Nincsenek szürke hétköznapok egy 9 hónapos babával, hiszen mindig történik valami! A babák mozgásfejlődése eltérő ütemű lehet. Vannak gyorsabban és lassabban fejlődő babák, ezt mindenki tudja.
A csecsemő növekedése
Olyannyira igaz, hogy minden gyermek más ütemben növekszik, hogy ekkorra már pár kilós és több centiméteres különbségek is lehetnek még a teljesen egészséges fejlődésű gyermekek között is. A kicsidet éppen ezért semmiképp sem érdemes más babákhoz hasonlítgatnod, a fontos inkább az, hogy figyeld babád saját növekedési görbéjét és ez alapján értékeld a változásokat, illetve hogy amíg a védőnő és a háziorvos rendben találja a gyermeked súlyát és magasságát, nincs okod az aggodalomra.
A fogzás, a mozgásfejlődés és a felfokozott gyermeki kíváncsiság miatt, amely sokszor meggátolja a babát, hogy az evésre figyeljen, ebben a korban tolerálható a visszafogott gyarapodás. A tizedik hónapra egyes babáknál a felső két metszőfog is előbújhat.
A baba mozgásfejlődése
A babád már jó eséllyel mindenfelé önerőből is közlekedik, akár kúszva, akár mászva, akár bútorok mentén lépegetve, és nincs tőle semmi biztonságban. Már csak azért sem, mert imád mindent a földre dobálni, lerángatni és ide-oda rámolni, hiszen immár képes a dolgokat elengedni és egyik kezéből a másikba áttenni. A baba saját biztonsága érdekében, tanítsd meg őt tolatva lejönni az ágyról és egyéb bútorokról, igyekezz mindent bababiztossá tenni. Ne hagyd soha felügyelet nélkül a játszószőnyegen vagy egyéb olyan helyen, ahonnan elmászhat - ha mosdóba kell menned, vagy csengetnek, és néhány pillanatra elkerülhetetlenül magára kell hagynod - tedd rácsos ágyba, járókába, vagy egyéb olyan helyre, ahol biztonságban mozoghat, és mihamarabb térj vissza hozzá.
További fejlemény, hogy a 10. hónap végére a legtöbb baba stabilan ül hosszabb ideig is, így feljebb ültetheted a babakocsiban és az autós hordozóban, hogy jobban kilásson, és etetőszékben az asztalhoz ülve együtt ehet a családdal. További jó hír, hogy már segít az öltözködésnél végtagjait a ruhákba dugni (ha van hozzá kedve), és ügyesen, majdnem egyedül iszik pohárból.
Gyermekük mozgásfejlődésének leglátványosabb időszaka ez. Kisbabájuk forog, négykézlábra áll, kúszni-mászni kezd, majd felül, esetleg feláll. Mozgékony, nagyon élvezi a helyváltoztatást. A környezetet úgy kell alakítani, hogy azzal motiváljuk a kúszásra, mászásra, vagyis a lehető legnagyobb teret biztosítsuk számára. Ruházata legyen kényelmes, ami nem akadályozza a mozgásban. Ha a lakásban szabadon van, állandó felügyeletet és biztonságos környezetet igényel.
A mozgásfejlődés sorrendje
A legtöbb baba átlagosan 9-12 hónapos kor között valamikor áll fel. Az időpontnál azonban fontosabb a mozgásfejlődési ütem sorrendje, hiszen a különféle nagymozgások gyakorlása során fejlődik az izomzat, az egyensúlyérzék és az idegrendszer. A fejlődés biztosítja, hogy a baba képes legyen egyre komplexebb mozgásokra és az egyik fejlődési lépcsőről a másikra lépni. Alapvetően minden mozgás jó, amit a baba magától végez, tehát a legfontosabb alapszabály, hogy soha ne mi helyezzük bele egy-egy testhelyzetbe abban reménykedve, hogy ezáltal megtanulja, hogyan kell vagy felgyorsíthatjuk a fejlődését.
- Ültetés: Ne ültessük a babát, amíg nem képes magától felülni! Az önálló felülés módja sem mindegy. Sok baba már 3-4 hónapos korban képes felhúzni magát ülő helyzetbe félig fekvő állapotból pl. az autós hordozóban, ez azonban még nem „igazi” felülés. Az első felülés helyes módja, amikor négykézlábas testhelyzetből tolja ki a popsiját hátrafelé a baba és így csüccsen le. Fontos, hogy ülés alatt itt azt értem, amikor a baba 90 fokban (derékszögben) ül és semmi nem támasztja meg a hátát vagy csak derékig-hátközépig ér a támasz. Az alapszabály itt az, hogy ne a gerincoszlopnak kelljen megtartani a maga súlyát, hanem egy eszköz vagy a szülő tartsa azt a baba helyett.
- Állítás: Soha ne állítsuk fel a babát, amikor maga még nem képes erre! Az első igazi felállás térdelő helyzetből felhúzódzkodva történik, előtte akár hetekig tapasztalhatod, hogy néha feltérdel a baba. Ahhoz, hogy álljon erős lábizmokra van szükség és jó egyensúlyérzékre, amit korábban a nagymozgásokkal fejlesztett ki, ezek nélkül felesleges felállítani őt.
- Jártatás: Sok helyen még él az a hiedelem, hogy a babát meg kell tanítani járni, de ez teljesen felesleges. Nem szabad a feje felett nyújtott kézzel lépegetni vele (ez lábujjhegyes járáshoz vezet és rossz egyensúlyérzékhez, többet fog elesni a baba később, mert mindig előre akarja helyezni a súlypontját) és nem szabad kézen fogva sem vezetgetni, amikor még nem képes magától kapaszkodás nélkül elindulni!
A baba fejlődésének mérföldkövei az első évben
Mi van, ha a baba korán feláll?
Gond, ha korábban áll fel a baba? Nem, nem lesz görbe a lába ettől, amitől többen tartanak. A nagyon korán, akár fél éves kor előtt felálló babák többsége azonban nem térdelésből áll fel, korábban soha nem térdelt, hanem karizomból kapaszkodó segítségével húzza fel magát fekvő helyzetből. Ennek az oka az izomtónus szabályozásának éretlensége. Előfordulhat, hogy hypotónia áll a háttérben vagy más módon tér el az izomtónus a szokásostól, tehát ilyen esetben mindenképpen érdemes korai fejlesztő szakemberhez fordulni. Bár a köztudatban az él, hogy csak akkor van gond, ha a baba mozgása a szokásostól lassabban fejlődik, egyes mozgások átlagosnál gyorsabb megjelenése is jelezhet problémát. Nyilván nem kell azonnal az orvoshoz rohanni, ha a 4-5 hónapos babánk egyszer felállt, ebben a korban sokszor meglepik a gyerekek a szüleiket egy-egy pillanatnyi kis újdonsággal, amit aztán nem gyakorolnak tovább. Ha előtte gyakorolta a kúszást, mászást és térdelést, akkor semmilyen problémát nem okoz a sietség.
Az átlagos 9-12 hónapos kor közötti felállástól lehetnek eltérések mindkét irányban, de alapvetően nem az időpont a fontos, hanem a fejlődési állomások üteme: az átfordulást (oldalra, hasról hátra, hátról hasra) követi a kúszás, ezt a mászás, a mászást a felülés és a feltérdelés és ezt követi a felállás.
- Az álláshoz még nincs elegendő izomzata, így a baba súlya a csontozatára terhelődik, ami huzamos álldogálás esetén a csontok deformitását okozhatja.
- Ha szükséges, forduljunk szakemberhez, ne várjunk arra, hogy „hátha elmúlik”.
Finommotoros képességek
A kisbaba ebben az időszakban egyre ügyesebben fog és tart, különösképpen a hüvelykujjával és mutatóujjával. Két játékot is felvesz egyszerre, és azokat össze tudja ütögetni. Nagyon szeret pakolászni, kisebb tárgyakat nagyobbakba helyezni. Mindent kézbe vesz, megtapogat, hogy minél jobban megismerje. Ügyeljenek arra, hogy ne legyen veszélyes dolog a kicsi közelében, amit a szájába vehet! Akarattal el tudja engedni a tárgyakat, valamint egyik kezéből képes áttenni a másikba.
A baba érzelmi és értelmi fejlődése
Jellemző erre az időszakra, hogy az addig nyugodtan eljátszó gyereknek újra állandó szüksége lesz az anyukájára, ez a szeparációs szorongás időszaka. Ez nem jelenti azt, hogy bármit is elrontottál volna, vagy valami baja lenne a kisbabádnak. Lehetőség szerint add meg gyermekednek azt a közelséget és cirógatást, amire mostanában szüksége van tőled.
A baba immár kis tudós, aki keménylapos könyveket "nyálaz át", szájába véve vegyi elemzés alá bocsátja a távirányítót, és teszteli a dolgok szakítószilárdságát, beleértve néha az idegeidet is. Ugyanakkor egyre többet kommunikál, felismeri a nevét, egy-egy kedvenc dolgát sajátos gesztussal vagy hangadással illeti, tud pápázni, kezével több mindent jelezni, és mind inkább megérti a nem-et és a kérem-et. Az ekkorkák már nagyon szeretik az ismétlődő mozgásos játékokat, ezért próbálkozhatsz mondókás dögönyözőkkel (pl.: Hóc, hóc katona, Jár a toronyóra, Meggyúrjuk a mákos tésztát). Ajánlott lassacskán az egyszerű, rövid esti meséket is bevezetni a napi rutinba, mert a baba már képes odafigyelni rájuk.
Mit tud a baba?
- A kilenc hónapos baba egyre több mindent megért, és az egyszerűbb kéréseket teljesíti: pl. „Gyere ide!” „Kérem!” „Nem szabad!” „pá-pá”.
- Mutogatással jelzi, ha valami érdekli, kell neki, illetve heves, hangos visítással tiltakozik, sír, ha valami nem az akarata szerint történik, például ha valamit elvesznek tőle.
- Idegenekkel kezd másként viselkedni, mint az ismerősökkel (tartózkodó, visszahúzódik, bizalmatlanul néz, sírva fakad).
- A tükörképét élvezettel nézegeti, a tükröt tapogatja, grimaszol, mosolyog, hangot ad.
Táplálkozás és öltözködés
- A kanállal történő etetésnél nyitja a száját, a kanálról az ajkaival lehúzza a falatot.
- A szájához tartott pohárból inni kezd, ajkai a peremre zárulnak. Ha van cumisüvege, azt önállóan tartja.
- Lényeges, hogy ebben az időszakban már szoktathatjuk a rágáshoz a babát, felügyeletünk mellett olyan ételeket adhatunk a kezébe, amiket egyedül el tud majszolni, rágcsálni (pl.: kifli, babakeksz, banán).
- Az otthon készített ételek esetén a teljes pürésítést felválthatja a villával tört ételek fogyasztása. Az üveges bébiételek esetén nehézséget okozhat azok állaga, hiszen a pépbe kevert darabokat a legnehezebb elfogyasztani az ilyen életkorú csecsemők számára. Ezen úgy segíthetnek, ha továbbra is pépes ételeket készítenek, a harapást, rágást pedig keményebb, roppanós ételekkel gyakoroltatják.
- Ebben az életkorban már el lehet kezdeni a kétkanalas etetést, amikor az egyikkel a szülő eteti őt, a másikkal pedig ő tud önállóan próbálkozni.
- Fürdetéskor és pelenkázáskor együttműködik, és segíteni próbál, amikor öltöztetik, vetkőztetik.
Kötődés és szeparációs szorongás
A szülőkkel kialakult kötődés az újszülött veleszületett szükséglete, arra ösztönzi őt, hogy fizikálisan és érzelmileg szoros és stabil kapcsolatot alakítson ki az élete első évében. A baba kezdetben mosolyával igyekszik kapcsolatot találni és kialakítani, majd hangjával és viselkedésével. A kötődés jelei 9 hónapos kortól jelennek meg. A számára biztonságot jelentő személynél keres megnyugvást, hozzá kapaszkodik, nyújtja kezeit. A szülő pedig képes megadni számára a feszültség levezetését. A csecsemőkorban kialakult sajátos kötődési mintázat az embert elkíséri egész további életében. Fontos, hogy a szülő legyen fizikailag és érzelmileg is elérhető gyermeke számára. Legyen megfelelő érzékenysége ahhoz, hogy fel tudja ismerni az ő problémáját, és tudjon megfelelő megoldást találni a számára.
Már akár 6-8 hónapos korban eljöhet a jelenség első hulláma, amely egy teljesen természetes fejlődési folyamat része, de gyakran 8-9 hónapos korban tapasztalhatjuk a jeleit. Ráébred arra, hogy ő az anyukájával nem egy személy, eddig ugyanis ebben a tudatban élt. Ez az új nézőpont ijesztő a számára, attól fél, hogy az anyja eltűnik. Megrémül, ha anya megy a szobából, idegenek között elsírja magát. Ez a viselkedés más a szocializáció természetes lépése. Fontos, hogy a helyzetet kezeljük, mint gyermekünk személyiségfejlődésének természetes állomását. Adjuk meg a babának a legnagyobb biztonságot, és ha nem muszáj, ne épp ebben az időszakban hagyjuk ott először egyedül a nagyszülőknél, vagy máshol. Hagyjuk, hogy utánunk jöjjön, ne zavarjon a ragaszkodása.
A baba fejlődésének mérföldkövei az első évben
Mikor forduljunk szakemberhez?
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.
| Mozgásfejlődés | Finommotorika | Kommunikáció és értelmi fejlőmo | Evés és alvás |
|---|---|---|---|
| Semmilyen módon nem változtat helyet, még gurulva sem éri el a kiszemelt játékot. | Az apró tárgyat nem tudja felcsippenteni. | Nem figyel fel a nevére, a hozzá intézett beszédre. | Alig fogad el az anyatejen/tápszeren kívül más táplálékot. |
| Kúszás/mászás során csak egyik oldali végtagjait használja. | Nem pakol ki dobozból, tálból, fiókból. | Nem keresi a hangot adó tárgyat. | Kizárólag pépes ételt fogad el. |
| Szokatlan módon közlekedik: háton fekve araszol, ülve popsin csúszkál, „nyuszizik”, térden jár. | Nehezen engedi el a játékokat, nem ejt, nem dobál, nem gurít. | Spontán játék közben nem ad ki hangokat. | Elalvási és átalvási nehézségei vannak. |
| Nem tud felülni, ültetett helyzetben rögtön eldől, lefekszik. | A gagyogás kevés változatosságot mutat. | Általában nyugtalan, nehezen lecsillapítható. | |
| Nem próbál felállni, a testsúlyát nem képes az alsó végtagokon megtartani. | Mondókázásnál nem utánozza a kézmozdulatokat. | Magát ütögeti, a fejét esetleg a földhöz vagy más felülethez veri. |
Ki tud segíteni?
Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.
Melyik terápiás módszert válasszuk gyermekünk és/vagy a családunk számára?
A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.