A zene mindannyiunk életében fontos szerepet tölt be. A különböző kultúrák zenéjében megtalálható ritmusok, melódiák és harmonikus jegyek visszavezethetők a vérkeringés zajára, az anyai mozgásra és az anya hangjára, amiket a magzat az anyaméhben hall. Vagyis a szív- és keringési rendszer olyan auditív környezetet hoz létre a baba számára, amelynek zajmintázata erős hasonlóságot mutat a különböző zenei struktúrákkal.
A ritmus egy egyenletes taktust vagy impulzust jelent, illetve ezeket idézi fel a zenében. Az itt hallható frekvencia terjedelme és megoszlása megegyezik az emberi szívverés és lépésgyorsaság terjedelmével és megoszlásával. A melódia az egyes hangok emelkedő és süllyedő hanghatásával jellemezhető. A hangmagasság terjedelme és megoszlása megegyezik az emberi beszéd terjedelmével és megoszlásával.
Az anyai beszéd az egyik legfontosabb információforrás a magzat számára anyja érzelmi állapotáról, ugyanis a beszéd érzelmi tartalma - öröm, belső béke, düh, nyugtalanság stb. A harmónia több hang összecsengésével jellemezhető, vagyis a magzat erre való érzékenysége is az anyai külső, belső hangokra vezethető vissza.
Az anya beszéd- és énekhangja, a klasszikus zene, illetve a természetes hangok (madarak, tenger stb.) lejátszása stimulálja a magzat agysejtjeit és idegpályáit ezzel elősegítve az agy növekedését és az érzelmi intelligencia fejlődését, valamint az anya és a magzat közötti szeretetet és kötődést. A magzati korban létrejött érzelmi kapcsolat pedig nem szűnik meg a születés után sem.
A magzati hallás fejlődése és a hangok hatása
Az anyaméh csendjéről, paradicsomi világáról alkotott klasszikus, mitikus képet rég más megvilágításba helyezték a kutatások. Tudjuk jól, az anyaméh nem csendes, nem nyugodt hely. Az anya szívverése, a placenta morajlása, az erekben folyó vér, a gyomor és bélmozgások keltette hangok mind eljutnak a babához.
A fül fejlődésének első jelei mikroszkóp segítségével már a megtermékenyítés utáni első héten láthatók. A cochlea, vesztibuláris (egyensúlyérzékelő) rendszer a 4., illetve a 6. hétre fejlődik ki. A baba akusztikus ingerlése már a megtermékenyítést követő 8. héten (!) agyi elektromos tevékenységet vált ki.
Akusztikus ingerlésre a magzatok a 24. hét után szívritmus-változással és pislogással reagálnak, a terhesség utolsó harmadában pedig mozgásos válaszokat produkálnak. Több kutatónak sikerült bizonyítania, hogy a picinyek az anyaméhben nagyon finom auditív megkülönböztetésekre is képesek. Ezt úgy mutatták ki, hogy a babáknak egy darabig a “bi-ba” szótagot ismételték, majd a fordítottját: “ba-bi”. A magzatok szívritmus-változással reagáltak a váltásra.
Japán kutatók azt vizsgálták, hogyan alkalmazkodnak a magzatok az anyjuk környezetéből érkező zajokhoz. Arra az eredményre jutottak, hogy az alkalmazkodás a terhesség első öt hónapjában még sikeres, később viszont már sikertelen. Azoknak az újszülötteknek, akik az első és az ötödik magzati hónapjuk között repülőtér mellett laktak, mindössze 13 százaléka ébredt fel a repülők zajára.
Egy amerikai zenepszichológus bizonyította, hogy már a magzati korban kialakul az anya akusztikus és ritmikus reprezentációja a magzatban. Bülow egyik írásában a zenei moderátort a pulzusritmus megnyugtató hatásával hozta összefüggésbe.
Az anyai szívhang és a zene hatása a magzatra
Egy amerikai pszichológus, Salk, újszülötteknek visszajátszotta anyjuk magnószalagra felvett szívhangját (72-es frekvencia átlagban). A legtöbb baba erre azonnal megnyugodott és elaludt. Amikor viszont a magnót kikapcsolta, a babák újra nyugtalanok lettek: az alvók felébredtek, az ébren lévőek pedig ismét sírni kezdtek.
Ezt követően Salk felgyorsította a szívhangot 128-as frekvenciára. Négy napon keresztül végezte a kísérleteit. Ez idő alatt a magnószalagos csoportban a babák a megfigyelt időnek 38.4 százalékában, míg a magnószalagos szívhangokat nélkülöző csoportban a megfigyelt időnek 59.8 százalékában voltak nyugtalanok.
Salk egy csecsemőotthonban az anyai szívhangoknak a csecsemők fizikai gyarapodására történő hatását is vizsgálta. A csecsemőknek anyjuk szívhangját játszotta le hosszabban. A szülést követő első héten több mint 60 százalékuk nem veszített a súlyából.
Ha végignézünk a festőművészet történetén, vagy megfigyeljük, hogy az anyák miként tartják csecsemőiket, mindkét esetben azt látjuk, hogy az anyák babáikat úgy tartják a karjukon, hogy a pici feje a lehető legközelebb legyen az anyai szívhangokhoz.
Anya-magzat kapcsolatanalízis és a zene szerepe
A babavárás ideális esetben egy csodákkal teli időszak a nő életében. Ám a pici érkezésére nehéz teljesen felkészülnie a leendő édesanyának, hiszen rengeteg ismeretlen és nem várt esemény, probléma, valamint érzés nehezítheti meg számára ezeket a különleges hónapokat, különösen akkor, amikor az első gyermekét várja. Szerencsére ma már olyan lehetőségek állnak a kismamák rendelkezésére, melyek nemcsak testileg, de lelkileg is segítik őket ezen az izgalmas és néha félelmetes úton.
Ilyen támogató módszer az anya-magzat kapcsolatanalízis, melynek segítségével a leendő édesanya már a várandósság ideje alatt kapcsolatot, sőt kötődést tud kialakítani a babájával, melynek számos pozitív hatása lesz a gyermeke élete során.
Az eljárást két magyar pszichoanalitikus, Hidas György és dr. Raffai Jenő dolgozta ki az 1990-es évek végére, annak felismerését követően, hogy a várandósság alatt folytatott terápia nemcsak a kismamára van jótékony hatással, hanem születendő gyermeke lelkiállapotára, közvetetten pedig személyiségfejlődésére is.
Az anya-magzat kapcsolatanalízis egy pszichoanalitikus elméleti alapokon nyugvó terápiás módszer, amely mintegy befektetés az édesanya és gyermeke közötti kapcsolatba. A folyamat során egy alapos, akár több alkalmas interjú alkalmával a szakember felveszi az anamnézist, miközben megismeri a kismama élethelyzetét, múltját, családfáját, valamint a babát érintő transzgenerációs hatásokat, hogy aztán hétről hétre, egészen a szülésig segítse az anyát a magzatával való, relaxált állapotban történő kapcsolatfelvételben.
A terápia során ebben az ellazult állapotban feljövő tudattalan tartalmak értelmezése, átdolgozása, valamint az esetleges elakadások rendezése történik. Mivel ezek felszínre kerülése akár fájdalmas, nehéz érzésekkel is járhat, ezért átmenetileg megterhelő állapotot (regressziót) idézhet elő a kliensnél. Mivel a várandós nők eleve egy hormonálisan megalapozott, pszichológiailag nagyon érzékeny és sérülékeny állapotban vannak, ezért esetükben fokozottan fontos az odafigyelés és a megfelelő szakértelem.
A folyamat végén, a szülést megelőző, utolsó hetekben az anya-magzat páros strukturált szövegek mentén kap lélektani felkészítést a szülésre-születésre.
Amikor a várandós kismama dolgozni szeretne egy témán a magzatával, illetve a szüléssel kapcsolatban. Például a gyermeke érkezésére való felkészülés során szeretné megérteni, valamint kezelni a várandósság alatt fellépő félelmeit, szorongásait, vagy az esetlegesen megjelenő bűntudata hátterét. A módszer megtanítja a kismamát intuitív, azaz megérzésen alapuló módon kapcsolódni a gyermekéhez, ezáltal megkönnyíti az anyává válásának folyamatát.
A terápia során létrehozott, az anya és magzata között kölcsönösen átjárható kötődési térben lehetőség nyílik a kettejük közötti kötődés kialakítására, a tudattalan folyamatok megfogalmazására, valamint az élmények megosztására. Ezáltal nő az édesanya érzékenysége gyermeke jelzései iránt, mellyel párhuzamosan az anyai kompetenciaérzése és belső erőforrásai elérhetősége is fokozódik.
Alessandra Piontelli olasz pszichoanalitikus magzatmegfigyelései során bebizonyította, hogy a babáknál már a várandósság kezdetén élénk lelki folyamatok figyelhetők meg, valamint a méhen belüli életük és a születés utáni viselkedésük között folytonosság van. A picik emlékeznek ugyanis az édesanyjuk hasában megélt tapasztalataikra, és ezeket az élményeket az életük során dolgozzák fel.
A kapcsolatanalitikus babák pedig az elmondások szerint kiegyensúlyozottabb életkezdettel jellemezhetők, kevesebbet sírnak és nyugodtabban alszanak.
Kapcsolat és kommunikáció a magzattal | Andrek Andrea
A zene és az anyai hang szerepe a magzat fejlődésében
A magzatok hallóképessége a várandósság második trimeszterétől kezd el fejlődni. Ekkorra a picik már képesek érzékelni az anya szívverését, légzését és a külvilágból származó hangokat.
Kutatsok arra is rávilágítottak, hogy a zene stimulálja a magzat agyának azon részeit, amelyek a hangfeldolgozással kapcsolatosak. Vagyis a zene segíthet a magzati agy neuronhálózatainak fejlődésében, ami hozzájárulhat az agyi folyamatok erősítéséhez, illetve azok a magzatok, akik rendszeresen hallgatnak zenét, gyakran nyugodtabbak a születésük után.
A zene közös hallgatása az anya és a baba közötti kötődés erősítésére is szolgálhat. Az ismételt dallamok és ritmusok felismerése elősegítheti a magzat biztonságérzetének kialakulását.
Összefoglalva, a zene nemcsak szórakoztató, de lényeges szerepet játszhat a picik érzelmi, kognitív és érzékszervi fejlődésében. Nemcsak a mamának tesz jót, de a baba egészsége szempontjából is jótékony hatása van a várandósság alatti sportolásnak.
A leendő anyák igyekeznek mindent megtenni a szívük alatt hordott gyermek egészségéért. Kiegyensúlyozott táplálkozás, rendszeres testmozgás: akinek mindez természetes volt a várandósság előtt, annak nincs nehéz dolga közben sem. Azoknak, akik kevésbé aktív életmódot folytatnak, extra motivációt jelenthet, hogy egy vizsgálat szerint a várandósság alatt végzett rendszeres testmozgás javítja a magzati szívműködést.
A szív- és érrendszer egészségének megőrzése nem kisgyermekkorban kezdődik, hanem már a várandós kismama is sokat tehet érte. Egy 2008-ban végzett vizsgálat szerint a terhesség utolsó heteiben alacsonyabb volt a szívritmus (vagyis a szív percenkénti összehúzódásainak a száma) azoknál a magzatoknál, ahol az anya legalább heti háromszor fél órát sportolt a terhesség alatt. A legfrissebb kutatások szerint ez a hatás egy hónappal a születést követően is fennáll. Ez azt is jelenti, hogy az anya fizikálisan aktív életmódja hosszú távon is kedvezően hat a gyereke egészségére.
A Linda E. May sportfiziológus és -anatómus által vezetett kutatásban 61 kismama vett részt. A kutatás során négy alkalommal vizsgálták a magzat, majd a születés után a csecsemő szívműködését. A vizsgálatban részt vevő nők intenzív sétálással vagy futással tartották magukat formában a terhesség alatt, és néhányan még konditerembe is jártak, vagy jógáztak. A szívműködés szabályozásáért felelős rendszer működése a rendszeres testmozgás hatására javul. A jobb szívműködés azt jelenti, hogy a szív- és érrendszer egészséges, ami egyben jobb általános egészségi állapotot is jelent. A terhesség alatti rendszeres sportolás a születendő gyermek egészségének is jó alapokat teremt.
A magzat már a terhesség 25. hetétől érzékeli a külső hangokat, de a hallása a 18-25. hét között fejlődik ki igazán. Amikor az anya nyugodt, monoton, szeretetteljes hangon beszél, a baba szívritmusa gyakran lelassul, ami a relaxáció és a biztonság jele. Ezzel szemben, hirtelen, erős zajokra vagy az anya stresszes, feszült hangjára a szívverés felgyorsulhat. Ez a jelenség a prenatális stresszkezelés alapja is.
A magzat megtanulja, hogy az anya hangja egyenlő a biztonsággal és a figyelemmel. A beszélgetés során az anya és a magzat között egy neurokémiai kör alakul ki. A nyugodt beszéd csökkenti az anya stresszhormonjainak (például a kortizolnak) a szintjét. Mivel a kortizol átjut a placentán, a magzat is profitál az anya ellazult állapotából.
A hang mellett az érintés a másik kulcsfontosságú csatorna a prenatális kommunikációban. Amikor megsimogatod a hasadat, vagy gyengéden megnyomod ott, ahol érzed a baba mozgását, egyértelmű fizikai üzenetet küldesz. A magzat bőre, amely a 8. héten már érzékeny az érintésre, az egyik legkorábban fejlődő érzékszerv. Az érintés, vagy tudományosabb nevén a haptikus kommunikáció, megerősíti a hang által közvetített biztonságérzetet.
Amikor a baba reagál a simogatásodra - például odamozdítja a kezét vagy a lábát a hasfalhoz, ahol érzi az érintést -, az már egy kétirányú interakció. Az anya hasfalát masszírozva vagy simogatva a magzat fizikai ingert kap. Ez az inger nem csupán a bőrt, hanem a baba egész idegrendszerét stimulálja. Az érintés aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, ami a „nyugalom és emésztés” rendszere. A rendszeres, gyengéd érintés segíthet a magzatnak a saját testének térbeli elhelyezkedésének megértésében is. Ahogy a baba növekszik, a méh egyre szűkebb lesz, és az érintés segíti az úgynevezett propriocepció (testtudat) kialakulását.
A legdrámibb bizonyíték a prenatális kommunikáció hatékonyságára az, ahogyan az újszülöttek reagálnak az anyjuk hangjára. Kutatások igazolják, hogy ha egy újszülött sír, és az anya elkezd hozzá beszélni vagy énekelni a terhesség alatt gyakran hallott dalt, a baba azonnal megnyugszik. A születés után a baba számára a világ egy kaotikus, túlzottan stimuláló hely. Az anya hangja, amelyet már kilenc hónapja ismer, egyfajta akusztikus menedék, amely segít neki feldolgozni az új környezetet.
A prenatális kommunikáció felgyorsítja a biztonságos kötődés kialakulását. Mivel a baba már „ismeri” az anyát, a születés utáni kötődési folyamat sokkal gördülékenyebb. A csecsemő hamarabb alakít ki szemkontaktust, és aktívan keresi azokat a hangokat és érintéseket, amelyeket már a méhben megtanult.