A csecsemő mozgásfejlődése egy lenyűgöző folyamat, amely során a kisbaba fokozatosan sajátítja el a különböző mozgásformákat. Fontos kérdés, hogy mikortól és hogyan szabad beavatkozni ebbe a természetes fejlődésbe, különösen az olyan mérföldkövek, mint az ülés kapcsán. A szakértők hangsúlyozzák a türelem és a baba saját ütemének tiszteletben tartásának fontosságát.
A mozgásfejlődés szakaszai és időzítése
A nagymozgások egymásra épülnek, meghatározott sorrendben követik egymást. A nagymozgások megjelenése minden gyermek esetében egyéni ütemben történik meg, de egy bizonyos időn belül meg kell jelennie az adott mozgásnak. Lássuk, hogy alakul a nagymozgások sorrendje és időbelisége.
- Megszületést követően a babák háton fekve fejüket mindkét oldalra fordítják, 2 hónapos korban középen megtartják. Hason fekve fejüket kicsit emelik és egyik oldalról a másikra átfordítják. Végtagjaikra a szimmetrikus, hajlított helyzet jellemző, mely az idegrendszer érésével lassan oldódik. Karban tartva a törzsünkhöz bújnak.
- 3 hónapos korban a törzs és a végtagok helyzete továbbra is szimmetrikus háton és hason fekvő helyzetben, hason fekve alkartámasz mellett 45 fokig emelik, forgatják a fejüket. Háton fekvő helyzetben a kezüket összefogják, nézegetik; kezükbe adott tárgyat megfogják, szájuk felé próbálják vinni. Vizsgálat során ülésbe húzásnál a fejüket emelik, a törzs síkjában megtartják, karjukat hajlítva “felülnek”.
- 4-5 hónapos korukban a babáknak már nagyobb térre van szükségük - stabil, keményebb felületen van a legkönnyebb dolguk -, hogy gyakorolhassák az alkartámaszból előrefelé nyúlást, a tenyértámasszal mellkas emelést. Ebben az időszakban kezdik felfedezni a lábukat, valamint oldalra fordulni.
- 6-7 hónapos korban jelenik meg a fordulás hátról hasra és hasról hátra, mindkét irányba. Gyakorlást követően átválthatnak gurulásra, mellyel már helyet is tudnak változtatni. Hason fekvő helyzetben, ha talpukat megtámasztjuk, elrúgják magukat - hason kúszni próbálnak. Mozgásuk egyre összerendezettebb. Függőleges helyzetből a talaj felé közelítve talpukat szépen leteszik, akár már rugóznak.
- 8-9 hónapos korban nagyot nő a térigényük a helyváltoztatás miatt. Megjelenik a szabályos, szimmetrikus kúszás - váltott kézzel-lábbal. Ezt követően négykézláb helyzetbe tolják magukat, ahol a popsi emelést és a “hintázást” gyakorolják.
- 10-11 hónapos korukban a babák mászva közlekednek, mellyel megerősödik a törzs, a váll és a csípő körüli izomzat, ugyanakkor az egyensúlyuk is fejlődik. Törzsizmaik elég erősek az önálló üléshez, feltérdeléshez, kapaszkodva történő felálláshoz. Akár 1-1 pillanatra megállnak egyedül.
- 12-18 hónapos korukban kezdenek a babák önállóan járni. Kezdetben a bútorok mentén oldalazva lépegetnek mindkét irányba, dobozt, széket tologatnak, majd 1-2 lépést tesznek meg előrefelé kapaszkodás nélkül. Általában a felállást követően 3 hónappal már önállóan járnak.
Minden gyermek mozgásfejlődése egyéni, bizonyos határok között. Ha gyermekünk mozgásfejlődése a fent leírtaktól eltér, érdemes észrevételeinket a gyermekorvosnak, háziorvosnak, védőnőnek jelezni.
Az ülés és a korai beavatkozás
Az egyik legnagyobb félreértés az, hogy sokan mindent ültetésnek hívnak, amikor a baba nincs teljesen hanyattfekvő helyzetben. Ültetésnek azt nevezzük, amikor a baba gerince függőleges helyzetbe kerül, a testsúlya a gerincoszlopon és a medencén keresztül terhelődik, miközben a törzs izmai még nem elég érettek ahhoz, hogy ezt a helyzetet megtartsák. Nem számít klasszikus értelemben vett ültetésnek az, amikor a baba ölben, enyhén hátradöntve van, a hátát és fejét teljes hosszában megtámasztod, a testsúly nem a gerincére nehezedik, hanem rajtad oszlik el.
A has- és a törzsizmok a kúszástól és a mászástól fejlődnek igazán, a szabályos felüléshez ezeknek meg kell erősödniük. Teljesen más az a felülés, amikor 6-7 hónaposan valamibe kapaszkodva felhúzzák magukat. Sokszor ez megtéveszti a szülőket és elkezdik ültetni a babát megtámasztva, körbe párnázva. Ez amellett, hogy helytelen, későbbi gerincproblémákat okozhat.
A legtöbb esetben az ülés a mászásból sikeredik elsőként önállóan: a kicsi négykézláb hátratolja a popóját és így ül le. Ekkorra már biztosan erősek a gerinc körüli izmai, mert a kúszás és mászás során már megerősödtek. A legtöbb baba hat és tíz hónapos kor között jut el oda, hogy magától felül. Ekkor a baba már jellemzően stabilan forog, kúszik vagy mászik, képes a testsúlyát áthelyezni, az egyensúlyi reakciói aktívak, és a gerince képes megtartani a függőleges terhelést.
A korai ültetéssel a legnagyobb gond az, hogy a baba gerince és izomzata még nem áll készen a terhelésre. Ennek következménye lehet a rossz testtartás, az izomegyensúly felborulása, a gerinc túlterhelése miatt gerincferdülés és hosszabb távon akár mozgáskoordinációs nehézségek is.
A baba gerince születéskor még egyetlen nagy ív, amely fokozatosan alakul át. Az izomzat fejlődése mindig mozgáson keresztül történik. Nem attól lesz erős a törzs, hogy ültetjük a babát, hanem attól, hogy sokat mozoghat a földön, szabadon, változatos helyzetekben. Az ülés tehát nem cél, hanem következmény.
Mit lehet tenni?
- Helyezd a babát a hasára! Ez a tökéletes pozíció egy kisgyermek számára! A baba ösztönösen felemeli a fejét, lebeg az alkarján, és löki magát, hogy a hátára forduljon.
- Teremts neki helyet a játékhoz! Ha nem adsz lehetőséget gyermekednek a szabad mozgásra azzal, hogy nem biztosítasz megfelelő teret számára, lassabban fog fejlődni. A lehető leggyakrabban helyezd a babát egy szőnyegre, lehetőleg a padlóra, ahol a legnagyobb biztonságban van.
- Vegyél részt az erőfeszítéseiben! Szurkolj, dicsérd, tapsolj és örülj a gyermek apró sikereinek.
- Gondoskodj a biztonságáról az első felülési kísérletek során! Amikor a baba elkezd önállóan felülni, még nem képes a stabilitásra. Hátra vagy oldalra eshet. Az ilyen fejütközések veszélyesek lehetnek, ezért érdemes puha párnával védeni a babát.
Mikor kell aggódni?
Ha a csecsemő testtartásában, végtagjainak tartásában aszimmetriát veszünk észre, ha végtagjait magához szorítja, vagy túl lazán tartja, vagy főleg egy irányba fordítja a fejét - mindig ugyanarra az oldalra néz, vagy törzsét sokat feszíti, nehezen tűri a hason fekvést, mindenképp érdemes jelezni ezt a védőnőnek, háziorvosnak.
Érdemes gyógytornászhoz fordulni, ha a baba a fejét csak az egyik irányba fordítja, testtartása, mozgása aszimmetrikus, nehezen tűri a hason fekvést, vagy a nagymozgások megkésnek. Minden esetben érdemes előzetesen, időpont egyeztetés során erről érdeklődni!
Amit kerülni kell
A bébikomp használata semmiképp nem ajánlott. Általában, amikor a gyermeket beleültetik, sokszor még kúszni, mászni, ülni sem tud. Amennyiben még nem kúszik, mászik a gyermek, úgy hajlamos lesz ezeknek a mozgásformáknak a kihagyására, mert a bébikomppal sokkal könnyebben közlekedik, könnyebben fedezi fel a körülötte lévő világot.
Ami nem árt:
- Döntött helyzetben, jól megtámasztva a törzse (pihenőszék)
- Karodban fogva hónaljánál a testsúlyának egy részét megtartva fogni őt
DE! A fenti függőleges testhelyzeteket lehetőség szerint minimalizáld, dönts meg a babakocsi háttámláját is annyira, hogy ne tudja kezével kapaszkodva felhúzni magát.
Az első 6 hónap
Mikor szabad felültetni a babát?
A baba gerincizmai a kúszástól, mászástól, sok hason fekvésben fejemelgetéstől fejlődnek. Ilyenkor izmok híján a gerincoszlop tartja meg a babát, a teljes súly a csontokra nehezedik, ami gerincferdülést okozhat. Ha már tartja a fejét a baba, akkor olyan babakocsiba, babafotelbe, etetőszékbe stb. lehet ültetni, ami a teljes hátát tartja és a fejét is. Ilyenkor gyakorlatilag nem ül (nem a gerincoszlop tartja a súlyát), hanem fekszik, csak meg van döntve egy kicsit.
A hordozókendőben nem ül a baba, azaz ilyenkor nem a gerincoszlopa tartja meg a babát, hanem a kendő. A rugós hintában pedig nem ül a baba, a súlyát a hinta tartja.
Ha képes felhúzni magát kézzel ülésbe, akkor lehet-e már ültetni? Becsapós dolog ez, mert az ügyesebb babák már 3-4 hónaposan próbálgatják felhúzni magukat ülésbe pl. hordozóban. Talán néha sikerül is nekik. A felülés leggyakrabban nem a hanyattfekvésből történő felülést jelenti, hanem a legtöbb baba elsőként mászás közben, négykézlábas helyzetből hátratolja a popsiját és leteszi a földre.
Sok baba hamarabb áll fel, mint ahogyan ül. Általában olyan örökmozgó babák teszik ezt, akik sokat és ügyesen mozognak, igazi kis örökmozgók és egyáltalán nem érdekli őket az egy helyben maradás, sokkal inkább a felfedezőtúra. Ez egyáltalán nem baj. A mozgásra már képesek, néha 1-1 pillanatra talán le is ülnek, de aztán mennek tovább a maguk útjára.
A baba ülésének megtanulása egy összetett folyamat, és számos fejlődési mérföldkövet foglal magában. Ahhoz, hogy elérjék ezt a mozgásfejlődési szakaszt, néhány fontos fizikai tényezőre is szükségük van: izomerő, izomkontroll, egyensúlyérzék és koordináció.
A baba akkor ül le, amikor készen áll. Ugyanakkor támogathatjuk a kicsi mozgásfejlődését, ha közben megfelelően gondoskodunk biztonságáról és egészségéről. Az ülni tanulás nem arról szól, hogy kapásból kiválóan üljön a gyerek, hanem segítsünk neki megerősíteni az izmait.
A baba 6 és 9 hónapos kora között tud önállóan felülni. Az ülő helyzet elérése meglehetősen nagy erőfeszítés, és az egész test izmainak erős igénybevételét igényli. Az ülni tanulás bevezetése az élet első hónapjában kezdődik. Kezdetben a gyermek megtanulja elfordítani a fejét fekvő helyzetben. A következő hónapokban hason fekve felemeli a fejét, ami erősíti a nyakizmokat. Aztán az alkarjára támaszkodik, és forog - a hátáról a pocakjára és fordítva.
Ha a baba már 9 hónapos, és még mindig nem próbál meg felülni, fordulj szakemberhez. Minden csecsemő szülője számára, különösen, ha az első gyermekről van szó, nagyon fontosak a baba testi fejlődésének lényeges pillanatai. Ezek egyfajta mérföldkövek, amelyek lehetővé teszik a pici számára, hogy egyre függetlenebbé váljon a felnőttektől, és elindulhasson az érettség felé vezető úton.