Ózd, az észak-magyarországi iparvidék egykori fellegvára, Miskolctól 60 kilométerre északnyugatra fekszik. A város neve az úzok népnévből ered, akik a 11. század második felében éltek az Al-Duna tájékán és az orosz sztyeppéken. A "d" kicsinyítő képző hozzáadásával alakult ki az Ózd név, melyet 1325-ben Ouz formában is említenek. A település az Északi-középhegységhez tartozó Heves-Borsodi-dombság vidékén, a Hangony, Hódos és Uraj-patak völgyeiben épült ki.
A környék az őskor óta lakott terület. Ózd mai területén a 20. század elején még hét másik község is létezett. 1940-ben kebelezte be Bolyok és Sajóvárkony községeket, majd 1949-ben nyerte el a városi rangot. Később, 1978-ban további öt települést (Center, Hodoscsépány, Susa, Szentsimon és Uraj) csatoltak Ózdhoz.
Dr. Abu Kamar Ata: Életút az Orvoslástól a Polgárőrségig
Dr. Abu Kamar Ata, szülész-nőgyógyász, háziorvos, az Ózd és Térsége Polgárőrség egykori elnöke, 74 éves korában hunyt el. 1951. január 4-én született a jordániai Zarqában.
Orvosi Pályafutása
- 1978-ban szerzett általános orvosi diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen.
- 1978 első napjától az Ózdi Almási Balogh Pál Kórház szülészeti osztályán helyezkedett el.
- 1983-ban szülész-nőgyógyász szakorvosi képesítést szerzett.
- 1994-ben Budapesten a szülészeti-nőgyógyászati klinikán vett részt a "Felkészülés az anyaságra" tanfolyamon, ahol sikeres vizsgát tett elméletből és gyakorlatból is.
- Ózdon az elsők között indított családközpontú szülésfelkészítő munkacsoportot.
- 2001-ben gyermeknőgyógyász szakvizsgát tett.
- 2013. január harmadikáig dolgozott az Ózdi Almási Balogh Pál Kórházban.
- Nyugdíjasként havonta néhány ügyelettel, készenléttel, szakrendelős és ultrahangos órákkal vett részt az osztály munkájában.
Dr. Abu Kamar Ata több mint négy évtizeden át szolgálta a helyieket. Pályafutása során nemcsak orvosként, hanem közösségi szereplőként is nagy megbecsülésnek örvendett.
Polgárőri Tevékenysége
A polgárőrséggel az 1990-es évek közepén került kapcsolatba, mert úgy gondolta, választott hazáját ilyen módon is szolgálnia kell. A polgárőr mozgalom helyi megújításának érdekében hozták létre társaival az Ózd és Térsége Polgárőrséget, amelynek alakulásától, 2001-től kezdve elnöki tisztét is betöltötte.
Az évek során igyekezett összehangolni az önkéntességet a gyógyító munkával. Polgárőri tevékenységét 2005-ben az országos polgárőri érdemkereszt ezüst fokozatával, majd 2007-ben arany fokozatával ismerték el. A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Bűnmegelőzési Bizottság tagjává is megválasztották.
🔴 ÉLŐ bejelentés: Magyar Péter megnevezi a Tisza-kormány első hét miniszterét
Ózd Képző- és Iparművészei
Ózd számos tehetséges művésznek adott otthont, akik munkásságukkal gazdagították a város és a régió kulturális életét. Különösen említésre méltóak azok az alkotók, akik Ózdon születtek vagy szoros szállal kötődnek a településhez.
Fábián Zója (Ungvár, 1949. - Ózd, 2004.)
Munkácson élt és tanult, majd visszakerült szülőhelyére, Ungvárra. 1974 óta élt Magyarországon, ebben az évben házasodott össze Fábián Andrással. Férje készítette alkotásaihoz az alapot, a gipszformákat, melyekből aztán a sajátos stílusjegyeket viselő „Zója-babák” születtek. A 80-as években sokat próbálkozott, kereste az újat, sokfélét készített, főleg női figurákat. Fontosnak tartotta, hogy szép arcokat készítsen. Egyéni rendelésre is dolgozott, de számtalan üzletnek, galériának is szállított. A 80-as évek közepén Debrecenben egy termékbemutatón kapta az első díját. Alkotásait a hollandiai Rotterdamban is bemutatták, és Tel-Avivban is a három borsodi alkotó között volt. A világkiállítás kapcsán pár darabját zsűrizték, és kiállították a Kongresszusi Palotában. Az ózdi közönség 1992-ben láthatta tárlatát.
Kovács Éva (Nyírcsaholy, 1938. május 1. -)
1956-1962-ig a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult, olyan neves mesterek irányításával, mint Borsos Miklós és Csekovszky Árpád. Budapesten él, tervező iparművészként kezdte a pályáját a Gránitgyárban, ahol korongozott edényeket és étkészleteket tervezett. 1966-tól szabadfoglalkozású iparművészként figurális plasztikákat alkot, meseszerű, idillikus értelmezésben. Kompozíciói gazdag érzés- és gondolattartalommal telítettek. 1970-től kezdődően az ország számos helységében volt önálló kiállítása, és a csoportos kiállítások keretében Kanadában, Olaszországban és Németországban is megismerhették alkotásait. Ózdon 1980 decemberében láthattuk bájos figuráit. Az itt bemutatott esküvői pár - menyasszony, vőlegény - ma is a városunkban kötött házasságok „szemtanúja”.
Lakatos Mihály (Tyukod, 1951. február 22. -)
Vasipari szakmunkásként kezdte munkáját Ózdon. A Kohászati Üzemeknél töltött évek során került szorosabb kapcsolatba a fémmel, amely kezdetben csak a mindennapi munka tárgya volt, később azonban kisplasztikai kísérletei megvalósítására inspirálta. Képzőművészeti ismereteit Tokajban, Encsen szabadiskolában szerezte. Művészeti oktatói képesítést 1989-ben kapott a Népművelési Intézetnél. Az Ózdi Városi Múzeum restaurátora és kiállítás-rendezője. Szobrászművészeti alkotásai többnyire konstruktivista megjelenítésben készülnek, sajátos szimbolikus jelekkel ötvözve. Kisplasztikái eljutottak Németországba, a Vatikánba, Lengyelországba, Franciaországba és Szlovákiába. Köztéri alkotásai Ózdon, Abasáron, Hajdúnáson, Putnokon, Tornaalján és Gömörszőlősön találhatók. Az Abasáron 1991-ben felavatott, az abortusz témájával foglalkozó „Meg nem született gyermekekért” emlékműve kapcsán Franciaországban 10 nyelven könyvet jelentettek meg. A mű kicsinyített mása helyet kapott a Vatikáni Múzeumban. Könyvtárunkban látható „Kezünkben az életünk” című alkotása a környezetvédelemre hívja fel a könyvtárlátogatók figyelmét.
Kozma József (Ózd, 1948 - 2007)
Ózdon nyomdai grafikusként dolgozott. A képzőművészettel Kazincbarcikán került kapcsolatba, ahol festészettel foglalkozott. A ’70-es évektől áttért a sokszorosító grafikai eljárásokra. 1977 elején a Dési Huber István Képzőművészeti Körből azok az alkotók, akik a Borsodi Amatőr Képzőművészeti Csoportban is együtt dolgoztak, megalakították a Vizuális Csoportot, melynek többek között Kozma József is alapító tagja volt. A sokszorosító grafika mellett fafaragással is foglalkozott, a nyaranta megrendezett alkotótáboroknak rendszeres látogatója volt. Tudását a tokaji és encsi szabadiskolában, illetve a Zala-megyei környezetalakítási program munkálatainál kamatoztatta. Pétervásárán szintén a környezetalakítási programban vett részt, az ott megvalósított alkotásai a fából faragott Napkapu és Palóckapu. Színes grafikai munkáiban az érzelmi világának váltakozásai ismerhetők fel, melyeket többnyire kollázsként, illetve filmnyomatként elevenített meg. 1989-ben az Amazok c. lap szerkesztője.
Galambosi Gabriella (Fekete Zsoltné)
Ózdon született és 22 éves koráig itt élt szüleivel és testvérével, majd családot alapított Tiszaújvárosban, ahol két fiúgyermeke született. Hét évvel ezelőtt, amikor a fiai önálló életet kezdtek, a hirtelen rászakadt rengeteg szabadidővel kellett valamit kezdenie. Először a szalvétatechnikával kezdett foglalkozni, apróbb tárgyakat dekorált, majd később régi, már-már kidobásra ítélt használati eszközöket, bútorokat újított fel. Ez a textilszobrászat, mely jelenleg a kedvenc időtöltése. Első textilszobrát 2018. januárjában készítette el.
Bencze Alexandra
Ózdon született, 1987. december 28-án. Már gyermekkorában is érdekelte a művészet, főleg a rajzolás és festészet. Imádott kavicsokat is gyűjtögetni. Úgy két éve talált rá ismét erre a vonzalomra. Egy barátnőjét készült saját készítésű ajándékkal meglepni, és ennek kutatása közben talált rá a kavicsművészetre az interneten. Eleinte csak egyszerű kavicsképekkel próbálkozott. Így születtek ezek az egyedi alkotások. A kavicsképei különböző témájúak, vannak köztük életképek, emlékeket idézők, vágyakat és érzéseket tükrözők. Meghatározó témája a női alak, látható gyermekként, fiatal szerelmesként, anyaként, nagymamaként. A kavicsok nem kerülnek alakításra, úgy kerülnek fel a képekre, ahogy a természet megalkotta, ezáltal mintegy életre kelve a vásznon. A kavicsok formagazdagságának köszönhetően a művek témájának csak a képzelet szab határt, ugyanakkor a természet „irányít”.
Bíróné Varga Eleonóra
Az Ózdi Béke Telepi Óvodák óvodapedagógusa. Gyermekéveit Szentsimon községben töltötte. Szinte beleszületett a kézművességbe a környezete által. Középiskolában már a jelenlegi hivatását alapozta meg Kazincbarcikán. Rajztanára az Izsó Miklós kör festője volt, aki nem csak fantáziát látott benne, hanem jelentős hatással volt szemléletmódjára is. Kisiskolás korától nagyon sok hagyományos kézimunkát készített. A szalaghímzést az interneten fedezte fel, mely azonnal rabul ejtette. Két olyan területet ismert meg és gyakorol, ahol fantáziája szabadon szárnyalhat, nincsenek keretek, sablonok (kanzashi technika, szalaghímzés). Sohasem rajzolja elő a munkáit, így a készítés alatt folyamatosan lehetősége nyílik a finomításra. Szenvedélye a porcelán babák gyűjtése, amely szorosan illeszkedik a hobbijához. Jó pár babájának ő is készített általa megálmodott ruhát, kiegészítőt. A babák különleges világának kialakításához a kanzashi technika felhasználásával mini kerteket alakított ki, amelyek évszakonként változnak.
Molnárné Nagy Mária
Ózdon született, az akkor elitnek számító Gyári Általános Iskolába járt. Kiváló tanárai voltak, közöttük Csúzda Jánosné tanárnő, aki a rajzot tanította. Már akkor észrevette a rajz iránti érdeklődését, s dicséreteivel erősítette benne a rajz, a festés szeretetét. Középiskolába Miskolcon járt, a Gépipari Technikumba, ahol szabadkézi rajzot és szakrajzot is tanult. Kollégiumban lakott négy évig. Az iskolában a matematika tanáruk, Bancsik Zsolt tartott rajz szakkört. Egy év után Ózdon kezdett tanítani, a Bartók Béla Általános Iskolában, mert időközben felvették a nyíregyházi Tanárképző Főiskola matematika-műszaki ismeretek és gyakorlatok szakára. Négy év után az ózdi Szakmunkásképző Intézetben kezdett dolgozni, ahol matematikát tanított, közel 30 évig. Ekkor már kevesebb ideje jutott a művészetre, mivel három gyermekét is fel kellett nevelni. Jelenleg nyugdíj mellett dolgozik az Ózdi József Attila Gimnázium Kollégiumában, ahol érettségire készíti matematikából a tanulókat, egyben a többi évfolyamot is korrepetálja. A másik munkahelye a Hangonyi Szent Anna Általános Iskola, ahol rajzot tanít.
Papp Cecília
Díjazott festőművész, illusztrátor, többek között az Országos Képző- és Iparművészeti Társaság, valamint a Független Magyar Szalon tagja. Nyolc alkalommal díjazták szakmai munkásságát. Festményeit eddig 250 alkalmat meghaladó hazai és 10 nemzetközi kiállításon mutatták be. Egyéni kiállításainak száma több mint 60. Munkái megtalálhatók galériák állandó anyagában, közgyűjteményekben. Magyarországon túl, amerikai, angol, osztrák, brazil otthonok és intézmények falait díszítik képei. Magyarország Főkonzulátusának ajánlását és elismerő sorait kapta 2005-ben Brazíliából a Magyar Főkonzulátuson elhelyezésre került festményéért.
Hegedűs János
A fotózással 1975-ben került kapcsolatba, főiskolás korában. Az alapokat Lek Gábortól tanulta meg. A művészi igényű fotózás iránt Debrecenben Vencsellei István fotóművész keltette fel az érdeklődését. Közben igyekezett minél több fotós szakkönyvet áttanulmányozni. A munkahelyén a 80’-as évektől már szakkört vezetett. Ezt követően minden munkahelyén létrehozott és működtetett ifjúsági fotószakkört. Egerbe kerülése újabb impulzust adott a fotográfia iránt. Kapcsolatba került a Heves Megyei Fotóklub és a Horváth Zsigmond Lajos Fotószakkör tagjaival. Megtiszteltetés jelentett számára, hogy a leköszönő klubvezető helyére 2001-ben neki szavazott bizalmat a Heves Megyei Fotóklub.
Ózd Kulturális Élete és Látványosságai
Ózd gazdag kulturális múlttal és számos látványossággal rendelkezik, melyek vonzzák a látogatókat és gazdagítják a helyi közösséget.
Múzeumok és Kiállítások
- Városi múzeum és Helytörténeti gyűjtemény: A vasgyártás történetét és a 19. század ipari emlékeit mutatja be.
- Ipari skanzen: Az egykori kohászati üzemek területén található, a régi ipari környezet megőrzésével.
- Digitális Erőmű: Itt tekinthető meg a Digitális Kárpát-medence kiállítás.
- Nemzeti Filmtörténeti Élménypark: Otthonául szolgál a múlt és korunk filmtörténeti kiállításainak. Az épületben található green box fal ideális klip- vagy filmforgatásra.
Az ózdi iparváros történetének megőrzése és bemutatása kiemelt fontosságú. 1971-ben hozták létre a Gyártörténeti bemutatót, amely a nagy múltú vasgyártás történetét volt hivatott megjeleníteni. A hosszú évek során a szorgos gyűjtőmunkának köszönhetően a gyűjtemény fokozatosan bővült a munkások életkörülményeit bemutató tárgyakkal, a város és annak körzetének kultúrtörténeti emlékeivel. 1994-től már kibővült gyűjtőkörrel, Muzeális Gyűjteményként az 1895-ben épített Gyári Iskola műemléki épületében kapott helyet. 2007 július 1-től az Ózdi Művelődési Intézmények tagintézménye.
Templomok
- Ív úti római katolikus templom: A Szent Kereszt felmagasztalására felszentelve, 1891-től 1893-ig épült Szvoboda Jakab salgótarjáni építőmester kivitelezésében.
- Szentsimoni római katolikus templom: Szent Simon és Szent Júdás tiszteletére szentelték fel Szentsimonban. A 13. századi román stílusú templomot a 14-15. században gótikus stílusúra építették át. A templomhajó falképe 1423-ban készült.
- Sajóvárkonyi római katolikus templom: Szent Miklós a védőszentje. 13. századi eredetű, de mai alakja az 1780 körüli, copfstílusú átalakítás eredménye. Barokk főoltára a 18. századból való.
- Uraji Szeplőtelen fogantatás-templom: Gótikus, 15. századi eredetű. A 19. és 20. században átalakították. Festett famennyezete 1733-ban készült.
- Hodoscsépányi Keresztelő Szent János templom.
- Görögkatolikus templom.
- Evangélikus templom.
- Református templom: 1905-ben épült Szvoboda Gyula építész tervei szerint, a hívek adományából és a Vasgyár támogatásával.
Közösségi és Művelődési Élet
A településen 1884-ben alakult meg az Olvasó Egylet, amely hosszú évtizedeken keresztül biztosította a közkönyvtári szolgáltatást, az alkotó művelődési közösségek működését, a lakosság művelődési lehetőségeit. 1895-ben már működött a gyári fúvós zenekar, 1896-ban kezdte próbáit a színjátszó csoport, 1897-ben alakult meg a mai is működő dalárda. 1912-ben adták át a községben az első mozit.
A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. rendszeres és biztos kereseti lehetőséget nyújtott az itt élőknek. Az Rt. a gyári tisztségviselőknek kaszinót épített, de a gyári munkásokról sem feledkezett meg. Az Olvasó Egylet Székházát - a Rimaművek költségén - ünnepélyes keretek között 1924-ben adták át. Nagyságát figyelembe véve a hazai színházak között a hatodik helyen állt. A színpadnyílás 80 méter széles, nézőtere eredetileg 840 személyes volt. A második világháború után a részvénytársaság a Vasas Szakszervezetnek adta át az épület tulajdonjogát és az ott lévő összes ingóvagyont. Az intézmény a Liszt Ferenc Művelődési Központ (LFMK) nevet kapta, s hamarosan pezsgő kulturális élet bontakozott ki az épületben.
Az Ózdi Tiszti Kaszinó épülete a századfordulós Ózd központját képező Gyár utca és az egyénien ívelt Tisztisor (ma Bajcsy-Zsilinszky utca) közötti területre, a Törzsgyár közvetlen szomszédságába települt. A gyári tisztviselők számára 1884-ben - Jedech nevű építész tervei alapján - épült az eklektikus stílusú kaszinó. Itt alakították ki a tiszti étkezőt, olvasót, tánctermet, biliárdszobát, valamint a vendégszobákat. Az épület mai formáját az 1938-as átalakítás után nyerte el, ám külső arculatán nem változtattak. A kaszinó legpompásabb termét, az ún. Tükörtermet rejtett világítással és mennyezeti stukkódíszítéssel látták el. Napjainkban, a felújított épületben oktatási intézmény - az Erkel Ferenc Zeneiskola - működik.
Az Október 23. teret a Gyár út és a Munkás út veszi közbe, tehát részben forgalomtól elzárt terület, de a közeli fogászati klinika és a valamikori Ózdi Kohászati Üzemek közelsége miatt parkolót alakítottak ki. Az 1990-es évek elején, a gyár bezárása előtti időszakra jellemző volt, hogy a munkások a téren tüntettek a gyári vezetés ellen a nagyszámú leépítések miatt.
"Elek Imre" Uránia Csillagvizsgáló
1969-ben épült, társadalmi összefogással és munkával. Az első szakkört Elek Imre fizika-kémia szakos tanár indította. 40 cm-es főtükörrel rendelkező távcsöve a második legnagyobb volt az országban. A rendszerváltás után az eszközök eltűntek, az épület kiégett.
Cseh Tamás: Egy Születés Budapesten, Egy Kapcsolat a Zene és a Művészetek Világával
Cseh Tamás (Budapest, 1943. január 22. - Budapest, 2009. augusztus 7.) a magyar könnyűzene és előadóművészet ikonikus alakja volt. Bár nem Ózdon született, élete és pályafutása szorosan kapcsolódott a művészeti és társadalmi áramlatokhoz, amelyek 2001-ben és az azt megelőző évtizedekben is formálták Magyarországot.
Budapesten, a Bakáts téren született. Gyermekkorában visszaköltöztek Tordasra, itt fejezte be az általános iskolát. Már kiskorában is sokat énekelt, főleg nagymamájával együtt. Érettségi ajándékként nagyszüleitől egy gitárt kapott, ezt követően alapította meg első zenekarát. Rajzszeretete miatt a Képzőművészeti Főiskolán akart továbbtanulni, azonban oda nem vették fel. Végül a Budapesti Tanítóképző Főiskolán, az egri Tanárképző Főiskola rajztanári szakán, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult tovább.
1970-ben találkozott Bereményi Gézával, akivel már egy napi ismeretség után elkezdtek dalokat szerezni. Az első két dal megszületése után összeköltöztek Cseh lakásába, ahol aztán százával írták a közös dalokat. 1973. március 1-én adták az első estjüket-koncertjüket az Ad Libitum nevű együttessel.
A 2000-es évek eleje is hozott jelentős eseményeket Cseh Tamás életében:
- 2001. március 1-én bemutatták a Fonyó Gergely által rendezett Cseh Tamás film című dokumentumfilmet.
- Március 15-én megkapta a Kossuth-díjat.
A 2004-es év igazán produktív volt számára; bemutatta új önálló estjét, A véletlen szavait, majd kiadták Az igazi levél nővéremnek című CD-jét Másik Jánossal. Ekkor jelent továbbá meg az Ady lemeze, melyben Ady Endre verseit énekelte fel Novák János zenéjére. 2006 júniusában adta utolsó teljes önálló koncertjét az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében. 2009. augusztus 7-én hunyt el.