A "bába" szó ugyan régmúltból ered, a mai bábák a szüléskísérés terén a legmodernebb szemléletet képviselik. Bár a köztudatban misztikus titokzatosság övezi őket, a bába valójában egy magasan képzett szülésznő, aki a legtermészetesebb módon tud segíteni a kismamáknak és családjuknak a babatervezéstől egészen a szülést követő időszakig. Számos feladatot látnak el, és a kórházon kívüli szüléseknél kiemelt szerepük van, támogatva a családot a várandósság kezdetétől a gyermekágyas időszakig.
A bábák szüléskísérési szemléletének alapja a természetes folyamatok támogatása. Élettanilag kísérik a szülést, figyelemmel kísérik az anya és a baba állapotát, hallgatják a szívhangot, szükség esetén CTG-t regisztrálnak, és akár gátsebet is varrnak. Míg a kórházakban a szülés gyorsítására vagy fájdalomcsillapításra medikális lehetőségek állnak rendelkezésre, intézeten kívül a test fiziológiás folyamatait természetes módon támogató eszközöket használnak. A támogató jelenlét oxitocin felszabadító hatású, a masszázs kiváló fájdalomcsillapító, az illóolajok használata és a lágyszövetekkel való munka pedig segítheti a magzati nyomakodást.
Fontos tudni, hogy nem kórházi szüléseknél jogszabályi előírás, hogy minden esetben két szakember legyen jelen, ami lehet két bába vagy egy bába és egy szülész-nőgyógyász szakorvos. Alacsony kockázatú várandósság esetén a bába önállóan is végezhet várandósgondozást, melynek szerves része a testi-lelki felkészülés a szülésre.
A bába-szülésznő szerint ideális, ha a család, a kismama minél előbb találkozik a támogató szolgáltatásokkal. A cél, hogy ne csak a leendő anyukát, hanem az egész családot felkészítsék, beleértve akár a nagyszülőket is, hiszen a szülés nem csupán egy egészségügyi esemény, hanem egy mérföldkő a család életében.
A bábák a szülést követően is látogatják a családokat. A szülés utáni napokban a bába ellenőrzi az anya és a gyermek állapotát, és elvégzi az előírt egészségügyi feladatokat.
A babavállalás időzítése és a meddőség
Az elmúlt évtizedekben alapvető változások mentek végbe a szülészeti gyakorlatban, melyekhez hozzájárultak az asszisztált reprodukciós technikák fejlődése és a társadalmi változások. Az első gyermek vállalása egyre későbbre tolódik, így nem ritka, hogy a gyermekvállalás a 40-es, sőt 50-es évekre tolódik.
A harmincas évek elejétől kezdve csökken a megtermékenyíthetőség, és a negyvenes évek után ez a csökkenés drámaivá válik. Gyakoriak az anovulációs ciklusok és a korai petefészek-kimerülés. Ilyen esetekben asszisztált reprodukciós technikákra lehet szükség. A lombikprogramok eredményessége is jelentősen csökken 40 év felett, különösen a hazavitt gyermekek arányában.
A csökkenő eredményesség egyik meghatározó oka a romló petesejtminőség. A petesejt-adományozás szükségessége 40 év felett exponenciálisan nő. Az életkorral együtt járó változásoknak komoly egészségügyi következményei vannak, az "előrehaladott" anyai életkort a szakirodalom 35 éves kortól számítja.
Az Egyesült Államokban és Európában is megfigyelhető az anyai életkor emelkedése. Magyarországon a harminc évnél idősebb kismamák aránya jelentősen nőtt az elmúlt évtizedekben, ahogy az anyák átlagos életkora is emelkedett.
Az idősebb anyai életkor kockázatai
A 35 év felett szülő nők körében magasabb a kockázata bizonyos szövődményeknek. Egy nagyszabású vizsgálat szerint az átlagos születési súly alacsonyabb az idősebb korcsoportokban. A legvalószínűbben kialakuló szövődmények a 45 év felettiek körében a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a koraszülés.
A császármetszés gyakorisága lényegesen magasabb a 30-34 évesekhez képest, mind az első-, mind a többedszer szülőknél. A szülés utáni nagyfokú vérvesztés valószínűsége is nagyobb a 45 év feletti terhesek körében. Különösen magas a császármetszés aránya az 50 év felettiek esetében, és az átlagos születési súly is alacsonyabb.
A 45 év felett gyakrabban fordulnak elő krónikus anyai betegségek és praeeclampsia. A szülésvezetés módja ebben a korban is gyakran a császármetszés, és gyakoribb a szülés utáni súlyos vérzés, láz és vérátömlesztés szükségessége. Ezen okok miatt hosszabb kórházi ápolásra lehet szükség, és a koraszülési arány magasabb, ami gyakoribbá teszi a koraszülött intenzív osztályon való elhelyezést.
Az idősebb korban vállalt terhességek magasabb egészségügyi kockázatának oka, hogy ebben az életkorban már manifesztálódhatnak krónikus betegségek, csökken a szív- és érrendszeri terhelhetőség, valamint a terhesség okozta változásokhoz való alkalmazkodási képesség. További megpróbáltatást jelent a magzati kromoszóma-rendellenességek magasabb száma.
Az idősebb korban vállalt terhességek előtt a házaspárnak részletes tájékoztatást kell kapnia a lehetséges anyai és magzati kockázatokról. A várandósgondozást olyan szülészeti egységeknek kell végezniük, ahol megfelelő tapasztalattal rendelkeznek az ilyen betegek komplex ellátásában, és ahol több, széleskörű diagnosztikai eljárás vehető igénybe.
A tudatos babavárás és felkészülés
A tudatos családtervezésnek és gyermekvállalásnak fontos része a testi-lelki felkészülés, valamint a lehető legrészletesebb információk begyűjtése. Javasolt a várandósságot veszélyeztető és a fogantatást nehezítő egészségügyi problémák jó előre történő kivizsgálása, mint például a cukorbetegség, policisztás ovárium szindróma vagy pajzsmirigyműködés zavara.
Ezen kockázati tényezők célzott vér- és vizeletvizsgálattal szűrhetőek, és megállapítható, hogy a leendő édesanya átesett-e olyan fertőző betegségeken, mint a rubeola, bárányhimlő vagy toxoplazmózis, amelyek veszélyt jelentenek a magzatra.
Nőgyógyászati vizsgálatot, rákszűrést, citológiai vizsgálatot is érdemes végeztetni, amelyek során különböző szexuális úton terjedő fertőző betegségeket is szűrnek. Ezek felismerése és kiküszöbölése azért is fontos, mert a nehezített teherbeesés egyik gyakori oka fertőzés fennállása, és ezek kezelésével megelőzhető a magzat terhesség alatti átfertőződése.
A genetikai tanácsadás kötelező eleme a várandósgondozásnak 37 év felett, de érdemes a felkészülés időszakában is megtartani. A legkorszerűbb genetikai szűrővizsgálatok, mint az ORIGIN hordozóságszűrés, már a fogantatás előtt feltárhatják a leendő magzatra vonatkozó genetikai kockázatokat. Ezek az úgynevezett autoszomális recesszív betegségeket okozó mutációkat vizsgálják, amelyek tünetmentesen is hordozhatóak, de ha mindkét szülő azonos gén kóros eltérését hordozza, a gyermeknél a betegség kialakulásának kockázata jelentős (25%).
A felkészülési időszakban orvosi konzultációt követően érdemes abbahagyni a felesleges gyógyszerek szedését, kerülni a dohányzást, a dohányfüstöt és az alkoholfogyasztást, mivel ezek károsak az ivarsejtekre. A tervezett fogamzás előtt három hónappal már érdemes elkezdeni a magzatvédő vitaminok szedését, különösen a folsavtartalmú multivitaminokat, amelyekkel a veleszületett rendellenességek körülbelül egyharmada előzhető meg.
A leendő kismamának meg kell ismernie saját ciklusát és peteérésének időpontját, hiszen ekkor a legnagyobb az esélye a megtermékenyülésnek. A tudatos babavárás programban a menzesz kimaradása után vizeletteszttel igazolható a fogantatás, amit követően az 5-6. héten a nőgyógyász ultrahanggal ellenőrzi a méhben történő beágyazódást.
A legkorszerűbb vizsgálati módszerekkel, mint a gének újgenerációs szekvenálása, már a terhesség 9. hetétől kezdve kimutathatóak a fogantatáskor keletkező genetikai rendellenességek. Az anyai életkorhoz köthető genetikai rendellenességeket, mint a Down-szindróma, a PrenaTest szűréssel lehet kimutatni, míg az apai életkor előrehaladtával gyakoribbá váló, egy génhez köthető betegségeket a MONOGEN prenatális teszt vizsgálja.
Apás szülésre készülsz? Ezeket érdemes átgondolnod!
Ha minden vizsgálat megtörtént és minden rendben, a kismama bekerül a terhesgondozási ellátásba, ezzel lezárul a várandósság legérzékenyebb időszaka. A család bővülésének nyugodt várakozásához a legoptimálisabb megoldás a három szakaszos felkészülés.
tags: #80 #eves #szuleszno #tanacsai #babatervezeshet