15 hónapos baba telefonhasználata és fejlődése

A technológia fejlődésével egyre több kérdés merül fel a gyermekek digitális eszközökkel való kapcsolatát illetően. Míg a felnőttek számára a modern technológia mindennapi életük része, addig a legkisebbeknél különösen fontos a tudatos és mértéktartó bevezetés. A 15 hónapos babák esetében a képernyőhasználat még nem javasolt, ám a későbbi életkorokban már megjelennek a digitális eszközök, amelyek hatással lehetnek a fejlődésre.

A digitális eszközök hatása a csecsemőkre és totyogókra

Bár úgy tűnhet, a baba nem nézi a tévét, ha egy szobában van vele, azért még hatással van rá. Kamerás kísérletek bizonyították, hogy azok a babák, akik a bekapcsolt tévével egy szobában voltak, idővel nézni kezdték a tévét, és emiatt kevesebbszer játszottak ugyanannyi idő alatt, nem tudtak elmélyülni a játéktevékenységben, mert a tévé mindig elvonta a figyelmüket, valamint sokkal kevesebbet mozogtak, mint azok a babák, akik mellett nem szólt a tévé.

A televíziózás fárasztja a szemet és az idegrendszert. A baba nem érti, amit lát a tévében. Sőt, a 3-4 éves gyerekek sem igazán értik, amit látnak. Ezért nagyon fontos, hogy ha már nézi a gyermek, akkor a korának megfelelő meséket nézze, ne nézzen felnőtteknek való műsorokat. A televízió nem pótolja a meseolvasást, a fejből mesélést. Amikor a kicsi tévét néz, megszűnik a belső képalkotása, nem használja a fantáziáját, aminek a fejlesztése pedig nagyon fontos lenne, hiszen később az olvasás során, az iskolában is nagy szüksége lesz ezekre a készségeire.

A tévében látható agresszió növeli a gyermek agresszivitását is, ezért is fontos, hogy jól válogassuk meg a kicsi által nézett meséket, mert sokszor még a gyermekműsorokban is előfordulnak agresszív jelenetek. Fontos tudni, hogy míg az olvasott mesében látható képet a kicsi nem képzeli el teljes valójában, addig a tévé ugyanannak a mesének a valódi változatát jeleníti meg. Például, amikor a farkas megeszi a nagymamát, az a mesefilmben megjelenítésre kerül, mesélés közben azonban a kicsi ezt nem teljes véres valójában képzeli el, ezért ott ez számára egészen mást jelent.

Mivel ezek általában nagyon intenzív fények és zajok, a folyamatos tévézés, még, ha passzív befogadóként is, túlterheli a csecsemő, a totyogó idegrendszerét. A baba nem érti, amit lát a tévében. Sőt, a 3-4 éves gyerekek sem igazán értik, amit látnak. A televízió nem pótolja a meseolvasást, a fejből mesélést. Amikor a kicsi tévét néz, megszűnik a belső képalkotása, nem használja a fantáziáját, aminek a fejlesztése pedig nagyon fontos lenne.

A 2019-es kutatásban 3-5 éves gyerekek agyát vizsgálták MRI-vel, valamint kikérdezték a szüleiket a képernyőhasználati szokásaikról. A kutatók azt találták, hogy a kijelzők előtt eltöltött idő változásokat okoz az agy fehérállomány integritásában, ezáltal ami csökkenti a kognitív funkciókat, lassítja a tanulást és elsősorban a nyelvtanulásban, olvasásban és az írási képességekben okoz problémákat. Egy másik kutatás, az Amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) kutatása kimutatta, hogy azok a 9-10 éves gyerekek, akik naponta több, mint 2 órát töltenek digitális képernyők előtt, az agyuk legkülső rétegén korai elvékonyodás jelei láthatók.

Más kutatások bebizonyították, hogy nagy különbség van a passzív képernyőbámulás és az aktív kütyühasználat között. A leginkább káros hatása a kisgyerekekre, a nagyobbakra (és a felnőttekre is), a mértéktelen passzív képernyőnézésnek van.

Fejlődési mérföldkövek 15 hónapos korban

Ebben az életkori szakaszban a lassúbb mozgásfejlődésű gyermekek is elkezdenek önállóan járni. A már egy ideje két lábon közlekedő tipegők járása összerendezettebbé válik, de az akadályok vagy a sietség bizonytalansághoz, esetleg eséshez vezethetnek. A járás már elég biztonságos nemcsak az elinduláshoz, megálláshoz és irányváltásokhoz, hanem ahhoz is, hogy gyermekük cipekedjen, hozni-vinni tudja a játékait, illetve húzza és tolja, amit lehet. Egyre hosszabb sétákra lehet vele elindulni.

A földről már képes kapaszkodás nélkül felállni, és miközben játszik, hosszú ideig stabilan megáll. A guggoló helyzet szintén kedvelt pozícióvá válik a játékhoz is. Ebben az életkorban a kisded már szeret labdázni, képes a labdát állva eldobni anélkül, hogy elesne. A labdarúgást is megpróbálja utánozni, de ez még azt jelenti, hogy járás közben nekimegy a labdának, és így löki tovább.

Vannak kisgyermek, akik egy-másfél éves koruk körül ráéreznek a gyors haladás örömére, és például a műanyag kismotort, futóbiciklit előszeretettel hajtják a lábukkal. Meg tanulnak rajta egyensúlyozni, sebességet változtatni és kormányozni haladás közben; le sem akarnak szállni róla. Mások csak később fogják örömüket lelni benne.

Gyermekük kézmozgása is egyre ügyesebbé válik, és a ki-be pakolászás során egyre kisebb résekbe, lyukakba gyömöszöli a játékokat. Méretük és formájuk szerint is próbálja a pontosan illeszkedő formákat a helyükre tenni. A szülei tevékenységeinek utánzása során (főzés, szerelés, takarítás) is egyre többféle tárggyal végzett mozdulatot próbálgat. Képeskönyvek kemény lapjainak forgatása mellett már próbálkozik a vékony lapú könyvekkel, újságokkal is.

A kézzel evés mellett próbálja elsajátítani az evőeszközök használatát és a pohárból ivást is. Próbál egyedül vetkőzni, zoknit, sapkát, cipőt vagy kesztyűt levenni. Ebben a korban az öltözködés, a pelenkacsere nehézkessé válhat, különösen, ha a szülők ragaszkodnak a régi, háton fekvős megoldáshoz. Vannak gyermekek, akik könnyebben válnak partnerré, ha már álló helyzetben történik a tisztába tevés.

Mivel gyermekük beszédértése is rohamosan fejlődik, érdemes minden önkiszolgálással kapcsolatos tevékenységet előre, röviden jelezni neki, hiszen így nem éri váratlanul őt. Az egyszerűbb tiltásokat, utasításokat már megérti, és többnyire képes azoknak eleget tenni, hacsak nem lát valami új dolgot, ami eltereli a figyelmét. Ahhoz, hogy veszélyek nélkül felfedezze a környezetét, és a tanulás is biztosítva legyen számára, ahhoz Önöknek biztonságos szabadságot és elegendő teret kell adniuk a gyermeküknek. Fontos továbbá, hogy mindig legyenek jelen, vagy a háttérben, hogy reagálni tudjanak a kicsi érzelmi szükségleteire, és biztassák önállósági törekvéseit.

Gyermekük még többnyire szavak nélkül, de egyre ügyesebben és határozottabban képes kifejezni szándékait, például sírás nélkül elutasít tárgyakat, személyeket. Öröme, bánata az arcán tükröződik, és ehhez gesztusokat is társít. Szüleit magától megöleli érzelmes helyzetekben. Ha nem szeretne egy idegennel „beszélgetni”, akkor elfordul, „csúnyán néz”, anyjához bújik. Bár a szeparációs szorongás lassan oldódik, idegen felnőttekkel, ritkán látott családtagokkal gyakran még inkább tartózkodó.

A hangzó beszéd terén eleinte a gagyogásba, halandzsába vegyül egy-két valódi szó, majd egyre több szó jelenik meg, és a gagyogás kissé háttérbe szorul. Első megjelenő szavai is általában főnevek; jellemzően kevesebb igét használ. Ezeket akár a felnőtt nyelvben előforduló formában is mondhatja, például „baba”; vagy akár ennek töredékeként (’ba’); vagy hangutánzó szóként (’oá’); akár saját maga alkotta szóként (’dudu’). Valódi szavakként viszont csak akkor könyvelhetjük el ezeket, ha a gyermek következetesen mindig ugyanazt a tárgyat, jelenséget nevezi meg vele. Addig még nem lehetünk biztosak ebben, amíg csak utánmondja a felnőtt szavait.

A lányok általában előbb kezdenek el szavakban beszélni, mint a fiúk, tehát lehet, hogy a korszak végére a lányoknál a gagyogást teljesen háttérbe szorítják a kimondott szavak. A kisdedek ebben a korban általában még sokkal kiterjedtebb jelentéstartalommal használják a szavakat. Például a ’tatao’ (kakaó) jelentheti azt is, hogy „kakaót kérek”, vagy azt is, hogy „itt a kakaó, tudom, hogy ide kell ülnöm”, vagy azt is, hogy „a tesóm is kakaót iszik”, vagy hogy „a boltban vegyünk kakaót”. Fontos, hogy türelemmel próbálják kitalálni, gyermekük mit szeretne mondani.

Mikor forduljunk szakemberhez?

• Még nem jár önállóan.
• Kapaszkodva sem szokott még leguggolni és felállni.
• Egyensúlyából ülő és álló helyzetben is könnyen kibillen (meginog, eldől, elesik).
• Járása bizonytalan.
• Nem szokott még egyszerű mozdulatokat utánozni.
• Többelemű építkezés, rakosgatás, ki-be pakolás még nem jellemzi a tevékenységét.
• Formákat nem igyekszik összeilleszteni.
• Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően, és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
• Kézhasználata ügyetlen, egyik kezét kevésbé használja.
• Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel fel.
• Ölbéli éneklés, mondókázás közben nem figyel, nehéz ölben tartani, figyelmét megszerezni.
• Tiltásra nem reagál, nem figyel.
• Képeskönyv nézegetésekor tárgyképeket nem ismer fel, és nem mutat rá a képekre.
• Nem próbálja utánozni a felnőtt beszédet, nem jelenik meg az utánmondás.
• Kéréseit, szándékát nem jelzi. Tárgyakra a mutatóujjával nem mutat.
• Még nem próbál evőeszközt használni.
• Nem tud egyszerű ruhadarabokat (zokni, sapka, cipő) levenni.
• Nem próbál darabos ételt enni.
• Csak cumisüvegből iszik.
• Éjszaka nehezen lehet visszaaltatni.

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.

A képernyőhasználat és a gyermek fejlődése közötti kapcsolat

A naponta átlagosan majdnem 4 órát használja a telefonját a 8-15 éves korosztály, derült ki egy friss kutatásból. Az életkor növekedésével párhuzamosan nő a készülékhasználat átlagos ideje. A kutatás hátteréről azt közölték, hogy összesen 105 háztartás volt érintett, az adatok tisztítása és ellenőrzése után végül 80 gyermek felhasználási szokásaiból vonták le a következtetéseket az elemzők.

A leginkább káros hatása a kisgyerekekre, a nagyobbakra (és a felnőttekre is), a mértéktelen passzív képernyőnézésnek van. Eszerint a különféle médiahasználati módok más-más megítélés alá esnek (ami érthető is, hiszen más módon hatnak az agyra és más aktivitást váltanak ki a gyerekből is).

A passzív mesenézésnek mindenképpen negatív hatása van a kisgyerekek agyára. Már az 1980-as években voltak arra vonatkozó kutatások, hogy a kisgyerekek agya mesenézés közben másként működik, nem dolgozik a fantázia és a képalkotás (ami ebben a korban a legintenzívebben fejlődő érzelmi agyterületek legfontosabb feladata) és még korábban az 1970-es években bizonyították, hogy a rajzfilmekben látott kisebb agresszió is növeli a gyerekek egymás közötti agresszióját.

A kutatás során használt szoftver a résztvevő gyermekek által korábban telepített applikációk megnyitásának pontos idejét és használatuk időtartamát rögzítette. A vizsgált készülékekre telepített (és legalább egyszer használt) alkalmazások átlagos száma 76 volt, ami 6 és 147 között változott készülékenként.

A kérdés nem az, hogy mikortól, inkább az, hogy mennyit. 1 éves kor alatt lehetőség szerint ne nézzen tévét a kicsi. 1 éves kor után, ha szükségét érzed, akkor kisebb 5-10 perces, korának megfelelő meséket megnézhet. De ne legyen egész napos tévézés, ne menjen mindig a mesecsatorna, mert ez ugyan remekül leköti a kicsi figyelmét, de ebben a korban a legeslegfontosabb feladata az aktív mozgás lenne, ez pedig tévézés mellett nem valósul meg.

A szigorú tiltás sem feltétlenül jó, mert akkor meg nyafogni kezd a gyerek, unatkozik, különösen, ha korábban sokat nézte. Az örökmozgó kicsiket tényleg jól leköti egy kis mesenézés és addig el lehet végezni a házimunkát. Meg vannak olyan kényszerhelyzetek is (pl. De felmerül a kérdés, hogy vajon a dédnagymamáink hogyan látták el a teendőket totyogók mellett, amikor még nem volt tévé, tablet, telefon…?

Fontos tudni, hogy míg az olvasott mesében látható képet a kicsi nem képzeli el teljes valójában, addig a tévé ugyanannak a mesének a valódi változatát jeleníti meg. Nehéz. Nagyon nehéz megállni, hogy a kisbaba kimaradjon minden kütyüből. Nálunk, mikor terhes lettem, a férjemmel megbeszéltük, hogy egy éves koráig nincs tv. Ebből lett két és fél év. A végén már egyáltalán nem volt tudatos. Csak észre vettük, hogy nincs szüksége rá.

A mai gyerekek már úgynevezett digitális bennszülöttek. Számukra már nem új a digitális technika, amit meg kell szokniuk, meg kell tanulniuk, hanem a mindennapi élet része. Sokat hallhattunk arról az elmúlt években, milyen káros hatásai lehetnek a tévénézésnek a kicsikre, azonban arról csak keveset, vajon mennyire és mikortól lehet őket hagyni számítógépezni, tabletezni, telefonnal, konzolokkal játszani.

A kérdés nem az, hogy mikortól, inkább az, hogy mennyit. 1 éves kor alatt lehetőség szerint ne nézzen tévét a kicsi. 1 éves kor után, ha szükségét érzed, akkor kisebb 5-10 perces, korának megfelelő meséket megnézhet. De ne legyen egész napos tévézés, ne menjen mindig a mesecsatorna, mert ez ugyan remekül leköti a kicsi figyelmét, de ebben a korban a legeslegfontosabb feladata az aktív mozgás lenne, ez pedig tévézés mellett nem valósul meg.

A cél az, hogy a szülőnek legyen önkontrollja és megtanulja észrevenni, szabályozni, hogy mikor szükséges valóban a kütyünézés és mikor nem. A szigorú tiltás sem feltétlenül jó, mert akkor meg nyafogni kezd a gyerek, unatkozik, különösen, ha korábban sokat nézte. A passzív mesenézésnek mindenképpen negatív hatása van a kisgyerekek agyára.

tags: #15 #honapos #baba #telefonal