A nők életének egyik legfontosabb, egyben legboldogabb időszaka, amikor babát várnak. Ilyenkor a szülők minden gondolata a magzat egészsége körül forog, így minden váratlan komplikáció - például a terhességi cukorbetegség - ijedtséget okoz. A terhességi cukorbetegség (GDM, gestatiós diabetes mellitus) fogalma már több mint 50 éve ismert, és évtizedek óta folynak széleskörű vizsgálatok a szűrésére, diagnosztikájára, kezelésére vonatkozóan.
Definíció szerint a gesztációs diabétesz a várandósság során kialakuló különböző súlyosságú cukoranyagcsere-betegség, amelyet a terhesség kezdetén vagy a várandósság alatt diagnosztizálnak. Legnagyobb valószínűséggel akkor alakul ki, ha a mama már eredetileg is hajlamosabb a cukoranyagcsere zavarra, vagyis inzulinrezisztenciára. Ilyen kockázatfokozó tényező lehet, ha a családi kórtörténetben szerepel a cukorbetegség, vagy ha az előző terhességnél is kialakult a betegség. Növeli a kialakulás esélyét az elhízás, a lassú anyagcsere, a nem megfelelő táplálkozás vagy éppen a mozgásszegény életmód.
A terhesség normális kísérőjelensége a perifériás inzulinrezisztencia fokozódása, melyhez az inzulintermelés következményes növekedése társul. Ilyen értelemben a terhesség akár stressztesztnek is tekinthető a vércukorszint homeosztázisát fenntartó mechanizmusok szempontjából. A cukorbetegek életük több pontján nehézségekbe ütközhetnek. Különösen igaz ez azokra az életszakaszokra, állapotokra, amikor nagyobb hormonális változások zajlanak a szervezetében.
Terhességi cukorbetegség szűrése és diagnózisa
A terhességet megelőzően 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő kismamák kezelése is a normál vércukorszintek megtartását célozza, az ő gondozásukat már a terhesség létrejötte előtt igen szorosra kell fogni a megfelelő vércukrok eléréséhez.
Magyarországon a 2004-ben meghozott szülészeti és belgyógyászati konszenzus alapján kötelező a gestatiós diabetes teljes körű szűrése. Ez azt jelenti, hogy valamennyi várandós asszonynál terhessége 24-28. hetében (kockázati tényezők esetén hamarabb) a szülészeti gondozás keretében standard OGTT (orális glukóztolerancia-teszt) vizsgálatot kell végezni.
„A WHO kritériumoknak megfelelően az alacsony kockázatú csoportban a nőgyógyászok a szűrést a terhesség 24. hetében rendelik el, amikor a 0 és 120 perces vércukorszintből megállapítható, hogy fennáll-e a terhességi cukorbetegség. A magas kockázatú csoportban a terhesség első trimeszterében kell a cukorterhelést elvégezni, normális eredmény esetén a 24. héten megismételni.” - mondta el Dr. Almássy Zsuzsanna, továbbá kihangsúlyozta: „Prevenció szempontjából fontos lenne az inzulinrezisztenseket és prediabéteszeseket is minél előbb kiszűrni, ehhez azonban nem elég a 0 és 120 perces vércukor vizsgálat, hanem a 0, 60, 120 perces vércukrokhoz inzulinszintek is kellenek.”
A terhesség alatt jelentkező szénhidrátanyagcsere-zavar kizárása vagy kimutatása céljából alkalmazandó cukorterheléses vizsgálatra (orális glükóztolerancia-teszt, OGTT) a kismamának felkészülten kell érkeznie. A terhelés után 120 perccel vérvétel történik („120 perces érték”). A Magyar Diabetes Társaság terhességgel foglalkozó munkacsoportjának állásfoglalása szerint a terheléses vizsgálat során csak a 0 és a 120 perces vércukorértékeket kell figyelembe venni.
Ha a babához folyamatosan magas cukortartalmú vér jut, akkor rengeteg inzulint kell termelnie. A rengeteg inzulinhormon hatására a baba sejtjei szófogadóan kinyitják az ajtót és beengedik a cukormolekulákat - amire tulajdonképpen egyáltalán nincs szükségük, így a sejtek zsír formájában elraktározzák és a baba hatalmasra nő emiatt (makroszómia). A baba mérete önmagában nem olyan nagy dráma, de természetesen nehezebb lesz hüvelyi úton világra jönnie és ilyen babáknál gyakrabban fordul elő vállelakadás is, mert a baba válla kifejezetten széles. De az igazi, komoly probléma a baba születése után kezdődik: a baba továbbra is rengeteg inzulin hormont termel (mert ezt szokta meg a hasnyálmirigye), így a születés után túlzottan leeshet a vércukorszintje. Ez a hypoglikémiás állapot aluszékonysággal járhat, a baba esetleg nem akar szopizni, nem akar enni emiatt és így még az újszülöttkori sárgaság is gyakrabban előfordul. A GDM-es babáknak gyakran nehezebb a születés utáni adaptációja is: esetleg légzési nehézségeik vannak vagy intenzív ellátásra is szükségük lehet.
A szoptatás és a cukorbetegség
Fontos leszögezni, hogy a cukorbetegség nem kontraindikációja a szoptatásnak, vagyis bátran szoptathat a cukorbeteg kismama - hangsúlyozta dr. Porochnavecz Marietta, a Cukorbetegközpont diabetológusa. Az anyatejes táplálás az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelenlegi ajánlása szerint a baba legalább féléves koráig javasolt, hiszen nemcsak az anya-gyermek kapcsolatot erősíti, hanem mindkettejük egészségéhez is hozzájárul. Az anyatej hipoallergén, alacsony nátriumtartalmú, miközben megfelelő arányban tartalmaz vitaminokat, ásványi anyagokat, szénhidrátokat, enzimeket, sőt, még esszenciális zsírsavakat is. Hozzájárul az agy és az idegrendszer kiegyensúlyozott fejlődéséhez az első hónapokban.
A szoptatás mind az anyára, mind a gyermekre nézve számtalan előnyös hatással rendelkezik:
- Gyorsabban megszabadulhat a terhesség során felvett plusz kilóktól, ami nem elhanyagolható a vércukorszint rendezése szempontjából.
- Gyorsabban zsugorodik vissza a méhe normál méretűre.
- Csökken a petefészek/emlőrák kockázata.
- Lehet, hogy kevesebb inzulinra lesz szüksége.
- Kutatások szerint az anyatejjel táplált gyermekeknél később kisebb valószínűséggel lép majd fel cukorbetegség.
Terhességi cukorbetegség
Azok az anyák, akik terhességi cukorbetegek voltak és minimum 6 hónapig szoptatnak, kevésbé valószínű, hogy később 2-es típusú cukorbetegség alakul ki náluk. Érdemes azonban arra felkészülni, hogy lehet, hogy a cukorbetegség megnehezíti majd a szoptatást, a tejtermelődést, ennek ellenére érdemes kitartónak lenni! Ha cukorbeteg, akkor előfordulhat, hogy a tejtermelése nehezen, később indul be. Ez ne szegje kedvét, szülés után rögtön tegye mellre babáját és próbáljon szoptatni, akkor is, ha nem sikerül!
Cukorbeteg kismamaként azonban néhány dolgot fontos figyelembe venned és betartanod, hogy egyrészt a vércukorszinted az optimális tartományban maradjon, másrészt a baba igényeit is ki tudd elégíteni. A szoptatás cukorbetegen is lehetséges, de némi odafigyelést igényel. Fontos először is a vércukorszint normalizálása, mert a túl magas vércukorszint befolyásolja a tejtermelést. Ezt leginkább speciális, személyre szabott diétával és bőséges mennyiségű folyadék fogyasztásával lehet elérni. A folyadékfogyasztás azért is fontos, mert mind a szoptatás, mind a cukorbetegség könnyen okoz dehidratált állapotot, így a távozó folyadékot mihamarabb pótolni szükséges.
Hipoglikémia veszélye szoptatás közben
Szoptatás idején a szokásoshoz képest napi 4-500 kalóriával több energiát kell bevinnie a kismamának, ami a szénhidrátbevitel tekintetében is 30-50 gramm többletet jelent. Ha beindult a tejtermelés, akkor a következő lépés az, hogy fokozottan figyeld vércukorszinted alakulását, ugyanis a szoptatás során csökkenhet a vércukorszint, mivel a tejelválasztás energiát igényel, amiből hipoglikémia is kialakulhat. A szoptatás során nagyobb mennyiségű cukor hagyja el a szervezetet (hiszen az anyatej cukros a laktóz miatt), így a vércukorszint akár negyedével is csökkenhet. A szoptatás tehát lényegében olyan, mintha edzenél, hiszen ugyanúgy csökken a glükózszint, ráadásul fogyni is fogsz tőle.
Éppen ezért szoptatás előtt mindig egyél valamit, illetve legyen a kezed ügyében gyümölcslé vagy keksz arra az esetre, ha éreznéd magadon a hipoglikémia kezdeti tüneteit. Érdemes orvosával is konzultálnia, hiszen előfordulhat, hogy kevesebb inzulinra van szüksége!
Hogy kinek mennyivel több szénhidrátot és kalóriát kell fogyasztania, azt dietetikus minden esetben személyre szabottan javasolja, hiszen befolyásolja a beteg aktuális állapota, addigi táplálkozása, hipoglikémiára való hajlama, 1-es vagy 2-es típusú cukorbeteg, milyen intenzíven szoptat, milyen kezelésben részesül stb. A fokozott fizikai igénybevétel szintén elősegíti a hipoglikémiás állapot fellépését, hiszen a baba körüli teendők gyakran komoly fizikai kihívást is jelentenek, így ez szintén hatással van a vércukor szintre.
Inzulin és gyógyszeres kezelés szoptatás alatt
Inzulint egyébként bátran használhatnak cukorbeteg kismamák úgy a terhesség, mint a szoptatás ideje alatt. Az inzulin molekulái túl nagyok ahhoz, hogy kiválasztódjanak az anyatejbe, így semmilyen problémát nem okozhat a gyermeknél. A magas vércukorszintre használt metformin alkalmazása kapcsán ugyanakkor már megoszlanak a vélemények. Egyes külföldi országokban mind várandósság, mind szoptatás során használják, Magyarországon azonban hivatalosan nem engedélyezett.
„Éppen ezért, ha a cukorbeteg kismama szoptat, akkor az életmódterápia a kezelés alappillére, amelyet szükség esetén inzulinnal kell kiegészíteni” - mondta el Dr. Porochnavecz Marietta. A gesztációs diabéteszes esetek alig 20-25 százalékában szükséges az inzulinkezelés.
Magyarországon az úgynevezett humáninzulin-készítményeket használjuk gesztációs diabétesz fennállása esetén a vércukorszint csökkentésére. Leggyakrabban a főétkezéshez szükséges adni gyors hatású inzulinkészítményt, a beadás és az étkezés között 15-30 percnek el kell telnie ahhoz, hogy az inzulin fel tudjon szívódni és a hatása kialakuljon. Ha a reggeli, éhgyomri vércukorértékek meghaladják az ideális, 5,3 mmol/l értéket, akkor éjszakára bázisinzulinra is szükség van, amelyet este, lefekvés előtt, 21.30 és 22.00 óra között kell beadni.
Ha a terhesség során inzulint kellett használni, az általában elhagyható a szülést követően. Ha nagy dózisra volt szükség, annak a felezése javasolt, majd pár napon belül már látható, hogy el lehet-e hagyni véglegesen. Abban a ritka esetben, ha az édesanya vércukorértékei magasak lennének a dózis csökkentésével vagy az inzulinkezelés elhagyásával, úgy a dózisok emelendők vagy a terápia visszaállítandó.
Életmód és diéta terhességi cukorbetegség esetén
A gestatiós diabétesz kezelésének célja, hogy az érintett kismamának normális, a nem gestatiós kismamákéhoz hasonló vagy azzal azonos vércukorértékei legyenek. Az első és legfontosabb az életmódkezelés, amely a megfelelő étrend alkalmazását és a fokozott fizikai aktivitást foglalja magába.
A gondozás elengedhetetlen része a kismama vércukor-önellenőrzése, amelyet reggeli előtt és a főétkezések után 1 órával kell elvégezni. A szülés után a diétát folytatni kell, már csak amiatt is, mert a diabéteszes diéta ugyanaz, mint az egészséges étkezés. Nyilván az édesanya a baba mellett nem tud annyira odafigyelni magára, mint korábban, de ügyeljen a napi 5-6 étkezésre!
A hagyományos megközelítés szerint GDM esetén 160 g-os szénhidrát diétát fog javasolni az orvosod. A diéta során a meghatározott szénhidrát mennyiséget a nap folyamán szigorú menetrend szerint kell elfogyasztanod, meghatározott időben. Vannak édesanyák, akiknél ez a megközelítés működik - de sajnos vannak bőven olyanok is, akiknél nem… Saját véleményem szerint a hagyományos megközelítéssel az is problémás, hogy minden csak a szénhidrátról szól - de arról kevés szó esik, hogy mit egyen helyette az édesanya, hogy ne legyen egész nap éhes, hogy ne éhezzen és hogy ne csak az energiaszükségletét biztosítsa, de a kisbaba és a saját mikroelem és vitaminellátását is.
Éppen ezért jó ha tudsz a modernebb megközelítésről is, amikor nincs a szénhidrátra alsó határ - csak felső. Ez a diéta fehérjében és zsírokban nagyon gazdag, de nem csak ezekben a makro tápanyagokban, hanem vitaminokban és ásványi anyagokban is! Fontos tisztában lenned a glikémiás index-szel, ami arra utal, hogy egy adott élelmiszer milyen gyorsan emeli meg a vércukorszintedet.
Utókövetés és hosszú távú kockázatok
A szülés után a terhességi cukorbetegséghez köthető vércukorszint-eltérések általában rendeződnek, ami arra utal, hogy a terhességi cukorbetegség átmeneti jellegű, és az anyagcserezavar következményeivel az újszülött világra jövetele után nem kell számolni. A nő számára azonban a szüléssel még nincs vége a történetnek. A terhességi cukorbetegség diagnózisa későbbi egészségi kockázatok előhírnöke lehet.
A szülés után minimum 6 hét elteltével ismételt cukorterhelésre van szükség annak felmérésére, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavar teljesen megszűnt-e, vagy esetleg valamilyen formában megmaradt. Bár a gesztációs cukorbetegség a szülést követően elmúlik, azaz a szénhidrát-anyagcsere normálissá válik, a kismama élethosszig tartó odafigyelésére van szükség.
A praediabetesben (kóros éhomi vércukorszint és/vagy csökkent glukóztolerancia) a legnagyobb a 2-es típusú diabetes kialakulásának valószínűsége, de ennek kockázata mérsékelhető. A Diabetes Prevention Program (DPP) egy véletlen besorolásos vizsgálat volt, melybe több mint 3000 olyan beteget vontak be, akinek éhomi vércukorszintje magas, glukóztoleranciája pedig csökkent volt. Az étrend módosításából és a fizikai aktivitás fokozásából álló életmódprogramot úgy állították össze, hogy hetente 150 perc közepes intenzitású testedzést tartalmazzon, illetve a testsúly 7%-kal csökkenjen és tartósan csökkent szinten is maradjon.
Azoknak a nőknek, akiknek a terhessége során szénhidrátanyagcsere-zavar, gesztációs cukorbetegség igazolódott, nagyobb az esélyük a 2-es típusú diabétesz kialakulására. Emiatt tisztában kell lenniük a cukorbetegség tüneteivel, amelyek a magas vércukorszint következtében alakulnak ki.
A követéses vizsgálatok során azt is kimutatták, hogy a diabetes kumulatív gyakorisága a GDM-es terhességet követő első 5-10 évben emelkedik a legjelentősebben. Az adatok elemzése azt igazolta, hogy a 2-es típusú diabetes szülést követő 5 éven belüli megjelenésének valószínűségét növeli az idősebb anyai életkor, a terhesség koraibb szakaszában kialakult diabetes, a GDM diagnózisakor és a szülést követő első ellenőrzéskor mért magasabb éhomi vércukorérték, a béta-sejt-működés károsodása, az obesitas, az elsőfokú rokon diabetese és a további terhességek vállalása.
Hazánkban Kerényi és munkatársai végeztek GDM miatt gondozott várandósok bevonásával több utánkövetéses vizsgálatot, részletesen elemezve a későbbi szénhidrát-anyagcserét. Eredményeik a nemzetközi adatokhoz hasonlóak: a terhesség után 4 évvel a nők 42%-ánál, 8 év múlva 49%-ánál észleltek szénhidrátanyagcsere-zavart; ezen esetek fele 2-es típusú diabetes, fele IGT és IFG stádiumú volt.
tags: #terhessegi #cukorbetegseg #mellett #testver #szoptatas