A túlsúly és a teherbeesés kihívásai

Az internetes fórumokon számos hasonló bejegyzéssel találkozhatunk, ami egyáltalán nem meglepő a népbetegségnek számító elhízás korában. Magyarországon a felnőtt lakosság több mint fele, 54 százaléka küzd kisebb-nagyobb túlsúlymal, közülük is 30 százalék rendelkezik 30 feletti testtömegindexszel, vagyis az elhízott, illetve a súlyosan elhízott kategóriába esik. Mivel a jelenség világszerte terjedőben van, számolnunk kell azzal, hogy a jövő generáció minden eddiginél több túlsúlyos nővel fog találkozni, akik szeretnének anyává válni. Dr. Olawuyi Sámuel szülész-nőgyógyász kalauzolt el minket a túlsúlyos kismamák kockázatokkal teli világába, a teherbe esésétől egészen a szülőszobáig.

A hivatalos, orvosok által is használt mérőszám a túlsúlyosság megítélésekor a testtömegindex, angol nevén BMI. Bár szerencsére vannak kivételes esetek, a túlsúlyos és elhízott nők nagy részénél már a teherbe esés is akadályokba ütközik. A zsírszövet ugyanis hormonokat termel - minél nagyobb a pluszsúly, annál többet. Ennek következtében a hormonháztartás, vele együtt pedig a menstruációs ciklus is felborul. Nem ritka, hogy az elhízott nők menstruációja akár több hónapig is kimarad, rendszertelenné válik, csökken a peteérések száma, ami a természetes és mesterséges teherbe esés esélyét is nagymértékben rontja.

“Jelentős túlsúly esetén nem csak a fogantatással lehet gond, az elhízott nőket ugyanis jobban fenyegeti a spontán vetélés” - hívja fel a figyelmet dr. Olawuyi Sámuel. Egy 2009-es amerikai tanulmány szintén bebizonyította, hogy a 30-34,9 BMI-értékkel rendelkező nőknek 28 százalékkal kisebb az esélyük a teherbe esésre, mint normál testtömegindexű társaiknak. Szerencsére a folyamat - amennyiben az elhízásnak nincsenek szervi okai - visszafordítható, hiszen már 5 százalékos testsúlycsökkenés számottevően javíthatja a fogamzóképességet.

Még rosszabb esélyekkel indulnak azok a túlsúlyos nők, akik inzulinrezisztenciával küzdenek. Az inzulinrezisztencia egyfajta hormonbetegség, melynek kialakulásában jelentős szerepet játszik az egészségtelen, mozgásszegény életmód. Az inzulinrezisztens beteg vérében a szokásosnál magasabb az inzulinszint, és alacsonyabb a nemi hormonokat szállító fehérjék száma. A betegség tünetei életmódváltással és szénhidrátszegény diétával jól kezelhetők, ami a teherbe esés esélyeit is növeli.

A túlsúllyal küzdő kismamák akkor sem dőlhetnek hátra nyugodtan, ha a terhességi teszt pozitív eredményt hozott. Sőt, ekkor kezdődik csak a neheze. Az elhízott kismamák körében kiemelkedően gyakori a terhességi diabétesz és magas vérnyomás, ami a baba és a mama egészségére nézve egyaránt veszélyes.

“Bár a túlsúlyos nők terhesgondozása érdemben nem különbözik társaikétól, a nagyobb kockázatok miatt általában több figyelemben részesülnek. Egy 2011-es denveri kutatás arra is rámutatott, hogy a túlsúlyos kismamák immunrendszere kevésbé működik hatékonyan, mint átlagos testalkatú társaiké, az ő esetükben tehát nagyobb a fertőzésveszély. A boldog babavárást beárnyékoló kellemetlen tünetek közé tartozik továbbá a trombózisveszély, a reflux, az asztma, a visszérbetegségek, az aranyér, a fokozott vizesedés és az alvási apnoé (alvás közben jelentkező légzéskimaradás).

Az anya túlsúlya a magzat fejlődésére is hatással lehet. Bizonyítottan nagyobb arányban fordulnak elő fejlődési rendellenességek az elhízott kismamák gyermekeinél, mint például a szív- és agyfejlődési eltérések, a nyitott gerinc, a csontfejlődési és idegrendszeri zavarok vagy a szájpadhasadék, nem beszélve arról, hogy a kisbaba maga is nagyobb valószínűséggel küzd majd súlyproblémákkal gyerekkorában.

A magas kockázatveszély ellenére az orvosoknak nincs könnyű dolguk az ellenőrző vizsgálatok alkalmával, a nagymértékű hasi zsír miatt ugyanis az ultrahangkép sokszor pontatlan, nehezen diagnosztizálható.

Az eleve túlsúlyos kismamáknak még inkább oda kell figyelniük a várandósság alatt felszedett többletsúlyra. Azok körében, akik a teherbe esést követően is folytatják egészségtelen életmódjukat, nem ritka az extrém, akár 30-40 kilogrammos súlygyarapodás, ami nagyon nagy terhet ró az anyuka és a kisbaba szervezetére is. 30-as BMI-érték felett az orvosok legfeljebb 7-11 kg hízást ajánlanak.

“Kicsit tartottam attól, hogy az egész terhességem alatt azt fogom hallgatni, hogy miért nem fogytam le, mielőtt babát vállaltam, de szerencsére egyáltalán nem így történt” - meséli a kétgyerekes Juli, aki több mint 90 kilósan lett várandós első gyermekével. “Az első terhességem alatt egy szintén duci védőnőm volt, aki a mérlegeléseknél pár kilót mindig elcsalt, hogy az orvos ne rágja a fülemet azért, mennyit híztam. A védőnőnek és az orvosnak egyaránt kiemelt szerepe van abban, hogy a kismama úgy érezze, bármilyen problémájával fordulhat a szakemberhez, nem fogják a súlya miatt másképp kezelni, mint a többi pácienst.

Egy 2012-es amerikai tanulmány azt is kimutatta, hogy azok a túlsúlyos nők, akiket az orvosa részletesen tájékoztatott arról, milyen kockázatokkal kell számolniuk a terhesség alatt, illetve mennyi lenne az ideális súlygyarapodás a számukra, nagyobb arányban tértek át az egészséges életmódra, és kevesebbet híztak a várandósságuk alatt.

Az eltúlzott kalóriabevitel és a terhességi diabétesz miatt az elhízott kismamák nem ritkán 4-5 kilós, úgynevezett óriásmagzatnak adnak életet. Az ilyen nagyra nőtt csecsemők többsége császármetszés útján jön a világra, vagyis elmondható, hogy a túlsúlyos kismamák körében gyakoribb a császármetszés - a 40-es testtömegindexű nők közel felénél emellett döntenek az orvosok. Ennek hátránya, hogy az elhízott nők sebei lassabban gyógyulnak, ami a fokozott fertőzésveszély miatt sem túl kedvező.

Egy széles körű svéd kutatás arra az eredményre jutott, hogy a 40-es BMI-értékkel rendelkező kismamákat jobban fenyegeti a (művileg megindított) koraszülés kockázata is. Ennek oka legtöbbször a terhességi toxémia kialakulása - amikor a magas vérnyomás mellett a kismama vizeletében fehérje jelenik meg, a kisbabát minél hamarabb világra kell segíteni.

Az egyik legnagyobb tévhit azonban, hogy az elhízott anyukáknak nincs gondjuk a szoptatással.

A testsúly és a teherbeesés kapcsolatáról sok mindent hallunk: akin túl sok a plusz, nehezebben lesz terhes, de az is, aki túl sovány. Ennek ellenére vannak sikersztorik arról, hogyan is lett valaki rögtön terhes 120, vagy éppen 40 kilósan. Mi az igazság? Tényleg ennyit számít a testsúly?

A túlsúly kérdésével korábban már foglalkoztam a teherbeesés vonatkozásában, így arra most nem térnék ki részletesebben. Röviden csak annyi: nem mindegy, hogy a túlsúly mitől van, önállóan fennálló állapot, vagy csak tünet, illetve vannak-e szövődményei. Amennyiben tünet, vagy már jelentkezett az egészségkárosító hatása, úgy elképzelhető, hogy nehezebb lesz teherbe esni. Ha csak extra kalóriabevitelről van szó, az önmagában még nem jelent akadályt.

De mi a helyzet a soványsággal? Miért baj, ha valaki vékony? Sokszor találkozhatunk azzal a véleménnyel, hogy az alacsony testsúly is okozhat gondokat. Nos, ez igaz is, de azért nem mindegy, mikor beszélünk alacsony testsúlyról. Ha például egy felnőtt nő 40 kiló, arra sokan felhördülnek: ez nem normális! Pedig lehet az, hiszen nem ugyanannyi a magasságunk sem: nem mindegy, hogy egy 40 kilós nő 170 vagy 150 centi. Előbbi esetben igen, egyértelmű, hogy kórosan sovány. Utóbbi esetben pedig szimplán csak vékony, de egészséges mértékben.

A kóros soványság az, ami problémát okozhat, méghozzá azért, mert ilyen esetekben a hormonháztartás felborul, sokszor a menstruáció is elmarad, a peteérés pedig vagy szintén kimarad, vagy nem megfelelő. Sokszor ejtettünk már szót arról, hogy mennyire fontos a hormonháztartás kényes egyensúlya a teherbeeséshez, valamint a terhesség megtartásához. A probléma az, hogy az alacsony testsúly esetében ez az egyensúly megszűnik, és a fogantatáshoz szükséges alapvető folyamatok károsodnak.

Mi a megoldás? Kézenfekvő, hogy a hízás, de ez nem mindig ilyen egyszerű. Dietetikus segíthet a megfelelő étrend összeállításában, de ha már étkezési zavarok is vannak a háttérben, azt is külön kezelni kell szakember segítségével. Egy kórosan sovány embernek ugyanolyan nehéz hízni, mint egy túlsúlyos embernek fogyni, nem olyan egyszerű, hogy akkor most álljon neki enni, és meghízik.

A túlsúlyos nők számára a teherbeesés és a terhesség kihívást jelenthet, de a megfelelő életmódváltással és orvosi segítséggel ezek a kockázatok jelentősen csökkenthetők. Fontos a tudatosság és a proaktív hozzáállás a gyermekvállaláshoz.

tags: #77 #kilosan #teherbe #esni