22 hónapos baba hisztik: megértés és kezelés

A kisgyerek üvölt, a földön fetreng, elvörösödött fejjel magán kívül sír, csapkod vagy rugdos, mindezt naponta akár többször is. Mi okozza ezeket a hisztiket és mit tehetsz ellene? Rengeteg kérdést kapok a szülőktől hisztiről, hiszti kezelésről. Nem véletlenül, hiszen fárasztó, aggasztó és olykor érthetetlennek tűnő viselkedésről van szó. De mi okozza a hisztiket? Mi áll a háttérben?

A hiszti a felnőttek számára sokszor érthetetlen intenzitású, és a legtöbbször túlzott reakciónak látjuk. A gyermekek elég változatos képet mutatnak abban, ki, hogyan szokott hisztizni, de egyénen belül is változhat ez. Vannak gyerekek, akik pusztán hanggal (kiabálás, hangos sírás) fejezik ki az érzést, nem ritka, ha a földre vetik magukat. Van, aki üt, rúg, harap, vagy köp ilyenkor. Ritkán, de előfordul, hogy a gyerek magában tesz kárt, például a fejét ütögeti kézzel, vagy a falba. Dobálhatja, rongálhatja a közelben lévő tárgyakat, vagy például ledönti a tornyot.

A hiszti bármelyik életkorban előfordulhat alkalmanként, nagyobb érzelmi túlterheltség esetén. Ám jellemzően 1-4 éves kor között a leggyakoribb, akár napi szintű is lehet. Ez az az időszak, amikor a gyerekek elkezdik saját akaratukat próbálgatni, önállósodnak. Egyre többféle vágy jelenik meg bennük, jól esik gyakorolni a különállásukat az akaratukon keresztül is. Így sokszor fordul elő, hogy épp valami mást akarnak, mint a szülők. Ellenkeznek, majd ha korlátokba ütköznek, frusztrálódnak.

Mi zajlik a gyermekben?

A szótár szerint a hiszti akaratlagos, manipulatív viselkedés, toporzékolás. De a szótár sajnos téved. Sokan azt hiszik, a hisztiző kisgyerek direkt hisztizik, hogy valamit elérjen vele. Mások félreértik a gyermek viselkedését és minden sírást hisztiként értelmeznek. Valójában nem. Valójában pont azt érzi, amit te, ha nagyon szeretnél valamit és nem kaphatod meg, vagy ha megtiltanak neked valamit, amit szívesen csinálnál.

Agyi szinten ilyenkor az történik, hogy azok az agyterületek, amelyeknek segítségével már képes uralni a testét, a mozgását és a kommunikációját, teljesen kikapcsolnak, a helyét átveszi az ösztönös viselkedés. Azaz a hiszti közben a kicsi nem képes magától megnyugodni vagy „összeszedni magát”, nem érti, amit mondunk neki, ún. regresszív viselkedést mutat. Ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy a másfél-2 éves gyerekünk átmenetileg csak arra képes, mint egy újszülött.

A kisgyerekeknél 6 éves korig az érzelmi agy dominálja a viselkedést (még csak részlegesen fejlett az agy racionális gondolkodásra képes frontális lebenye). Amikor a gyerek kiborul, képtelen a racionális gondolkodásra. Amikor a felnőtt kiborul, nála is az érzelmi agy lesz az aktívabb. Kutatások kimutatták, hogy az anyáknak eleve aktívabb az érzelmi agyuk.

A hiszti akkor törhet ki, ha a gyermek:

• túlingereltek (mesenézés, kütyüzés, háttértévé/rádió, mesterséges ingerek pl. - valamilyen nagy kihívás előtt állnak, amit nem tudnak még egyedül megoldani, túl sok energiát visz el, hogy megbirkózzanak vele (pl. - csökkented a mesterséges ingereket (pl. - Visszaveszel a programokból, beiktatsz pihenőnapokat, ha sok a tennivaló, akkor is betartjátok a gyerek napirendjét és szokott rutinját.
• valamilyen nagy kihívás előtt állnak, amit nem tudnak még egyedül megoldani, túl sok energiát visz el, hogy megbirkózzanak vele.
• túlingereltek (mesenézés, kütyüzés, háttértévé/rádió, mesterséges ingerek pl.).

A frusztráció, vagyis akaratuk akadályokba ütközése a leggyakoribb oka a hisztiknek. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindent úgy kell csinálnod, ahogy azt a gyerek akarja. Sőt! A korlátok fontos eszközei a nevelésnek. A felgyülemlett feszültség leadása is gyakori oka a hisztinek. A gyerekek mindennapjai rengeteg érzelmileg is megterhelő eseménnyel vannak teli, de nem mindig tudják azonnal fel is dolgozni ezeket.

A hisztikezelés fő célja az, hogy megtanulja a kicsi helyesen kezelni az indulatait. Ez azt jelenti, hogy megtanulja, hogy a düh, az indulat nem feltétlenül rossz, azonban meg kell tanulni kontrollálni az érzelmeit és helyesen viselkedni ilyenkor. A tanulási folyamat fokozatos.

A hiszti 4 fő fázisa

A gyermek által átélt hisztinek általában négy fázisa van, amelyeket megértve könnyebb segíteni neki a megnyugvás felé vezető úton:

1. Frusztráció: Ez az alapélmény, amivel a gyerek nehezen birkózik meg. Éntudata kezd kialakulni, akaratának próbálgatásán keresztül egyre inkább szeretné magát különálló, a mástól különböző lénynek tapasztalni. Ezen kívül fejlődő ügyessége, motoros képességei egyre több mindenre képessé teszik. Önállóságának és akaratának megtapasztalása nagy öröm a számára, de még nem tudja felmérni saját korlátait. A kockából épített vár ledől. Az üveggolyó nem fér be a kulcslyukba. Nem sikerül a konyhapultra egyedül felmásznia. Nem engeded meg, hogy az utcán talált cigarettacsikket megkóstolja. Ehhez adódik hozzá, hogy verbális kifejezőkészsége messze elmarad a beszédértéséhez képest. Szinte mindent megért, de ezzel nincs arányban önkifejezési készsége. Emiatt belső állapotainak kommunikálására nincsenek meg a fogalmai és szavai. Mindez frusztrációt okoz a számára. A frusztráció pedig stresszt jelent.
2. Harag/düh: Ezen a ponton a gyermek óriási energiával küzd. Látszólag olykor ellened. Valójában azonban a saját frusztrációjával. Olyan mértékben igénybe veszi mindez egész lényét, hogy kognitív belátási képessége teljesen kikapcsol. Hiábavaló észérveket mondani neki. A szülői figyelmeztetés, kérések és a következmények sorolása teljesen feleslegesek. A felnőttől érkező fenyegetés és kiabálás pedig csak fokozza a „küzdj és menekülj” reakció erősségét. Ha bizonyos mértéken túl félelmetessé válik a gyermek számára, akkor lefagy. Ez csak látszólagos megnyugvás. Valójában ilyen esetben a gyermek stressz szintje ugyanolyan magas marad, csak kifelé nem mutat semmit. Magába fagyasztja belső megélését. A harag állapota egy idő után magától lecseng.
3. Szomorúság/sírás: Ha szülőként a harag fázisában jelen tudunk lenni a gyermek számára, akkor haragja lassanként szomorúságba és sírásba megy át. Átélheti a veszteséget, amit vágya és akarata be nem teljesülése miatt érez. Ebben az állapotban valószínűleg nyitottabbá válik a vigasztalásodra és a megnyugtató testkontaktusra. Ha a kapcsolódást megtapasztalja, az segít elfogadnia a veszteséget, a csalódást. A lényeg, hogy te érzelmileg és fizikailag is elérhető legyél a számára.
4. Megnyugvás: A szomorúság után lassan megnyugszik. Ez az az állapot, amiben a ’küzdj vagy menekülj’ reakció lecsendesül, a gyermek újra biztonságban érzi magát. Elfogadja a határt, élvezi a szülői közelséget. Ekkor nyitott a tőled érkező verbális információk befogadására, a tanulásra. Ekkor érdemes vele megbeszélni, hogy mit vársz el tőle.

Mit tehetsz a hisztik kezelése érdekében?

A hiszti közben a kicsi nem képes magától megnyugodni vagy „összeszedni magát”, nem érti, amit mondunk neki, ún. regresszív viselkedést mutat. Amit tehetsz: Hogyan nyugtatsz meg egy újszülöttet? Nem úgy, hogy próbálod meggyőzni róla, hogy ne sírjon. Hanem úgy, hogy ölbe veszed, vigasztalod, igyekszel segíteni neki. Az újszülöttet a testközelség nyugtatja meg. Mivel a distressz hisztiben levő gyermek újszülöttként viselkedik, ugyanerre van szükség. A szülő türelme, megnyugtató hangja, higgadtsága azt sugározza a gyermek számára, hogy nincs semmi baj, ezért könnyebben megnyugszik.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy engedsz az akaratának. Ha pl. a gyermek 2. Ennek a hisztinek a lényege, hogy a gyermek akar valamit, amit nem kap meg, ezért látványos és hatásos viselkedésbe kezd, hogy meggyőzzön minket. Ez a fajta viselkedés csak nagyon ritkán fordul elő 3 éves kor előtt és minden esetben az okozza, hogy a szülő korábban rosszul kezelte a gyermek viselkedését. Ilyenkor a gyerek idővel rájön, hogy a hisztis viselkedés beválik, ezért egyre tudatosabban kezdi alkalmazni.

Kevesebb visszautasítás!

Csökkentsük minimálisra a visszautasítást. Ha folyton rászólnak a gyerekre bármit csinál, ha mindenért helyreigazítják, akkor egyre feszültebb lesz, úgy érzi mindenhol falakba ütközik. A kisgyermek ösztönös viselkedése azt diktálja, hogy fedezze fel a világot, ugyanakkor erősen a segítségünkre szorul, kapcsolódni akar hozzánk eközben. A visszautasítás okán úgy érzi, eltaszítjuk magunktól, ami fokozza a szeparációs szorongást, a bizonytalanságot.

Ismerd el az érzéseit!

Ennek az első lépése, hogy ismerjük el: jogosak az érzései. Attól, hogy a gyerek még kicsi, az érzelmei lehetnek nagyok. Sokat segíthet az is, ha játékos módon támogatod őt az érzelemkezelésben.

Maradj higgadt!

Igen, neked kell higgadtnak maradnod és nyugalmat sugároznod felé. Ha te is „drámázós” típus vagy és néha látványosan kiborulsz, a gyerek is át fogja venni ezt a viselkedést. Ha stresszes, feszült vagy, azt ő is érzi (a babák nagyjából 2 éves korig megismerik az édesanyjuk stresszhormonjának a szagát). Ha viszont képes vagy megnyugtatni magad (pl. meditációval, légzőgyakorlatokkal), akkor a gyermeked is megnyugszik.

Mit tehetsz még?

• Ne az legyen a szempont, hogy gyorsan elhallgasson a gyerek, ne legyen láb alatt, kényelmes legyen mellette az élet! Ha ugyanis ez a törekvés, a gyerek gyakran úgy érzi, kevés figyelmet kap és ez teszi feszültté, frusztrálttá.
• Oda kell figyelni, hogy egyen és igyon eleget a gyerek. A kisgyerekek sokszor annyira intenzíven vetik bele magukat a világ felfedezésébe, hogy elfelejtenek enni-inni, ilyenkor kérdezgetni, kínálgatni kell őket.
• A túl sok édességet (ide tartoznak a rudik, tejszeletek, danoninok, kekszek, péksütik, pudingok stb.) evő gyereknek hamar leesik a vércukra és ilyenkor könnyebben kialakul a hiszti.
• Ne erőltesd az önállóságot! Minden gyerek szobatiszta lesz, ha eljön az ideje és ez vonatkozik a többi területre is, amit meg kell tanulnia a kicsinek.
• A piros vagy a sárga zoknit szeretnéd felvenni kérdés feltevése elveszi annak a kontrollvesztésnek az élményét, hogy zoknit mindenképp fel kell venni.
• A hiszti megelőzésnek másik fontos eszköze a pozitív figyelem megadása. A gyermeknek rengeteg figyelemre van szüksége. Ha ezt nem gyűjti be pozitív figyelemből, azaz pozitív kapcsolódások útján, akkor provokál.

A hisztikezeléshez nem furfangos praktikákra van szükség, hanem ahhoz, hogy saját érzelmeinkkel tanuljunk meg ügyesen bánni.

A dackorszak és a hiszti

A gyermek valamikor 2 éves kora körül egyszer csak az addig megszokottól sokkal hevesebben tiltakozik bizonyos tevékenységek és dolgok ellen. Már-már azt érezzük, hogy mindegy is mi az, a lényeg a végletekig kitartó tiltakozás. A lényeg a dac. Ami lassanként féktelen dühkitörésbe torkollik. Rúg, üt, vág, harap, tombol és leveti magát a földre. A szavaink el sem érnek hozzá. Megölelni lehetetlen. Mintha elszabadult volna benne egy féktelen erő. És elönt mindent. Őt magát is elsodorja. Vele együtt pedig minket is. A tombolás, sírás, rúgás mind annak a jele, hogy a gyermeket elárasztották az érzelmei. Túlnőttek rajta. A gyermeknek nincs eszköze, amivel mederbe terelhetné őket. Egyszerűen nem tud velük mit kezdeni. Ez teljesen normális. Élettani szempontból nézve a gyermek idegrendszeri éretlensége nyilvánul meg a hisztiben és a dacban. Azok az agyterületek, amelyek az impulzuskontrollért, érzelem- és viselkedésszabályozásért felelősek még nem fejlődtek ki.

A gyermeked ebben az időszakban próbálgatja a határait, megpróbálja magát elkülöníteni tőletek, szülőktől. Megmondja neked, mit akar és elutasítja a feltételeid. Az általa kimondott „nem”, „nem te”, hanem „majd én” szavakkal átveszi az irányítást, tudatva veled az új és alapvető érzést: „én vagyok én”, „én nem te vagyok”. Állandó „ellenségei” vagyunk, amely elősegíti az első frusztrációinak a kialakulását.

Maradj nyugodt és következetes! „Szeresd annyira a gyermeked, hogy tudj nemet mondani!” - talán hallottad már ezt az alapigazságot, de már vagy megtapasztaltad, vagy hamarosan meg fogod, hogy mennyire kimerítő megfelelni, amikor csemetéd próbára teszi a türelmed. Az ideális hozzáállás az, ha nyugodt, kimért és odafigyelő maradsz, ugyanakkor következetes. Ezzel a hozzáállással érezteted a gyermekeddel, hogy elfogadod a kimutatott érzéseit és elismered a haragját, de rajtad múlik, hogy eldöntsd, számára mi a legjobb.

3+1 tipp, hogy elkerüld a csatákat!

• Utasítsd el a konfliktust, hiszen itt nincs helye győztesnek, sem vesztesnek! Válaszd a „win-win” (mindkét fél csak nyerhet) stratégiáját!
• Kínálj választási lehetőséget gyermekednek, amikor csak lehetséges! Például: sétáljunk a parkban vagy toljalak a babakocsiban?
• Jelezd előre a gyermekednek az aznapi programokat! Mondd meg, hogy megnézheti a kedvenc meséjét, de utána alvás következik. Ezzel határokat szabsz neki, amelyen belül még manőverezhet.
• Ne kíséreld meg elnyomni a gyermeked, vagy arra kényszeríteni, hogy szót fogadjon! Ez a két szélsőséges reakció káros hatással lehet az önértékelésére. Meg kell találni az arany középutat a szeretet, az ösztönzés, az óvás, a fegyelmezés és a követelései és frusztrációja között!

Ismerd el a gyermek haragját! Amikor elkezd hisztizni a gyermeked, vond el a figyelmét, beszélj neki valami másról, vagy javasolj egy másik alternatívát! Ha még jobban belelovallja magát, várj pár percet, hogy lecsillapodjon! Megkérheted arra is, hogy menjen be a szobájába, ahol magának dühönghet. A hisztit csak tovább gerjeszti, ha odafigyelünk rá. Ezután odamehetsz hozzá, és megkérdezheted, hogy befejezte-e a hisztit, illetve javasolhatod, hogy játsszatok valamit. Fontos, hogy elismerd a gyerek haragját, hogy tudhassa, joga van ehhez az érzéshez! Magyarázd el neki azonban, hogy te döntesz, és azt is, hogy miért kell úgy történniük a dolgoknak, ahogyan te akarod.

Beszéljetek róla! Tehetetlenségedben előfordulhat, hogy pofonra emeled a kezed, de nem szabad! A gyermeked ott helyben valóban szót fog fogadni, de hosszútávon az ilyen erőszakos reakciók gyengíthetik gyermeked önképét. Ráadásul ezután a csemetéd az ütést fogja alkalmazni egy iskolai vitában vagy a testvéreivel szemben is. A leghatékonyabb válasz a dühre a megbeszélés. A hiszti után tudasd újra a gyermekeddel, hogy szereted őt, még akkor is, ha hisztizik, vagy nem megfelelően viselkedik!

A hiszti az az érzelmi kitörés, amikor gyermeked frusztrációját és haragját intenzíven fejezi ki. Ez a kifejezésmód lehet verbális is, de főként a teste kommunikál. A hiszti nem a szülői képességek mércéje, hanem a gyermekkori fejlődés természetes velejárója. A hisztikezelést lehet tanulni, és hosszú távon nem mindegy, milyen indulatkezelési képességekkel rendelkezik majd gyermeked.

tags: #22 #honapos #baba #hiszti