Amikor a gyermekek kötődéséről hallunk vagy olvasunk, leggyakrabban az anyához való kötődés kerül előtérbe. De mi a helyzet az apukákkal? Hogyan kapcsolódik a hozzájuk való kötődés az édesanyákéhoz? Egyáltalán szétválasztható-e a kettő? Az apa szerepe nem másodlagos, hanem pszichológiailag és biológiailag is egyenrangú az anyáéval - mindez igaz már a várandósság, a szülés körüli időszakra is.
Az apai kötődés jelentősége
Az apai jelenlét javítja a párkapcsolatok minőségét, a gyerekek lelki stabilitását és iskolai teljesítményét. A családfő aktív részvétele már az újszülöttkorban is elengedhetetlen a későbbiekben is stabil apaszerep és a kölcsönös kötődés kialakulásához. Az anyákhoz hasonlóan az apák is hormonális emelkedést tapasztalnak a baba gondozása során, ami elősegíti a kötődési folyamatot.
Az apává válás folyamata
Az apaság a férfiak számára is egy jelentős változás - méghozzá a legtöbb esetben hasonló hormonális folyamatokkal is jár, mint a nők esetében. Az anyaméhben történő fejlődés együttes megismerése, a hosszas beszélgetések, tervezések (pl. a kicsi nevének kiválasztása) kifejezetten hasznosak az újdonsült szerepkörre való felkészülésben. Fontos rituálé a babaszoba közös kialakítása vagy a kórházi csomag összekészítése. Az apás szülésre és a kisbaba gondozására való praktikus felkészülés pedig azért lehet előnyös, hogy az újszülöttel töltött első hónapok - a közös teherviselésnek köszönhetően - mindkét szülő számára könnyebbek legyenek.
A kötődés kialakulása az apában
Noha kevés apa hajlandó beismerni, hogy újszülött gyermekeivel kezdetben nem alakult ki érzelmi kötődés, pszichológiai szakértők szerint az ilyen érzések korántsem ritkák. Nem ritka, hogy az apák „késnek” a kötődés kialakításában a gyermek születése után. Az elsődleges kötelék az anya és a csecsemő között szoros; az apa pedig azért van, hogy megvédje ezt a köteléket.
APAI KÖTELÉK - Hogyan befolyásolja az életünket? - Előadás
A problémát körülvevő jelentős megbélyegzés gyakran elfojtja az újdonsült szülők közötti párbeszédet. Tabu bevallani, hogy a kötődés kialakulása időbe telik. Egyes apák már akkor érzik a kötődést, amikor a gyermek még az anyaméhben van. Mások számára a kötődés pillanata a születéskor alakul ki, míg vannak, akik akkor kezdenek kapcsolódni igazán, mikor a gyermek már kommunikálni tud. Az apák reagálnak a gyerekek interaktív tulajdonságaira, magyarán amíg az apák nem kezdik érezni, hogy a gyerektől is érkezik visszacsatolás, reakció, addig sokan közülük nem érzik ezt a kötődést vagy kapcsolatot. Ez a tendencia részben annak is köszönhető, hogy az apa szerepe hagyományosan az, hogy bevezesse a gyermeket a világba - de csak akkor, amikor annak ideje van.
A baba fejlődése és az apai kötődés
A babák a terhesség 16. hetétől hallanak hangokat, és a legtöbb kutatás azt mutatja, hogy a terhesség 32. hetétől (és közvetlenül a születés után) felismerik apjuk hangját. Az arcfelismerés kicsit több időt vesz igénybe. A csecsemők már két napos koruktól nagyon jól meg tudják különböztetni anyjuk arcát egy másik női arctól, de az apjuk és egy másik férfi arcának megkülönböztetni tudása jóval később alakul ki.
Szeparációs szorongás és az apa szerepe
A csecsemők 4-7 hónapos korukban kezdik felismerni, hogy az emberek akkor is léteznek, ha nincsenek látótávolságban (ezt a képességet „tárgyállandóságnak” is nevezik), de ebben a korban még a baba nem érti az idő fogalmát. A gyermeknek ilyenkor az „elsődleges gondozó” hiányzik jobban, vagyis általában az anya, de ha az apa is legalább annyi részt kivesz a csecsemő gondozásából, mint az anya, akkor az ő távolléte alatt is megjelenik a szeparációs szorongás. A kötődés kialakulásához vezető tényezők tehát anya és apa esetében is pontosan ugyanazok. Valójában az érzelmi elérhetőségen, a gyermek szükségleteinek felismerésén, az ezekre való reagáláson, a gyermek számára szükséges kényelem és támogatás nyújtásán múlik a kötődés.
A „csak apa” időszak
Körülbelül kétéves kor körül sok anyuka tapasztalja, hogy gyermeke hirtelen „apás” lesz. A kis totyogó, aki eddig anyukája árnyékában élt, most inkább apuka ölébe bújik, vele akar játszani, tőle kér segítséget. Ez a szerepváltás leginkább abból adódik, hogy kétéves kor körül a gyermekek érzelmi és szociális fejlődése új szakaszba lép. Elkezdik felfedezni a világot, próbálgatják a szárnyaikat, és egyre nyitottabbá válnak az új tapasztalatokra, ismeretekre. A gyermek az édesapja mellett új tapasztalatokra tesz szert, rájön, hogy vele másképp is lehet játszani és ez az ismeretlen terep sokkal vonzóbbá válik számára, mint az eddig megismert mindennapok.
Az önállóság fejlődése
A „csak apa”-jelenség 1-2 éves kor között az önállóság fejlődésének szimbóluma is egyben. A kicsi ilyenkor folyamatosan próbálgatja az akarata, a függetlensége határait, de még támaszra szorul. A függetlenedés első jele, hogy másik támaszt keres anya helyett, azt aki szintén sokat van a közelében: apát. Ez a fejlődési fázis nagyon fontos a gyermek életében, hiszen ekkor kezdi magát önálló személyként látni, akinek szabad döntési lehetőségei vannak, ezáltal pedig megválaszthatja azt is, hogy kivel szeretne időt tölteni. Az „apás” időszak azért is kiemelkedő a kicsi életében, mert ez az első lépése annak, hogy megtanuljon érzelmileg közel engedni magához több személyt is, akikhez eddig nem volt kötődése.
Reakciók a „csak apa” időszakra
Elsőre talán fájó érzés lehet ez az anyai szívnek, de valójában egy teljesen természetes fejlődési állomásról van szó. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, a gyermekünk nagyon szeret bennünket, így ha elsőre rosszul is esik ez a viselkedés, nem szabad megsértődni vagy féltékenykedni a másik szülő irányába. Ha az épp kiválasztott szülő - esetünkben mondjuk az édesapa - nem elérhető, a gyermek viszont mindenáron vele szeretne lenni, kezeljük türelmesen a helyzetet és próbáljuk neki nyugodtan, de határozottan elmagyarázni, hogy miért nem történhet meg amit annyira szeretne. Ajánljunk fel neki alternatívákat helyette, meséljük el neki mit csinálhat majd az adott szülővel, mikor az hazaért és már teljes mértékben képes mellette lenni.
A „csak apa”-jelenség önmagában tehát ártatlan dolog, problémát az jelent, ha túlságosan érzékenyen éljük meg, ha nem megfelelően reagálunk rá. Beszéljük meg az érzéseinket a párunkkal, osszuk meg vele a gondolatainkat és próbáljunk meg olyan lehetőségeket, tevékenységeket biztosítani a gyermek számára is, amiben mindkét szülő jelen tud lenni. Az „apás időszak” nem valami baj jele, hanem a kisgyermek fejlődésének természetes velejárója. Fontos, hogy anyaként és apaként is megértsétek ezt a változást, és ne sértődés, hanem kíváncsiság és türelem legyen a válaszotok.
Az apai játékstílus hatása
Ahogy a gyermek mozgástere tágul és egyre kíváncsibbá válik a külvilágra, az édesapák szerepe gyakran új megvilágításba kerül. Az apai játékstílus jellemzően fizikaibb, kockázatvállalóbb és újdonságokra ösztönzőbb. Sok családban ekkor jön el az „apás korszak” csúcspontja. Az édesapa lesz a kalandok forrása, a nagy nevetések és a birkózások partnere. Az apai preferencia kialakulása mögött állhat az is, hogy a gyermek az apát látja az erő és a védelem szimbólumának a tágabb világban. Ahogy a kicsi elindul az óvodába, szüksége van egy olyan biztos pontra, aki segít neki kilépni a családi fészekből.
Különböző kötődési modellek
A kötődési elmélet magyarázza a családon belüli kapcsolatok hatását az életünk során kialakított kapcsolataink minőségére és személyes jóllétünkre. Négy kötődési típust különböztetünk meg:
- Biztonságos kötődés: A gyermek bízik szüleiben, támogatva érzi magát, támaszkodhat rájuk, magabiztossá válik, nyitott lesz a világra, kiépül az önbizalma, szívesen fog új dolgokat felfedezni.
- Szorongó-aggodalmaskodó kötődés: A szülő nincs megfelelően jelen, nem kiszámítható a kapcsolatuk, a kicsi azt tanulja meg, hogy nem számíthat a gondozójára feltétel nélkül.
- Elutasító-elkerülő kötődés: Az egyén visszahúzódik, kerüli az intimitást.
- Bizalmatlan elkerülő kötődés: Nem tud megbízni a másikban, fél az intimitástól, de ugyanakkor vágyik rá.
Kötődési modellek az apai szerepben
A legtöbb kutatás azonban az anyák szerepére fókuszál, ezért kevesebb információ áll rendelkezésünkre az apák kötődésben betöltött szerepéről. Bowlby elméletében azt feltételezte, hogy a gyerekek több személy felé is mutatnak kötődési viselkedést - legyen ez az apa, testvér, nagyszülő stb. - de ezen személyek száma nem korlátlan. Közöttük egy hierarchia alakul ki, ezt Bowlby a monotrópia fogalmával magyarázza: vagyis az elsődleges gondviselőhöz való kötődés a legfontosabb a gyermek túlélése és jólléte szempontjából.
Különböző modellek vizsgálják az anyai és apai kötődés viszonyát:
- Hierarchia modell: Itt már nagyobb szerepe van a másodlagos gondviselőnek.
- Független modell: Az anyai és apai kötődést külön vizsgálja. Eszerint a két kötődés egyes aspektusainak más-más hatása van kvalitatív - azaz minőségi - jellegekre nézve. Például az anyával való kapcsolat inkább a szociális készségek, míg az apával kialakult kötődés a gyermek autonómiájának kifejlődéséhez járul hozzá jobban. Az apával való biztonságos kötődés segítheti a gyermeket a megfelelő stresszkezelés megtanulásában, ellenállóbbá válhat különböző negatív emocionális behatásokra, pl. szorongásra, depresszióra.
- Integrációs modell: Itt az anyával kialakított kapcsolat csak a másik gondviselővel való kötődés kontextusában értelmezhető. Ebben az esetben a két kapcsolat befolyásolja egymást. Ezért is fontos mindkét szülő szerepének és a gyermekkel való kapcsolatának vizsgálata.
Gyakori kérdések és válaszok
Az alábbi táblázat összefoglalja a leggyakoribb kérdéseket a gyermekek szülői preferencia időszakaival kapcsolatban:
| Kérdés | Válasz |
|---|---|
| Normális, ha a 2 éves gyermekem hirtelen elutasít? | Teljesen normális! Ebben a korban a gyermek az autonómiáját gyakorolja. Az elutasítás nem a szeretet hiányáról szól, hanem arról, hogy a kicsi próbálgatja a saját akaratát és a környezetére gyakorolt hatását. |
| Mit tegyek, ha fáj az elutasítás? | Engedd meg magadnak az érzéseidet, de ne mutasd a gyermek felé. Tudatosítsd, hogy ez nem ellened szól. Beszélj a pároddal az érzéseidről, és keress olyan tevékenységeket, amikben magabiztosnak érzed magad szülőként. |
| Hogyan segíthetek a partneremnek, ha ő a „nem szeretem” szülő éppen? | Támogasd őt érzelmileg és ne élj vissza a „kedvenc” szereppel. Dicsérd őt a gyerek előtt, és teremts olyan helyzeteket, ahol kettesben maradhatnak egy izgalmas programra. |
| Befolyásolja a későbbi kapcsolatunkat ez a korszak? | Hosszú távon nem, feltéve, ha türelemmel és szeretettel kezeled. Sőt, ha a gyermek érzi, hogy az elutasítása ellenére is szereted és elfogadod őt, az erősíti a biztonságos kötődést. |
| Van összefüggés a szülő neme és a preferencia között? | Vannak bizonyos biológiai és pszichológiai minták (pl. korai anyai kötődés, óvodáskori ödipális szakasz), de ezek nem kőbe vésett szabályok. |
| Meddig tart egy-egy ilyen korszak? | Változó, tarthat néhány naptól akár több hónapig is. Gyakran egy-egy nagyobb változás (betegség, új közösség, utazás) vet véget egy korszaknak, vagy indít el egy újat. |
| Lehet a preferencia oka, hogy túl szigorú vagyok? | Néha igen, a gyerekek hajlamosak a „engedékenyebb” szülő felé húzni, ha korlátozva érzik magukat. Azonban a határokra szükség van a biztonságérzethez. |