Egy kisbaba fogantatásához számos tényező összehangolódására van szükség. A természet, az emberi test pedig szerencsére nagyon gyakran képes produkálni ezt a fajta szerencsés együttállást. Amennyiben azonban mégsem így történik, a sok apró összetevő ismerete segít abban, hogy a leendő szülők szakemberi segítséggel megoldják az adott problémát.
A teherbeesés folyamata nem magával a fogantatással kezdődik, hiszen sokféle folyamat zajlik a testben, amely lehetővé teszi annak sikerét. Kezdve a hormonális jellemzőkkel: a petesejtek és spermiumok termelését szabályozó hormonok megfelelő működése például nagyon fontos szempont.
Amennyiben megvan a szándék a teherbeesésre, az elsődleges feladat minél pontosabb képet kapni a női ciklusról. Az ovuláció időpontja azért rendkívül fontos a fogantatás szempontjából, mert ez az a folyamat, amikor az érett petesejt kijut a tüszőből, és készen áll rá, hogy megtermékenyüljön.
A menstruációs ciklus a menstruációval kezdődik, tehát a méhnyálkahártya leválásával. Ezután több tűsző kezd megérni, amiből egy (ritkábban kettő vagy több) dominánssá válik. Ebből a tűszőből szabadul ki az érett petesejt az ovuláció során. A tüszőrepedést követően a petesejt csak körülbelül egy napig képes a megtermékenyülésre. Mindazok szerencséjére azonban, akik szeretnének teherbe esni, a spermiumok optimális körülmények között több napig életképesek, és tudnak „várni” a petesejtre. A spermiumok és a petesejt találkozására rendszerint a petevezetékben kerül sor, ahol megtörténik a megtermékenyítés. A megtermékenyített petesejt már a beágyazódást megelőzően, a petevezetéktől a méhig tartó úton is szorgalmasan osztódik.
A beágyazódás a teherbe esés azon korai szakasza, amikor a megtermékenyülés után a sejtek a méh falához tapadnak. A hímivarsejt és a petesejt egyesülése után a sejtek gyorsan osztódni kezdenek, és az egyik petevezetéken át a méhbe jutnak. A petevezetékben megtermékenyített petesejt pár nap alatt jut el a méhig, ahol a nyálkahártyájában megtapad, vagyis megtörténik a beágyazódás. A beágyazódás valamikor a peteérés (ovuláció) után 6-12 nappal történik meg, leggyakrabban a fogantatás után 8-9 nappal. A beágyazódás akár már a megtermékenyülést követő 6. napon megtörténhet, de az is előfordulhat, hogy csak a 12. napon kerül rá sor. A leggyakrabb azonban a 8-10. nap között következik be. Ez azt jelenti, hogy a női ciklus 20-26. napja között ágyazódik be a megtermékenyített petesejt.
A méhbe vezető útja során nem csupán a megtermékenyített petesejtben történik változás. A méh is megkezdi csodás átalakulását, hogy képes legyen befogadni a blasztocisztát. A méhnyálkahártya vastagabbá válik, és megtelik különböző tápanyagokkal. A megtermékenyített petesejt, a spermium befogadását követő 5-7. napon érkezik a méhüregbe, de még további 2-3 napnak kell eltelnie, mire megtalálja helyét a méh falán. A beágyazódás során a megtermékenyített petesejt hozzátapad a méh megvastagodott nyálkahártyájához, rácsatlakozva az anya vérkeringésére. Innentől kezdve a blasztocisztát már embriónak nevezzük. A beágyazódással egyidőben megkezdődik a köldökzsinór, a magzatburok és a méhlepény fejlődése.
A beágyazódás megtörténtével a női szervezetben igen jelentős hormonális változások veszik kezdetüket. Ilyen például a terhességi hormonnak is nevezett HCG hormon (humán koriális gonadotropin), amely a beágyazódáskor kezd el termelődni, és a megtermékenyülés után 12-14 nappal már jó eséllyel kimutatható a vizeletből. Megnövekszik továbbá a progeszteron, azaz a sárgatest-hormonszint is, amelynek két fő funkciója van: táplálja a terhességi nyálkahártyát, valamint megakadályozza a menstruációt. A HCG koncentrációja az embrió fejlődésével párhuzamosan a vérben és a vizeletben is nő, míg a 11. terhességi hét körül el nem éri a csúcspontot.
A beágyazódás jelei nem jelentkeznek mindenkinél egyformán, sőt gyakori, hogy valakinél egyáltalán nem is tapasztalhatóak. Épp ezért a beágyazódás jelei közül a következőkben felsoroltak nem garantálják, hogy terhesség áll fenn, de a hiányuk sem jelenti a várandósság nemlétét.
A beágyazódás lehetséges jelei és tünetei
A beágyazódás jelei nem jelentkeznek mindenkinél egyformán, sőt gyakori, hogy valakinél egyáltalán nem is tapasztalhatóak. Épp ezért a beágyazódás jelei közül a következőkben felsoroltak nem garantálják, hogy terhesség áll fenn, de a hiányuk sem jelenti a várandósság nemlétét.
- Alhasi fájdalom, derékfájás: A beágyazódás során tapasztalható alhasi fájdalom, ami akár kisugározhat a derék tájékára is. Ez azonban könnyedén összetéveszthető a premenstruáció tünetével is.
- Szúró fájdalom: Bár ijesztő lehet, az alhasban jelentkező szúró fájdalom a beágyazódás jele is lehet.
- Testhőmérséklet változás, hőemelkedés: Az ovuláció előtt jellemzően lecsökken a testhőmérséklet, majd megemelkedik, de a menstruáció előtt újra lecsökken. Amennyiben megemelkedett marad, az terhességet jelez.
- Pecsételő vérzés: A beágyazódás pecsételő vérzés formájában is megmutatkozhat. Ez a beágyazódási tünet a korai terhességi faktor hormonnak (EPF) köszönhető. Az ilyen pecsételő vérzés minimális mennyiségű barnás vagy rózsaszínes folyás.
- Görcsölés: A szervezetben hirtelen fellépő hormonális változások, valamint a méhben fellépő folyamatok alhasi görcsöket okozhatnak.
- Az emésztés lassulása: A HCG hormonnak köszönhető megemelkedett progeszteronszint lassítja az emésztést.
- Szédülés: A beágyazódás jelei közé tartozhat a szédelgés is.
- Puffadás: A magas progeszteronszint az emésztőrendszerre is hatással van, lelassítja azt.
- Méhnyaknyák megváltozása: A beágyazódás jele a méhnyaknyák változása is: tapintása sűrűvé, gumiszerűvé, színe áttetszővé, opálossá vagy épp fehéressé válik.
- Általános rosszullét: Bár a tipikus terhességi rosszullét általában a 4-6. héttel veszi kezdetét, az általános rosszullét, mint a beágyazódás tünete már jóval korábban is kopogtathat.
- Mellérzékenység: A beágyazódáskor az ösztrogén és a progeszteron hormonok szintje hirtelen emelkedik meg, ami mellérzékenységhez vezethet.
- Fejfájás: A terhesség során elkerülhetetlen a szervezet hormonszintjének változása, ami a beágyazódás környékén a legjelentősebb.
- Hangulatingadozás: A hormonváltozások okozhatják a hirtelen és váratlan hangulatingadozást.
A beágyazódás folyamata rendkívül fontos lépés a terhesség kialakulásában. Bár a jelek nem mindig egyértelműek, a testünk figyelmes megfigyelése segíthet azonosítani a lehetséges változásokat.
A női ciklus megértése kulcsfontosságú a fogantatás szempontjából. Az ovuláció, vagyis a peteérés, a ciklus közepén történik, és ekkor a legmagasabb a teherbeesés esélye. A spermiumok több napig is életképesek, így a peteérés előtti napokban történő együttlét is növeli a fogantatás esélyét.
Terhesség - Egy csoda születése (animáció)
A sikeres beágyazódás érdekében fontos a megfelelő tápanyagbevitel. A C-, E-, B-vitaminok, valamint a folsav segítik az embrió megtapadását. A folsavat már a gyermekvállalás szándékának felmerülésekor érdemes elkezdeni szedni.
Egészséges életmód: bár a mozgást mindig az egészség egyik fő tényezőjeként emlegetjük, a beágyazódás, megtapadás idején érdemes a kismamának megkímélni magát a megerőltető tevékenységektől.
Mi történik, ha nem történik meg a beágyazódás?
A megtermékenyített petesejtek kb. fele elpusztul a beágyazódási kísérlet alatt. Amennyiben már maga a beágyazódás sem történik meg, annak hátterében is számos probléma állhat.
- Sperma vagy petesejt nem megfelelő minősége: Ezt a problémát a meddőségi központokban az inszeminációval, illetve a lombikeljárással tudják segíteni.
- Dohányzás: A cigarettázás fokozza a petesejtek számának csökkenését, emellett DNS-mutációt is előidézhetnek a benne fellelhető káros anyagok.
- Progeszteronszint: Túl alacsony szintje a szervezetben megakadályozhatja a beágyazódást, hiszen a méhnyálkahártya az ő segítségével készül fel a petesejt befogadására.
- A méh gyulladásos betegségei, veleszületett problémák: Amennyiben a babát tervező pár esetében nincs sem hormonális, sem életmódbeli gond, illetve a petesejtek minősége is megfelelő, érdemes kivizsgálni a méh állapotát.
Ha a női ciklusunkat követve készülünk a fogantatásra, és úgy tapasztaljuk, beágyazódási problémák állhatnak a sikertelenség hátterében: mindenképpen keressünk mielőbb szakembert.
A terhességi tesztek a HCG (humán béta koriongonadotróp) hormon mennyiségét mérik a vizeletben. Ezt a megtermékenyülés után azok a sejtek termelik, amelyekből később kialakul a méhlepény. A tesztek körülbelül a menstruáció kimaradása utáni 2. naptól kezdve (14 nappal a megtermékenyítés után) képesek kimutatni a terhességet. Azonban érdemes szem előtt tartani, hogy míg a pozitív eredmény biztosan valós tényt jelez, addig a negatív teszt könnyen tévútra vezethet. Túl korai tesztelés vagy nem megfelelő érzékenységű teszt is okozhat csalódást.