A terhesség alatt jelentkező vizeletinkontinencia váratlan lehet, de sok nő szenved tőle, különösen az utolsó trimeszterben. A gyakori vizelési inger szinte minden kismama hűséges kísérője.
A várandósság kilenc hónapja alatt a női szervezet valóságos mérnöki csodát hajt végre, hogy helyet és táplálékot biztosítson a növekvő életnek. Ez az átalakulás azonban komoly nyomás alá helyezi a belső szerveket, különösen a kiválasztó rendszert. Már az első trimeszterben jelentkeznek azok a hormonális változások, amelyek alapjaiban módosítják a húgyutak működését. A progeszteron hormon szintjének megemelkedése ellazítja a simaizmokat, ami elengedhetetlen a méh tágulásához, ugyanakkor sajnos ugyanezt teszi a húgyvezetékekkel is. Ahogy a terhesség halad előre, a mechanikai tényezők is egyre hangsúlyosabbá válnak. A növekvő méh közvetlenül a húgyhólyagra nehezedik, ami nemcsak a tárolókapacitását csökkenti, hanem akadályozhatja a teljes kiürülést is.
A várandósság egyik legkorábbi és legáltalánosabb tünete a gyakori vizelési inger. A kismamák többsége úgy érzi, mintha az egész napját a mellékhelyiség közelében töltené. Ez önmagában még nem ad okot aggodalomra, hiszen a vesék ebben az időszakban intenzívebben dolgoznak, több vért szűrnek át, és a kismedencei vérellátás fokozódása is irritálhatja a hólyagot. A kihívás abban rejlik, hogy meg tudjuk különböztetni ezt a természetes állapotot a kezdődő gyulladástól.
A harmadik trimeszterre gyakran elviselhetetlenné válik a helyzet, a magzat már annyira nyomja a hólyagodat, hogy legszívesebben 5 percenként a WC-re járnál, ha tehetnéd. A terhesség végefelé gyakori az akaratlan vizeletcsurgás, ugyanis a baba súlya a záróizmot is nyomja. A szülés után a nyomás hirtelen eltűnik a hólyagodról, ilyenkor pedig az okoz nehézséget, hogy sikerüljön pisilni, amit tovább nehezít a gátseb fájdalma.
A gyakori vizelés okai a terhesség alatt
A terhesség alatti vizeletszivárgás már az első trimeszterben is megjelenhet. Ekkor nő a vizelet napi térfogata, valamint a vizelések gyakorisága. A harmadik trimeszterben a vizelet mennyisége már kevesebb - ez azonban nem jelenti azt, hogy a mellékhelyiség látogatások is ritkábbak. Ezek a jelenségek a hólyag térfogatának fokozatos csökkenésével is összefüggnek, ami növeli a húgyvezetékekben visszamaradó vizelet mennyiségét. A vizeletszivárgás azonban leggyakrabban csak a harmadik trimeszterben fordul elő, amikor a megnagyobbodott méh egyre erősebben nyomja a hólyagot.
Ezenkívül a megnyúlt medencefenék izmok egyre lazábbá válnak, hogy a lehető legjobban felkészítsék a nő testét a szülésre. Ezért nem képesek ellátni funkciójukat - a húgycső szorítását és a vizelés szabályozását. A vizelet visszatartását maga a gyermek is nehezíti, aki feszülve gyakran nyomhatja a hólyagot, ezzel hirtelen vizelési ingert okozva.
A terhesség alatti vizeletinkontinencia megkülönböztethető a magzatvíz elfolyásától többek között a váladék szaga és színe alapján. A vizeletnek jellegzetes ammónia szaga és kifejezetten szalmasárga színe van, míg a magzatvíz édes illatú, és színe közelít a rózsaszínhez. A magzatvíz általában erős sugárban távozik, jelezve ezzel a szülés kezdetét. Azonban előfordulhat, hogy kis mennyiségben megjelenik akár néhány héttel a szülés terv szerinti ideje előtt is.
Tünetek és megkülönböztetés a magzatvíztől
Mielőtt a szülés időpontja közeledik, sok nő azon tűnődik, hogy az akaratlanul távozó nedvesség terhesség alatti vizeletinkontinencia vagy magzatvíz. Ez azonban könnyen ellenőrizhető. Míg a vizelet nagyon jellegzetes, kellemetlen szagot bocsát ki, az egészséges magzatvíz szagtalan, vagy édes, esetleg halra emlékeztető illata lehet. A vizelet sárgás, szalmaszínű, míg az előrehaladott terhességben a magzatvíz zavaros, tejes színű marad.
A fájdalom megjelenése a következő figyelmeztető jel. A vizelés közben jelentkező égő, csípő érzés, vagy a közvetlenül az ürítés utáni tompa alhasi fájdalom szinte biztosan fertőzésre utal. Érdemes megfigyelni a vizelet küllemét és szagát is. A zavaros, opálos megjelenés, vagy az átlagosnál szúrósabb, kellemetlenebb szag mind-mind a baktériumok jelenlétét jelezhetik.
Megelőzés és kezelés
Ne korlátozzuk a folyadékfogyasztást: a nők, akik félnek a vizeletszivárgástól a terhesség alatt, gyakran próbálnak kevesebbet inni, hogy elkerüljék a kellemetlen epizódokat. A hidratálás elengedhetetlen a terhesség alatt, a napi 2,5-3 liter víz vagy cukormentes tea fogyasztása segít "átmosni" a rendszert, csökkentve a vizelet koncentrációját és a baktériumok megtelepedésének esélyét.
Intim higiénia: a vizeletinkontinencia nemcsak bőrirritációt, hanem fertőzéseket is okozhat. Ezért javasolt a mindennapi ápolás megfelelő, tejsavat tartalmazó intim mosakodótermékekkel. A pamut alsónemű viselése javasolt, mivel a műszálas anyagok nem szellőznek, és a kialakuló párás, meleg közeg a baktériumok és gombák melegágya. Kerülni kell a szűk nadrágokat is, amelyek nyomást gyakorolnak a gáttájékra.
Nedvszívó termékek használata: ez is része az intim higiéniának. A nedvszívó termékek védik a bőrt a vizelettől, ezzel minimalizálva a fertőzés kockázatát. Ezenkívül jelentősen javítják a terhes nő kényelmét.
A kockázat, mind a terhesség alatt, mind a szülés után, jelentősen kisebb, ha a leendő anya konzultál urogynekológiai fizikoterapeutával. A szakember medencefenék izmait tehermentesítő pozíciókat javasol, korrigálja a terhes nő által a WC-n felvett pozíciókat, megmutatja azt is, hogyan kell gondoskodni a helyes testtartásról és végezni azokat a gyakorlatokat, melyek erősítik a Kegel-izmokat. Az urogynekológiai fizikoterapeutával való konzultáció nagyon fontos, mivel a megfelelően kiválasztott medencefenékizom-gyakorlatok számos pozitív hatást hoznak, mint például a könnyebb természetes szülés.
Szülés utáni vizeletinkontinencia
A szülés után a nők sokkal nagyobb kockázatnak vannak kitéve a vizeletinkontinencia tekintetében, mint azok, akik nem szültek. Különösen akkor, ha a szülés természetes úton történt. Ez jelentős mértékű nyújtást okoz a medencefenék izmainak, amelyeknek időre, és néha orvosi beavatkozásra is szükségük van, hogy visszatérjenek a terhesség előtti állapotukhoz.
A vizeletinkontinencia érintheti a császármetszésen átesett nőket is, akiknél a medencefenék izmai sérültek, ekkor császármetszés utáni vizeletinkontinenciáról beszélünk.
Hasonlóan a terhesség alatti vizeletszivárgáshoz, a szülés után a stresszinkontinenciának megfeleltethető tünetek észlelhetők. Ez elsősorban a vizelet ellenőrizetlen elengedése tüsszentés, köhögés, nevetés vagy fizikai erőfeszítés, például emelés közben.
A vizeletinkontinencia tüneteinek körülbelül három hónap elteltével meg kell szűnniük. Ez idő alatt mind a hormonok, mind a medencefenék izmai visszatérnek a normális állapotba. Mivel a szülés utáni vizeletinkontinencia leggyakrabban stressz jellegű, az első - és gyakran a leghatékonyabb - módja a probléma elleni küzdelemnek a medencefenék izmainak (úgynevezett Kegel-izmok) gyakorlása. A gyakorlatokat a szülés előtt is el lehet kezdeni, majd közvetlenül utána folytatni. Ha azonban a javulás nem észrevehető, lehetséges, hogy a gyakorlatokat nem megfelelően végezzük, vagy az izmok a szülés során idegkárosodást szenvedtek.
Az első Kegel-gyakorlatokat urogynekológiai fizikoterapeuta felügyelete mellett kell végezni, de később otthon, a mindennapi tevékenységek során is folytathatók. Kezdetben körülbelül 50 ismétlés javasolt, idővel növelve ezt a számot 120 ismétlésre.
Sok nő felteszi a kérdést, hogy meddig tarthat a vizeletinkontinencia a szülés után? Abban az esetben, ha az izmok nem képesek megfelelően összehúzódni, vagy a páciens nem tudja egyedül elvégezni a gyakorlatokat, a fizikoterapeuta elektromos stimulációt javasolhat. A beavatkozás célja a szabályozott összehúzódások kiváltása, amelyek stimulálják és idővel erősítik az izmokat.
A stresszinkontinencia gyógyszeresen is kezelhető, bár ez a módszer nem hozza a legjobb eredményeket. Célja elsősorban a panaszok enyhítése a húgycső külső záróizom feszültségének növelésével. Ha a konzervatív kezelés nem hoz eredményt, műtéti kezelésre lehet szükség, amelyet egyénileg választanak ki minden páciens számára.
Egyre gyakrabban a természetes úton szült nők, akiknél vizeletinkontinencia alakult ki, döntenek a hüvelyplasztika, azaz a hüvelyfalak vagy a hüvelybemenet süllyesztése mellett. Ezt a beavatkozást tapasztalt és képzett, esztétikai nőgyógyászatra szakosodott orvos végzi. A hüvelyplasztikát leggyakrabban általános érzéstelenítésben végzik, és körülbelül két órát vesz igénybe. Már körülbelül három hónappal a szülés után elvégezhető, de csak akkor, ha a nő nem szoptat. A beavatkozás után a páciensnek a kórházban kell maradnia - a kórházi tartózkodás általában egy napig tart, a sebek pedig körülbelül egy hétig gyógyulnak. A felépülés idején a páciensnek vigyáznia kell magára, kerülnie kell az ülést és a gát megfeszítését, valamint gondoskodnia kell az intim területek megfelelő higiéniájáról.
Legjobb medencefenék gyakorlatok terhesség alatt (könnyű szülés + gyors felépülés)
A vizeletinkontinencia terhesség alatt és szülés után gyakori probléma, amely kényelmetlenséget és szégyenérzetet okoz, különösen intim jellege miatt. Bár sok esetben a medencefenék izmai spontán visszatérnek a normális állapotba, néhány nőnek orvosi segítségre lehet szüksége.
tags: #3 #trimeszter #sokszor #pisiles