A zeller (Apium graveolens) egy sokoldalú növény, amelyet Dél-Európából honosítottak meg, és ma már számos változata ismert és termesztett. Gyógy- és fűszernövényként egyaránt nagyra értékelik, és felhasználása igen széleskörű. A konyhában a gumója mellett a szára (szárzeller) és a levele is fogyasztható, akár nyersen, akár főzve. A nyers fogyasztás előnye, hogy a benne lévő vitaminok és rostok nem bomlanak el, így segítik az emésztést.
A zellerszárat gyakran használják különféle ételek ízesítésére, legyen szó levesekről, köretekről vagy salátákról. Gazdag antioxidáns-tartalma mellett jelentős mennyiségű K-vitamint tartalmaz, amelyre a véralvadásgátló gyógyszereket szedőknek érdemes odafigyelniük. Emellett C- és B6-vitamint, folsavat, foszfort, valamint nyomelemek közül kalciumot és magnéziumot is tartalmaz.
A zeller gumóját hagyományosan reumás és köszvényes panaszok, valamint húgyúti problémák kezelésére, vízhajtóként alkalmazták. Napjainkban is használható húgyúti fertőzések kiegészítő kezelésére, ekkor 1,5-6 gramm termésből készített tea formájában. Az indiai népi gyógyászat vesekő ellen, a perzsa pedig szövődménymentes húgyúti fertőzések ellen javasolja.
A zeller gumójának kivonata állatkísérletekben csökkentette a vérnyomást, a vércukor- és koleszterinszintet. Emellett hatással volt a hím állatok termékenységére is, és a nőknél gyakori húgyúti fertőzések ellen is hatásosnak bizonyult. Egy kutatás kimutatta, hogy a zellermésből acetonnal készült kivonat gátolta az Escherichia coli baktérium megtapadását a húgyhólyag falán, a benne található sedanenolid vegyületnek köszönhetően. Ez a hatás hasonló a nagytermésű áfonya hatásához, amely szintén a baktériumok megtapadását gátolja. Az antibiotikumrezisztencia problémája miatt a zellerhez hasonló növények ígéretesnek tűnhetnek a kórokozók elleni védekezésben, mivel hatóanyagaik más mechanizmussal hatnak, mint az antibiotikumok.
A terhesség alatti táplálkozás kiemelten fontos a magzat és az anya egészsége szempontjából. A súlygyarapodás ideálisan 10-12 kg összesen a terhesség alatt. Az energiaigény az első harmadban csak kissé nő, később azonban kb. 300 kcal többlet szükséges naponta. A kismamáknak naponta 10 g-mal több fehérjére van szükségük, amit értékes fehérjeforrásokból fedezhetnek. A szénhidrátok és zsírok minőségére is figyelni kell; a növényi eredetű zsiradékok és a tengeri halak többszörösen telítetlen zsírsavai, különösen az omega-3 zsírsavak, fontosak a szem és az agy fejlődésében.
A szénhidrátok közül az egyszerű cukrok helyett a rostban gazdag összetett szénhidrátokat kell előnyben részesíteni. A terhesség alatti étrend legyen fehérjében gazdag, viszonylag szénhidrátdús és zsírszegény, mivel a szervezet fokozottabban érzékeny a zsíranyagcsere-zavarokra.
A megfelelő folyadékfogyasztás elengedhetetlen, napi 2 liter javasolt, főként tiszta vízből, ásványvízből, cukormentes gyümölcs- és zöldséglevekből, valamint tejből és tejtermékekből. A konyhasó vízvisszatartó hatása miatt érdemes kerülni a túlzott sófogyasztást.
A vitaminok közül a B1-, B6-, B12-, C-, D-, E-vitamin és a folsav, valamint a K-vitamin kiemelt jelentőséggel bírnak a terhesség alatt. A folsavpótlás már a tervezett terhesség előtt megkezdve megelőzheti a velőcső záródási rendellenességeit. Az A-vitamin túlzott bevitele kerülendő, míg a béta-karotin, mint előanyaga, biztonságos. A D-vitamin a kalcium felszívódásához szükséges, és szerepet játszik a spontán vetélés megelőzésében.
Az ásványi anyagok közül a kalcium, magnézium, foszfor, jód, cink és réz iránti igény megnő, a vas szükséglet pedig a 4. hónaptól megduplázódik. A túlzott kalcium- és vasbevitel csökkentheti a cink felszívódását.
A terhesség alatt gyakori tünetek a hányinger és a székrekedés. Az édesburgonya, tojás, tejtermékek, hüvelyesek, sovány húsok, zöldségek (különösen a sötétzöld levelesek), bogyós gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonák, avokádó és a halmájolaj mind kiváló tápanyagforrások.
A zeller fogyasztása terhesség alatt azonban megosztja a szakembereket. Míg egyesek táplálkozási szempontból előnyösnek tartják alacsony kalóriatartalma, vitamin- és ásványianyag-tartalma, valamint rosttartalma miatt, mások, különösen orvosok, óvatosságra intenek a benne található fitoösztrogének és illóolajok miatt, amelyek potenciálisan vetélést okozhatnak. Ezért a zeller belsőleges fogyasztása terhesség alatt csak orvosi javaslatra és nagyon kis mennyiségben ajánlott, elsősorban hőkezelve.
A zeller külső használata, például infúzió formájában sebek és vágások kezelésére, vagy kenőcs formájában derék- és ízületi fájdalmakra, általában biztonságosnak tekinthető, kivéve egyéni intolerancia vagy allergia esetén. Kozmetikai célokra is használható, például arcmaszkok formájában.
A zellerlé, magas koncentrációja miatt, terhesség alatt általában nem ajánlott belsőleg fogyasztani, mivel irritáló hatású lehet és vetélést okozhat. Külsőleg azonban alkalmazható.
Összességében a zeller egy értékes növény, amely számos jótékony hatással bírhat, de terhesség alatt a fogyasztását illetően mindig konzultálni kell az orvossal, és a mennyiségre, valamint az elkészítési módra fokozottan figyelni kell.
Terhesség alatti védekezés a Kálicium elvonás ellen
A zeller tápanyagtartalma (100 g):
| Vitamin/ásványi anyag | Mennyiség (100 g) | NRV % |
|---|---|---|
| B1-vitamin (Tiamin) | 0.05 mg | 4.5 % |
| B2-vitamin (Riboflavin) | 0.06 mg | 4.3 % |
| B3-vitamin (Niacin) | 0.7 mg | 4.4 % |
| B5-vitamin (Pantoténsav) | 0.352 mg | 5.9 % |
| B6-vitamin (Piridoxin) | 0.165 mg | 11.8 % |
| B9-vitamin (Folsav) | 8 µg | 4.0 % |
| C-vitamin | 8 mg | 10.0 % |
| Foszfor | 115 mg | 16.4 % |
| K-vitamin | 41 µg | 54.7 % |
| Kalcium | 43 mg | 5.4 % |
| Kálium | 300 mg | 15.0 % |
| Magnézium | 20 mg | 5.3 % |
| Mangán | 0.158 mg | 7.9 % |
| Nátrium | 100 mg | 5.0 % |
| Réz | 0.07 mg | 7.0 % |
| Vas | 0.7 mg | 5.0 % |