A 20 hónapos gyermek fejlődése és gondozása

A 19-21 hónapos korosztályban a gyermekek fejlődése rendkívül dinamikus, számos új képességre tesznek szert, és önállóságuk is jelentősen megnő. Ez az időszak tele van kihívásokkal és örömökkel egyaránt, mind a gyermek, mind a szülő számára.

Mozgásfejlődés: A kis felfedező

Ez a korszak az igazi totyogó időszak. Gyermekünkre leginkább a mozgásban levés a jellemző. A 19-21 hónapos már totyogó vagy szaladó, azaz megtanul futni, bár még nem tökéletesen. Felfelé váltott lábbal lépcsőzik, lefelé még egymás mellé lépve, kapaszkodva. Magától felmegy a lépcsőn, de lefelé még segítségre van szüksége. Gyermekük már nemcsak síkfelületen, hanem egyenetlen talajon is tud járni. Irányt változtatva futkározik. Felügyelet mellett korlátba vagy falba kapaszkodva egyedül próbál fel-le lépegetni a rövidebb (3-4 fokos) lépcsősoron. Ágyon vagy földön páros lábbal ugrál, alacsony lépcsőfokról, járdaszegélyről leugrik. Amennyiben az önálló járás később alakult ki (másfél éves kor felé), a futás és az ugrás elsajátítása is későbbre várható (2-2,5 éves kor között).

A mozgásigénye hatalmas, főként a nagymozgásos, rohangálós játékok, ahol kedvére csiszolgathatja újonnan szerzett tudásait. Legyünk vele minél többet szabadban, hintázzon, csúszdázzon, motorozzon, fogócskázzon. Labdázzatok sokat, dobni, rúgni egyaránt jó szórakozás. Sajnos, egy-egy élvezetesebb játék hevében hajlamosak néha túlpörögni, ilyenkor célszerű beiktatni valami passzívabb, nyugodtabb játékot, otthon mesekönyvet, kirakót, séta közben egy kis üldögélést, a játszótéren homokozást.

Már egyedül is elüldögél a homokozóban, önállóan lapátolgat és formázgat. A 21 hónapos gyerek mellett a szülőknek nincs mozgáshiányuk. A kicsik imádnak futkározni, motorozni, biciklizni és nagyon gyorsan tudnak haladni. Fontos, hogy ebben az időszakban már ismerjék és betartsák a közlekedési szabályokat. A legfontosabb az "Állj!" megtanítása a száguldozó totyogóknak. Biztonságos, kerítéssel körbe vett kertben vagy parkban gyakoroljuk vele játékosan ezeket az utasításokat, hogy később a forgalmas utcán is nyugodtan tudjunk közlekedni. A rengeteg energiát játszótéren mászva vagy trambulinon ugrálva jól le tudják vezetni.

A járó gyermeknek egyre nagyobb szüksége van az éles látásra. Mindenképp érdemes felfigyelni, ha a totyogó, jövő-menő kisgyermek elkezd egyre többször nekimenni tárgyaknak, elesik vagy váratlanul megtorpan és akár le is ül. Az is figyelmeztető jel lehet, hogy ha az éleslátásával egy kisgyermeknek nincs problémája, mégis sok ütközéses balesete adódik, vagy ha egy kisgyermek túl közelről nézi meg a tárgyakat.

Kézügyesség és alkotás

Kézügyessége egyre jobb, könyvet lapozgat, nagyobb gyöngyöket leszedeget és felfűz. Gyermekük már egyre több, akár három, négy elemből is képes tornyot építeni. A formák egymásba illesztése lesz az egyik fő foglalatossága, különböző méretű és alakú dolgokat próbál egymásba rakni. Kétéves korra már három alapvető alakzatot: a kört, a négyzetet és a háromszöget azonosítani tudja, és képes a helyére illeszteni.

Lendületesen és látszólag koncepció nélkül firkál, de egyre gyakrabban felfedezhető egy-egy tudatos alakzat. Használjunk zsírkrétát és ceruzát, ezekkel a legkönnyebb rajzolni.

Kommunikáció és nyelvi fejlődés

A kommunikáció és nyelvi képességek terén a korszak eleje és vége között hatalmas fejlődés megy végbe. A kisded talán most van az anyanyelv elsajátításának legintenzívebb szakaszában. Mivel csakis a környezettel való kapcsolat által képes az anyanyelvet elsajátítani, ezért ebben a szakaszban fokozottan kell arra figyelniük, hogy megfelelő beszédmintát közvetítsenek számára. Szókincse 70-100 szóból áll, ezek többnyire még ragozatlan főnevek. Passzív szókincse ennek többszöröse, majdnem mindent megért, amit közölni akarunk vele. Kétszavas mondatokat használ, sok „saját” kifejezéssel megtűzdelve.

Gyermekük olykor csak ’öö’ hangadással, máskor esetleg „Mi ez?”, „Ez mi ez?” kérdéssel is jelzi, hogy a felfedezett tárgy nevét szeretné tudni. Ebben a fogékony korszakban naponta akár 10-30 új szót is képes megjegyezni. Ilyenkor fontos, hogy minden odaadott tárgyat meg is nevezzenek. A saját maga által kreált kifejezések hasznosak és fontosak, de a felnőttekre jellemző gügyögést és affektálást próbáljuk a minimálisra csökkenteni. Az egyszerű kérdésekre (hol van? mi ez? ki ez?) felel, mesekönyvben képeket felismer, megnevez, megmutat, és különösen felerősödik most a közös meseolvasás szükségessége, hiszen minden elmondott, meghallgatott mese új szavak és tudás egész tárháza.

A korszak végére a beszéd szinte robbanásszerűen fejlődik. Az első kimondott szavak esetleg már 18 hónapos kor előtt megjelennek, a lányoknál általában korábban, a fiúknál később. Kétéves korra általában 50-70 szót is használnak. Kezdetben egy-egy szó több jelentést is hordozhat, például a „vau-vau” nemcsak a kutyát, hanem minden négylábút jelöl. A korszak végén általában megjelennek a távirati stílusú mondatok is, például „Apa dolgoz.” „Vau-vau eszik.”. Az egyszerű utasításokat (például „Kérem a labdát!”, „Tedd a kosárba a kockát!”) megérti, és végrehajtja. Képeskönyvben a számára ismerős képeket kérésre megmutatja. Azok a gyerekek, akik 15-16 hónapos korukban már elkezdtek szavakat mondani, mostanra mondatokat is alkotnak. Sokszor még értelmetlen vagy nagyon vicces szórenddel beszélnek, amik vidám perceket tudnak okozni. Az aranyköpések feljegyzésén túl érdemes akkor ott helyben segítőkészen kijavítani a mondatukat.

Társas és érzelmi fejlődés

Kezdi felismerni, ha valami eltér a szabályostól, például, ha a rajzon a babának nincs feje. Ezzel egy időben saját szokásokat alakít ki. Ragaszkodik például ahhoz, hogy mindig ugyanabból a bögréből kapja a tejet, hogy mindig ugyanazon a párnán aludjon. A 18-24 hónapos kisded kortársakkal való kapcsolódása még nagyon kezdetleges. Többnyire egymás mellett játszanak, de már figyelik a másikat, esetleg egyszerű interaktív, főleg mozgásos játékokat kezdeményeznek. Üdvözlik egymást, tárgyakat átadnak, megmutatnak a társaiknak is.

Más gyerekekkel még mindig a párhuzamos játék a jellemző, bár már egyre gyakrabban kezdeményez kapcsolatot a korosztályának tagjaival, általában valamilyen konkrét játék érdekében. Továbbra is nehezen osztozik, főként a szívének legkedvesebb játékoktól esik nehezére megválni, akár csak pillanatokra is, ezt nem is érdemes erőltetni. Felbukkannak a szerepjáték korai formái, a babák etetése, fürdetése, gondozása formájában. A játékában megjelenik az utánzás: ír, főz, vasal.

A dackorszak és érzelemszabályozás

Akaratukat határozottan érvényesíteni akarják, ha kell erőszakkal, sírással, toporzékolással. Egyre kevésbé tolerálják a korlátokat, épp ezért egyre fontosabb, hogy ezek következetesen betartsuk. Ez persze nagyon bölcsen és szépen hangzik, de kivitelezése korántsem egyszerű feladat, egy sírva könyörgő másfél éves a legkeményebb kőszívet is meghatja. Hagyjunk neki alkulehetőséget, legyen sikerélménye, legyen inkább kevesebb szabályunk és próbáljunk azok betartására koncentrálni. A dackorszak embert próbáló időszak, kötélidegeket kíván, és van úgy, hogy néha elszakadnak a kötelek, ne boruljunk ki attól, ha néha kiborulunk, nem attól leszünk rossz szülők, ha néha kicsit határozottabb hangon szólunk rá a gyerekre (vagyis leüvöltjük a haját… ).

Nagyon könnyen izgalomba jönnek, könnyű megzavarni a lelki békéjüket, ehhez esetenként elég az, ha nem értjük meg maradéktalanul, amit közölni akarnak, ilyenkor frusztráltak lesznek, dühös indulattal reagálnak. Nehezen, de annál gyorsabban fáradnak el, ami azonnal érzékelhető, mert látszólag még töretlen lendülettel rohangálnak, de igazából már nyűgösek, sírósak lesznek, az megmagyarázhatatlan hisztik hatalmas részének ez a felelőse. Ilyenkor próbáljunk higgadtak maradni, a fáradtságtól felpörgött gyerek még izgatottabb lesz, ha türelmetlenek vagyunk vele.

A sírás továbbra is fontos kommunikációs eszköz a belső (testi, érzelmi) rossz érzések kifejezésére, de egyre többször az akaratérvényesítés egyik eszközévé válik. Ebben az időszakban jelenik meg a hétköznapi nyelvhasználatban „hisztinek” titulált viselkedés. Ezek az érzelemkitörések leggyakrabban akkor jelentkeznek, amikor a kisgyermek vagy saját korlátai, vagy a szülői tiltás miatt nem tudja megvalósítani önállósági törekvését, vagy nem képes érvényesíteni az akaratát. Tulajdonképpen ezek az érzelmi hullámok a normális fejlődés részei. Fontos azonban, hogy szülőként megfelelő érzelmi és kommunikációs válaszokat adjunk, segítve őt abban, hogy képes legyen megküzdeni ezekkel az érzésekkel. A kisgyerekeknek nagyon intenzív érzelmeik vannak, amit sokszor se értelmezni, se kezelni nem tudnak. A feszültség és indulat agresszív viselkedéshez is vezethet. A kisangyalból olykor dühöngő gyerek lesz, aki mérgében harap, csíp és karmol. Azonban nem szabad megijednie a szülőknek. A fontos az, hogy megtanítsuk levezetni és megérteni a rossz érzéseket a gyerekünknek. Meg kell értetni velük, hogy az agresszió elfogadhatatlan, mivel fájdalmat okoz másoknak. Vezessük rá őket, hogy meg tudják nevezni az érzelmüket. Biztosítsunk nekik ingerszegény, biztonságos kuckót, ahol le tudnak nyugodni. Lélegezzünk velük mélyeket, adjunk párnát vagy plüssöt a kezükbe amit bokszolhatnak. Ezek a módszerek a dackorszak alatt is nagyon hasznosak lesznek.

Sok kisgyerek agresszív lesz ebben az időszakban: üt, csíp, harap, rugdalózik. Ebben az időszakban támad föl a gyermek érdeklődése a nemi szerve iránt, és szívesen játszik vele. Nem szabad dühösnek lenni emiatt, de minden esetben célszerű valamiféle egyéb tevékenység irányába terelni az érdeklődését.

A biztonságos határok elengedhetetlenek a gyors fejlődés mellett. A szabályok betartásában is minket utánoz a gyermek, ezért fontos a következetesség, mert nemcsak a gyermek biztonságélményét erősítjük, hanem cselekvési mintát is nyújtunk számára. Természetesen nem szabad elhagyni a rugalmasságot és lehetnek lazább, engedékenyebb napok.

Napirend és alvás

Fontos a rendszeres napirend kialakítása: lehetőleg ugyanabban az időben legyen az étkezés, a séta, a játék, a fürdés. Végre eljött a stabil napirend ideje! Gyermekünk áttért az egy alvásra stabilan. Ritka már, hogy kétszer alszik a másfél év fölötti gyerek. A rutin most már nagyon fontos tényező a gyerekek számára ebben a korban. A szokások, a rendszer elkezd fontos lenni. De nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni a gyerekek életkori sajátosságait sem. Az átlagos alvásigény így 13 óra körül van. De ez nem jelenti azt, hogy ennyit KELL! aludnia egy gyerkőcnek.

A legfontosabb tényező a reggeli kelés időpontja most. Egy normál ablak reggel 6-7 között van. Ettől természetesen eltérhet a babád és lehet extrém korán kelő (5-6 között) vagy kelhet később is, bár ez ebben a korban már okozhat problémákat (7-8 között). A lényeg, hogy be van-e állva egy időpontra vagy ugrál és hol később, hol korábban kel. A reggeli kelés időpontja meg fogja határozni az esti fekvést is. Ha sokáig alszik, akkor érdemes legkésőbb 7-re hozni az ébredést. Minél korábban, annál jobb? Nem egyszerű a válasz a kérdésre. Sokszor halljuk, hogy a gyereknek korán ágyban a helye. Hogy ez nagyon fontos. Hogy eleget csak így tudnak aludni. Hogy a növekedési hormonok akkor termelődnek. Hogy nekünk felnőtteknek is, éjfél előtt kéne több órát aludni, hogy pihentető legyen. A bioritmusunk egyik meghatározója a reggeli kelés. Ezen fog múlni, hogy a szervezet honnan „számolja” a nappali aktív órákat. Ha későn kelünk, akkor késői fekvéssel is számolhatunk legtöbbször. Érdemes tehát a reggeli keléshez igazítani az esti fekvést. Egy tanulmány szerint, a vizsgált gyerekeknél 5-ből 1-nél még el sem kezdődött a melatonin termelés, mikor ágyba dugták őket.

Sokféle napirend működhet, de mégis mihez tartsd magad? Az alvások mennyisége is számít. Átlag össz alvásmennyiség nappal 2 óra. Vigyázz, mert vannak babák, kiknek ez sok, vannak, akik meg többet alszanak. Ebben az időszakban már jellemzően csak egyszer alszanak napközben. Ennek az időpontja még eshet az ebéd előtti vagy az utáni időszakra is. Az elalvásban nagy segítség gyermekük számára egy kialakított rituálé, a jól ismert cselekvéssorozat, környezet és tárgyak.

Úgy tűnik, hogy gyermeked pacsirta-típus? Már órákkal azelőtt felébred, hogy te egyáltalán a másik oldaladra fordulnál? Nos, ettől egy idő után te leszel frusztrált, ezért próbálkozz meg egy picit rövidebb nappali alvásokkal, illetve kicsit későbbre tolt esti lefekvéssel. Kissé sötétíts be, így is hosszabbíthatod meg a reggeli alvást. Ha pedig igazi kis bagollyal van dolgod, akit éjszaka nem lehet ágyba dugni, másnap pedig képes délig durmolni, akkor tedd mindezt éppen fordítva. Próbáld növelni a napközbeni alvás(ok) idejét, és igyekezz lefárasztani, hogy valamivel hamarabb dughasd ágyba este.

Az esti rutin - ha van már - némileg felbolydulhat, ugyanis ilyenkor jut el odáig a gyermek, hogy értelmezni tudja a máshonnan érkező zajokat. Más szóval - ha hallja a TV-t vagy a beszélgetéseteket a másik szobából - azt gondolja majd: „Én csak itt fekszem, unatkozom, miközben anya és apa mókáznak odakint nélkülem?! Ezeket a csatákat meg kell vívni, igyekezz estére elcsendesíteni apát és a tesókat is, semmi bömbölő akciófilm, vagy hangos kacarászás, amikor a csöppség már aludna. Mondd el mindig, mi fog következni („Most megyünk fürdeni.”), így nem éri váratlanul az esti fektetés.

Étkezés és higiénia

18 hónapos korra a kisgyermekek többsége már igyekszik önállóan is próbálkozni az evéssel. Kanalazáskor a falatot már meríteni tudják a tálból, és megfordítás nélkül a szájukhoz emelik. A legtöbb állaggal jól boldogulnak. Legtöbbször elég csak apró falatokra vágni a keményebb darabokat, a zöldségféléket sem kell külön pürésíteni. Nagyobb ételekből, gyümölcsből, kekszből egyre ügyesebben harapják le a megfelelő méretet, és megrágás után biztonsággal nyelnek. Vannak gyerekek, akik a kevert állagot (darabok a pépesben) nem szeretik, mások még váltogatják a kéz, illetve a kanál használatát. Fontos, hogy az étrendjük egyre inkább a családi menühöz igazodjon; a (nem túl fűszeres, alkoholmentes) főételek is fogyaszthatóvá válnak számukra.

Elképzelhető, hogy eljött az ideje a bilire szoktatásnak. Ha a kicsi érdeklődő, amikor mások a mosdóban vannak, esetleg képes jelezni, amikor épp megtölti a pelusát, valószínűleg már elég érett a próbálkozáshoz. Hogy milyen eszközt használtok, rajtatok múlik. A bili előnye, hogy a gyerek lába leér a földre, így akár önállóan is rá tud ülni. A wc-szűkítő használata nehezebb, és ebben a korban még nem elég koordináltak ahhoz, hogy egyedül felmásszanak. Előnye viszont, hogy rögzül a gyermekben, hol végezzük a dolgunkat - sok kisgyermeknek jelent gondot a későbbiekben átszokni a biliről a wc-re, mely egy hatalmas, ijesztő, mindent elnyelő dolognak tűnik. Bármelyik opciót is választjátok, fontos, hogy csak akkor kezdjetek bele, ha egyikőtöket sem terheli semmi.

Vannak olyan kisgyerekek, akik nem érdeklődnek az étkezés vagy az öltözködés iránt, és van, aki nem igazán szeret a vízben lenni, fürdeni. Ha felismered, hogy a te gyermeked is hasonlóan viselkedik, próbáld biztatni az önállósodásra, de maradj türelmes és elnéző. Ha türelmetlenek vagyunk, az csak még inkább megriasztja, aminek következtében a gyermek ügyetlenebb, önállótlanabb marad.

A gyermek bevonása a házimunkába és a játék

Megpróbál segíteni a házimunkában: porszívózik, söpör, tereget. Szeretnének minden otthoni tevékenységet kipróbálni. Egyre többet elhangzanak az "Egyedül akarom!" és a "Ne segíts!". Nem kell méregdrága fejlesztő játékokhoz nyúlnod, ha szeretnéd elfoglalni csemetédet egy kis időre. Olyan dolgokat is érdekesnek fog találni, amiket te nem, hisz számára minden újdonság izgalmas. Turkálni a szennyesben, lerángatni a tiszta ruhát a szárítóról, a tollporolóval végigtörölni a lakást - mind-mind csodálatos kaland! Tudtad, hogy akár már kétéves korában is besegíthet a házimunkába - és éppen vele teszel a legjobbat, ha hagyod?

Aránylag hosszabb ideig eljátszik egyedül vagy más családtaggal.

Mikor forduljunk szakemberhez?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez. Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az alábbiakban felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket.

Figyelmeztető jelek

• Vezetve tud csak járni, álló helyzetben bizonytalan.
• Járása bizonytalan.
• A gyors járás nem jelenik meg (24 hó).
• Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően (eldobja, pörgeti), és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
• Az egyik kezét feltűnően elhanyagolja, vagy sokkal ügyetlenebb vele, mint a másikkal.
• A két kéz mozgása nem összehangolt a játék során.
• Az összerakós játékok részeit nem próbálja, vagy nem tudja a helyükre illeszteni (formákat, építőelemeket, pontosan illeszkedő részeket).
• Nem próbál, illetve nem tud felületen nyomot hagyni (kézzel maszatolni, ceruzával firkálni, krétával/ecsettel dolgozni).
• Nem próbál, illetve nem tud tárgyakat egymásra tenni.
• Nem vagy nehezen lehet vele tekintetkapcsolatot tartani.
• Nem mosolyog vissza, ha rámosolyognak.
• Nehéz felkelteni a figyelmét, nem követi a mutatás, a tekintet irányát.
• Kortársakkal való kezdetleges játék még hiányzik. Nem szeret más gyermekek közelében lenni.
• Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel.
• Nem ért meg egyszerű utasítást (például: „Kérem a labdát!”, „Tedd a pohárba a ropit!”).
• A korszak elején tapasztalt szókincse nem bővül a korszak végére.
• Továbbra is a gagyogás uralja a kisgyermek közléseit; nem jelennek meg benne szavak, szókezdemények.
• Tiltakozását fejezi ki evéshelyzetben.
• Éjszaka még mindig gyakran ébred, ilyenkor nehezen alszik vissza vagy játszani kezd.
• Hárítja a tisztálkodást, nem szereti a szappant, a fogmosást.

Ki tud segíteni?

Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.

tags: #20 #honapos #gyerek #kontos