XIII. Lajos (1601-1643), akit gyakran „Igazságos Lajosként” is emlegetnek, a Bourbon-ház második francia uralkodója volt. A „jó királyként” ismert IV. Henrik és Medici Mária elsőszülött fia 1601. szeptember 27-én jött világra a fontainebleau-i kastélyban. Édesapját 1610-ben egy fanatikus katolikus alattvalója meggyilkolta, így a dauphint már kilencévesen Franciaország királyává koronázták - a tényleges uralmat azonban ekkor régensként még anyja gyakorolta.
A hatalomátvétel és az abszolutizmus kezdetei
Az ifjú uralkodó alig várta, hogy nagykorúvá váljon és saját kezébe vegye a kormányzást. Lajos valódi uralkodását 1617-ben, Concino Concini meggyilkoltatásával kezdte, akit anyja gyűlölt kegyenceként uralta a környezetét. Anyját, Medici Mária anyakirálynét még aznap száműzte Blois-ba. XIII. Lajos célja az állam egységesítése és az abszolút monarchia megerősítése volt. Az állami bevételek növekedése következtében a királyok már nem voltak rászorulva a nemesség támogatására, ezért 1614-től másfél évszázadon át nem hívtak össze rendi gyűlést.
Az egyes tartományok élére az uralkodóhoz hű, szakképzett intendánsok kerültek, akik a király hatalmának letéteményeseiként mindenhol ugyanazon elvek szerint jártak el. Az ellenszegülő nemesek kastélyait lerombolták, magánhadseregeiket feloszlatták, a katonai erő kizárólag az uralkodó monopóliuma lett.
Richelieu bíboros és a külpolitika
Bármily hatékonyan is verte le a lázongásokat, a királyság igazgatásának mindennapi terhei szemlátomást untatták az uralkodót, így e feladatokat egyre inkább Richelieu bíborosra testálta át. Az ifjú király vakon megbízott a bíborosban, aki 1624-ben első miniszter lett. Külpolitikájának két legfontosabb célja a Habsburg-hegemónia visszaszorítása és a gyarmatokon való terjeszkedés volt.
A harmincéves háborúban - vélhetőleg Richelieu befolyására - a katolikus osztrák és spanyol Habsburgok ellenében, a protestáns országok mellett foglalt állást. Először csak hadfelszereléssel segítette a Habsburgok ellen harcolókat, többek között Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet és II. Rákóczi Györgyöt. Franciaország csapatai elfoglalták Elzászt és Lotaringiát, betörtek Itáliába, 1643-ban pedig fényes győzelmet arattak a spanyolok felett Rocroi-nál.
| Uralkodó | Uralkodási idő | Kiemelt esemény |
|---|---|---|
| IV. Henrik | 1589-1610 | Nantesi ediktum |
| XIII. Lajos | 1610-1643 | Habsburg-ellenes küzdelem |
| XIV. Lajos | 1643-1715 | Abszolutizmus csúcsa |
Magánélet és a trónöröklés titkai
A szeretőt soha nem tartó király és felesége, Ausztriai Anna kapcsolata idővel kifejezetten ellenségessé vált. A pár 1615-ben kötött házasságot, de az első gyermekük, a későbbi XIV. Lajos csak 23 évvel később, 1638-ban született meg. A források szerint egy véletlennek köszönhető, hogy a királyné teherbe esett: Lajos rossz idő miatt megszakította versailles-i útját, és a fűtött szobájú feleségénél éjszakázott. Mindezek mellett a vasálarcos legendája is sokakat foglalkoztat, miszerint 1638-ban ikrek születtek, és a második fiút titokban nevelték fel.
XIII. Lajos 1643. május 14-én hunyt el. Bár alakja máig él a köztudatban, uralkodásáról a legtöbb embernek elsősorban főtanácsadója, Richelieu bíboros neve jut eszébe. XIII. Lajos azonban nem volt gyengekezű uralkodó; apjához hasonlóan kiváló hadvezér és stratéga volt, akinek döntései hosszú távon meghatározták Franciaország európai szerepét.