Egy szerelmi kapcsolat vége ritkán vidám. Különösen igaz ez akkor, ha egy rövid, ám intenzív románcról van szó, amely mélyebb nyomot hagyott, mint gondolnánk. A szakítás - hacsak nem egy kölcsönösen kihűlt kapcsolatról van szó - az érintett félnek valóságos tragédia lehet. Nemcsak az érzelmi megrázkódtatás jelentős, de nehéz elviselni a nyomában járó testi tüneteket és valós fájdalmat, amelyet a teljes elveszettség érzése kísér. Egy óriási lyuk marad ezeknek az embereknek az életében, amelyet kétségbeesetten próbálnak befoltozni.
A szerelmi viszony felbomlásából eredő trauma egészen súlyos lehet. Kutatások szerint a szerelem elutasítása az agynak azokat a területeit befolyásolja, amelyek a motivációhoz, a jutalmazáshoz és a függőséggel kapcsolatos vágyhoz kapcsolódnak. Az érzések nem jók vagy rosszak, csak vannak. A szerelem elvesztése képes olyan megvonási tüneteket eredményezni, mint a szenvedélybetegségek. Röviden: igen, nagyon is lehetséges túllépni egy ilyen kapcsolaton, azonban ez nem valami egyszerű. Fontos tudni, hogy nem ugrálhatunk egyik lépésről a másikra. Muszáj mindent végig csinálnunk, és csak utána továbblépnünk a következőre. Időbe telik, mire láthatóak lesznek az eredmények, de maradjunk türelmesek.
Miért nem tudunk túllépni egy ex-partneren?
Több ok is rejtőzhet amögött, miért nem tudunk túllépni az exünkön. Az egyik leggyakoribb, hogy a szakítás nem volt közös megegyezésen alapuló, hanem azt csak az egyik fél kezdeményezte. Ilyenkor a másik félnek több idő kell feldolgozni a veszteséget és a csalódást, hiszen ő nem készülhetett fel a szakításra. Emellett gyakran nem értjük meg teljesen, miért értek véget a dolgok, hiszen a szakító fél sem mindig tudja, vagy nem akarja megosztani az okokat.
Gyakran maradnak lezáratlan ügyek is a kapcsolatból: megoldatlan konfliktusok, bocsánatkérések, vagy egyszerűen az a benyomás, hogy túl korán szakítottunk, mielőtt az igazán fontos dolgokat megbeszélhettük volna. Az elme gyakran „túlórázik”: próbálunk értelmet találni a történtekben, visszatérünk az emlékekhez, álmodozunk vagy rágódunk a „mi lett volna, ha” forgatókönyveken.
Az is előfordul, hogy az ex komoly sebeket ejtett rajtunk, például hűtlenséggel vagy bántalmazással, és nem mutatott megbánást, ami különösen nehézzé teszi a továbblépést. Ilyenkor a csalódás és a feldolgozatlan érzelmek gyakran tovább gyötörnek minket. Ha a szakítás egy ismétlődő mintázat része - például mindig hasonló típusú partnerrel kerülünk ugyanabba a helyzetbe -, az arra utalhat, hogy mélyebb, gyerekkorból hozott kötődési vagy bizalmi problémákat kell megoldanunk, hogy végre továbbléphessünk.
Szociális szempontból is nehéz lehet a továbblépés, ha a szakítás miatt megváltoznak baráti vagy munkahelyi kapcsolatok, vagy ha az önazonosságunk része volt a párkapcsolat. Az ex jelenléte fontos életeseményekhez kötődhet, például jelentős családi eseményekhez, így még nehezebb kiszakadni ezekből az emlékekből.
Az ex továbbá akkor is foglalkoztathat minket, ha a közös ismerősök révén vagy a közösségi médián keresztül továbbra is az életünk része marad. Az ilyen állandó online jelenlét szüntelenül aktiválhatja a múltbéli kötődéseket, ami megnehezíti a teljes elszakadást.
Még az is előfordulhat, hogy a volt párunk megjelenik álmainkban, ahol az elménk érzelmi feldolgozása zajlik, akár tudatosan akarjuk, akár nem. Az ilyen álmok azonban nem feltétlenül jelentik azt, hogy nem vagyunk boldogok a jelenben, hanem a múlt feldolgozásának természetes részei.
Végül, ha általánosan hajlamosak vagyunk a túlzott elemzésre és rágódásra, vagy ha gyerekkori traumák, például elhagyatottság érzése aktiválódik bennünk a szakítás miatt, akkor még nehezebben lehetünk képesek elengedni a volt párunkat. Az is segítheti az emlékek felnagyítását, ha hajlamosak vagyunk a múltat idealizálni, csak a jó oldalát látva, miközben a negatívumokat elfelejtjük.
A szakítás feldolgozása lépésről lépésre
Miután túl vagy az első hetek sokkján, elindulhat a szakítás feldolgozása. Már tudatosítottad, hogy vége, és szeretnél továbblépni. Mit tehetsz, hogy ez könnyedén menjen, és mi mindennel akadályozhatod a folyamatot?
1. Kezeld a hiányérzetedet és tudatosítsd, hogy vége
Ha már jó pár hete vége a kapcsolatnak, valószínűleg még ott tombol benned egy erőteljes hiányérzet. Nincs jelen az életedben, akit talán még szeretsz és akihez ragaszkodsz. Nem kommunikáltok, így elvonási tüneteid lesznek, és borzasztóan hiányzik a másik. Ilyenkor gyakran felbukkannak képek a múltból, amikor jól éreztétek magatokat együtt, és emiatt nosztalgikus érzések fognak el. Lehetséges, hogy közben felruházod olyan tulajdonságokkal a kapcsolatot, vagy a volt társadat, amik benne sincsenek. Idealizálsz egy olyan képet, ami korántsem volt annyira tökéletes. Elismerni, hogy ha ez egy működőképes kapcsolat lett volna, akkor még most is együtt lennétek, alapvető lépés. Mindegy, hogy mi, vagy ki miatt, de a lényeg az, hogy nem volt minden rendben.
A remény, hogy majd visszajön, meggondolja magát, rájön, hogy nem tud nélküled élni, csak a te helyzetedet nehezíti. Lehet, hogy idővel valami ezekből mégiscsak megvalósul, de most ebben a pillanatban arra a tényre tudsz támaszkodni, hogy elment. Az újrakezdett kapcsolatok többsége később se nagyon tud működni.
2. Fogadd el a helyzetet és zárd le a múltat
Fontos, hogy megengedésbe kerülj az ő választásával. Sokan elkezdik boncolgatni, hogy mi miért történt, mi vezetett ide. És még többen vannak, akik azt erősítik, hogy az a módja a szakítás feldolgozásának, hogy magyarázatokat keresünk, és a megértést sürgetjük. Egyáltalán nem. Sőt. A múlt boncolgatása, a miértek ismételgetése a múltban tart, és nem visz közelebb a megértéshez sem.
Az elméd ugyanis sosem elégszik meg a kapott magyarázattal. Logikailag sohasem fogod megérteni, mi történt valójában. Csak feltevéseid lehetnek róla, egy lehetséges verzió, ami a közelében sincs az igazságnak. A túlbecsült tapasztalatok helyett, az automatizmusok helyett, inkább egyedileg az adott helyzetben totális jelenlétben használd azt, ami az éberséged szerint éppen működik.
7 hiba amit szakítás után elkövethetsz
3. Az elengedést ne tedd a megértéstől függővé
A megértés nem része az elengedésnek. Ha ezt igazzá teszed a magad számára, akkor soha nem fogsz igazán tovább lépni. Ha a megértésre vársz, akkor nem lesznek elvarrva a szálak sohasem, mert mindig fel fog bukkanni valami új, ami még nincs megértve, és ez akadályozni fogja, hogy teljes nyitottsággal vegyél részt a következő kapcsolatodban. Az elméd sosem elégszik meg a kapott magyarázattal.
4. A megértés helyett a megismerésre törekedj
Nagyon sokan megrekednek a nagy általánosságok, az ideák, a sztereotípiák szintjén. Azt hiszik, hogy értik, közben meg csak van róla egyfajta képük, ami a legtöbb esetben a sztori valamilyen agyonbonyolított, vagy éppen lebutított változata. Ennek oka pontosan az, hogy ezeknek az ideáknak a szemüvegén keresztül néznek, és valójában nem látnak. Nincsenek jelen, nem éberek arra, ami van, hanem a tanult automatizmusokat futtatják. Nem ismerik sem a volt partnerüket igazán, sem önmagukat. Mi lenne, ha a megértés helyett a megismerésre törekednél? Ha nézőpontok és ítéletek nélkül látnád a kapcsolatot, a helyzetet, a volt partneredet, és elsősorban önmagadat. Ez mennyivel vinne közelebb téged az elengedéshez? Vagy éppen adna valódi megértést (éberségből), nem pedig azt, amit kilogikáztál.
Fontos: A saját életedre csak te láthatsz rá, te tudhatod, mi működik neked! Minden más csak okoskodás, bárki is mondja azt! Ez nem azt jelenti, hogy ne kérj támogatást másoktól, hogy ne hallgasd meg, amit a szakemberek mondanak. Hanem azt, hogy ezt pusztán egy lehetséges útnak tekintsd, egy információnak, amit te magad formálsz a saját életedre. És bátran vesd el, és válassz mást, ha neked más válik be, más működik, vagy te másként érzékeled. A saját tudásoddal menj! Ez ott kezdődik, hogy hajlandó vagy megismerni önmagadat, a saját működésedet, azt, aki vagy!
5. Kerüld a vele való kontakt minden formáját
Azon túl, hogy abbahagyod, hogy megértsd a helyzetet, kerüld a vele való kontaktálást, a közösségi oldalakon a profiljának a nézegetését, a neki való irogatást. Tiltsd le, radírozd ki (átmenetileg) az életedből. Kérd meg a barátaidat is, hogy ne vigyék a híreket neked, ha ők tudnak róla. Ha van valami, ami rá emlékeztet, akkor lehetőleg válj meg tőle, vagy pakold el. Változtasd meg a környezetet, ha együtt éltetek. Ez így most nem megtagadása a közös múltatoknak, hanem a feldolgozás elősegítése. Ha majd túl leszel rajta, változtathatsz ezen, ha szeretnél.
6. Engedd meg magadnak az érzéseidet, anélkül, hogy elítélnéd magad miattuk
Bármilyen érzés felmerül benned, legyen az bármennyire is elítélendő a társadalom szemében, azt engedd meg magadnak. Ha nincs rajtuk ítélet, hogy az rossz, akkor csak egy érzés marad, amit megélsz, aztán szépen elengedsz.
7. Ne tekintsd a saját értékítéletednek a szakítást
A szakítás nem a te értékítéleted! Nem azért történt, mert te valamit rosszul csináltál. Az, hogy elfogadod a döntését, még nem jelenti azt, hogy legyőztek, kidobtak a kukába! Te igenis értékes vagy és egyedi, legfeljebb az exed nem értékelte. Ő sem rossz emiatt. Elváltak útjaitok, mert mást szeretne, mint amit te adsz neki. Te pedig azt adod, amit adni tudsz! Lesz majd olyan, aki értékelni fog azért, aki vagy! Senkinek sem kell megváltozni, vagy kompromisszumokat hozni, csak rátalálni arra a személyre, akivel harmóniába tud kerülni.
Szóval kérlek, hagyd abba önmagad bántalmazását, okolását a történtek miatt. Akkor is, ha sok helyen azt olvasod, hogy tudnod kell, milyen hibákat követtél el, hogy azokat majd később ne kövesd el újra. Még egyszer mondom, senki sem hibás. És hibák sincsenek! Mindketten azt adtátok, amit tudtatok, és ha az a másiknak nem volt megfelelő, az nem jelenti azt, hogy rosszak vagytok és meg kell javulnotok!!!!! Lehetséges, hogy nem mindig a lehető legjobb választásokat hoztátok, de nem azért, mert a választás volt a rossz, hanem azért, mert nem arra vitt, amerre menni akartatok. És ezt el lehet ismerni, lehet rajta változtatni, viszont ne tekintsd ezeket hibának. Nem vagy rossz, soha nem is voltál!!!
8. Tudatosítsd, hogy ettől nem ment tönkre az életed véglegesen
Tudnod kell, hogy nem ő volt az egyetlen, akivel boldog lehetsz. Sokszor a megélt veszteségérzés abból is adódik, hogy ebben a nagy „keresd a lélektársad, akiből csak egy van” divatban, bevetted, hogy ez igaz. És elhitted, hogy ő volt AZ. Egyrészt nem ő volt. Másrészt, ha voltak is pozitívumai a kapcsolatnak, mégsem működött igazán. Vagy egy ideig működött, aztán már nem. Ha működött volna, ha most ebben a pillanatban ő lenne a számodra a lehető legjobb partner, akkor most is együtt lennétek.
Harmadrészt, számos olyan személy rohangál a Földön ebben a pillanatban, akivel működőképes kapcsolatot tudsz felépíteni. Az abbéli félelmed, hogy éppen most veszítetted el az egyetlent, megakadályoz abban, hogy észrevedd majd őket, amikor amúgy kész lennél rá. Hajlamosak vagyunk bevenni, hogy az a jó, ha egyetlen partnerrel éljük le az életünket. Mi van, ha ez nem igaz? Mi van, ha ez sem jó vagy rossz?
Ha nem ítéled meg, hogy a továbblépés az rossz, és nem vagy értékes, ha már nem vagytok együtt, akkor milyen új lehetőségek nyílhatnak még meg neked? Amiket esetleg most még elképzelni sem tudsz? Mi van, ha addig maradsz benne egy kapcsolatban, amíg az működik és hozzáad az életedhez, és amikor már nem, akkor ragaszkodás nélkül lépsz tovább?
Ehelyett mi leginkább mit csinálunk, foggal-körömmel ragaszkodunk pocsék kapcsolatokhoz, attól félve, hogy ő volt az utolsó lehetséges jelölt a Földön.
9. Ne vedd be a statisztikákat
És ha már itt tartunk, engedd el azt a társadalmi nézőpontot, hogy sok a nő és kevés a férfi? Lehet, hogy azt látod, hogy nők sokasága él egyedül, mert égen-földön nem lát egy normális férfit sem. Lehet, hogy neked azt mondják hasonló helyzetben élő ismerőseid, hogy ők szeretnének társat találni, de nincs. Neked ezt nem kell bevenned! Aki valóban szeretne valamit, az megteremti. Aki meg csak beszél róla, és csak látványtervez, ő legbelül nem szeretne.
10. Ne használd bokszzsáknak az exed
Beszélgess a barátaiddal (inkább azokkal, akik képesek csak meghallgatni, és nem osztják az észt neked), vagy írj naplót arról, mi van benned, de lehetőleg ne zúdítsd rá az exedre a dühödet, a csalódottságodat. Nem azért, hogy nehogy megbántsd. Hanem amiatt, mert semmire nem lesz jó, és később rosszul érezheted magad miatta. Valószínűleg, mivel ő a másik érintett, nem fogja tudni befogadni, és nem is fogja megérteni. Támadásnak veszi, amiben meg kell védenie magát, és egy állóháború alakul ki köztetek. Hosszú távon ez nem igazán támogat téged!
Persze ha van mondanivalód számára, akkor ne tartsd magadban, csak ezt ne haragból, dühből tedd, hanem mert mondjuk a lezárást segíti számotokra a mondanivalód. Egy ilyen fajta lezárás akkor lehet jó, ha nem szétcsúszol tőle, sőt nem is úgy vágsz bele, hogy még magad sem tudod, milyen reakciókra leszel képes. Mi lenne, ha mielőtt ezt a lépést megteszed, beleállnál az erődbe, és nyugodtan, a valódi lezárás szándékával tennéd helyre őt, és a dolgokat magadban.
11. Keress új inspirációkat
Sokat segíthet egy új elfoglaltság, ami friss energiákat visz az életedbe. Valami, ami eltereli a figyelmed, új kihívások elé állít, és amiben feltöltődhetsz. Sokan az új inspirációt egy új kapcsolatban látják, de az nem az.
Amit NE tegyél a szakítás után
Vannak olyan megküzdési stratégiák, amik inkább hasonlítanak a „söpörjük a szőnyeg alá a helyzetet” álmegoldásokhoz, mint valódi feldolgozáshoz.
1. Két kanállal falod az életet
A fájdalom elterelése címén, ha beleveted magad az egyéjszakás kalandozásokba, a végtelen bulizásba, a „leiszom magam a teljes tompulásig” programokba. Ezek átmenetileg feledtetik ugyan a kínzó érzéseidet, de biztos, hogy ennél többre nem jutsz velük. Miután kijózanodtál, ugyanúgy eléd tornyosul a helyzet, ráadásul még pocsékabbul is fogod érezni magad.
2. Máris új kapcsolatban vagy
Ugyanez a helyzet, ha pillanatok alatt egy új társ karjában kötsz ki. Sérült lélekkel belekapaszkodsz valakibe, aki tovább erősíti a labilitásodat, és aki által függővé válsz. Szerinted ez mennyire jó alap egy új és működőképes kapcsolathoz? Semennyire. Nagy eséllyel megfojtod a kapcsolatod, mert azt várod tőle, hogy megmentsen. Csakhogy téged nem kell megmenteni, hiszen nem vagy elveszett. Éppen csak még nincs itt az ideje. Ha van olyan személy a közeledben, akihez szívesen közelednél, inkább kicsit altasd a dolgot, és ha már túl leszel a szakítás minden traumáján, és feldolgoztad, térjetek vissza rá. Már csak azért is jobb ez így, mert nem a sérült, pátyolgatásra, megmentésre éhes valakit ismer meg benned, aki egyébként nem is vagy, hanem meg tudod mutatni az erődet, azt a lényt, aki amúgy vagy.
Békét kötni a lezárással
Az igazság az, hogy azok az emberek, akik nekünk valók, nem menekülnek el. Hatással vannak ránk, formálnak minket, néha megtörnek - de nem „szöknek meg”, csak beteljesítik a szerepüket a történetünkben. És ha elég bátrak vagyunk, hogy elengedjük a fantáziát, teret adhatunk a valóságnak. Az elengedés nem azt jelenti, hogy a szerelem nem volt igazi, és nem jelenti azt sem, hogy a kapcsolat nem számított. Inkább azt jelenti, hogy elfogadjuk: nem minden szerelmi történet tart örökké, és ez rendben van így.
Hogyan engedjük el azt, aki „elszalasztott lehetőségnek” tűnik?
- Ismerjük fel a történetet, amit magunknak mesélünk. Vegyük észre, ha idealizáljuk az illetőt, és csak a jó dolgokra emlékezünk, miközben figyelmen kívül hagyjuk, miért nem működött a kapcsolat. Kérdőjelezzük meg azt a gondolatot, hogy vajon valóban ő volt az „egyetlen”?
- Tekintsünk a kapcsolatra úgy, mint egy fejezetre, ne az egész könyvre. Attól, hogy valaki fontos szerepet töltött be az életünkben, még nem biztos, hogy örökre kellett maradnia. Próbáljunk meg hálával gondolni arra, amit adott, ahelyett hogy veszteségként élnénk meg a távozását.
- Szabaduljunk meg a fantáziától. A legnehezebb az, hogy különválasszuk a valóságot attól az álomképtől, amit elképzeltünk. Írjuk le, mi volt valódi, és mi csak a képzeletünk szüleménye. Így könnyebben látjuk őt emberként, nem elérhetetlen ideálként.
- Hozzunk létre saját lezárást. A lezárás nem másoktól jön - nekünk kell megteremtenünk. Írjunk egy levelet, amiben elmondjuk mindazt, amit szeretnénk (nem kell elküldeni), majd tudatosan engedjük el őt.
- Távolítsuk el azokat a dolgokat, amik visszahúznak. Ne nézegessük a közösségi oldalait, ne olvassuk újra az üzeneteket, és ne hallgassuk újra a közös dalokat. Ezek az apró dolgok csak feltépik a sebet. Állítsunk fel határokat saját magunkkal szemben.
- Irányítsuk az energiánkat a jelenre. Foglalkozzunk azokkal a dolgokkal, amik most töltenek fel: hobbik, barátok, célok. Valahányszor azon kapjuk magunkat, hogy a múlton rágódunk, tereljük vissza a figyelmünket a jelen fejlődésünkre.
- Bízzunk abban, hogy a szerelem újra megtalál. A szerelem nem egy ritka, egyszeri esély. Az a hit, hogy ez volt az „egyetlen igazi” kapcsolat, csak illúzió. A megfelelő ember akkor érkezik meg az életünkbe, amikor készen állunk rá - nem akkor, amikor még valaki múltbéli árnyékához ragaszkodunk.
Az elengedés nemcsak azt jelenti, hogy elfelejtjük a múltat, hanem azt is, hogy megtanuljuk értékelni a tanulságokat, amiket a kapcsolat adott. Ahogy a történetünk folytatódik, egyre inkább ráébredhetünk, hogy minden találkozás, még ha fájdalmas is volt, hozzájárult a személyes fejlődésünkhöz. Az igazi lezárás akkor érkezik el, amikor képesek vagyunk elfogadni, hogy mindent a saját kezünkben tartunk - és a jövőnkben rengeteg új lehetőség rejlik.
tags: #1 #honapos #kapcsolatot #elfelejteni