni abban, hogy a gyermek testi és lelki fejlődése a megfelelő ütemben halad-e.

A totyogó és óvodás korú gyermek személyiségfejlődése

A második életév a totyogó önkontrolljának kialakulásáról szól. Nem csak arról van szó, hogy megtanulja kezelni az indulatait, hanem egy sokkal fontosabb dologról is: a szégyenérzet és az önbizalom kialakulásáról. Ha állandóan rászólnak, amikor függetlenedni, önállósodni próbál, ha azt mondják rá, hogy „rossz gyerek vagy”, akkor bizony kialakul benne a szégyenérzet, és ez az egész életét végigkíséri majd. A második szakaszban, 18 hónapos kortól 3 éves korig a gyermekek életkori feladata, hogy az anyával való szimbiózisból differenciálódva a megélt ősbizalom érzésével saját én-élményüket kifejlesszék, megéljék az autonómia/függetlenség érzését, mely a fejlődési krízis sikeres megoldását jelzi. 2-3 éves kor között a gyermekek a saját testük feletti kontroll, az akaraterő és önszabályozás gyakorlásával érhetik el autonóm törekvéseiket, vagy ellenkező esetben a túl merev, kontrolláló szülői, gondozói hozzáállás esetén a szégyen és kétely érzése válik meghatározóvá a gyermek alapélményében.

Ebben a korban a legfontosabb számára, hogy kiszámítható, állandó határok legyenek az életében, de ezeken belül szabadon mozoghasson, fejlődhessen. Legtöbbször azzal a problémával találkozunk családoknál, hogy maguk sem tudják, mit akarnak, ezért bizonytalanok a gyerek számára is a határok. Például anya néha megengedi a távirányító piszkálását, néha meg rászól a gyerekre, néha le kell feküdni este időben, néha nem. Ezzel szemben az nem okoz gondot, ha apa megengedi a távirányító-piszkálást, anya pedig nem, mert a gyerek tud differenciálni a személyek által felállított határok között. A zavart mindig az okozza, ha néha rossz fiú és leszúrást kap olyanért, ami máskor meg van engedve neki.

A 3-6 éves kor közötti időszak a bűntudatról szól a kicsi életében. Ilyenkor már tudatosan cselekszenek, nem csak egyszerűen lázadni próbálnak, mint a 2. év során, hanem pontosan tudják, mit akarnak csinálni, és ehhez támogatásra, megerősítésre van szükségük. Tipikus helyzet, amikor a gyerek „alkot” valami nagyot, például egy szép legóvárat és büszkén mutatja anyának, mit alkotott. Ennek a kornak a nehézsége a számodra az, hogy megtanuld kezelni azokat a helyzeteket, amikor a kicsi óriási butaságot csinált, ami neked kellemetlenséget okoz (pl. összekente a csempét a fürdőszobában), de büszke rá.

Az óvodáskor fejlődési feladata a kezdeményezőképesség kialakítása, vagyis az, hogy a gyerekek önállóan merjenek saját cselekvéseket indítani, melyek pozitív érzésekkel töltik el őket. Ebben az életkorban a gyerekek kíváncsiak, ingerkeresőek, sok-sok tapasztalatot szeretnének gyűjteni, saját maguk önálló kezdeményezésekkel próbálkoznak. A fejlődési krízis, a kezdeményezés vagy bűntudat kialakulása annak függvényében alakul, hogy a gyermek kezdeményezéseire hogyan reagál a környezete. Ha a szülő vagy az intézmény biztosítja a gyermeknek az önállóan végzett munka lehetőségét, és nem vár el a gyermek életkorának nem megfelelő viselkedést, akkor a saját teljesítményének örülni tudó, kreatív, kezdeményező óvodás fejlődik.

Az óvodáskor fejlődési mérföldkövei

Az óvodáskor egy izgalmas és fontos időszak a gyermekek életében. Ebben az időszakban a gyerekek nyelvi, szociális, motorikus és kreatív készségeikben jelentős fejlődésen mennek keresztül.

Kommunikáció és nyelvi fejlődés

A 3-5 éves korban a gyermekek nyelvi fejlődése hihetetlenül gyors és változatos. Ebben az időszakban a gyermekek:

• Szókincse bővül: Egyre több új szót és kifejezést sajátítanak el.
• Mondanivalója változatosabbá válik: Elkezdenek összetettebb mondatokat alkotni.
• Mesevilága szélesedik: Imádják a meséket hallgatni és elmesélni.
• Fejleszd a nyelvtudását azáltal, hogy teljes mondatokban beszélsz hozzá és „felnőtt” szavakat/kifejezéseket is használsz.

Én-identitás és szociális készségek

A 3-5 éves korosztályban a gyerekek én-identitása és szociális készségei is jelentős fejlődésen mennek keresztül.

• Önállóság és döntéshozatal: Egyre inkább igénylik az önállóságot és a döntéshozatal lehetőségét.
• Barátságok és együttműködés: Elkezdik kiépíteni az első barátságokat, és fokozatosan tanulják az együttműködés fontosságát.
• Érzelmek felismerése és kezelése: Már képesek felismerni, megnevezni és megosztani az érzelmeiket.
• Óvodáskorban a gyermekek számára a felnőttek szerepe domináns, de megnő a jelentősége a társas kapcsolatoknak is, ezért a kortársak szintén szerepet játszanak a gyermekek kezdeményezőkészségének alakulásában.
• A pozitív hatások megerősítésében, illetve a negatív társas értékelések és akadályozások kompenzálásában hatalmas szerepük van az óvónőknek és gondozóknak, akik a gyermekek pozitív megerősítésével, bátorításával és sikerélmények biztosításával tehetnek az eredményes fejlődésért, illetve a közösség formálásával segíthetik a gyermeket.
• Tanítsd meg arra, hogyan legyen biztonságban idegenek között.

Motorikus készségek és kreativitás

Az óvodás korú gyermekek motorikus készségei és kreativitása is lenyűgöző módon fejlődik.

• Finommozgások fejlődése: Az apró mozdulatok, mint a ceruzafogás, a rajzolás és az írás, fokozatosan finomodnak.
• Nagyobb mozgások és sport: Tele vannak energiával, amit futkározásban, ugrálásban és más nagymozgású tevékenységekben vezetnek le. Az elsajátított mozdulatokat rendszeresen kell gyakoroltatni a gyermekkel, hogy azok berögzüljenek.
• Kreativitás kibontakozása: Imádnak rajzolni, festeni és különféle kreatív tevékenységekben részt venni. A gyermeki produktumok, a rajzok, alkotások nyújtják a legmélyebb betekintést lelki világukba. Kérésre vagy spontán készített alkotás egyaránt alkalmas az elemzésre. Következtetéseket egy rajz alapján sosem szabad levonnunk, de vegyük észre, ha segélykérés.

Nemi kíváncsiság és szexuális nevelés

A nemi kíváncsiság első, jelentősebb megnyilvánulásai ebben az időszakban jelennek meg. Elkezdődnek azok a szerepjátékok, amelyek segítségével elsajátítják a nemi szerepekhez kapcsolódó viselkedésformákat, illetve az ezekre jellemző tevékenységeket. Teljesen természetes, hogy nagyfokú érdeklődést mutatnak a saját és általában a kisbaba eredete iránt. Testük felfedezése mellett (a privát részek megérintésével vagy dörzsölésével), elkezdenek „orvososat játszani”. Utánozzák a felnőttek viselkedését, például a csókot és a kézfogást.

Sok esetben, amikor a gyerekek szexuális viselkedést mutatnak, az azt jelzi, hogy valami érdekli őket, valamit meg kell tanulniuk. Feszítik a határokat, de egyre inkább tisztában lesznek a fiúk és a lányok közötti különbségekkel, a szexuális viselkedést és nyelvhasználatot szabályozó társas szabályokkal (mint pl. a szemérmesség fontosságával vagy azzal, hogy mely szavakat tekintünk „szemtelennek”).

Szülőként megnyugtathatod, hogy az rendben van, ha kíváncsi mások testére, de a nemi szerveket bizalmasan, magánügyként kell kezelni, még barátok környezetében is. Elmondhatjuk a gyermeknek, hogy mit szabad és mit nem ezzel kapcsolatban, mi a különbség egy kellemes és kellemetlen érintés között (pl. ha anya megölel az jó érzés, de ha egy idegen megsimogatja őket, akkor érezhetik rosszul magukat és ezt meg is mondhatják).

Bár a gyerekek általában jól reagálnak, ha a szülők időt szánnak arra, hogy helyes információkat adjanak át nekik és válaszoljanak a kérdéseikre, fontos, hogy a gyermek életkorának és fejlettségi szintjének megfelelő információkat kapjon. Ne feledd, hogy nem kell a gyerekeket egyszerre bombázni az információkkal. A gyermekek szexuális felvilágosításuk túlnyomó részét más gyerekektől és médiaforrásoktól szerzik. Ez az információ gyakran téves lehet. Néha a televíziós főműsoridőbe, a reklámokba és a rajzfilm/gyermek csatornák műsoraiba is belekerülhetnek felnőtt szexuális jellegű tartalmak, amik befolyásolhatják a gyermekek fantáziáját, viselkedését.

Annak ellenőrzése, hogy a gyerek milyen médiatartalmakat néz és a megfelelő alternatívák biztosítása fontos része a gyermekek szexuális nevelésének. Éppen ezért fontos, hogy megismerd a játékok, filmek és tévéműsorok minősítési rendszereit és bátran használd a „szülői felügyelet” funkciót számos internet, kábel és műholdas szolgáltató esetében. A mindennapi életben vagy épp tévézés közben sok apropó akadhat, aminek a segítségével beszélhettek a szexualitásról és ezzel megalapozhatod azt, hogy később jó döntéseket hozzon ezen a téren.

Fontos tanácsok szülőknek

• Figyeld meg gyermeked fejlődését: Támogasd őt abban, hogy kibontakoztathassa képességeit.
• Engedd szabadon a kreativitását: Adj neki teret és eszközöket az önkifejezésre.
• Légy türelmes és megértő: Az óvodáskor tele van kihívásokkal, de minden apró siker közelebb visz a fejlődéshez.
• Olvass fel továbbra is a gyereknek!
• Legyél világos és következetes, amikor fegyelmezésről van szó. Magyarázd el és mutasd meg azt a viselkedést, amelyet elvársz gyermekedtől.
• Segíts neki a felmerülő problémák/kihívások megoldásában, amikor feldúlt.
• Amikor csak lehetséges, étkezz együtt gyermekeddel. Hadd lássa, hogy gyümölcsöket, zöldséget, teljes kiőrlésű ételeket eszel te is a fő- és mellékétkezések során.
• Tanítsd meg az alapvető gyalogos közlekedési szabályokra, az úttesten való áthaladásra, a kijelölt biciklisávok tiszteletben tartására.
• Legyél elővigyázatos, amikor gyermeked triciklivel/biciklivel közlekedik. Tartsd a járdán és távol az utcától, lehetőleg kijelölt bicikli úton haladjatok.
• Ellenőrizd játszótéri felszereléseket, játékokat.
• Ügyelj a vízbiztonságra. Tanítsd/taníttasd meg úszni. Ha már ügyesen úszik, akkor is mindig figyelj rá, bármilyen vízközegben vagy annak közelében tartózkodik (ide tartoznak a gyerekmedencék is).

tags: #a #csecsemo #es #ovodas #koru #gyermek