A fiatalkori és terhességi emlőrák összefüggései és kezelési lehetőségei

Az emlőrák a nők leggyakoribb daganatos megbetegedése, hazánkban minden 7. nőnél várható, hogy élete folyamán kialakul a betegség. Magyarországon évente 8000, világszerte 1.000.0000 új beteget regisztrálnak. Ennek ellenére a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikájára a nők majd 70%-a már előrehaladott mellrákkal érkezik, a szűréseken pedig a meghívott nők mindössze 40%-a vesz részt. Fontos, hogy a tünetekkel jelentkező betegek esetében általában már egy előrehaladottabb stádiumról van szó. Korai stádiumú daganat, illetve a rákmegelőző állapot felfedezése sokkal nagyobb sikerű kezelést jelenthet.

Mi is az a fiatalkori és terhességi emlőrák?

Fiatalkorinak az emlőrák azon típusát nevezik, amely a 35 évesnél fiatalabb nőket érinti. Ez az összes eset mintegy 1,5-2 százaléka, ami hazánkban évente 75-80 új beteget jelent. A terhességi emlőráknak nevezzük a várandósság alatt, illetve a szülést követő első év időszaka alatt kialakuló rosszindulatú betegséget. A rendelkezésre álló adatok szerint minden 3000. terhesség esetében lehet rosszindulatú emlőelváltozással számolni. Növekszik az előfordulása azért is, mert a gyermekvállalás egyre későbbi életkorra tolódik. Manapság már nem meglepő, ha egy nő a negyvenes éveiben lesz várandós, amikor pedig már magasabb az emlőrák előfordulásának esélye is.

A terhességi emlőrák kockázatai és a diagnózis kihívásai

A terhességi emlőrák veszélye, hogy sok esetben késik a diagnózis, mert a kismamák az emlőben a terhesség miatt végbemenő változásoknak tudják be az elváltozásokat (döntő többségben erről is van szó), így késve fordulnak orvoshoz. Sajnos várandósság alatt is kialakulhat emlőrák. Ez ebben az időszakban és a szoptatás első évében lévő nők esetében nehezebben felfedezhető, mivel ezekben az időszakokban az emlők szerkezete megváltozik, és egy, a betegséget jelző tünetről azt gondolhatjuk, biztosan csak a várandósság miatt van.

Az ezekben az időszakokban kialakult daganatok gyakrabban hormonrezisztensek, azaz érzéketlenek a hormonkezelésre, ezzel együtt rosszabb a prognózisuk, és gyakrabban adnak áttétet, bár ez összefüggésben lehet azzal, hogy előrehaladottabb állapotban kerülnek diagnosztizálásra.

Kockázati tényezők

A legjelentősebb rizikófaktor az emlőrák esetében a nem és a kor, azaz minél idősebb egy nő, annál nagyobb eséllyel jelenik meg nála az emlőrák. További kockázati tényezők:

• A női nemi hormon, azaz az ösztrogén tartós vagy magasabb szintje a szervezetben.
• Genetikai okok (családi öröklődés, mely sokszor, de nem kizárólag a BRCA1 és a BRCA2 gének mutációjához köthető; családi halmozódás) - ez főként fiatalabb korban állhat a betegség hátterében.
• Az emlő szerkezetének felépítése - minél több mirigyből áll az emlő, annál nagyobb a kockázat.
• Gyermekkori vagy fiatalkori sugárkezelés (főleg a mellkasfalat érintően).
• Korábbi emlőrák.
• Egyes jóindulatú emlőelváltozások.
• Túlzott alkoholfogyasztás és dohányzás.
• Egyes esetekben a fogamzásgátló gyógyszer tartós alkalmazása.
• Elhízás (a zsírban például fokozottabban termelődik az ösztrogén).
• Idősebb életkor az első gyermek születésekor (vagy ha a nő nem szült).

Fontos megjegyezni, hogy az emlőrákot teljes mértékben megelőzni nem lehet, hiszen több olyan kockázati tényező játszhat szerepet a betegség kialakulásában, amit nem tudunk befolyásolni (pl. első menstruáció, génmutáció, stb.). Azonban a megfelelő életmód mellett sokat tehetünk azért, hogy egészségesebben éljünk, így csökkentsük az emlőrák - vagy bármely más daganatos betegség - kialakulásának kockázatát.

A diagnózis és a szűrés várandósság alatt

Terhesség alatt az emlőpanaszok elsődleges kivizsgálási eszköze az ultrahang, amely kockázat nélkül, korlátlanul használható, hiszen a magzat fejlődését is ultrahangvizsgálattal követik nyomon. Ha szükséges, tumorgyanú esetén a sugárvédelmi szabályok betartásával elvégezhető mammográfia is. Patológiai mintavételre elsősorban a hengerbiopszia (core-biopszia) javasolt, a vékonytűs biopszia kevésbé. A fiatal emlő szűrővizsgálatára a röntgen-mammográfia valóban nem alkalmas. Sajnos ez nem azt jelenti, hogy fiatal nőnek nem lehet emlőbetegsége, ezért ebben a korcsoportban rendkívül fontos az önvizsgálat. Ahhoz azonban, hogy az önvizsgálat jó hatásfokú legyen, be kell tartani néhány szabályt.

Mikor és hogyan végezzük az önvizsgálatot?

Az önvizsgálatot mindig a menstruációs ciklushoz igazodva kell elvégezni, mégpedig a ciklus 8-10. napján. Gyakorlatilag a menstruációt követő napokban érdemes sort keríteni rá. Több testhelyzetben, akár előre hajolva, az emlő teljes térfogatát át kell tapintani. Ezt a feladatot minden hónapban el kell végezni, csak így alakul ki a megfelelő önismeret saját testünkkel kapcsolatban, és csak így van esély arra, hogy észrevegyük, ha változás jön létre. Minden fontos lehet, ami az előző vizsgálathoz képest újdonság! Ha bármilyen tapintási változás jön létre, csomót tapint, feltétlenül forduljon orvoshoz!

Jóindulatú emlőelváltozások

Az emlőben kialakuló elváltozások nem feltétlenül jelentenek daganatos betegséget. Előfordulhatnak ugyanis jóindulatú állapotok is, és az emlőráknak létezik egy ún. rákmegelőző állapota is. Ez azt jelenti, hogy nem beszélhetünk még kialakult daganatról, de a folyamat már elindult, ezért szerencsés, ha felfedezésre kerül. Jóindulatú elváltozások közé soroljuk a következőket:

• Heveny emlőgyulladás (mastitis)
• Periductalis mastitis (a tejcsatorna gyulladása)
• Granulomatózus lobuláris mastitis
• Zsírmekrózis
• Fibrocisztás betegség
• Adenózis
• Komplex sclerotizáló lézió
• Fibroadenóma (ez a leggyakoribb jóindulatú emlőelváltozás)
• Phylloid daganat
• Lipóma

Említést kell még tennünk az ún. papilláris léziókról és a Paget-kórról is. A papilláris lézió egy többnyire jóindulatú daganat, amely a tejmirigyek kivezető csöveiből indul ki. Szövettani vizsgálat során az esetek kb. ¼ részében fény derül rákmegelőző állapot vagy már kialakult daganat jelenlétére is, ezért indokolt a sebészi eltávolítás. Az emlő Paget-kórja az emlőbimbón jelentkezhet, ez valójában az emlő bőrének rosszindulatú daganata, ami leggyakrabban rákmegelőző állapotot vagy invazív rákot jelez az emlőben.

Emlőrák típusok és kezelésük

A rosszindulatú daganatokat két csoportra oszthatjuk. Az egyik az in situ, vagyis nem invazív daganat, ez azt jelenti, hogy a rosszindulatú sejtek egy helyben maradnak. A másik esetben ezek a sejtek áttörik a bazális membránt, és így bejutnak a nyirokkeringésbe és a vérkeringésbe, ezzel pedig áttéteket képezhetnek a test más részeiben. A rosszindulatú emlőráknak több típusa létezik:

• Duktális karcinóma vagy NST
• Invazív lobuláris karcinóma
• Mucinózus karcinóma
• Medulláris karcinóma
• Tubuláris karcinóma
• Papilláris karcinóma
• Gyulladásos emlőrák

Mint minden daganatos betegségre, az emlőrákra is igaz, hogy minél korábban diagnosztizálják, annál nagyobb az esély a teljes gyógyulásra.

Kezelési lehetőségek terhesség alatt

A kivizsgálás és a kezelés nem teljesen ugyanúgy zajlik, mint nem várandós nők esetében. Szóba jöhet a műtét és egy bizonyos idő után a kemoterápia, sugárkezelést azonban a szülés után alkalmaznak. Nagyon fontos, hogy a terhesség alatt emlőrákban megbetegedett kismamák időben kezelést kapjanak, mert - amint azt egy matematikai modell segítségével kimutatták - a kezelést 3-6 hónappal elhalasztva 5-10 százalékkal nő az áttétképződés kockázata.

A terhesség megszakítása legtöbb esetben nem javítja a gyógyulási esélyeket. Arra vonatkozóan sincsenek egyértelmű bizonyítékok, hogy maga a betegség káros hatással lenne a magzat fejlődésére. Általában a műtét biztonságos kezelési módszernek számít a terhesség bármely szakaszában, de a második trimesztertől egyes kemoterápiás készítmények is biztonsággal alkalmazhatók. Korai stádiumban valószínűleg nyirokcsomó-eltávolítást és teljes emlőeltávolítást, azaz ún. masztektómiát fognak az orvosok javasolni. Azonban előrehaladottabb esetekben előfordulhat, hogy neoadjuváns, azaz műtét előtti gyógyszeres kezelés válik szükségessé. Várandósság alatt sugárterápia nem alkalmazható, azonban a baba születése után sor kerülhet erre a kezelési típusra is.

A terhesség és az emlőrák kiújulásának kockázata

A „Premenopausal Breast Cancer Collaborative Group” arra a következtetésre jutott, hogy a szülést követően mintegy 24 éven keresztül fokozott melldaganat-kockázat áll fenn. A rizikó fokozódásának a mértéke a szülést követően 5 évvel tetőzik. A szülést követő ötödik év után a rizikó fokozatosan csökkenni kezd, és mintegy 24 év elteltével a gyermeket szült és nem szült nők emlőrák-rizikója közel azonosnak adódik. A szülést követő fokozott melldaganat-kockázat, ami a terhesség alatti fokozott ösztrogéntermelésre vezethető vissza, csak az ösztrogén-receptor (ER)-pozitív mellrákoknál kimutatható.

A közelmúltban készült el egy retrospektív vizsgálat, melybe 1200 olyan emlőrákból gyógyult nőt választottak be, aki teherbe kívánt esni. Eredményei szerint a korai emlőrákból kikezelt betegek terhessége nem befolyásolja a tumor relabálási esélyét. A betegség mentes túlélés azonos a gyermeket vállaló és nem vállaló csoportban, függetlenül az ER státusztól. A daganat mentes túlélésben nincs különbség, ha a terhesség kihordott, vagy megszakított. Nem befolyásol semmit a teherbe esés időpontja (kezelést követő 2 éven belüli vagy túli). Noha a szoptatással kapcsolatosan kevés adat gyűlt, kimondható, hogy sok esetben még műtéti kezelést követően is kivitelezhető. Annak megléte vagy hiánya azonban nem befolyásolja a túlélést. A vizsgálat egyik meglepő eredménye szerint az ER negatív betegeknél a terhesség 42%-kal csökkenti a mortalitást.

Fiatalkori terhesség és védelmi mechanizmusok

A kutatások szerint a fiatalkori terhesség védi a nőket az emlőrák ellen. A szaklapban megjelent tanulmány szerint a Wnt/Notch jelátviteli arány alacsonyabb a szülésen átesett egerek emlőszövetében, mint az ugyanolyan életkorú szűz egerekben. A fiatalkori terhesség emberekben és rágcsálókban egyaránt védelmet nyújt az emlőrák ellen. Emberek esetében ha egy nő 20 éves kora előtt szül, felére csökken az emlőrák rá leselkedő kockázata. A bázeli Friedrich Miescher Intézet kutatói microarray vizsgálattal kimutatták, hogy az immunrendszer működésében és a differenciálódásban részt vevő gének fokozódnak, a növekedési faktorokat kódoló gének aktivitása pedig csökken a terhesség után. A Wnt4 gén aktivitása különösen is csökkenést mutat a terhesség után. A Wnt/Notch jelátviteli arány a terhesség hatására az egerekben maradandóan megváltozott az emlőszövet bazálsejtjeiben/progenitor sejtjeiben.

tags: #fiatalkori #terhesseg #es #emlorak