Életünk előrehaladtával testünk elkerülhetetlenül változásokon megy keresztül. A termékenység is változik az életkorral, különösen nők esetében. Habár napjainkban már egyre többen vállalnak 35, vagy akár 40 év felett is gyereket, és kevesebb tévhit is kering ezzel kapcsolatban a köztudatban, a 35 sokak számára még mindig egyfajta „bűvös korhatár”, amitől rettegni kell. De van-e ebben bármilyen igazság? Hogyan hat az életkor a termékenység kulcsfontosságú részére, az ovulációra? Mik a tudományos tények?
A peteérés és a menstruációs ciklus 40 felett
Termékeny éveik alatt a nők rendszeresen, havonta menstruálnak, mivel testükben havi rendszerességgel bekövetkezik az ovuláció (peteérés). A petesejtek folyadékkal és hormontermelő sejtekkel teli gömbökben, úgynevezett „tüszőkben” érnek meg. A menstruációs ciklus első szakaszában (follikuláris fázis) az agyalapi mirigy elkezdi termelni a tüszőérlelő hormont (follikuluszstimuláló hormon, FSH). Az FSH mindkét petefészekben stimulálja a tüszőket, amitől azok egy része (3-30 darab) gyorsabban kezd el növekedni. Normális esetben a növekedésnek induló tüszők közül csak egyetlenegy érik meg és ebből lökődik ki egy petesejt (ez az ovuláció). A többi tüsző abbahagyja a növekedést és leépül.
Ha a petesejtet egy hímivarsejt megtermékenyíti, beágyazódik a megvastagodott méhnyálkahártyába (endometrium), és létrejön a terhesség. Ha ez nem történik meg, akkor a méhnyálkahártya leválik és kilökődik, azaz bekövetkezik a menstruáció.
A női termékenység természetes módon csökken az életkor előrehaladtával. Ennek egyik legfontosabb oka, hogy a petefészkekben található petesejtek száma és minősége folyamatosan csökken. A negyvenes években a menstruációs ciklus gyakran rendszertelenné válik. A nő életkorának növekedésével a természetes úton történő teherbeesés esélye csökken - különösen a 35. életév után. Ezt követően nemcsak a petesejtek száma, hanem azok minősége is romlik. Negyvenéves kor körül a teherbeesés esélye már csupán 5-10%. 37 éves korra körülbelül 25 000 petesejt marad a női szervezetben, míg ötvenéves korra ez a szám nagyjából 1 000-re csökken. Bár az 1 000 petesejt elsőre elegendőnek tűnhet, a mennyiség mellett a minőség is kulcsfontosságú - és ez is romlik az életkor előrehaladtával.
A 21. században az idősebb kori terhesség már egyáltalán nem számít ritkaságnak, azonban az idősebb generációk még mindig fenntartással néznek azokra a nőkre, akik negyven felett vállalnak gyermeket. A társadalom fejlődik, és vele együtt tolódik ki az első gyermeküket vállaló nők életkora is - sőt, azoké is, akik úgy döntenek, hogy ismét édesanyák lesznek. Míg a 90-es években az első gyermeküket világra hozó nők átlagéletkora 25 év volt, napjainkra ez 30 évre tolódott, és várhatóan ez a szám még tovább fog emelkedni. Az anyaság elhalasztását több tényező is befolyásolja - és nem csupán a gyermek utáni vágy hiánya áll a háttérben. Nem minden nő olyan szerencsés, hogy húszas évei elején megtalálja a megfelelő partnert, és nem utolsó sorban a gazdasági tényezők is fontos szerepet játszanak. Sokan azért halasztják a gyermekvállalást, mert biztosítani akarják, hogy mindent megadhassanak a gyermeküknek.
A 40 év feletti várandósság fokozott odafigyelést igényel mind az anya, mind a magzat egészsége szempontjából. A 40 év feletti várandósság során gyakrabban alakul ki terhességi magas vérnyomás. A gesztációs diabétesz kialakulásának esélye ebben az életkorban magasabb. A várandós nő életkorának előrehaladtával növekszik bizonyos kromoszóma-rendellenességek előfordulásának valószínűsége. A változókori terhességeknél gyakrabban fordul elő koraszülés. Az életkor előrehaladtával emelkedik a spontán vetélés kockázata is. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a kockázatok megfelelő orvosi felügyelet mellett jól kezelhetők. A rendszeres kontrollvizsgálatok, a javasolt szűrések elvégzése és az egészséges életmód nagyban hozzájárul a sikeres várandósság kihordásához.
A perimenopauza és a menopauza jelei
A menopauza szó szerinti jelentése: „a menstruáció vége”, az utolsó menstruáció. Vannak olyan nők, akikre ez felszabadítóan hat (hiszen nem kell többet aggódni az esetleges nem kívánt terhességek miatt és nincs több „bajlódás” a menstruációs ciklussal). Másoknál viszont érzelmi labilitást, veszteségérzetet okoz. Gyakori az a tévhit is, hogy a menopauza egyenlő a nőiesség és a szexuális élet megszűnésével, pedig ez közel sem igaz.
A menopauza általában 48 és 52 éves kor között alakul ki. Ahogy a nők egyre idősebbé válnak, a petefészkeik egyre kevesebb ösztrogént és progeszteront (azok a hormonok, melyek a peteérés havi ciklusát szabályozzák) termelnek, így a menopauza felé haladva egyre kevesebb ciklusban érik meg a petesejt, míg aztán a peteérés teljesen leáll. Az utolsó menstruációról akkor lehet biztonsággal megállapítani, hogy valóban az utolsó volt, ha már eltelt egy teljes év menstruációs vérzés nélkül.
A petefészek aktivitása már jóval a menopauza előtt elkezd csökkenni (általában a harmincas életévek vége felé). Egyre kevesebb hormont termel, és egyre kevesebb tüsző érik meg havonta. A menopauza korai jelei közé tartoznak a hőhullámok, a rossz közérzet, az alvászavar és az érzelmi labilitás is.
Sok nő a 40-es évei végén ér el a perimenopauza fázisába. Ilyenkor lelassul az ösztrogén és a progeszteron termelődése. A folyamat akár 8-10 évig is eltarthat, közben a menstruáció egyre rendszertelenebbé válik. Az ösztrogénszint csökkenése miatt hőhullámokat, hangulatingadozást, éjszakai izzadást, hüvelyszárazságot, alvászavarokat, libidócsökkenést, hajhullást, koncentrációs zavarokat, felgyorsult pulzust és vizelési problémákat tapasztalhatunk.
A perimenopauza időszaka akár évekkel a menstruáció végleges megszűnése előtt elkezdődhet. A perimenopauza a reproduktív életszakasz végéhez közeledve a petefészkek működésének fokozatos megszűnése. Ebben az időszakban az ovuláció először rendszertelenné válik, majd idővel - sok év alatt - teljesen megszűnik. A peteérés a női menstruációs ciklus motorja, ez a folyamat áthatóan befolyásolja a hormonrendszer működésének minden szintjét. A perimenopauza időszakát ezért sokak számára kellemetlen tünetek színesítik. Ez az életszakasz nem egy pontszerű esemény, hanem egy életszakasz, amely nem ritkán akár 5-10 évig is eltarthat. A perimenopauza során tehát a színfalak mögötti első és legfontosabb hormonális változás a progeszteron szint drasztikus csökkenése, amely a rövidebb luteális fázisoknak és az egyre gyakoribbá váló anovulációs ciklusnak köszönhető. Ahogy a progeszteron szintje elkezd csökkenni, az ösztrogén a normális érték háromszorosára emelkedik.
A klimax a nagykönyv szerint 45-55 éves kor között köszönt be, ám egyre gyakrabban előfordul - főleg hormonzavarok, környezeti hatások, stressz miatt- hogy ennél jóval előbb, akár még a családalapítás előtt. Ha az érintett nő szeretne még szülni, akkor joggal fordul meg a fejében a kérdés, hogy vajon teherbe tud-e esni ebben az állapotban.
50 és 55 éves kor között sokan már belelépnek a menopauzába, vagy a perimenopauza utolsó fázisában vannak. Ilyenkor a petefészkek működése megváltozik, nem érlelnek több petesejtet és kevés ösztrogént termelnek. Ilyenkor is gyakoriak a hőhullámok és az alvászavarok, valamint sok nő küzd a hüvelyszárazsággal is. Ha ezeket tapasztaljuk, kérhetünk orvosi segítséget a tünetek enyhítésére.
55 éves korára a legtöbb nő már túl van a menopauzán. Ha 12 egymást követő hónapban kimaradt a menstruációnk, akkor már átléptünk a posztmenopauzális szakaszba. Azonban még ilyenkor is tapasztalhatunk néhány tünetet. Az ingerlékenység és vizelési problémák például gyakori panasz, de megmaradhatnak az alvászavarok és a hőhullámok is. Ebben a fázisban ráadásul megnő a szívbetegségek és a csontritkulás kialakulásának esélye is, de megfelelő életmódbeli változtatásokkal sokat tehetünk a megelőzés érdekében.
Peteérés jelei 40 felett
A peteérés jelei 40 felett sok esetben hasonlóak a fiatalabb korban tapasztalt tünetekhez, de gyakran kevésbé egyértelműek vagy ciklusról ciklusra változhatnak. A peteérés (ovuláció) a menstruációs ciklus egyik legfontosabb eseménye. Ilyenkor a szervezetben jelenlévő hormonok hatására egy petesejt megérik egy tüszőben, melynek végén a tüsző megreped (ez az ovuláció), és az érett petesejt a petevezetékbe kerül. Ez a női test természetes működése - egészen addig, amíg el nem érkezik a menopauza, melyet követően nem történik többé peteérés, így a teherbeesésre sincs lehetőség.
A szubjektív tünetek megfigyelése hasznos lehet, de önmagában nem ad mindig biztos választ arra, hogy valóban történt-e ovuláció. Az ovulációs tesztek a vizeletben lévő luteinizáló hormon (LH) szintjének megemelkedését mérik, ami 24-36 órával az ovuláció előtt történik, így jelzi a legtermékenyebb napokat. A nyák vizsgálata és a testhőmérséklet mérése is segíthet: az ovuláció során a testhőmérséklet enyhén megemelkedik.
A peteérés jelei a ciklushoz kötöttek és időszakosak, míg a menopauzára utaló tünetek tartósabban, fokozatosan erősödve jelentkeznek. A perimenopauzát rendszertelen menstruáció jellemzi, amely akár évente csak egyszer jelentkezik. Ilyenkor sok nő azt gondolja, hogy már nincs menstruációja, így ovuláció sincs, pedig az ovuláció ilyenkor is előfordulhat, csak ritkán és kiszámíthatatlanul. Az, hogy még vannak-e megtermékenyítésre alkalmas petesejtek a szervezetben, csak orvosi vizsgálat tudja biztosan kimutatni.
Lehetőségek és kihívások
A perimenopauza során a menstruációs ciklusok rövidülnek, a migrénes rohamok jellemzően gyakoribbá válnak. A menopauza időszakában rengeteg nő tapasztal vérnyomás problémákat, amelyek olyan súlyosak is lehetnek, hogy akár befolyásolhatják a szokásos napi tevékenységek elvégzését is. Az ösztrogénszint csökkenésével a szívkoszorúér-betegség kockázata is növekszik. A magas vérnyomás kialakulása gyakran szerteágazó panaszokat okoz (fejfájást például), amelyeket gyakran a menopauza „mellékhatásaként” kezelnek, és nem kísérlik meg azonosítani a mögötte húzódó gyökérokat.
A perimenopauza időszaka a legváltozatosabb formában befolyásolhatja a menstruációs vérzést. Bár a változó hormonszintek miatt teljesen normális, hogy a menstruációs vérzés kicsit hektikusabbá válik a menopauza közeledtével, a vérzés drasztikus változásairól mégis nagyon fontos beszélned a nőgyógyászoddal. A rendellenes vérzés ugyanis olykor figyelmet igénylő egészségügyi probléma jele lehet. Különösen fontos, hogy tájékoztasd az orvosod, ha hosszú szünetet követően (esetleg a menopauza beállta után) újra hüvelyi vérzést tapasztalsz.
A perimenopauza tehát nem betegség - így klasszikus értelemben véve nem szorul kezelésre. A tünetek azonban masszívan befolyásolhatják az életminőséget, ezért sok esetben mégis szükségessé válik a kezelés valamilyen formája. A legalapvetőbb tanács most is áll: táplálkozz a lehető legegészségesebben, elegendő fehérje, összetett szénhidrátok, teljes értékű étrend, kiegyensúlyozott táplálkozás. Naponta legalább 1000-1200 mg kalcium bevitele javasolt a táplálékkal vagy étrend kiegészítőkkel. A csontritkulás megelőzése mellett a kalcium jó hatással van a szív- és érrendszer egészségére is a perimenopauza idején. Sportolj! Naplózd a tüneteid! Figyeld meg, hogy vannak-e olyan triggerek, amelyek bizonyos panaszok - például a hőhullámok, az alvászavarok vagy éppen a migrén rosszabbodáshoz vezetnek.
A hormonpótló terápiák a perimenopauzában/menopauzában megjelenő tünetek kezelésének egyik fontos pilléreit jelenthetik. Sajnos azonban míg a reproduktív korban lévő nők számára nagyon gyakran tulajdonképpen mérlegelés nélkül adnak hormonkészítményeket mindenféle problémára, addig a perimenopauza alatt ez közel sem ilyen egyszerűen hozzáférhető.
A változókor természetes életszakasz, amely azonban nem jelenti azt, hogy a teherbeesés lehetősége megszűnt volna. A változókori terhesség jeleit gyakran nehéz felismerni, mivel hasonlíthatnak a klimax tüneteihez. Ha kérdése van a témával kapcsolatban, forduljon bizalommal nőgyógyászához.
A perimenopauza tüneteinek enyhítésében segíthet: a növényi eredetű, fitoösztrogéntartalmú táplálékok (pl. szója, lenmag) vagy étrendkiegészítők fogyasztása; a kiegyensúlyozott étrend kialakítása a csontritkulás megelőzése érdekében. A kálcium- és D-vitamin tartalmú élelmiszerek előtérbe helyezése jótékony hatású (pl. sovány tejtermékek, olajos halak); a rendszeres testmozgás (pl. úszás, futás, biciklizés, hastánc); a hőhullámok enyhítését segíteti a koffein- és az alkoholfogyasztás, illetve a fűszeres ételek mellőzése is. Hüvelyszárazság esetén hüvelyben alkalmazandó krém vagy síkosító gél használható.
Amennyiben a vizsgálatok azt mutatják, hogy a peteérés ritkábbá válik vagy teljesen megszűnt, többféle orvosi megoldás is szóba jöhet. Egyes esetekben a hormonális támogatás is elegendő lehet, máskor a lombik program jelentheti a megoldást, de a petesejt adományozói program is sok párnak nyújtott már segítséget.
Bár a természetes úton való teherbeesés is elképzelhető a menopauza kezdeti időszakában, ám érdemes számításba venni a lombik (IVF) programban való részvételt is. Természetesen ez is csak egy bizonyos állapotig lehetséges, amikor még vannak kinyerhető, érett, megtermékenyíthető petesejtek.
Teherbe eshetsz menopauza után? Igen! Minden, amit a menopauza alatti terhességről tudni kell
A 40 év feletti nők gyermekeinél nagyobb a kromoszóma-rendellenességek (például Down-szindróma) esélye, valamint megnő az alacsony születési súly vagy akár a koraszülés kockázata is. Természetesen, ha valaki szeretne gyermeket, ez ne tántorítsa el, ám érdemes tisztában lenni a lehetséges kockázatokkal.
Az 35 év feletti nőknél olyan szövődmények alakulnak ki, mint a terhességi cukorbetegség és a terhességi magas vérnyomás (preeclampsia). A reproduktív funkció és a női nemi hormonok természetes csökkenése különböző komplikációkhoz vezethet a terhesség során.
A hirtelen jelentkező, intenzív alhasi fájdalom vagy erős görcsök, különösen ha ez vérzéssel társul, azonnali orvosi segítséget igényel. Az élénkpiros vérzés, különösen ha erőssége meghaladja a normál menstruációs vérzést vagy ha vérrögök is távoznak, azonnali kivizsgálást igényel. A makacs fejfájás és a látási problémák (homályos látás, villogó foltok) a terhességi magas vérnyomás vagy praeeklampszia jelei lehetnek. Ha azt észleli, hogy a baba szokásos mozgásmintája megváltozik, vagy hosszabb ideig nem érez mozgást, ne várjon az orvosi vizsgálattal. A 38°C feletti testhőmérséklet veszélyes lehet a magzat fejlődésére. Az arc vagy a kezek hirtelen feldagadása, különösen ha gyors súlygyarapodással jár együtt, a praeeklampszia jele lehet. Bármelyik fenti tünet észlelése esetén azonnal keresse fel a legközelebbi szülészeti osztályt.
A fogamzásgátlás kérdése különösen fontos ebben az időszakban, hiszen sokan tévesen azt hiszik, már nem kell védekezniük. Az általános szabály szerint a fogamzásgátlást a menopauza biztos beálltáig, vagyis az utolsó vérzést követően még minimum 12 hónapig folytatni kell.
A petefészek funkció és a petesejt minőség javítását segíthetik az alábbi lépések: Ne dohányozz! A dohányzás tartósan felgyorsítja a petesejtek csökkenését a petefészkekben. A cigarettákban található káros anyagok DNS-mutációt idézhetnek elő a petesejtekben, amitől azok alkalmatlanná válhatnak a fogamzásra. Kerüld a stresszt! A krónikus stressz hatására megemelkedik a szervezetben bizonyos hormonok szintje, például a kortizolé és a prolaktiné. Ezek a hormonok megzavarhatják vagy megakadályozhatják az ovulációt, ami a petesejt termelődést is negatívan befolyásolhatja. Táplálkozz egészségesen! Ha helyesen táplálkozol, azzal egész szervezeted egészségét támogatod - ez azt jelenti, hogy petesejtjeid is egészségesek és jó minőségűek maradnak, illetve a termékenységed is javul. Érd el normális testtömeg-indexet! Az elhízás összefüggésben áll a termékenység romlásával, az ovulációs meddőséggel, illetve a mitochondriális funkció károsodása és az oxidatív stressz miatt a petesejt minőség csökkenésével. Fokozd a petefészkek vérellátását! A jó petesejt egészséget támogatja az, hogy a petefészkek oxigénben gazdag vérrel vannak ellátva. Támogasd a hormonegyensúlyt! A hormonegyensúly felborulása rendszertelen ovulációt vagy az ovuláció teljes hiányát is okozhatja. Vess be étrend-kiegészítőket! Több olyan tápanyag is létezik, amiről tudományos vizsgálatok biztató eredményeket hoztak.
A peteérés jelei 40 felett gyakran kevésbé egyértelműek, mint fiatalabb korban, de megfelelő odafigyeléssel és orvosi vizsgálatokkal jól nyomon követhetők.