Az epilepszia egy krónikus idegrendszeri kórkép, amely az agy átmeneti, ám ismétlődő elektromos zavarait okozza, amelyek görcsrohamok formájában jelentkeznek. A gyermekkori epilepszia sajátossága, hogy - mivel az agy gyermekkorban még fejlődik - az epilepszia tünetei az idő előrehaladtával változhatnak, átalakulhatnak. A gyermekkorban induló epilepsziák fontos jellemzője, hogy a rohamok és az epilepsziaszindrómák típusa nem annyira az etiológiától, hanem a beteg életkorától függ.
Tünetek és rohamtípusok
Az epilepsziás rohamok megjelenése sokféle formát ölthet - nem mindig járnak rángásokkal vagy eszméletvesztéssel. A generalizált rohamok az idegsejtek egész hálózatát és mindkét féltekét egy időben érintik. Ezzel szemben a parciális vagy fokális rohamoknál az agy egy adott területe érintett, abban nyilvánul meg, hogy a görcs pl.: csak egy adott testrészen, vagy a test egyik oldalán jelentkezik.
- Absence (távollét) rohamok: Néhány másodpercig tartó, tudatzavarral, megrekedéssel, időnként ritmusos pislogással járó rohamok.
- Generalizált tónusos-klónusos roham: A beteg eszméletét veszti, elesik, az izmai megfeszülnek és rángatóznak 1-5 percig.
- Mioklónusos rohamok: Rövid, sokkszerű izomösszehúzódásokat, rángásokat okoz, melyek általában pár másodpercig tartanak.
Elsősegély roham esetén animáció - Gyermekek
Speciális csecsemőkori epilepszia: A West-szindróma
A West-szindróma egy klasszikus példája annak, hogy az epilepszia típusa mennyire függ az életkortól. A szindróma első tünete, hogy a csecsemő pszichomotoros fejlődése 4−8 hónapos kor között leáll, majd spazmusokból álló rohamsorozat jelentkezik. Számos, vállemeléssel vagy fejbiccentéssel járó spazmus követheti egymást néhány percen keresztül.
| Jellemző | Leírás |
|---|---|
| Diagnózis | Életkor, szemkontaktus elmaradása, epilepsziás spazmusok, hypsarritmiás EEG-kép. |
| Kezelés | Vigabatrin, ACTH, immunglobulin kombinációja. |
| Prognózis | Gyakran kedvezőtlen, a kognitív károsodás gyakran irreverzibilis. |
Okok és rizikótényezők
Etiológiai szempontból léziós és non-léziós epilepsziaszindrómákat különböztetünk meg, az utóbbi csoportot idiopathiás vagy genetikai eredetűnek is nevezzük. Magzati életkorban elszenvedett fertőzések, ártalmak, szülési trauma, oxigénhiányos állapotok, agyhártyagyulladás, fejsérülés, az agy veleszületett fejlődési rendellenességei, családban előforduló epilepszia mind-mind hajlamosító tényezők.
Diagnosztika és kezelési lehetőségek
A diagnózis során az első eldöntendő kérdés, hogy valóban epilepsziás rohamról van-e szó vagy valamilyen szintén rohamszerűen fellépő egyéb rosszullétről. Az EEG (electroencephalographia) elvégzése biztosítja a legnagyobb segítséget a diagnózis felállításában. Az epilepszia gyógyszeresen (antiepileptikum), illetve műtétileg kezelhető.
A gyógyszeres kezelés sokban függ az epilepszia fajtájától. Súlyos, terápiarezisztens esetekben régebbi, rosszabb mellékhatásprofilú, de igen hatékony szerek is előtérbe kerülhetnek. A gyógyszeres és diétás terápiák mellett fontos megemlíteni az epilepsziák műtéti kezelését is. Az epilepsziás fókusz eltávolítása elsősorban olyan gyógyszerrezisztens betegeknél jön szóba, akik fokális epilepsziában szenvednek, az MR-vizsgálaton jól körülírható léziójuk van és videó-EEG vizsgálattal sikerül igazolni a lézió rohamindító szerepét.
Nagyon fontos, hogy az epilepsziás gyermek gondozása és a család támogatása során biztosítsuk a biztonságos környezetet. Ne próbáljuk meg megállítani a rohamot, és ne tegyünk semmit a beteg szájába. Az epilepsziás roham után a betegnek pihenésre van szüksége. A gyógyszerrel rohammentessé tett gyermekek úgy fejlődnek, mint bárki más, ezért igyekezni kell a lehető legkevésbé korlátozni mindennapjaikat.
tags: #10 #honapos #baba #epilepszias