A csecsemő mozgásfejlődése az első év során kulcsfontosságú, hiszen ez alapozza meg a későbbi fizikai képességeket. A babáknak rendkívül intenzív fejlődési folyamata zajlik az első évben, gyakorlatilag az első hónapok során is. Ennek során a koponya, a gerinc, a medence és a lábak szoros kapcsolatban állnak egymással. A gerincet a lábakkal a medence, a medencét és a gerincet pedig a keresztcsont és a szakroiliákális ízület köti össze. A csecsemő fejlődésben lévő gerince nagyon érzékeny, mellette és a hát többi izma fejletlen. A mozgásfejlődés, mint a fej emelgetése, felülés, felállás és járás következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki gerincében a görbületek és erősödnek a gerinc melletti izmai is.
A gerinc csigolyákból és porckorongokból áll. Utóbbiak folyadékkal telve, fiatal felnőttkorig érhálózattal teleszőve. Napközben a porckorongok veszítenek nedvességtartalmukból, mert a csigolyák mozgásukkal kinyomják a nedvességet belőlük. Éjjel, nyugalmi helyzetben viszont feltöltődnek, reggel és este mérve a hosszt, 1-2 cm-es eltérés is lehet. A kisbabák éretlen csípővel jönnek a világra, ami azt jelenti, hogy az ízületi vápa még jóval sekélyebb, laposabb, a combcsont feje pedig kevésbé hajlított, ezért a két csont összekapaszkodása még nem olyan tökéletes, mint felnőtteknél. Minél kisebb a baba, minél éretlenebb a gerince és a csípője, minél korábban tart a mozgásfejlődésében, annál inkább szeretnénk az élettani testtartáshoz közelíteni hordozáskor. Ha nem a közepén éri a nyomás a vápát, akkor nem szimmetrikusan porcosodik össze az ízület, így deformált lesz a combcsont feje: egy részen közelebb, egy részen távolabb lesz a vápa falához.
Hordozóeszközök és a gerinc alátámasztása
Amíg a baba nem tudja önállóan tartani magát, ameddig nem kellően erősek a gerinc melletti izmok, tehát amíg nem ül stabilan, célszerű olyan hordozóeszközt választani, ami képes a gerincét csigolyáról csigolyára alátámasztani. A szövött hordozókendők (hosszú és karikás) kereszt-, gyémántsávoly vagy zsákárd szövéssel készülnek. Szövésük lehetővé teszi, hogy az anyagukat sávonként feszesre lehessen húzni, ez pedig a gerinc csigolyáról csigolyára való alátámasztását biztosítja. A fix derékpántos hordozóeszközök (pl. mei-tai, félcsatos és csatos eszközök) gyakran több réteg anyag összeillesztésével készülnek, de főként a kialakításuk miatt (derékpánt, vállpánt csatlakozik a body részbe) nem lehet sávonként feszesre húzni őket, ami azt jelenti, hogy nem képesek a baba gerincét csigolyáról csigolyára megtámasztani, illetve a baba törzsét pontról pontra támasztani.
A mozgásfejlődés szakaszai és az egyedi tempó
Minden gyermek egyedi tempóban fejlődik, de vannak általános mérföldkövek, amelyek iránymutatást nyújthatnak. Minden nagyobb mozgásforma esetén létezik egy elfogadott időintervallum, amely alatt természetes, ha a gyermek megtanulja az adott mozgást. Amennyiben a fejlődése ebben az idősávban zajlik, nincs ok az aggodalomra, viszont, ha nem esik bele ebbe az időszakba, az fejlesztési késedelmet jelezhet. Nem csupán a késés, az is okozhat problémát, ha valamelyik mozgásforma kimarad vagy felcserélődik, vagy ha egy adott mozgást nem megfelelően hajt végre. Amennyiben észreveszel bármiféle nyugtalanítót, érdemes felkeresni a védőnőt vagy a gyermekorvost és konzultálni.
Fejlődési mérföldkövek az első hónapokban:
- Első hetekben: A baba hason fekvő helyzetben egy picit megemeli már az állát. Ha szemből közelítünk a picúr felé, akkor nem követi még oly mértékben a tekintetünket, mint a későbbiekben.
- 1-2 hónap között: A tekintet követése már egy jóval nagyobb tartományt fog magába ölelni.
- 2 hónapos korban: A babák elkezdenek 2 hónapos kor körül már hangokat adni, tudatosan visszamosolyognak a szülőkre. Gyakorlatilag a klasszikus újszülött kort egy nagyon intenzív és nagyon dinamikus szakasz váltja fel.
- 3 hónapos korban: Elkezdi felfedezni már a kis kezét, egyre többször fogja a kezeit rágcsálni. Ez azért következik be, mert az érző agykéregnek nagyon nagy a megfeleltetettsége a száj körüli régiónak, tehát nagyon-nagyon jó ingerforrást jelent a baba számára, az hogyha ezt a környéket manipulálja.
- 4-5 hónapos baba: Elindul a játék a saját lábaival, szívesen emelgeti, nyúl utánuk.
Gyermekfejlődési szakaszok | A nagymotoros fejlődés baba-mérföldkövei
Hasalás, alkartámasz és tenyértámasz
Nem mindegy, hogyan hasal a baba. Nagyon sokat számít, hogyan tartja a fejét, le tudja-e tenni pihentetni, milyen pozícióban pihenteti, mit csinál a lábaival hasalás közben, hogyan játszik a kezeivel, és milyen a támaszkodás minősége. Alapvetően megkülönböztetjük az alkartámaszt és a tenyértámaszt.
- Alkartámasz: Az alkarok a földön pihennek, a könyököket nem emeli fel. A felkarok közel függőlegesek. Ez kb. kéthónapos kortól figyelhető meg: fokozatosan, napról napra egyre több ideig tudja megtartani. Három hónapos gyereknél már stabilan szeretnénk látni az alkartámaszt. A fej emelgetését már korábban is elvárjuk, de nem szükséges, hogy egy 2 hónapnál fiatalabb csecsemő nézelődjön hasalás közben, tehát az alkartámaszt sem várjuk el fixen.
- Tenyértámasz: A könyököket már felemeli a földről, ezzel a mellkas és a fej magasabbra kerül, és csak a tenyereivel támaszkodik a földön. Az ujjak eleinte zárva lehetnek, de fokozatosan várjuk, hogy nyújtott ujjakkal támaszkodjon. A tenyértámasz megjelenése ideálisan a stabil alkartámasz kialakulása után következik, kb. 4 hónapos kortól figyelhető meg!
Az a baba, aki nem tud kényelmesen az alkarján támaszkodni már pici korban (mert pl. átugorja az alkartámaszt és szinte csak tenyértámaszon nézelődik), annak bizonytalan lesz a hasalása. Mivel a tenyértámasszal magasra emeli a mellkasát, könnyebben elborulhat, ezáltal kevesebbet tud hason fekve játszani, megfigyelni a környezetét. Ha nincs stabil alkartámasz, akkor szinte borítékolható, hogy ki fog maradni a szabályos kúszás, hiszen ahhoz alkaron kell kommandózni előre, mint a katonák. Bár a kúszást később, 7-8 hónapos korban várjuk, bizonyos elemeit, mozdulatait már 3-4 hónapos korban elkezdi gyakorolni. Az sem szerencsés, ha az alkartámasz pozícója után nem jelenik meg 4 hónapos kor körül a tenyértámasz, mert a tenyértámasz készít fel (többek között) a négykézláb helyzetre és a mászásra. A karok támasztó ereje fontos lesz majd az ülésnél is: aki nem tud erősen támaszkodni a tenyerével, az könnyebben megütheti magát, amikor ülésből eldől. Tenyértámaszban magasabbra emeli a fejét, új perspektívát tapasztal meg mind a környezet megismerése szempontjából, mind a saját testének pozíciója és az egyensúly fejlődése terén.
Féloldalas támaszok és a repülőzés
Ha az alkar- vagy tenyértámaszt rendszeresen féloldalasan használja a baba (pl. mindig az egyik karja alkaron van, a másik pedig tenyéren), azzal érdemes mozgásfejlesztő szakembert keresni. Nem az a gond, ha ezt időnként látjuk, hanem ha gyakran, egyirányban támaszkodik, vagy ha sokszor és nem szándékosan átfordul belőle a hátára.
A "repülőzés" más néven Landau-reflex egy nagyon fontos és szükséges állomás! Tévhit, hogy a repülőzés rossz! A repülőzésnek megvan a maga ideje a mozgásfejlődés során (4 hónapos kor körül jelenik meg), és idővel majd le is kell köszönnie. Repülőzéskor a gyermek a hasán fekszik, lábait és kezeit is felemeli és előrefelé néz. A könyökei be vannak hajlítva, kezei a fejével egyvonalban vannak. A Landau-reflex akkor okoz problémát, ha túlságosan erőteljesen van jelen és kifejezetten zavarja a hasalást és az eddigi támaszkodást.
Nagyon fontos, hogy a gyakorlatban ez nem azt jelenti, hogy a gyerek mozdulatlanul egy pozícióban és egyfajta támaszt használ. Ahogy próbál nyúlni a játékért, nézelődik, ezek a támaszok változnak. Időnként egyik karjára emelkedik, leviszi maga mellé a karját, szájába veszi, stb. A fenti kategóriák azért fontosak, hogy könnyebb legyen megérteni a mozgásfejlődés fontos elemeit, de a lényeg a tendencia. A gyereket átfogóan, a saját környezetéhez, életkorához, aktuális fizikai és lelki állapotához képest kell megfigyelnünk.
Primitív reflexek és a táplálkozás
A primitív reflexeket az agytörzs irányítja, teljesen automatikusak. Alapvető fontosságúak a picinek, és segítik őt a későbbi fejlődésében. Ilyen a Moro-reflex, a markoló-szopó reflex, a kereső-szopó reflex, az ATNR, a TLR, a Babinski-, Landau reflex, az STNR, Galant reflex. Amikor ezen a nehéz, kezdeti, első pár hónapos időszakon túljutott a babóca, az agya magasabbrendű központjainak ellenőrzése/gátlása alá kerülnek primitív reflexei. 1 éves kora végére a primitív reflexek eltűnnek vagy integrálódnak.
A táplálkozást segítő reflexek:
- Kereső-szopó reflex: Amikor valami megérinti a baba arcát/száját, a szája a stimuláló forrás felé fordul, és kinyitja. Legaktívabban az élet első, második hónapjában. Fontos segítője a szopizásnak.
- Szopási reflex: A nyelv előre-hátra való hullámszerű mozgása a falatot a torok felé irányítja. Folyadék kinyerésére használja a baba. A szopás később fejlettebb nyelvmozgással történik, ahol a nyelv elülső része felfelé mozog. Születéskor már látni, a baba azonban kb. 2-3 hónapos kor körül fokozatosan áttér a szándékos szopásra.
- Nyelvkilökő reflex: A nyelv előre való mozgása, amely valószínűleg a szopási reflex része. A reflex három vagy négy hónapos kor körül kezd eltűnni.
- Nyelési reflex: A nyelés az idő múlásával egyre koordináltabbá válik, és 12 hónapos kor körül már érett nyelésmintáról beszélhetünk. Már születéskor jelen van, de csak a baba 5-9 hónapos kora körül lesz akaratlagos.
- Öklendezési reflex: A lágy szájpad emelkedik, a fej hátra dől, a nyelv leereszkedik, és az állkapocs előrecsúszik, ahogy a baba szája szélesebbre nyílik. Az öklendezési reflex az egész életben megmarad, de hátrébb halad a baba nyelvén egy idő után. Az öklendezés ijesztőnek tűnhet, de ez a tanulási folyamat természetes része, és várható a hozzátáplálás alatt.
Hozzátáplálás és étkezési szokások
A hozzátáplálás elején a babák megtanulják, hogyan végezhetik el újra és újra ezeket az akaratlagos reflexes mozgásokat, hogy célt érjenek. Hat hónapos korban a legtöbb reflex már tetőtől talpig készen áll a táplálásra. A legtöbbjük jól kezeli a püréket bevezető textúra formájában, majd gyorsan tudnak fejlődni a biztonságos puha falatkákhoz. Fontos, hogy a pürével etetett babák táplálása is igény szerint történjen. A BLW szigorú támogatói a pürék teljes elkerülését javasolják. A BLW egy elterjedt alternatív hozzátáplálási módszer, ahol a felnőtt kanállal püréket kínálás helyett, a baba saját maga vezeti a folyamatot, a saját kis kezeivel eszik. A legutóbbi nagy kutatás szerint nem volt különbség a BLW vagy a pürével kínált babák tápláltsági állapotában. Kínálás szempontjából mindegyik babának nagyon fontos, hogy már az első időszakban kapjanak vasban gazdag ételeket. Sem párolt almán, sem almapürén nem jó ötlet hónapokig „tengődni”, mert a vas az idegrendszer fejlődése és a növekedés miatt nagyon fontos, a hozzátáplálás elejére a legtöbb babának a vasraktárai már kiürülnek, így pótolni kell.
Az etetési helyzetekben fontos a nyugodt légkör, szemkontaktus, és a babával szemben ülve, az ő magasságával megegyezően, a kanalat a baba szája elé tartjuk. Megvárjuk, hogy kinyissa a száját, és hagyjuk, hogy a kanalat ő maga kapja be. A kanál padlóval való párhuzamos tartása elősegíti a babád megfelelő nyelvhelyzetének kialakítását a következő szakaszhoz, a nyeléshez. Hagyjunk időt arra, hogy a baba hátra továbbítsa a pürét és nyeljen. Ez általában 1-2 másodpercig tart. Nagyon jó, ha szívószállal adunk vizet - ebben épp annyi víz lesz, amennyi elég a rossz érzés „elmosására”, élelmiszermaradványok kiöblítésére. Nem kell hozzá megdöntenie az állát, mint egy pohárnál/csőrös kulacsnál. Ha az álla vízszintes marad (mint a szívószál esetében), csökken annak valószínűsége, hogy az öklendezett darab a légutakba kerül. Ha még nem tud a baba szívószállal inni, tartsunk egy pici vizet elé, felnőtt pohárban (az állát így sem kell nagyon megemelnie). A szívószál szuper eszköz, tanítsuk meg a babát használni már kb 7 hónapos kor körül: azonban a szívószálat vágjuk rövidre, és szélesebbet válasszunk, hogy könnyű legyen ráéreznie a módszerre.