Az önkielégítés megjelenését valamilyen formában serdülőkortól a legtöbben már természetes jelenségnek vesszük. Azonban a szülő megdöbbenhet, ha 3-6 éves gyerekénél, sőt, akár csecsemőkorban ezt tapasztalja. Pedig ez is egy igen érzékeny szakasz a gyermek pszichoszexuális fejlődésében. Fontos tudni, hogy a gyermekkori maszturbáció teljesen természetes jelenség, a nemi szervek ingerlése már egészen kicsi kortól örömforrás tud lenni.
Miért csinálja a gyermek?
Lehet, hogy véletlenül jön rá nemi szerve érzékenységére a pár éves kislány vagy kisfiú. A kellemes érzés a cselekvés ismétlésére ösztönzi. Egyben fejlődik szexuális reagáló készsége. Ennek a későbbiekben a lányoknál lesz kitüntetett szerepe, hiszen náluk az orgazmus készsége teljesen tanult jelenség, a tapasztalatok függvénye. A gyermekek már nagyon korán felfedezik a saját nemi szerveiket, mivel természetes kíváncsiság él bennük a testükkel kapcsolatban. Rájönnek arra is, hogy ezeknek a testrészeknek a simogatásával kellemes élményhez juthatnak. A nemi szervek környékén sok idegvégződés található, ezért a simogatás, az ingerlés kellemes érzéssel tölti el a babát. Ez még nem nemi vágy, hiszen a szükséges hormonális fejlődésen a kisgyermek még nem esett át. Szokássá is pontosan ezért válik.
Az egészséges szexuális fejlődés megértése
Példák a szülői aggodalmakra
Sok szülő szembesül azzal, hogy gyermeke a nemi szervével játszik:
- „Kisfiam 4 éves. Középső csoportos óvodás. Egyik délután, amikor korán mentem Gergőért, a délutános óvónője pár szót odasúgott nekem. Gergő a délutáni alvások alatt, vagy a helyett, gyakran játszik a fütyijével a pléd alatt.”
- „Lányom kb. 8-9 hónapos kora óta maszturbál. Most első osztályos, de sokszor rajtakapom, hogy nyilvánosan vagy otthon is csinálja. Próbáltam már szidni és fenyegetni is. Kétségbe vagyok esve!”
- „Kisfiam 9 hónapos. Vidám,minden iránt érdeklődő baba.Egy dolog viszont nagyon aggaszt vele kapcsolatban. Abban a pillanatban, amikor leveszem róla a pelenkát, azonnal odateszi a kezet a fütyijéhez és vadul tépni kezdi. Szó szerint tépi, de látszólag nem fáj neki. Vajon ez normális dolog?”
A gyermekkori maszturbációra vonatkozó szülői és nagyszülői aggodalmak tehát rendszerint feleslegesek, egy olyan előítélet okozza ezeket, ami szerint a gyerekeknek nincs szexualitása, illetve ha mégis, akkor az kóros, egészségtelen. Amikor a felismerés, hogy a baba öningerlést, önkielégítést végez, nagyon erősen megrázza a szülőket, érdemes elgondolkodni a saját neveltetésükön, a saját hozzáállásukon ehhez a kérdéshez.
Mit tegyünk szülőként?
Ne tiltsuk, hanem kezeljük természetesen
Nem kell, hogy óvodás korú gyerekük önkielégítéses jellegű játékai zavarják Önöket. A nemi szervek érzékenységének felfedezése gyakran már az óvodás korra esik. Ez a pszichoszexuális fejlődés természetes része. Az oviban éppúgy, mint otthon, nem tiltani kell az önkielégítést, hanem kontroll alatt tartani. Fontos, hogy emiatt ne szégyenítsük meg őket, ne alakítsunk ki bűntudatot bennük. Ez is a normális pszichoszexuális fejlődés része. A gyermekkori maszturbáció nem kóros, hanem a fejlődéssel együtt járó természetes jelenség, a fő szülői feladat ilyenkor, hogy ezt elfogadják!
Kommunikáció és határok
Szülőként elmagyarázhatjuk kisfiunknak, vagy kislányunknak, hogy természetes dolog, hogy simogatja nemi szervét, de ezt ne az oviban tegye. Illetlen dolog, ha ezt mások is észreveszik. Otthon, egyedül az ágyában, pl. lefekvés után nyugodtan csinálhatja. Magyarázza el neki, hogy vannak olyan játékok, amelyeket mások előtt, másokkal játszunk, és vannak olyanok, amelyeket egyedül. Ez a játék, amit ő játszik, ezt akkor játssza, amikor egyedül van, amikor más nem látja.
Mire figyeljünk oda?
Mikor kell mégis 4-8 éves gyerekünk önkielégítésére odafigyelnünk?
- Kritikátlanul, a társai előtt végzi: Fontos, hogy megtanítsuk neki a megfelelő helyzeteket erre a tevékenységre.
- Érezhetően a többi társas és játéktevékenységének a rovására megy: Nem tudjuk tartósan másra terelni a figyelmét. Ez utóbbi esetben kényszeres tünetképződésről lehet szó, vagy valamilyen trauma, frusztráció érhette korábban a gyereket. Akkor ennek feltárásával, feldolgozásával kell foglalkoznunk.
Mivel az öningerlés, önkielégítés örömszerző, ellazító, megnyugtató tevékenység, megfigyelhető, hogy a gyerek számára nehezebb élethelyzetekben (pl.: testvér születése, óvodakezdés, válás) gyakoribbá válik. Erre figyeljünk nagyon, ez erős jelzés, hogy a kicsinek több figyelemre és a helyzet elfogadásához, feldolgozásához több segítségre van szüksége a szülőtől. A túl gyakori öningerlés annak is jele lehet, hogy a gyerek unatkozik, hogy kevés a számára örömteli, érdekes tevékenység, esetleg a rá fordított figyelem. Ilyenkor a szülő dolga, hogy ezen változtasson és olyanná tegye a gyermek életét, amelyben az öningerlés nem pótszer, hanem egy boldog, kiegyensúlyozott élet egyik örömforrása.
Hosszú távú hatások és tanácsok
Ha a felnőttek büntetéssel, fenyegetéssel szorongást kapcsolnak azokhoz az örömökhöz, amiket a genitáliák nyújtanak, s ezzel arra kényszerítik a gyereket, hogy bűntudatot érezzen minden alkalommal, amikor ehhez az örömforráshoz folyamodnak, akaratlanul is megalapozhatják a későbbi, életet megkeserítő serdülő és felnőttkori szexuális problémákat.
Ideális esetben a folyamatos párbeszéd egyik eredménye egy egészséges én- és önképpel, stabil határokkal, a nemet mondás képességével és a segítségkérés lehetőségeinek ismereteivel felvértezett gyerek lesz. Nincs egyetlen útja annak, hogyan beszélgessünk a gyerekkel. Bárhogy is csináljuk, a gyerek értékelni fogja, hogy igyekszünk, és mi is rutint szerezhetünk abban, hogy olyan kérdésekről beszélünk, amikről velünk gyerekkorunkban senki nem beszélt.
Tisztán tartás
A csecsemő nemi szervének tisztításakor arra kell vigyázni, hogy ne legyen hátra húzva a fityma, mert ilyenkor annak nyílása még szűk, és az erőltetett hátrahúzáskor egyrészt rongálódik, másrészt könnyen a makk mögötti árokba szalad, ahonnan vissza nem húzható. Amikor már önállóan tud fürdeni a gyermek, érdemes neki elmagyarázni, hogy tudja tisztán tartani a saját nemi szervét. WC-használat előtt is mossanak kezet gyermekeink! Tanítsuk meg a nemi szervek tisztántartását is! Már a szexuális érés előtt legyen felkészült gyermekünk a változásra!