A veszettség egy halálos, központi idegrendszeri gyulladással járó fertőző, zoonotikus (állatról emberre terjedő) betegség, amit a Rhabdoviridae családon belül, a Lyssavirus nemzetségbe tartozó RNS-vírusok okoznak. A veszettség vírusa a Rhabdovírusok családjába tartozik, a világ minden táján előfordul. A betegség a veszett állat okozta sérüléssel (elsősorban harapással) és a fertőzött testváladékkal (főként nyállal) való közvetlen érintkezéssel terjed. A vírus a bőrön keletkezett sérülésen (ritka esetben kötőhártyán át) keresztül jut be a szervezetbe, és az idegek mentén halad a gerincvelőbe és az agyvelőbe, ahol elszaporodik, majd szintén az idegek mentén jut el a nyálmirigyekbe és más szervekbe. A nyál csak a központi idegrendszer fertőződése után tartalmazza a vírust, így a nyállal vírust ürítő állat többnyire már beteg vagy néhány napon belül megjelennek rajta a tünetek. A veszettség minden melegvérű állatra, így az emberre is veszélyes. Házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat, a madarak viszont kevésbé fogékonyak a betegségre. Leggyakrabban róka, denevér és egyéb vadon élő húsevők terjesztik, de kutya, macska és más háziállat is megfertőződhet. Az emberi fertőzés utáni oltások általában veszettségre gyanús háziállatokkal (túlnyomórészt kutyával, macskával) történő érintkezés miatt kellett elvégezni, s csak egy kisebb része volt indokolt vadon élő állatokkal való érintkezés miatt.
A veszettség lappangási ideje (a vírus bejutásától a tünetek megjelenéséig eltelt idő) általában 2-8 hét, de előfordulhat rövidebb 5-10 napos vagy elhúzódó, több hónapos, extrém esetben több éves lappangási idő is. A lappangási időt meghatározza a harapás helye, illetve a testrész idegekkel való ellátottsága. A lappangási idő nagyon változó, 2 héttől 6 évig terjedhet, átlagosan 2-3 hónap közötti az ideje. A betegség lezajlása szerint megkülönböztetünk csendes és dühöngő veszettséget. A veszettség tünetei a macskák esetében: A veszettség korai tünetei fokozatosan jelentkezhetnek és nehezen észrevehetők. A fertőzés első 2-4 napjában a macska belázasodhat, csökkenhet az energiaszintje és az étvágya. Később megfigyelhető a végtagok gyengesége, a bénulás, a görcsrohamok, a légzési nehézség és a nyáladzás is a nyelési nehézségek miatt. Az állat lehet extrémen agresszív, de akár depresszív is lehet és kómába is eshet.
A betegség két fajtája különböztethető meg: a dühöngő, illetve a csendes. A csendes veszettségnél elmaradnak a dühöngési tünetek és a támadó magatartás, az állat levert, tompult, kedvetlen, étvágytalan, erősen nyálzik, nem képes inni. A fertőzött állaton hamar megjelennek a bénulásos tünetek, elfekvő állapotba kerül és végül a betegség 4-5. napján elhullik. A veszettség másik változatnál, a csendes veszettségnél elmaradnak a dühöngési tünetek és a támadó magatartás, az állat levert, tompult, kedvetlen, étvágytalan, erősen nyálzik, nem képes inni. A fertőzött állaton hamar megjelennek a bénulásos tünetek, elfekvő állapotba kerül és végül a betegség 4-5. napján elhullik.
A klasszikus veszettségnek két formája van; az állat vagy kifejezetten agresszívvá válik vagy bénult lesz, de az is lehet, hogy mind a két fő tünet megfigyelhető. Az agresszió esetében úgy tűnhet, mintha a macska hallucinálna és hirtelen felindulásból támadna. Macskára kivétel nélkül mindig dühöngő veszettség jellemző, általában "fejre megy". Majd az állat lebénul: a torokbénulás miatt nem tud nyelni, nyálzik, kancsalság, testszerte bénulások jellemzők végül az állat pár nap alatt elhullik. A veszettségnek számos jellemző tünete van, mint például agresszió, nyálzás, és izomgörcsök. Azonban ezek a tünetek más betegségekkel is összetéveszthetőek.
A macskák veszettséggel való megfertőződésének módjai
A macskák leggyakrabban egy fertőzött állat harapása révén válnak maguk is fertőzötté, de elég, ha a fertőzött állat nyála érintkezik a macska egy sebével vagy a nyálkahártyájával. Emiatt harapás nélkül is elég könnyen terjed a betegség. A vírus nyállal ürül, ezért a fő fertőzési forrás a harapás, de emellett, ha nyál jut bármilyen bőrsebbe (pl. állatorvosnál szájüregi vizsgálat során), akkor is be tud jutni a vírus a szervezetbe. A vírus a bőrön keletkezett sérülésen (ritka esetben kötőhártyán át) keresztül jut be a szervezetbe, és az idegek mentén halad a gerincvelőbe és az agyvelőbe, ahol elszaporodik, majd szintén az idegek mentén jut el a nyálmirigyekbe és más szervekbe.
A háziállatok közül a macskák jelenthetnek kiemelt veszélyt a terjesztés szempontjából, köztük azonban meg kell különböztetni a lakásban, illetve az azon kívül élőket. Utóbbiak a kóborlásaik alkalmával több idegen állattal találkozhatnak, ezért fokozottabban vannak kitéve a fertőzésveszélynek. A fertőzés leggyakrabban a sérült bőrön keresztül jut be a szervezetbe, elsősorban nyállal.
A veszettség elleni védekezés és a megelőzési stratégiák kulcsfontosságúak az állatok és az emberek egészségének védelme érdekében. A macskák számára a veszettség elleni vakcinázás az első és legfontosabb lépés a betegség elleni védekezésben. A már fertőzött állatokon azonban sajnos nincs hatékony kezelés, és a betegség halálos kimenetelű. Fontos, hogy a macskákat rendszeresen oltassuk be a veszettség ellen, különösen olyan területeken, ahol a betegség endemikus.
A rókák, a kutyák és a macskák létfontosságú szerepet játszanak a legtöbb emberi expozícióban, ezért ezeknek az állatoknak a veszettség elleni vakcinázása rendkívül fontos. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ne csak a minimális kötelezettségeknek tegyenek eleget az állattartók. A kertben tartott macskák veszettség elleni oltása nem kötelező, de igen fontos feladata a gondos állattartónak.
Diagnózis és kezelés
Élő állat esetében teljesen biztos diagnózist nem lehet felállítani; ebben az esetben az orvosok kizárólag a tünetek helyes diagnózisára támaszkodhatnak. A veszettség diagnosztizálásának legmegbízhatóbb módja az agy szövetének vizsgálata, különösen a hippokampusz, a kisagy és a talamusz területén. Ezért a teszt elvégzéséhez az állatot el kell altatni. Direkt fluoreszcens antitest teszt (DFA): Ez a leggyakrabban használt módszer a veszettség diagnosztizására. A vizsgálat során az állat agyszövetének vékony szeleteit kezelik fluoreszcens antitestekkel, amelyek a veszettség vírushoz kötődnek. Ha a vírus jelen van a szövetben, a minta fluoreszkálni fog mikroszkóp alatt. Vírus izolálás: Ezt a módszert kevésbé használják, mivel lassabb és munkaigényesebb, mint a DFA. A módszer során mintákat vesznek az állat agyszövetéből, nyálából vagy gerincvelőjéből, és ezeket sejtkultúrákon tenyésztik annak érdekében, hogy a vírust izolálják és azonosítsák. RT-PCR: A reverz transzkriptáz polimeráz láncreakció (RT-PCR) egy molekuláris technika, amely a veszettség vírusának RNA-jának kimutatására használható. Ezt a módszert gyakran használják a vírus genetikai azonosítására és azonosítására. Hisztopatológia: Ezzel a módszerrel a szövettani változásokat vizsgálják a veszettség vírus által érintett agyterületeken.
A veszettség nem gyógyítható, a veszettség-gyanús macskát minden esetben elaltatják. Emiatt rendkívül fontos, hogy minden évben megkapja az oltást a cica, még úgy is, hogy az nem kötelező. Klinikai tünetek megjelenése után kezelésük esélytelen, a megbetegedett állatok kivétel nélkül elhullanak.
Megelőzés és jogi vonatkozások
Hazánkban csak a kutyák esetén kötelező beadni a védővakcinát, a macskákra vonatkozóan nincs ilyen határozat. A macskák számára nincsen törvényileg meghatározva a kötelező évi egyszeri vakcinázás, de életmódjuk miatt erősen javasoljuk. Mivel a cicák kijárnak a kertből és nagyobb távolságokra is elkóborolnak nagyobb eséllyel találkoznak más állatokkal pl. nyesttel, rókával, akár városon belül is, így nagyobb eséllyel is fertőződhetnek meg. Más társállatok pl. vadászgörény esetében sincsen jogszabályi kötelezettség, de esetükben is javasolt az immunizálás. A megelőzés mindig a legjobb gyógymód. A veszettség elleni vakcináció, az otthoni óvintézkedések és a helyi egészségügyi ajánlások követése nélkülözhetetlen az állatok és az emberek egészségének megőrzése érdekében. Továbbá az állattartók felelőssége, hogy informáltak maradjanak a veszettség terjedéséről és kialakulásáról, valamint arról, hogyan ismerhetik fel és kezelhetik az esetleges tüneteket.
Jogszabály írja elő, hogy minden állampolgárnak kötelessége a veszettségre gyanús állatot bejelenteni! Veszettségre gyanúsnak nevezzük, ha az állat a veszettség klinikai tüneteit mutatja, vagy tünetmentes, de veszettségre gyanús állat marta meg, továbbá természetellenesen viselkedő, illetve embert támadó vadállat. A veszettségre gyanús állatokat amennyiben nincs lehetőség 90 napig hatósági megfigyelés alá helyezni, ki kell oltani az életüket. Abban az esetben, ha pl.: vadon élő sakálról, rókáról vagy utcán kóborló, gazda nélküli kutyáról van szó, az állatot ki kell lőni és a tetemet víruskimutatás céljából vizsgálatra küldeni.
Fontos jogszabályi kötelezettség minden ebtartó számára, hogy a kutyáját 3 hónapos kora után 30 napon belül veszettség ellen beoltassa, majd 6 hónapon belül, ezután évente újraoltassa. Az állatorvos csak és kizárólag chippel ellátott kutyát olthat be, amit a chip adatbázisban köteles rögzíteni. A lehetséges emberi fertőzésnél megakadályozható a betegség kialakulása, ha a veszettség elleni védőoltás sorozatot a fertőződés után mihamarabb megkapja az ember.
12 jel, hogy a macskád titokban IMÁD — el fogsz ámulni
Amennyiben gyanítja, hogy veszett macskával került kapcsolatba, azonnal keressen fel egy állatorvost vagy egészségügyi szakembert. Kerülje a fizikai kontaktust az állattal, és ha lehetséges, izolálja azt, hogy mások ne kerüljenek vele kapcsolatba. Ha kutya, macska, vagy egyéb vadállat megharap, azonnal fordulj orvoshoz!
A veszettség elleni védőoltás, az otthoni óvintézkedések és a helyi egészségügyi ajánlások követése nélkülözhetetlen az állatok és az emberek egészségének megőrzése érdekében. Minden felvilágosító törekvés ellenére, a macskák csak elenyésző részét oltatják be rendszeresen veszettség ellen.
tags: #2 #honapos #macska #veszettseg