Sziasztok! Új vagyok itt. Azért próbálkozom, mert elviselhetetlenül hisztis fiam nagyon elkeserített. Tanácsot várok, különben hamarosan megõrülök...
Sokan gondolják, hogy a hiszti csak a nagyobb babáknál fordul elő, a dackorszak velejárója. Azonban a legkisebbek, akár már újszülöttként is jelezhetik a diszkomfortérzetüket, ami sokszor tévesen "hisztinek" értelmeződik.
A 2 hetes baba még nagyon új szereplője a világnak. Fontos tudni, hogy fejlődése természetes módon eltérő lehet, és nem kell elvárni tőle bizonyos mérföldköveket. A babák fejlődése eltérő lehet, és ez teljesen rendben van.
Mi zajlik a 2 hetes babában?
A 2 hetes újszülött még viszonylag kis térből érzékel. Körülbelül 20-30 cm-re lát élesebben és rövid ideig fókuszál arcokra, de az emberi arc, kiemelkedően érdekes számára. Ami a hallást illeti, nem a szavak jelentése, hanem főleg azok hangszíne és ritmusa fontos számára, így tehát elsődleges, hogy milyen érzelemmel mondanak ki valamit körülötte. A tapintás az egyik legerősebb érzékelési csatornája, és ebben a korban a szája számít a legfontosabb érzékszervének.
A baba sírása ekkoriban nem viselkedés, hanem jelzés. A baba nem manipulál, jelzése válaszra vár, de nem a szülő drámai kapkodására és jajveszékelő sietségére, hanem a helyzethez illő higgadt kommunikációra és segítségre. 2 hetes korban még nem különül el az éhség, a fájdalom vagy a fáradtság miatti sírás. Megtapasztalja az ismétlődéseket, érzékeli a ritmust, hozzászokik a környezethez. Ez az alkalmazkodás is tanulás. A kiszámíthatóság még nem jelent számára napirendet, hanem inkább csak hasonló érzéseket hasonló helyzetekben. Ekkoriban nem kell fejleszteni, nem kell tanítani, nem kell „jó szokásokat kialakítani”.
A baba élete első félévében még nem hisztizik. A szó szoros értelmében vett hisztéria ugyanis az akarat érvényesítéséről szól - a néhány hónapos csecsemő pedig nem képes ilyen szintű tudatosságra, sőt, voltaképpen akarata sincs. Elképzelhető, hogy csak az a baja, hogy nem a megfelelő testhelyzetben fekszik a kiságyban, és rossz szögben van a dereka vagy a gerince. Lehetséges, hogy séta közben a babakocsi mozgásával járó zötykölődés zavarja, netán kifelé néz a kocsi, és mivel nem lát téged, elveszíti a biztonságérzetét. Nem zárható ki az sem, hogy, bár alvásidő van, ő még nem elég álmos, és a számára korai lefektetés ellen tiltakozik egy kis hasogató sírással.
A "hiszti" okai a legkisebbeknél
A 2 hetes csecsemő gyomra még nagyon kicsi, így az éhség gyakori oka lehet a sírásnak. További ok a felriadásra a normális önkéntelen ölelő reakció (Moro-reflex) például hirtelen hangra, fényre, vagy a baba fejének elbiccenésére, melynek során a baba kitárja karjait és lábait, majd összehúzza magát, mintha átölelné önmagát. Néhány baba különösen az első hetekben ölben, testközelben alszik mélyebben, de nem kell azt gondolnod, hogy a te babád is közéjük tartozik. Fontos ugyanis az is, hogy anya számára mi megterhelő és mi komfortos. Ha a baba a karodban elalszik, meg lehet próbálni nyugodt, határozott mozdulattal letenni. Ha ott tovább tud aludni, az mindkettőtök számára pihentetőbb lehet.
A csecsemők már négy-hat hetes korukban más és más módon jelzik különböző problémáikat. Figyeld meg jól a gyereket, és tapasztalni fogod, hogy egyre többször érted meg, mit akar közölni veled a maga nyelvén - így mindenkori gondját is könnyebben orvosolhatod. Mindez nemcsak a rövid távú nyugalmatokat biztosítja, hanem a későbbi kiegyensúlyozott, bensőséges anya-gyerek viszony egyik alappillére is. A kezdeti nehézségek után a baba és a mama egyre inkább egymásra hangolódik, és mivel mind hatékonyabban tudnak kommunikálni, a kicsi egyre ritkábban nyűgösködik.
Az én lányom ilyentájt egy olyan idõszakban volt, amikor elég volt, ha hátat fordítottam neki, és kétségbeesetten visított. Se az apja, se más nem volt neki jó, csak és kizárólag én. Pisilni sem tudtam tõle. Aztán rájöttem, hogy olvastam én már errõl, ez a szeparációs félelem elsõ hulláma. A gyerek attól fél, hogy elveszít téged, és ez az elsõ jele annak is, hogy kezd rólad leválni, és önálló személyiséggé válni. Nálunk kb. 1-1,5 hónapig tartott, utána egyik napról a másikra megszûnt.
Mit tehetsz, ha a baba sír?
A baba sírása lehet igencsak éles, fájdalmas és vigasztalhatatlannak tűnő. Ekkor vagy egy gyermekgondozási rutin segít vagy egyszerűen csak az, hogy a szülő megnyugtatja a gyereket. A gyermek is szellemi lény, az idegrendszer pedig a test egyik rendszere, az az eszköz, amelyen keresztül a külvilág hatásait befogadja, és amelyen keresztül az érzelmei és amit ő megél, hatnak a testére és a viselkedésére.
A védőnő azt mondta, azért hisztizik, mert megszokott valami jót (a cipelést és az 'ácsiztatást'), és azt nem tudja csak úgy feladni. Anyósomék szerint én rontottam el, mert mindig felvettem, ha sírt. És nem szoktattam hozzá a járókához sem. De ez nem igaz. Valaki azt mondta, hogy õ már pár hetesen elkezdte a járókához szoktatást, mégsem sikerült neki!!! Állítólag én is 'rossz' gyerek voltam. A férjem nem.
Ne ess pánikba! Ha gyakrabban vagy intenzívebben hisztizik a gyereked, mint mások gyereke, akkor sem kell túlaggódni a dolgot, hiszen a legtöbb gyerek a fejlődése során elköveti a fenti listán szereplő viselkedésformák többségét, és ettől még simán a normál keretek között van a viselkedésük. A kutatók szerint az első kettő hiszti leginkább azzal oldható meg, ha a követelést figyelmen kívül hagyjuk és akkor teljesítjük a vágyát, amikor befejezi a hisztit.
Tapasztalt anyukák tanácsai
Sokan azt hiszik, a hisztiző kisgyerek direkt hisztizik, hogy valamit elérjen vele. Mások félreértik a gyermek viselkedését és minden sírást hisztiként értelmeznek. A szótár szerint a hiszti akaratlagos, manipulatív viselkedés, toporzékolás. De a szótár sajnos téved.
Az én fiam elsõ napjaitól olyan volt, hogy nem lehetett letenni. 4 hónaposan rúgta ki magát ölben ültetésbõl állásba, és 6 hónapos korára rendszer volt, hogy sétálgatni kell vele (két kézen fogva) Uganakkor még hasrafordulni sem tudott egyedül. Nem volt el járókában, nem volt el, ha nem látott stb. Cserébe viszont egyévesen nekikezdett beszélni, úgy, hogy másfél évesen tisztán beszélt, mondatokkal, nem volt kettõ, hogy saját költeménye volt. Másfél évesen 1-1.5 órát (nem túlzok) olvastatott, gyakorlatilag a teljes repertoár könyvet végigolvastatta.
Arra kell szoktatni, hogy ne kelljen folyton mellette ücsörögni, vagy felvenni, ha unatkozik. Képzeld el, milyen lesz, ha jön a következõ baba..vajon marad idõd mellette a nagyobb tesóra, hogy mindig mellette legyél? Az én kisfiam most 8 és fél hónapos, kezdettõl arra szokattuk, hogy el tudjon magától is bogarászni, ne kelljen mindig cipelni, csak ha valami baja van és van egy idõszak minden nap, amikor viszont csak vele foglalkozom/foglalkozunk. Õ is szokott "hisztizni", mert magától még nem tud lépegetni, néha még felállni sem sikerül, de úgy gondoljuk, hogy amig nem megy magától, addig ne csinálja. Ilyenkor nem segitünk neki, hagyjuk, hogy magától jöjjön rá, hogy mûködnek a dolgok. Ez viszont nem jelenti azt, hogy elhanyagolnánk (persze biztos lesz, aki ezt gondolja a leirtak alapján). Tehát õ önálló baba, nincs is vele semmi gond. Átalussza az éjszakát már hónapok óta, nem úgy, mint egy barátnõm kislánya, aki mindig átment hozzá, amikor csak megnyikkant. Most ott tartanak, hogy éjjel óránként kel, a barátnõm pedig már teljesen romokban hever.
Szia Judit! Pl olvasol,vagy akármi. Szia Juditka! Nekem még egy dolog eszembe jutott. Az én lányom ilyentájt egy olyan idõszakban volt, amikor elég volt, ha hátat fordítottam neki,és kétségbeesetten visított. Se az apja, se más nem volt neki jó, csak és kizárólag én. Pisilni sem tudtam tõle. Aztán rájöttem, hogy olvastam én már errõl, ez a szeparációs félelem elsõ hulláma. A gyerek attól fél, hogy elveszít téged, és ez az elsõ jele annak is, hogy kezd rólad leválni, és önálló személyiséggé válni. Nálunk kb. 1-1,5 hónapig tartott, utána egyik napról a másikra megszûnt. Egyébként Bori is mindig fel lett véve, ha sírt, sõt, ha éppen olyanja volt, nem átallottam cipelni magamon teregetés, mosogatás közben. Én is mindenkitõl azt kaptam, hogy na, majd hogy el lesz kényeztetve. Ehhez képest a gyerek most múlt két éves, halál kiegyensúlyozott, vidám kölyök, egyáltalán nincs elkényeztetve, és teljesen egyedül eljátszik akár két-három-x órán át is, mert tudja, hogy ott vagyok, ha baj van. Szóval, a mostani törõdés kamatostul megtérül. Próbáld meg megfigyelni, hogy a gyerek tényleg csak hisztizik, vagy fél. Ha fél, nehogy sírni hagyd. Ez a kis idõszak rettentõ meghatározó nekik. Sok sikert és kitartás, semmi sem tart örökké, még a hiszti, a sírás, a félsz sem.
Sok szülő érdeklődve nézelődik ilyenkor, hogy vajon történik-e már valami új vagy még túl korai bármit is észrevenni. Amúgy sok minden történik, csak ezek nem látványos mérföldkövek, hanem apró változások az idegrendszerben és a test más vonatkozásaiban is.
Tippek a gyerek altatásához
Szia Judit! Arra kell szoktatni, hogy ne kelljen folyton mellette ücsörögni, vagy felvenni, ha unatkozik. Képzeld el, milyen lesz, ha jön a következõ baba..vajon marad idõd mellette a nagyobb tesóra, hogy mindig mellette legyél? Az én kisfiam most 8 és fél hónapos, kezdettõl arra szokattuk, hogy el tudjon magától is bogarászni, ne kelljen mindig cipelni, csak ha valami baja van és van egy idõszak minden nap, amikor viszont csak vele foglalkozom/foglalkozunk. Õ is szokott "hisztizni", mert magától még nem tud lépegetni, néha még felállni sem sikerül, de úgy gondoljuk, hogy amig nem megy magától, addig ne csinálja. Ilyenkor nem segitünk neki, hagyjuk, hogy magától jöjjön rá, hogy mûködnek a dolgok. Ez viszont nem jelenti azt, hogy elhanyagolnánk (persze biztos lesz, aki ezt gondolja a leirtak alapján). Tehát õ önálló baba, nincs is vele semmi gond. Átalussza az éjszakát már hónapok óta, nem úgy, mint egy barátnõm kislánya, aki mindig átment hozzá, amikor csak megnyikkant. Most ott tartanak, hogy éjjel óránként kel, a barátnõm pedig már teljesen romokban hever.
Az én nagymamám bizony hagyta ordítani anyukámat,mert a nagypapámnak ebéd kellett mikor bejött a földrõl,és 1évesen már szobatiszta volt,mert jött a hugija,és nem tudott volna annyit mosni. És mindegyikbõl ember lett,de ugyanúgy minden korosztály mást kapott,és mást szokott.
Szia Judit! Nem rontottál el semmit, sõt, nagyon jól tetted, hogy fölvetted, ha sírt. Az idõsebb rokonokra általában jellemzõ, hogy anno kacagva és hibátlanul nevelték gyermekeiket. Én mind a négy gyerekemet cipeltem magammal mindenhová reggeltõl estig (ajánlom a hordozókendõt, így marad két szabad kezed). Szerintem egy kisbaba természetes igénye, hogy társaságban, testközelben legyen, nem véletlen, hogy a bennszülöttek (és az emberszabású majmok) is magukon hordják a piciket. Úgy látom, ha van összefüggés a cipelés meg az önállóság között, hát éppen az, hogy az olyan gyerek, akit eleget cipeltek, aki pici korában eleget kapott a mamájából, az késõbb bátran le mer válni róla. Az én húsz hónapos legkisebb lányom legalábbis olyan önálló, hogy attól koldulok. Mert a világot önállóan felfedezõ másfél éves utáni futkosás sem pihentetõbb ám, mint az anyanyúzó cipelése!
Szia Judit! Nekem még egy dolog eszembe jutott. Az én lányom ilyentájt egy olyan idõszakban volt, amikor elég volt, ha hátat fordítottam neki, és kétségbeesetten visított. Se az apja, se más nem volt neki jó, csak és kizárólag én. Pisilni sem tudtam tõle. Aztán rájöttem, hogy olvastam én már errõl, ez a szeparációs félelem elsõ hulláma. A gyerek attól fél, hogy elveszít téged, és ez az elsõ jele annak is, hogy kezd rólad leválni, és önálló személyiséggé válni. Nálunk kb. 1-1,5 hónapig tartott, utána egyik napról a másikra megszûnt. Egyébként Bori is mindig fel lett véve, ha sírt, sõt, ha éppen olyanja volt, nem átallottam cipelni magamon teregetés, mosogatás közben. Én is mindenkitõl azt kaptam, hogy na, majd hogy el lesz kényeztetve. Ehhez képest a gyerek most múlt két éves, halál kiegyensúlyozott, vidám kölyök, egyáltalán nincs elkényeztetve, és teljesen egyedül eljátszik akár két-három-x órán át is, mert tudja, hogy ott vagyok, ha baj van. Szóval, a mostani törõdés kamatostul megtérül. Próbáld meg megfigyelni, hogy a gyerek tényleg csak hisztizik, vagy fél. Ha fél, nehogy sírni hagyd. Ez a kis idõszak rettentõ meghatározó nekik. Sok sikert és kitartás, semmi sem tart örökké, még a hiszti, a sírás, a félsz sem.
Az én fiam elsõ napjaitól olyan volt, hogy nem lehetett letenni. 4 hónaposan rúgta ki magát ölben ültetésbõl állásba, és 6 hónapos korára rendszer volt, hogy sétálgatni kell vele (két kézen fogva) Uganakkor még hasrafordulni sem tudott egyedül. Nem volt el járókában, nem volt el, ha nem látott stb. Cserébe viszont egyévesen nekikezdett beszélni, úgy, hogy másfél évesen tisztán beszélt, mondatokkal, nem volt kettõ, hogy saját költeménye volt. Másfél évesen 1-1.5 órát (nem túlzok) olvastatott, gyakorlatilag a teljes repertoár könyvet végigolvastatta.
A zokni piros vagy sárga színű legyen-e? A kérdés feltevése elveszi annak a kontrollvesztésnek az élményét, hogy zoknit mindenképp fel kell venni. A hiszti megelőzésének másik fontos eszköze a pozitív figyelem megadása. A gyermeknek rengeteg figyelemre van szüksége. Ha ezt nem gyűjti be pozitív figyelemből, azaz pozitív kapcsolódások útján, akkor provokálhat.
A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között?
A dackorszak néha olyan szintű hisztizésekkel jár a gyerekeknél, hogy nemcsak az a kérdés vetődhet fel bennünk, hogy normálisan viselkedik-e, hanem azt is megkérdőjelezhetjük, hogy mennyire volt okos dolog a szaporodás. Fontos előre leszögezni, hogy a dackorszakos hiszti teljesen normális, egyáltalán nem nevelési hiba, úgyhogy az anyai bűntudatot és önostorozást nagyon gyorsan el kell engedni. Nem arról van ilyenkor szó, hogy nem neveltük meg azt a büdös kölköt, azért veri magát a földhöz a bolt közepén, hanem egyszerűen ez is része a fejlődésének.
A legfontosabb, örökzöld tanács a dackorszakos hisztik esetében is az, ami általánosan minden anyasággal kapcsolatos helyzetben: Ne ess pánikba! Ha gyakrabban vagy intenzívebben hisztizik a gyereked, mint mások gyereke, akkor sem kell túlaggódni a dolgot, hiszen a legtöbb gyerek a fejlődése során elköveti a fenti listán szereplő viselkedésformák többségét, és ettől még simán a normál keretek között van a viselkedésük.
