A harmadik trimeszter: vizsgálatok és élettani változások a várandósság utolsó szakaszában

Egy átlagos terhesség 40 hétig tart, melyet három részre (trimeszterekre) osztunk. A terhesség kezdetét az utolsó menstruáció első napjától számoljuk. Az első trimeszter az 1-12. hétig, a második trimeszter a 13-27. hétig tart, a harmadik trimeszter pedig a terhesség 28. hetétől a szülésig tart.

Ez az időszak leginkább a szülésre való felkészülésről szól, mind fizikailag, mind lelkileg. A méh és a benne fejlődő magzat jelentős méretnövekedésnek indul, amely a leendő édesanyánál akár kellemetlen tünetekkel is járhat. A harmadik trimeszterben a kismama energiája, súlyából fakadóan egyre kevesebb.

A magzat fejlődése a harmadik trimeszterben

Ebben az időszakban a szervek már kifejlődtek, növekedésük azonban még zajlik, a magzat csontjai és végtagjai szintén egyre erőteljesebben növekednek. A kisbaba a trimeszter végére általában 50-54 centiméter hosszúra és 3-3,5 kilogrammosra növekszik. Érzékei, szervei és szervrendszerei ekkor fejlődnek ki teljesen. Ekkorra az esetleges genetikai eltéréseket már felfedezték vagy kizárták, így a szülésre és a kinti életre való felkészülésen van a hangsúly, illetve a korábbi vizsgálatok során azonosított veleszületett fejlődési rendellenességek utánkövetésére is ebben az időszakban kerül sor.

Bizonyos részletek vizsgálata információt nyújt a magzat megfelelő fejlődéséről; mint például a magzatvíz mennyiségének ellenőrzése, a méhlepény vizsgálata, a különböző magzati szervek érésének ellenőrzése vagy a magzat és az anya közötti véráramlás vizsgálata. Ez utóbbi különösen az anyai magasvérnyomásos kórkép esetén fontos.

Ahogy növekszik a magzat, egyre kevesebb helye van a mozgásra. A magzat viselkedése az utolsó hónapokban megváltozhat, ami teljesen normális jelenség: mivel nagy méretük miatt egyre kevesebb hely áll rendelkezésükre a pocakban, ritkábban mozognak, de akár igen erőteljes rúgásokkal jelezhetik az édesanyának, hogy nem kell aggódnia, Ő igen jól érzi magát. Szintén a harmadik trimeszterre tehető az az időszak, amikor a magzat megfordul, és fejjel lefelé helyezkedve, a medenceüregben várja a születés pillanatát. Olykor a szülőcsatorna felé történő fordulás csak a születést közvetlenül megelőző időszakban történik meg, de ahogy közeledünk a szüléshez, ennek egyre kisebb az esélye. Az utolsó hónapokban a legtöbb születésre készülő pici már fejjel lefelé fordul, illetve az utolsó pár héten (esetenként csak közvetlenül a szülés előtt) behelyezkedik a medenceüregbe. Ilyenkor a kismama hasa „leszáll“, vagyis szemmel láthatóan lejjebb ereszkedik.

A szülés előtti pár hétbe minden olyan programot érdemes beiktatni, ami a pár eddigi életében közös élmény volt, amit a szülőpáros tagjai egyaránt kedveltek és feltöltötte őket, hisz a szüléssel kezdődő új korszakba eleinte kevés közös kimozdulás fér majd bele. De ez az új élet, bár nagyon különbözik a korábbitól, sok szempontból szebb és gazdagabb lesz.

Élettani változások és lehetséges tünetek a harmadik trimeszterben

A legtöbb tünetet ebben az időszakban a megnövekedett méh (és a benne fejlődő magzat) okozza. Általánosságban elmondható, hogy a második trimeszternél leírt tünetek többsége intenzívebbé válhat vagy új tünetként megjelenhet.

• A láb vizesedhet, visszeresedhet; a vádli sokszor görcsöl.
• A has, a hát és a medence szúrhat, fájhat.
• A vizeletet pedig (ahogy a baba nyomja a hólyagot) esetenként nehezebb tartani. A vizelési inger gyakoribbá válása - ahogy nő a magzat, egyre nagyobb nyomás nehezedik a húgyhólyagra. Ezen kívül előfordul, hogy a vizelet nem ürül ki teljes mértékben a hólyagból, a pangó vizeletben pedig könnyebben elszaporodnak a baktériumok. Emiatt is fontos a kellő mennyiségű folyadékbevitel, illetve a higiénés szabályok betartása.
• A növekvő pocak és a baba mozgása miatt éjjel álmatlanságot tapasztalhatunk.
• Emelkedhet a vérnyomás és a pulzus. A terhességi magasvérnyomás az egyik leggyakrabban előforduló kórkép, ezért a gyakori ellenőrzés rendkívül fontos. A gyakori 140/90 Hgmm fölötti érték kórosnak számít.
• Magasabb vérnyomásértékek esetén azonnal orvoshoz kell fordulni, amennyiben azzal együtt az alábbi tünetek valamelyike jelentkezik: fejfájás, szikralátás, jobb bordaív alatti fájdalom, hányinger, hányás.
• A harmadik trimeszterben a légzés nehezebbé válhat, olykor légszomj is kialakulhat. Megjelenik a főként bordaközi izmokkal való légzés, ami a terhesség előtt jórészt a rekeszizommal történt. Ennek oka, hogy az anyaméhben növekvő magzat feljebb tolja a rekeszt, ezzel mérsékelten nyomva a tüdők alsó részét is.
• A gyomor- és bélrendszeri problémák felerősödhetnek vagy új tünetként jelenhetnek meg. Ebben az időszakban a reflux, a gyomorégés és a székrekedés is gyakori, ezért a megfelelő folyadék- és rostbevitelre ügyelni kell.
• A bőrön legtöbbször a harmadik trimeszterben jelennek meg a terhességi csíkok. A megjelenés mértéke, jellege az egyén testi adottságainak függvénye.

Vizsgálatok a harmadik trimeszterben

Egészségügyi állapotunk rendszeres ellenőrzése minden élethelyzetben fontos, várandósság idején azonban különösen nagy jelentőséggel bír. A várandós nő rendszeres kivizsgálása a saját és a születendő baba egészsége szempontjából is elengedhetetlen. A terhesség mindhárom trimeszterében végezni kell egy-egy laborvizsgálatot. Ezekre jellemzően a hatodik-nyolcadik, a huszonkettedik-huszonnegyedik és a harminchatodik-harmincnyolcadik hét környékén kerül sor. „A laborvizsgálatokból egyrészt az általános egészségi állapotról kapunk felvilágosítást. Másrészt, ha valami eltérés van bennük, akkor az valamilyen betegségre utalhat”.

A harmadik trimeszterben a terhesgondozási vizsgálatokra 4-6 hetente kerül sor. A vérnyomás-, pulzus- és testsúlymérés, vizeletellenőrzés, a méhszáj állapotának vizsgálata, valamint a terhesség fejlődésének ellenőrzése minden alkalommal megtörténik.

Elvégzendő vizsgálatok a harmadik trimeszterben:

1. Laborvizsgálat (36-37. héten): Vérkép, hemoglobin- és hematokritszint, ellenanyagszűrés, vizeletvizsgálat.
2. Hüvelyváladék-tenyésztés (34-36. héten): Egyes Streptococcus baktériumok szűrése (GBS-szűrés) - mely súlyos újszülöttkori fertőzést okozhat. A vizsgálat nem kötelező, de lényegében minden kismamának ajánlott. A B csoportú streptococcus baktériumot a kismamák 10-25 százaléka hordozza a hüvelyében. A baktérium az újszülöttet többnyire a szülés során, a szülőutakban fertőzi meg, ritkább esetben a fertőzés azonban a terhesség alatt is előfordulhat.
3. Ultrahangvizsgálat (28-30. és 35-37. héten): Magzat növekedésének, magzatvíz mennyiségének, lepény érettségének ellenőrzése. Ebben a trimeszterben esedékes a harmadik kötelező ultrahangvizsgálat is, illetve három hetente ellenőrző ultrahangra is sor kerül. A szülés előtti hetekben végzett vizsgálatokkal megállapítható, hogy a magzat mely része fekszik a szülőcsatorna felé, így a szülésre ez alapján lehet felkészülni.
4. NST-vizsgálat (non-stressz teszt) / CTG (kardiotokogram) (35-40. héten, a 36. héttől hetente): A magzati szívműködést, illetve a méhizomzat aktivitását rögzíti. A 36. héttől a kismamának hetente javasolt megjelennie az úgynevezett CTG-vizsgálaton is, ami a baba szívhangjának (és ez alapján általános állapotának), illetve a méh összehúzódásainak ellenőrzésére hivatott. A CTG a magzat aktív fázisában értékelhető, ezért célszerű jóllakottan érkezni. Amikor a baba mozog, a szívfrekvenciája nő. Ez csak akkor képzelhető el, ha a vérellátása megfelelő. Röviden ez a vizsgálat lényege, melyhez magzati aktivitástól függően 20-30 percre van szükség. Alacsony rizikójú terhesség esetén a 38. héttől hetente egyszer, 40. héttől minden második nap szükséges elvégezni.

Emellett a trimeszterben még vérvételre, vizeletvizsgálatra, vérnyomásmérésre, magzatmozgás-vizsgálatokra is sor kerül.

Laborvizsgálati eredmények és jelentőségük

A szülés kiírt időpontjához közeledve ismét fontos megismételni a már megszokott vér-, ellenanyag- és vizeletvizsgálatokat. A leggyakoribb eltérések már az első vizsgálat eredményeiben is megjelenhetnek.

• Vizeletvizsgálat: Gyakori, hogy a vizeletben megnövekszik a baktériumok mennyisége, ám ez általában a hüvelyváladék vizelettel való keveredése miatt fordul elő.
• Vérkép: A várandósok körében jellemző még, hogy a vérkép alapján megállapítják a D3-vitamin szintjének elégtelenségét, a normálisnál magasabb éhomi vércukorszintet, illetve már a terhesség elején is jelentkezhet a vashiány és a vérszegénység. A laborvizsgálat rámutathat arra, hogy a páciensnél fennáll-e a májbetegségek valamelyik formája.
• Vércsoport és ellenanyagszűrés: A vércsoport meghatározása azért kiemelten fontos, mert a magzat vércsoportja eltérhet a kismamáétól, ezért a várandós nő szervezete idegenként azonosíthatja és védekezésként ellenanyagot termelhet. A kivizsgálás egyik fontos része, hogy meghatározzák a várandós vércsoportját és esetleges alvércsoportját, valamint a vörösvértest elleni antitestek típusait és mennyiségét, amelyek egyik része a várandós és magzata között esetleg jelenlévő antitesteket mutathatja ki.

Magzatmozgás figyelése

A harmadik trimeszterben a magzatmozgás figyelése rendkívül fontos, ugyanis ez az egyetlen fizikai visszajelzés a magzat jólléte felől. A 30. terhességi héttől a magzatmozgás számolását is kérheti a gondozó szülészorvos. Minden nap ugyanabban az időpontban (ajánlatos étkezés után) fél-egy órán keresztül szükséges figyelni a magzat mozgását.

Felkészülés a szülésre és a gyermek érkezésére

A növekvő pocakot nézve a pár mindkét tagja joggal érezheti, hogy a szülés és a család bővülése egyre kézzelfoghatóbb közelségbe kerül. A várandós anya több segítséget igényelhet, mint pár hónappal korábban. Ha a leendő édesapa tisztában van azzal, hogy milyen fizikai és lelki folyamatok zajlanak ilyenkor a párjában, akkor sokkal könnyebb kezelnie azokat a néha váratlan helyzeteket, amik a szülés előtti időszakkal járnak. Ha eddig még nem vett szakkönyvet a kezébe, feltétlenül itt az ideje, hogy pótolja elmaradását.

A terhesség vége felé a szülőknek dönteniük kell arról is, hogy papás szülést szeretnének-e vagy sem. Annak az édesapának sincs oka a félelemre, aki inkább lelkileg, mint fizikailag van párja mellett a szülés óráiban, hisz ő is ugyanolyan jó apuka lehet később, mint az a férfi, aki végigasszisztálja párja vajúdását.

Az utolsó hónapokban a pár tagjai akár tudatosan is elkezdhetnek ráhangolódni a szülői szerepre. Jó alkalmak erre az olyan barátokkal való találkozások, ahol már vannak gyerekek. Ilyenkor mindketten beleláthatnak egy-egy család mindennapjaiba, a gyakorlatban megtapasztalhatják, mit is jelent édesanyának és édesapának lenni, valamint azt is kipróbálhatják, hogyan értenek szót kisebb vagy nagyobb gyerekekkel.

Legkésőbb a szülésig ajánlatos kitalálni a kis utód nevét is, mivel a legtöbb kórházban a szülés után pár órával meg kell adni a gyermek keresztnevét. Ebben az esetben is az a legjobb megoldás, ha a szülőpáros tagjai együtt próbálnak meg olyan neveket keresni, melyek mindkettőjük számára szimpatikusak és elfogadhatóak, hisz így lesz közös választás az a név, ahogyan gyermeküket egy egész életen keresztül szólítani fogják.

Az utolsó hónapokban szokás összepakolni a kórházi csomagot, illetve beszerezni a leendő újszülött ruházkodásához, fürdetéséhez, alvásához és közlekedéséhez szükséges dolgokat is. Az édesanyának érdemes a szoptatással, a kisbaba otthonon belül történő elhelyezésével, a fürdetéssel, a tisztába tevéssel, illetve a lehetséges látogatók fogadásával kapcsolatban saját előzetes koncepciót kialakítania, mivel biztos, hogy a kicsi megszületése után rengeteg tanácsot és „hozzáértő“ véleményt fog hallani ismerősöktől és a rokonoktól. Érdemes ebben az időszakban információkat gyűjteni a választott kórházban rendelkezésre álló fájdalomcsillapítási módszerekről, és szakkönyvekben utánaolvasni a szülés és a szülés utáni pár hét eseményeinek, hogy minél felkészültebben érkezhessen a leendő édesanya a szülésre.

Magzati elhalás a harmadik trimeszterben

A halvaszületést (intrauterin magzati elhalás) gyakran a 20. terhességi héten vagy ezt követően bekövetkező magzati veszteségként definiálják, mely nagyjából minden 160. terhességben fordul elő. Az esetek körülbelül fele a 28. terhességi hét után jelentkezik; ez esetben késői halvaszületésről beszélünk, mely nagyobb eséllyel előzhető meg. Bár sok tényezőt hoztak már kapcsolatba a halvaszületéssel (többek között az elhízást, a dohányzást, a cukorbetegséget, az idős anyai életkort, a magzat fejlődési elmaradását, valamint a szerzett thrombophiliákat és az örökletes thrombophiliák bizonyos típusait), a terhesek többsége ilyen tényezők fennállása esetén is élő újszülöttet hoz világra. A felsorolt faktorok potenciálisan kapcsolatban állhatnak ugyan a magzat elhalásával, de általában nem ezek a tényleges okok. Adott esetben egy sor kockázati tényező lehet jelen, és előfordulhat, hogy nem csak egyetlen kiváltó ok húzódik meg a háttérben. Ez különösen a harmadik trimeszterben előforduló halvaszületések esetében igaz.

A halvaszületés okainak besorolására és az azonosítására egy sor osztályozási rendszert alkottak már. A specifikus okra sajnos sokszor az alapos elemzés sem derít fényt. A halvaszületés mögött esetlegesen meghúzódó okok kivizsgálásának fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Bár előfordulhat, hogy a gyászoló család első hallásra megkérdőjelezi ennek értékét, mivel ily módon már nem védhető ki a várt gyermek elvesztése, az ilyenfajta vizsgálódás elősegítheti a történtek érzelmi lezárását és a talpra állást, különösen akkor, ha a halvaszületés oka azonosítható.

Vizsgálati protokoll magzati elhalás esetén

Jelenleg nincs egységes szemlélet a magzati halálozás kivizsgálására, noha születtek már javaslatok erre vonatkozóan. Az esetek többségében a kórelőzmény felvétele, fizikális vizsgálat, perinatalis boncolás és kariotipizálás ajánlott. Ésszerű megoldásnak tűnik, ha az első klinikai adatok birtokában elsősorban a gyakori és valószínű kórállapotokra gondolunk (pl. súlyos hypertonia, magzati növekedési elmaradás vagy szembetűnő rendellenességek), illetve azokat a tényezőket vesszük számba, melyek nagyobb valószínűséggel idéznek elő ismétlődő halvaszületést (pl. nem kezelt cukorbetegség vagy súlyos hypertonia). Amennyiben azonban a felsorolt okok kezdetben nem nyilvánvalóak, szélesebb körű vizsgálódást kell kezdeményezni. Egyetlen esetben sem szabad eltekinteni a fetomaternalis vérzés vizsgálatától (Kleihauer-Betke-teszt) és az antitestszűréstől. A kiegészítő vizsgálatok iránya az első klinikai leletek alapján határozható meg a legpontosabban, és végzésük során az adott beteg egyéni körülményeit is figyelembe kell venni.

• Placentaelégtelenség klinikai jelei: Ilyenkor (pl. magzati növekedési zavar vagy oligohydramnion), illetve súlyos praeeclampsiára utaló tünetek észlelésekor mérlegelni kell a lupus anticoagulans, az anticardiolipin antitestek, valamint a gyakori örökletes thrombophiliák (pl. V. faktor Leiden-mutációja, prothrombin G20210A mutációi) meghatározását.
• Fertőzések kizárása: Parvovirus B19 és syphilis kimutatására szerológiai tesztek javasolhatók azon esetek többségében, ahol nem bizonyítható a magzati halálozás nyilvánvaló oka, különösen akkor, ha hydrops fetalis is észlelhető. Az egyéb fertőzések kizárását célzó szűrés (pl. Listeria, mycoplasma, ureaplasma) akkor indokolt, ha klinikai gyanú merül fel.
• Egyéb vizsgálatok: A tiltott szerek használatának kimutatására szolgáló toxikológiai szűrés, illetve a tüneteket okozó diabetes mellitus vagy pajzsmirigybetegség vizsgálata akkor indokolt, ha klinikai gyanú merül fel, de a thyreoidea-stimuláló hormon (TSH) vagy a glikált haemoglobin rutin meghatározása nem javasolt. Intrahepaticus cholestasis gyanújakor hasznos lehet az anya vizsgálata a kórosan magas epesavszintek kimutatására.
• Kariotípus vizsgálata: Halvaszületést követően minden esetben szükséges a kariotípus vizsgálata, mivel az esetek 6-12%-ában kóros eredmény születik. Az erre vonatkozó információ pontosabb iránymutatással szolgál az ismétlődési kockázattal kapcsolatban. Amennyiben az antenatalis ultrahangvizsgálat során normális növekedés észlelhető, és nem mutatkoznak veleszületett rendellenességekre utaló nyilvánvaló jelek, a kromoszómaeltérések valószínűsége nem éri el a 2%-ot - ami azonban még mindig azt jelenti, hogy minden 50. magzati halálozás után az amniocentesis az életképes sejtek megbízható forrását jelenti.
• Perinatalis boncolás: A perinatalis boncolás új információkkal szolgálhat, mely javítja a tanácsadás eredményességét, és az esetek egynegyedében-felében módosíthatja az ismétlődés kockázatának becslését. Az egyetlen és leginformatívabb vizsgálatnak számító perinatalis boncolás megfelelő adatokat nyújthat a kóros magzati növekedésről, valamint a veleszületett anomáliákról, a genetikai problémákról, a fertőzésekről, a metabolikus zavarokról és a hypoxiáról. A perinatalis boncolás terén gyakorlott perinatalis patológusok speciális szakértelemmel rendelkeznek a halvaszületések kivizsgálásában. A boncolástól idegenkedő családok esetében fontos a specifikus aggodalmak megvitatása. A félelmek eloszlatásához sokszor elegendő, ha az érintettek pontos információt kapnak a követendő eljárás menetéről.

tags: #3 #trimeszter #labor #elmaradasa