Kislányom 8 hónapos, 2 hónapos kora óta tápszeres baba. Mindig is jó evő volt és szépen gyarapodott a súlya. Jelenleg 8,7 kg és 70 cm. 5 és fél hónaposan kezdtem a hozzátáplálást és az elején minden szépen ment, a gyümölcsöt és a zöldséget is elfogadta, de 3-4 hete, ha zöldség is kerül az ételbe (kivéve cukkini), nem nyeli azt le és öklendezésbe, fuldoklásba kezd. Ha csak gyümölcsöt adok neki, akkor probléma nélkül megeszik akár 150 grammokat is turmixolva. Elsősorban én készítek neki mindent, de már próbálkoztam üveges bébiételekkel is, ugyanezzel a problémával szembesültem. Nem nyeli le és öklendezik. Jelenleg napi kétszer eszik. Tízóraira pépet, ebédre gyümölcsöt búzadarával. Nem tudom, hogy köze lehet-e a problémához, de kezdetektől fogva bukós baba a kislányom a mai napig. Étkezések után még akár 1-2 órával is jön vissza neki tápszer. Kihez lehet ilyen esetben fordulni?
Szülőként nagyon frusztráló tud lenni, amikor a baba nem érdeklődik az étel iránt, vagy egyszerűen visszautasítja azt. Különösen nehéz ez akkor, ha korábban szépen evett, majd hirtelen - például 10 vagy 12 hónapos kor körül - ez megváltozik. Rengeteg időt és energiát fektetsz abba, hogy egészséges, házi készítésű ételeket kínálj neki, aztán csak azt látod, hogy vagy a földön landol, vagy a tányérban végzi minden falat - ez igazán elkeserítő lehet.
A csecsemők és kisgyermekek gyomorkapacitása jóval kisebb, mint a felnőtteké, ezért az elfogyasztható ételek és folyadékok mennyisége is korlátozottabb. Ha a gyermek túl sok folyadékot iszik vagy gyakran nassol, kevésbé lesz éhes a főétkezéseknél.
- Túl sok anyatej vagy tápszer: Egy 9 hónapos baba esetében az ajánlott napi mennyiség kb. 500-600 ml anyatej vagy tápszer.
- Folyamatos nassolás egész nap: Ha a baba napközben gyakran kap falatokat (nasit), nem lesz elég éhes a főétkezéseknél.
Sok szülő nem mer tovább haladni a darabosabb állagok felé, vagy nem kínál a babának falatkákat, mert fél az öklendezéstől vagy - még rosszabb - a fulladástól. Próbáljunk meg nem túlságosan óvatosak lenni, és ne féljünk a darabosabb, rágást igénylő falatoktól.
Vannak babák, akik egyszerűen nem szeretik, ha kanállal kínálják őket. Lehet, hogy maga a kanál nem megfelelő, például túl kemény vagy túl széles számukra. Próbálj meg keskenyebb, kissé puha anyagból készült kanalat használni. Sok baba sokkal jobban boldogul falatkákkal, ha maga ehet.
Fontos, hogy ne etesd meg a babádat minden alkalommal, amikor sír. A babának időre van szüksége ahhoz, hogy kialakuljon benne az éhségérzet, ezért nem szabad minden sírás alkalmával azonnal ételt adni. Engedd meg, hogy a baba a saját étvágyának megfelelően egyen - nem kell minden alkalommal meginni a cumisüveg teljes tartalmát, elfogyasztani az összes pürét vagy falatkát amit elé teszel.
A fogzás sokféle kellemetlenséget okozhat a babának, ezért teljesen természetes, ha ilyenkor csökken az étvágya. De ne csüggedj! Előfordulhat, hogy a gyermek étvágytalansága egyszerűen csak annak a jele, hogy túl fáradt az evéshez.
Figyelj arra, hogy az étkezések ne menjenek a napirend rovására: ne áldozd fel az alvásidőt csak azért, hogy evésre kerüljön sor. Ha épp egy „rosszabb” nap van - kimaradt a délutáni alvás, nyűgös a baba - ilyenkor kínálj valami olyat, amit biztosan szeret. Ha a babád nincs jól, az evés valószínűleg az utolsó dolog, amihez kedve van. Inkább kínálj kisebb adagokban olyasmit, amit szívesen szokott enni - például kedvenc püréjét vagy finger food falatokat.
Írj listát arról, mit evett egész nap - sokszor meglepően több (vagy éppen kevesebb) a mennyiség, mint gondolnád. Ez segít átlátni a szokásait is.
Bevezető az öklendezéshez és a fulladáshoz
A babákat védi az öklendezés, ezért ne gondoljuk, hogy az rossz dolog! ReflexMinden babának vannak reflexei, melyek hasznosak számukra. Van azonban evéssel kapcsolatos reflex is. Ilyen az öklendező reflex, melyről bővebben fogok írni, hiszen sokszor ezt keverik össze a hozzátáplálás során a fulladással. És ott van a nyelési reflex.
Az öklendezés más nevén garatreflex, egy reflexműködés, amely segít megelőzni a fulladást. Kiválthatja a száj hátsó részét érintő ujjak, ételek, kanál vagy játékok. A garatreflex körülbelül 6 hónapos korban csökken, ami egybeesik azzal az életkorral, amikor a legtöbb baba megtanul szilárd ételeket enni.
A babáknál a reflex eltérő erősségű. Van olyan baba, aki, viszonylag többször öklendezik és van olyan aki alig. Minden esetre ez védi őket a fulladástól.
Mi történik amikor eszik?
A baba szájába kerül a falat, ekkor próbálja forgatni, rágni az ételt. A gyermek azt érzi, hogy a falat irritálja a torka előtti részt, nyelv középtáj környékén. Hova kerül a falat?
- Nyelőcső
- Légcső (nagyon ritka eset)
Az az optimális, ha a nyelőcsőbe kerül az étel, de mégis előfordulhat, hogy a légcsőbe kerül. Ilyenkor a köhögési reflex működésbe lép és a köhögés által ki kerül a légcsőből a falat. Amikor valaki nem ad hangot és nem képes sem köhögni, sem levegőt venni, akkor a légút, teljesen elzárult. Ez már veszélyesebb állapot, és azonnali cselekvést igényel.
Mit ne tegyünk fulladás esetén?
Semmi képpen ne nyúljunk a gyermek szájába ha úgy látjuk, hogy öklendezik esetleg fullad. Amikor fullad, akkor:
- NINCS HANGJA vagy NAGYON HALK, esetleg SÍPOLÓ hangot ad, miközben próbál levegőhöz jutni.
- Szemeit tágra nyitja, elszíneződhet az ajka, arca, az oxigén hiánya miatt.
Mikor NEM fullad a gyermek?
Tehát, ha a gyermek HANGOT ad, meg-meg rándulva, szeme könnyezik, köhög, arca kipirosodik, előre dőlve esetleg a falatokat látható módon kiköpi, kiöklendezi, akkor az NEM FULLADÁS!
Fulladást kiváltó ok babáknál az is ha, az idegen tárgy (játék, étel darabka) a légúthoz kerül. Pl. nem ajánlott a babákat nevettetni miközben esznek. A szájában lévő ételt, ha még nem nyelte le, akkor a nevetés közben légútra szívhatja.
Veszélyes a BLW? Szeretnék még egy PDF-et is itt hagyni számodra! (,,HELP paper'') Aki bizonytalan, fél a kezdetektől, nyomtassa ki és tegye oda maga mellé minden étkezés során.
Félelmetes látvány lehet egy szülő számára az öklendező babáját látni. Ez a reakció egy reflex, általában teljesen ártatlan, az evés tanulásának egy része. Azonban van egy olyan dolog, amitől az esetek nagy részében kiváltódik, teljesen felesleges sírásnak, félelemnek kitéve a babát.
A babád és te szoros kapcsolatban vagytok egymással. Az evés, a táplálás segít számára egészséges kapcsolatot kialakítani az ételekkel. De amint a szorongás, a félelem jelei láthatóak rajtad, a baba ezt rögtön érzékelni fogja. Bármivel is táplálod őt, a biztonságos, nyugodt étkezés ismerete és megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy magabiztos maradhass.
Az öklendezés biztonsági mechanizmusként szolgál a fulladás ellen. Az öklendezés meglehetősen ijesztő lehet a szülőként, de valójában széles körben elterjedt jelenség, és a baba evési tanulási folyamatának része. Az öklendezés segít a csecsemőknek megtanulni, mekkorának és milyen formájúnak kell az ételnek lennie ahhoz, hogy biztonságosan lenyelhesse. Öklendezés során a baba hangot ad ki/köhög/sír, és a falat előre és kifelé távozik a szájából.
Ha biztos vagy abban, hogy öklendezési reflex, maradj nyugodt, és ne dugd be a baba szájába a kezedet. Ezzel szemben a fuldoklás csendes, és akkor következik be, amikor valami elzárja a légutakat. A baba nem igazán sír, a torkához kapkod, bőre színe egyszer csak megváltozik, rémült, elvesztheti az eszméletét.
A nem egynemű pürék. Teljesen mindegy, hogy pürés vagy BLW-s a baba, találkozhat vele. Nem csak pürék, hanem pl. a gyümölcsdarabos joghurt, a borsófőzelék, tehát a pürében van valami. A gyermek sima textúrát érez, majd jön a meglepetés. Egyes gyerekek öklendeznek vagy hánynak, ha nem teljesen lepürésített ételeket kapnak. Ezt gyakran a nagyon érzékeny öklendezési reflex okozza.
Néha az öklendezés hányáshoz vezet. A szülők gyakran azt gondolják, hogy az evés közbeni öklendezést nyelési probléma okozza. Azok a gyerekek, akiknek nagyon érzékeny öklendezési reflexük van, öklendeznek, amikor új étel/textúra van a szájukban, mielőtt megpróbálták volna lenyelni azt. A nyelési problémával küzdő gyermekeknek gondjuk van az étel lenyelése után.
Azoknak a gyerekeknek, akiknek nagyon érzékeny az öklendezési reflexük, általában segítségre van szükségük a javuláshoz. Nem mindig működik, ha visszatérünk ahhoz, hogy csak teljesen pürésített ételeket kínáljunk, és abban reménykedjünk, hogy ahogy a gyermek idősebb lesz, az etetése is javulni fog.
Adj plussz textúrát a püréhez, ha a baba eddig pürét evett, de a pürének maradjon ugyanaz az állaga mindenhol. Erre mondom, hogy a pürében „megáll a kanál”, azaz nem folyós. Lehet bele burgonyát, édesburgonyát, zabpelyhet, rizst, ricottát, húst, gabonákat adni például. Ne legyenek benne darabok! Ahogy a baba ügyesedik, a püré lehet egyre szilárdabb. Ez segít a gyermeknek lassan hozzászokni a textúra érzéséhez a szájában és a torkában.
Mindegyik szintet tudja az egészséges baba magának menedzselni, azaz önállóan tud enni pürét, szilárdabb pürét és darabos ételt is, anélkül, hogy mi adnánk a szájába. Segítsd a szájon belüli érzékelést! Adj neki speciális rágástrénert, rágókát, hagyd rágcsálni.
A rövid válasz, nem tudom. Én nem javaslom őket feltétlenül. Sok szülővel elhitetik, hogy a baba még nincs kész a darabos táplálásra (anélkül, hogy akár a gyerekre vagy az ülési pózára néznének), ezért tanácsolják, reklámozzák, hogy adjanak neki darabos pürét.
Összefoglalva, a lényeg: ha püréztek, a püré eleinte puding sűrűség, 2-3 hét múlva már „megáll benne a kanál” sűrűség, több összetevős, kiadósabb, majd jöhet is ha a baba ügyesen ül és egészséges, a darabos puha falat. Ha darabossal kezdtek, BLW, akkor sem javaslom a darabos püré állagot (pl. borsós vagy gyümölcsdarabos joghurt).
Amint a gyermek szájon belüli érzékelése szuper, már jól eszik, ülve, darabosat, és 1 éves elmúlt, jöhetnek az összetettebb állagok (pl gyümölcsös joghurt) - ha nem öklendezik tőlük.
Miért nem eszik a gyerek? A lehetséges okok és a szülői szerep
A táplálkozás az egyike az életösztönöknek, és mint ilyen az ember legelemibb késztetéseihez tartozik. Ha nem eszünk, nem maradunk életben. Ha egy gyerek nem eszik, akkor nem fejlődik és végső esetben meghal. E két tényből következik, hogy az etetési nehézségek a legnehezebb érzéseket mozgatják meg benned anyaként: félelem, tehetetlenség, harag, bűntudat.
A fizikai okok kizárása és annak megvizsgálása, hogy a gyermek optimális fejlődése veszélyben van-e, mindig elsődleges szempont. A vizsgálatok szerint a csecsemők és totyogó korú gyerekek 20-25%-ánál van olyan evési probléma, aminek nincs organikus, fizikai oka. Ezek között a gyerekek között vannak, akik kifejezetten jól gyarapodnak, ám az evések rossz hangulatban, feszültséggel telien zajlanak, sokszor csak álmukban vagy figyelemeltereléssel etethetők meg. Emellett vannak gyerekek, akik nem is gyarapodnak megfelelően.
Az evésproblémák közé soroljuk azokat az eseteket is, amikor a gyerek jól gyarapszik, de trükközésre, figyelemelterelésre, álometetésre van szükség ahhoz, hogy elegendőt egyen. Szintén az evésproblémák körébe tartozik, az az eset, ahol a szülő a saját szorongása miatt problémásnak érzékeli a gyerek evését, pedig objektíve a gyereknek nincs evésproblémája.
Az evésproblémák feloldása nem egyik napról a másikra következik be. Ha ebben az írásban találsz olyan gondolatokat és stratégiákat, amiket kipróbálsz, akkor se várd, hogy máról holnapra elmúljon a nehézség. Az első és legfontosabb lépés, hogy a gondolkodásmódodat alakítsd át. Ha ez megvan, akkor megpróbálhatod az etetési helyzetekben alkalmazni az ajánlott stratégiákat. A legtöbbször sok napon és héten át szükséges az új stratégiákat kitartóan alkalmazni ahhoz, hogy változás következzen be. Lehetnek visszaesések. Tehát légy kitartó és ha kell, kérj segítséget.
A táplálkozás összetett, sok lépésből álló folyamat. Valójában a világot, annak egy részét vesszük magunkhoz és alakítjuk át a saját magunk számára az evések alkalmával. Ezt teszi a kisgyermek is, aki még ismerkedik önmagával és a világgal is, és akinek mindehhez az anyukájára van szüksége.
Az élet első éveiben az evés és etetés érzelemmel telített folyamat. Ez azt jelenti, hogy az evést nem csak az éhség és jóllakás, hanem a közben megélt ÉRZELMEK befolyásolják!!! Sőt az érzelmek sokszor képesek felülírni az éhséget is.
A gyermek életének első szakaszában olyannyira éretlen, hogy minden életfunkciójának a fenntartásához a gondozójára van szüksége. A táplálékot is az édesanyja, és később is az őt gondozó felnőttek segítségével tudja csak magához venni. Életben tartásának részeként a táplálásáért te vagy a felelős. Élet-halál kérdése, és éppen ezért nagyon erős, intenzív érzésekkel párosulhat. Pozitív értelemben az öröm, a magabiztosság, bizalom és a kapcsolódás megerősítő élményeiben, negatív értelemben pedig az életféltésben, a szorongás és félelem érzéseiben élhetik át az anyák és a babák.
Minél kisebb a gyermek, annál inkább a gyermek alapvető testi szükségleteinek kielégítése körül forognak a mindennapjaitok: altatás, etetés, megnyugtatás. Ezekben a helyzetekben kapcsolódtok nap mint nap. A gyermek ezekben tapasztalja meg önmagát és a veled való kapcsolatát. Felnőtt világunkból gyakran nem is érezzük át ezeknek a helyzeteknek a fizikai gondoskodáson túlmutató, a gyermek érzelemszabályozását alakító erejét.
A lényeg nem az egyszeri alkalmakban van, hanem azokban a kapcsolódási mintázatokban rejlik, amik naponta sokszor ismétlődnek heteken és hónapokon át. Milyen lehet naponta sokszor egy összehúzott szemöldökű vagy szomorú arca nézni, vagy olyanra, aki nem viszonozza a baba szemkontaktust kereső pillantását etetés közben. Mennyire más, ha a gyermek a saját érzéseit és szándékait visszahallja az anyjától, mintha saját állapotaira elítélő, megrovó vagy közönyös visszajelzéseket kap.
Az édesanyja szükséget kielégítő gesztusain túl, tehát azon túl, hogy mellre teszed, megeteted, felveszed a gyermeket, a gyermek jelzéseit kísérő értő és együttérző, nyugalmat sugárzó szavaid és arckifejezésed segít a babának igazán átélni és elkülöníteni a saját belső állapotait: az éhségérzetet, a jóllakottságot, a fáradtságot, az unalmat, az izgatottságot, a nyugtalanságot, a megnyugvást és az örömöt.
Fontos persze tudatában lenni, hogy elegendő a gyermekünk optimális fejlődése szempontjából, ha az esetek nagyobb részében anyaként képesek vagyunk a tükrözésre. Nem kell tökéletes szülőnek lenni. A tartós etetési nehézségek esetén azonban az anya és gyermeke közötti fent említett összehangolódás ismételten akadályozva van az etetési helyzetben.
Az evés élet-halál kérdése. A felelősség az anyáé, a tiéd. Ha a te megítélésed szerint nem eleget vesz magához, vagy nem megfelelő minőségűt, akkor a tehetetlenség és aggodalom erős hullámai áraszthatnak el téged. Amikor pedig a gyermeked életét félted, akkor elbizonytalanodhatsz saját anyaságodban. A gyermekedet vagy önmagát fogod hibáztatni. A tehetetlenségéből fakadóan haragot vagy bűntudatot élhetsz át.
Az első években az evés közbeni interakciók hangulata, a felnőttnek a gyermek belső állapotaival való összehangolódása befolyásolja az evés-etetés folyamatát és az anya-gyerek kapcsolat egészét is. És fordítva is, az anya-gyerek kapcsolat általános mintázata, az anya és gyermek között lévő bizalom, biztonság vagy éppen bizalmatlanság és feszültség nagymértékben befolyásolják az evés és etetés gördülékenységét és hangulatát.
A gyakran elhangzó kérdésre, miszerint lelki okok lehetnek-e az evés visszautasítása mögött, most már megalapozottan válaszolhatjuk, hogy igen.
Éhes és mégsem eszik?
Igen. Nem is érzi az éhségét. Mert az önmagához való kapcsolódás helyett, az éhségérzet helyett, az evést övező harccal, az erőltetéssel és kontrollal szembeni védekezéssel van elfoglalva. A harc készenléti állapot. Olyankor mindenünk összehúzódik, a gyomor összeugrik és az idegrendszer nem a befogadásra van hangolva. Stresszhormonok termelődnek a szervezetben, az éhségérzet pedig blokkolódik. Márpedig az evéshez befogadás, ellazultság, biztonságérzet kell.
Te is ismered ezt az állapotot? Talán neked is van olyan élményed, hogy egy veszteség, egy szakítás, egy vizsgaidőszak, egy nehéz munkahelyi helyzet olyan stresszállapotba hoz téged, amiben nincs étvágyad. A gyomrod összehúzódik, feszült vagy. Hasonló történik a gyerekkel is evési nehézség esetén.
Valójában az etetési helyzetet kísérő, számára és az anya számára is megterhelő, ’bevehetetlen’, ’megrághatatlan’ és ’emészthetetlen’ negatív érzést, élményt utasítja vissza. Azt az érzést és élményt, amely az evési helyzetben az anya és gyermeke közötti harmonikus kapcsolódás akadálya is egyben. Ez az ok sokszor a fogantatás-várandósság-szülés körüli időszakból ered.
Az evésprobléma származhat az ANYA traumatikus élményeiből és az ezekből következő fokozott életféltésből. Ilyenkor a saját anyai kompetenciaérzeted inog meg, nem tudsz bízni a saját testedben, a baba jelzéseiben és a saját észlelésedben. Erős késztetést érzel, hogy külső kontrollba kapaszkodj.
Vizsgálatok egyértelmű összefüggést mutatnak az anya érzelmi problémái, az anyai stressz, szorongás és depresszió és az evésproblémák kialakulása között. Mindez nem azt jelenti, hogy te vagy a hibás!!! Inkább azt jelenti, hogy tudsz segíteni a gyerekednek!!! Ennek a ténynek a jó oldala az, hogy ha te magadon dolgozol, azzal tudsz segíteni a gyerek evéssel kapcsolatos nehézségén. Az, hogy a te érzelmi állapotod erősen kihat a gyerekre, ez pszichológaia törvényszerűség.
A te érzelmi állapotodnak OKA van. Olyasmiket éltél át, amiket traumaként tárolódnak az idegrendszeredben és érzelmi nehézségeket okoznak. Nem tehetsz arról, hogy milyen élményeken mentél át. De tehetsz azért, hogy ezeket feldolgozd.
Az evés részleges vagy teljes visszautasítása és az erre a helyzetre való reakcióként megjelenő tehetetlenség, düh, bűntudat és félelem ördögi köre ’csupán’ tünetek. Olyan tünetek, amelyek további feszültségeket és konfliktusokat szülnek anya és gyermek között. Elfedik a valódi, mélyben lévő okokat, sőt felerősítik azok...