A brahma, ez a nagytestű díszbaromfi Indiából és Amerikából származik, Európába csak a 19. század második felében bukkant fel. A fajta "gyakorlati hasznosításra" tenyésztették ki, "mert a bostoni piac barna tojásokat és nagy vágóbaromfit igényelt". A hatalmas testű brahma sikertörténete a 19. században kezdődött. A kifejezetten nagytestű fajta mára sokak kedvence, számtalan klub, kisebb társaság alakult, melyek e fajtát tartják és tenyésztik.
A brahma egyike a legnépszerűbb házi csirkefajtáknak. A nagy, gyönyörű csirkék szokatlan megjelenésükkel vonzzák a figyelmet, híresek békességükről és jó hús tulajdonságokkal rendelkeznek. A Brama fajtát a 19. század közepén hivatalosan elismerték az Amerikai Egyesült Államokban.
A brahma fajta története és eredete
Röviddel azután, hogy behozták a cochin-kínát, jött létre Észak-Amerikában ázsiai ősöktől a közeli rokon brahma. J. J. Drevenstedt leírásai szerint Új-Angliából (az USA északkeleti államából) a 19. század közepéről származhat. A tenyésztés alapjául Angliából, Viktória királynő tenyészetéből származó cochin-kínákat és azokat a shanghaiakat használta fel, amelyeket 1849-ben Kínából importált. Az irodalomban említett legrégebbi importállatok azok az óriástyúkok, amelyeket N. H. Chamberlain 1846-ban Indiából behozott.
Az első leírás 1847-ből származik, bizonyítottan brahmáról. C. Plestedt leírta az első brahmát, amelyet kapott (egy pár 1847-ben 5 dollárba került): „A kakas fehér volt, a farka és a szárnyai feketék; a lábai sárgák és tollatlanok, dupla taraja volt és mintegy 4,5 kilogrammot nyomott". A tyúk állítólag 3,5 kg súlyú volt és fekete rajzolatú nyaktollazatot viselt. Akkoriban állítólag 8 kilogrammos kakasok voltak.
Ma feltételezhetjük, hogy ezek a típusok mind cochin és a maláj keresztezéseiből jöttek létre az USA-ban. A legtöbb történész úgy véli, hogy a kínai Shanghai tartományból importálták Amerikába. Elsősorban hústermelésre használták. A tenyésztők célja az volt, hogy tartási körülmények szempontjából igénytelen és kiváló húsminőségű csirkéket kapjanak. A cél teljes mértékben megvalósult - a fajta felnőtt képviselői elérték a 6-7 kg súlyt. A csirkehús lágy és szaftos volt.
A brahma kakas jellemzői és megjelenése
A cochintól eltérően a brahma hátvonala valamivel nyújtottabb, a széles vállak mögött emelkedik és a kakasnál a nagy sarlótollak felső ívénél éri el a legmagasabb pontot, külleme egyébként a cochinéhoz hasonló. A meredeken lefelé haladó mellvonal oldalról nézve széles és kerek. A szorosan a testre simuló szárnyak végei hátul nem állhatnak ki, hanem a nyeregtollazatban vannak elrejtve. A hátsó testtájék összességében hosszabb, mint a cochinnál, különösen a brahmakakas esetében. A tollgerincek is keményebbek és a sarlótollak fent szétnyílnak. Hátulról nézve a faroktartás kissé nyitott, oldalról azonban tollakkal jól fedett. A test alsó vonalát a jól fejlett has hangsúlyozza.
Az állás is lényegesen különbözik a cochinétól, a comb és a csüd a közepesnél hosszabb, az előbbit nagyon dúsan fedik a pehelytollak, az izületektől hátrafelé tollfüggelékek nem érhetik el a 4. lábujj hosszúságát. A csüd tollazott, még a középső és a szélső ujj is, a tollak alul hosszú, kemény papucsot képeznek. A sárga láb a kívánatos.
A fej egészen széles, erősen domború és mégis kicsinek látszik, a fej tetőpontja a szemek fölött előreugrik, a kis háromsoros háromsoros borsótarajnak nincs meghosszabbodott vége (tüskéje). A kis állebenyek, a hosszúkás piros füllebenyek és a narancssárga szemek adják a fej jellegzetességét. Arca kissé vagy egyáltalán nem tollas. Csőre rövid, erős, sárga, hegye gyakran sötét.
A brahmák nagy méretű madarak - majdhogynem akkorák, mint a Jersey óriás fajta -; a kakasok magassága elérheti a hetvenöt centimétert is. Jelenleg a múlt madarainak óriási mérete elveszett. A csirkék élősúlya eléri a 3,5 kg-ot, a hímek legfeljebb 5 kg-ot. A kakasok átlagos súlya 3,40-3,80 kg, míg a tyúkoké 2,50-3,00 kg.
Színváltozatok
Klasszikus színváltozat a világos és a sötét, újabb a fogolyszínű és a sárga-columbia; néhány éve hozzájött ezekhez az egészen különleges kék-fogolyszínű, mely a fekete szín helyett szép kéket visel. A brahma fajta tollazata sűrű, szorosan illeszkedik a testhez. A toll lazasága, amely Cochinchinre jellemző, Brahmában hibának számít.
- Világos brahma (light Brahma): Fehér tollazatú, fekete farokkal és fekete-fehér nyakmintázattal rendelkezik. A szárnyakon is gyakran megjelennek fekete minták, a lábak és az ujjpihék fehérek. A combon a tollak nagyok, szélesek és széles a szegély is. A farok fekete, a lábak sárgák, a csőr szaru színű.
- Sötét brahma (dark Brahma): Kakasa ezüstös nyak- és hátfedőtollakkal, sötét testtel és fekete farokkal rendelkezik. A tojó sötét színezetű, finoman cirmos mintázatú, a nyaka világosabb gallértollazattal.
- Sárga brahma (buff Brahma): Világos sárgás-barna alapszínű, fekete nyaklánccal és fekete faroktollakkal. A madár testét világosbarna vagy sötétbarna tollazat borítja. A sörényen fekete tollak vannak. A lefelé haladó lábak a madárra kopott pantallók hatását keltik.
- Fehér brahma: Teljesen fehér tollazatú, lábai szintén fehérek. Egyes tenyésztési szabványok önálló színváltozatként tartják nyilván, míg mások a világos brahma egyik formájának tekintik.
- Kék brahma: Ritka színváltozat, világoskék vagy palakék tollazattal. A nyak és a farok sötétebb árnyalatú lehet.
- Columbia mintázatú brahma: Világos testtel és fekete farokkal rendelkezik, a nyak gallértollazata éles kontrasztot mutat. A mintázat különösen szabályos és tiszta.
- Porcelán brahma: Világos alapon barna és fekete pöttyökkel tarkított.
A brahma kakas 6 hónaposan
A tojók 6-7, míg a kakasok 7-8 hónapos korukra válnak ivarétetté, de akár a 2. és 3. életévükben is még fejlődhetnek méretben és súlyban. Fontos a megfelelő takarmányozás, hogy jellegzetes erős csontozatuk egészségesen kifejlődjön. Gyors növekedés esetén nem árthat plusz D-vitamin adagolása. A 6 hónapos brahma kakas még a növekedési fázisban van, bár már közelít az ivarérettséghez. Ekkor már jól láthatóak a fajta jellegzetes fizikai tulajdonságai.
Brahma csibétől felnőtt tyúkig | Timelapse csirke átalakulás
Tartási körülmények
A bráhmák tökéletesen alkalmazkodnak a hideg éghajlathoz, és nincs szükségük a csirkeállat további melegítésére. A madár kényelmes lesz egy fa vagy tégla istállóban, ahol a téli hőmérséklet nem csökken nulla alá. Baromfi állománysűrűsége - legfeljebb 3 felnőtt csirke 1 négyzetméterenként. Fontos, hogy a bozontos háziállatoknak száraz és bőséges ágyneműre van szükségük ahhoz, hogy a lábtollazat ép maradjon. Szalmát, szénát, faforgácsot, nagy fűrészport használnak.
A madár mérete és lenyűgöző súlya nem teszi lehetővé Brama számára, hogy egy szokásos csirkehúsra telepedjen le éjszakára. Süllő helyett rudakat vagy erős deszkákat szerelnek fel, amelyek ellenállnak a nagy madaraknak. Néhány baromfitenyésztő létra alakú deszkapolcokat épít a Brama alváshoz. Elhelyezésükkor figyeljünk arra, hogy a madaraknak megfelelő mozgástere legyen, valamint arra, hogy lehetőség szerint egy helyiségbe csak egy kakas kerüljön, mert a kakasok hatalmas károkat tehetnek egymásban.
Különösen ügyeljünk arra, hogy a helyiségben semmi olyan kiálló rész ne legyen, amiben a baromfi lába el tud akadni, hiszen a brahma legérzékenyebb pontja a lába. Nagyon fontos még a helyiség tisztántartása, valamint a madarak rendszeres ellenőrzése. A helyiség ne legyen légmentes, hiszen nagyon fontos a levegő cseréje a madarak egészsége szempontjából. A magas páratartalom kedvez a kórokozók terjedésének, valamint az ammóniában dús levegőnek idegkárosító hatása van. Ez általában akkor jelentkezik, ha a helyiség túlzsúfolt, vagy ritkán van takarítva. Takarítást rendszeresen végezzünk, hiszen a salakanyaggal rengeteg betegség terjed madárról madárra. Évente legalább kétszer fertőtlenítsük ki az egész helyiséget (tenyészidőszak előtt, illetve után).
Táplálás
A brahma táplálásának szervezete nem különbözik más fajtájú csirkék etetésétől. A madarat etetni kell speciális összetett takarmánnyal csirkéknek vagy gabonafélékkel (búza, árpa, zab, kukorica, köles); zöldségekkel (tök, sárgarépa, cékla, káposzta, cukkini); zöldekkel; élelmiszer- és tejhulladékkal. A gabonát a madár jobban megeszi, ha összetörik vagy kihajtják. A zöldségeket reszelőn reszeljük le a csirkék számára, vagy felvágjuk egy felnőtt madár számára. A füvet (quinoa, bogár, lucerna) seprű formájában felakasztják vagy óvodába helyezik. Télen a madarat szárított csalán és quinoa seprűkkel etetik.
A csirke jó tojásrakásának előfeltétele a szabadon elérhető kalciumforrás (kréta, kagyló, zúzott tojáshéj). Fontos tiszteletben tartani az etetési dózist. Az elhízásra való hajlam miatt a brahma táplálásakor be kell tartani a gabonatakarmány adásának normáit (egyedenként legfeljebb 150 g naponta). A tojótyúkoknak és a tenyészmadaraknak nem adnak burgonyát, mivel a Brahmát gyorsan megsózzák belőle. A zöldeket ad libitum etetni lehet. Be kell tartani a csirke etetési rendjét. Általános szabály, hogy ez napi kétszer etetés. Reggel nedves pép konyhai hulladékokkal és egyéb adalékokkal, éjjel száraz gabonával. Fontos a kalciumban gazdag táppal történő takarmányozása, hiszen nagytestű, hosszú lábú baromfiról van szó, amelynek ennek okán erős csontozatot kell kifejleszteni. A D-vitamin adagolása is előnyös lehet. A brahmák igénylik a zöldtakarmányt, szeretnek legelni.
A fajta előnyei és hátrányai
A brahma fajtájú csirkék kétségtelen előnyei:
- engedelmes jellem és barátságosság;
- vonzó megjelenés;
- jó alkalmazkodóképesség a hideg időjáráshoz;
- kialakult keltetési ösztön;
- finom hús.
A fajta hátrányai:
- lassú növekedés;
- alacsony tojástermelés;
- nehézségek a fiatal állatok felnevelésében.
Ma sokkal termelékenyebb madarak vannak (Plymouthrock, Kuchinskaya, Rhode Island), mint brahma. A nagy és impozáns madarak szerelmeseit azonban nem állítják meg ennek a fajtának a kis gazdasági előnyei. A baromfiudvar díszeként tenyésztik őket, és "élő inkubátorokként" használják.