Az inszemináció olyan mesterséges megtermékenyítési módszer, amelynél a termékenységi időszakban mesterségesen juttatnak e célra előkészített spermiumokat a méhüregbe.
Az inszeminációs beavatkozás a lombikprogramnál kisebb kockázatot jelent a házaspárok számára, ezért általában 6 sikertelen inszeminációt követően kerülhet sor lombikra.
Az inszemináció akkor végezhető, ha egy év védekezés nélküli szexuális életnél nem történik teherbeesés, ennek oka pedig nem a petevezetékek elzáródása.
Minden olyan esetben inszeminációra van szükség, amelynél a petevezeték nincs elzáródva, de otthon valamiért mégsem sikerül a teherbeesés.
A női oldalt nézve ennek leggyakoribb oka a policisztás ovárium szindróma (PCOS), amelynél a gondot sokszor az okozza, hogy a nőknek vagy nem érik a tüszője, vagy ha érik, akkor lassan, nagyon hosszú ciklusokban.
Ilyenkor egyrészt követhetetlen, mikor van a tüszőrepedés, másrészt az évi 4-5 menstruáció alatt - amely összevissza jelentkezik - nem lehet megmondani, mikor van esély a normál teherbeesésre.
A női okok közül ki lehet emelni az endometriózist is, amely szintén akadálya lehet a spontán teherbeesésnek, kezelése pedig indokolt az inszeminációt megelőzően.
Indokolt lehet az inszemináció akkor is, ha a spermával van valamilyen probléma.
A meddőség okai között szerepelnek például a hormonális eltérések, a spermiumokkal kapcsolatos problémák vagy a petevezeték nem megfelelő átjárhatósága - ezeket az okokat először mind ki kell zárni, mielőtt mesterséges megtermékenyítéssel próbálkoznának egy párnál.
Ha sikerült beazonosítani az említett problémák valamelyikét, akkor ezeket az okokat kezdik el célzottan kezelni.
Elsőként tehát nem a mesterséges ondóbevitel vagy a lombikbébi program jön szóba, hanem a női hormonpótló kezelések, a spermiumok számának növelése férfiaknál, vagy a petevezetékek átjárhatatlanságának megszüntetése.
Ha a meddőség kezelésében alkalmazott rutinvizsgálatok nem azonosítják a problémát, akkor részletesebb diagnosztikai eljárások következnek.
Az egyik ilyen, orvosi indikációt követően végezhető eljárás a diagnosztikus laparoszkópia.
A magyarul hastükrözésnek nevezett eljárás során a kismedence szerveit vizsgálják.
Ha a petevezetékek átjárhatóak, az esetleges szervi elváltozások kezelésre kerültek és hormonális úton a megfelelő menstruációs ciklust is sikerült beállítani, valamint a férfi spermaszáma is normálisnak bizonyult, akkor jelentősen megnő az esély a fogantatás természetes után való megtörténésére.
Ennek támogatása érdekében a meddőségi diagnosztikus orvos ultrahanggal is ellenőrzi a ciklus során, hogy megvan-e a megfelelő peteérés.
Ha mindent rendben talál, a peteérés ultrahangos követésével pontosan meg tudja állapítani a tüszőrepedés várható idejét, amely időpontban a legnagyobb esély van a fogantatás bekövetkezésére.
Ha néhány hónap alatt a peteérés (ovuláció) idejére időzített együttlétek sem hozzák meg a várt eredményt, akkor a következő lépés egy reprodukciós centrum felkeresése.
A reprodukciós eljárások legegyszerűbb formája, vagyis az ondóbevitel (szakszóval mesterséges spermafelhelyezés).
Ehhez a spermiumok megfelelő előkészítésére van szükség - enélkül nem nevezhető sem szakszerűnek, sem pedig hatékonynak az eljárás.
A spermiumokat először egy tápfolyadékba helyezik, majd centrifugálással készítik őket elő a bejuttatáshoz.
A méh üregébe kis mennyiségben kerül feljuttatásra a tisztított sűrítmény.
Mesterséges spermafelhelyezést csak abban az esetben végeznek, ha megvan a szükséges, minimális spermaszám, illetve ha pár hölgy tagjának életkora és hormoneredményei sem zárják ezt ki.
Ötmilliós hímivarsejtszám alatt eleve nem kezdenek bele az inszeminációba, öt- és húszmillió közötti spermaszámnál viszont már segíthet ez az eljárás.
A normálisnak tekintett spermaszám húszmillió körül van, ez alatt beszélünk alacsony hímivarsejtszámról.
Ha megfelelőnek bizonyul a férfi spermaszáma, emellett kellően mozgékonyak a hímivarsejtek, akkor vélhetően az ismeretlen eredetű női meddőség áll a gyermektelenség hátterében.
Ez a másik olyan eset, ahol a mesterséges spermafelhelyezés lehet a megoldás.
Valószínűsíthető, hogy ilyenkor a méhnyakban termelődő ellenanyagok miatt nem tudnak feljutni spermiumok.
Megjegyzendő még, hogy az inszeminációknak két fő fajtáját különböztetik meg.
Az egyik, amikor a már említett módon a férj saját hímivarsejtjeivel végzik el a beavatkozást (ezt AIH-nak is rövidítik, az angol Artificial Insemination by Husband kifejezésből.)
Ha viszont a férjnek - például egy kromoszóma-rendellenesség miatt - egyáltalán nem lehet gyermeke, akkor donorinszemináció is végezhető (AID, Artificial Insemination by Donor).
Az inszeminációból 6 alkalmat támogat az OEP (kivéve Kaáli és Forgács Intézet).
A lombikprogramban való részvételnek sokszor az is előfeltétele, hogy legyen előtte bizonyos számú inszeminációs kísérlet megtörténjen.
A társadalombiztosítás abban az esetben finanszírozza a lombikkezelést, ha ezek nem hoztak eredményt.
Az inszeminációhoz megfelelő spermára is szükség van, amely lehet ugyan gyengébb, mint normál szexuális érintkezés mellett történő megtermékenyítésnél, de túlzottan gyenge azért nem.
A férjnek azon a napon kell spermát leadnia, amelyiken a megtermékenyíthetőség adott.
A szelekció után - amely tulajdonképpen egyfajta dúsítás - a spermiumok tápoldatba kerülnek, amelyet katéter segítségével, a hüvelyen és a méhszájon át feljuttatnak és befecskendeznek a méhüregbe.
Maga az inszemináció alig tart tovább mint egy nőgyógyászati rákszűrés kenetlevétele, általában tehát nem hosszabb négy percnél.
Azzal ugyanakkor számolni kell, hogy utána pihentetés következik, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a beavatkozást követően nem lehet felpattanni és távozni, hanem nagyjából 15 percet feküdni kell a vizsgálóágyon.
Az inszeminációt kivizsgálás előzi meg, amelynek során szükség van laborvizsgálatokra, a hormonstátusz meghatározására, a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálatára, illetve annak meghatározására, hogy történik-e tüszőérés, és ha igen, mikor.
Ennek érdekében általában ultrahangvizsgálatok sorát végzik el.
Ha a tüszőérést stimulálni kell, akkor gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.
Indokolt lehet gyógyszeres kezelés akkor is, amikor bármilyen egyéb probléma - például véralvadási zavar - áll fenn.
Az inszemináció veszélye a fertőzés lehetősége, illetve a ciklus előkészítése során alkalmazott hormonális kezelés veszélye.
Az inszemináció nem okoz fájdalmat, csak minimális kellemetlenséggel járhat.
A tüszőérést stimuláló kezelést és az inszeminációt szülész-nőgyógyász szakorvos végezheti, akinek jártassága a meddőség kivizsgálásában és kezelésében elengedhetetlen.
Más szakorvosra csak akkor van szükség, ha a mesterséges megtermékenyítés valamilyen spermaprobléma miatt történik.
Spermaeltérések esetén andrológus bevonására van szükség.
Az inszeminációból 6 alkalmat támogat az OEP (kivéve Kaáli és Forgács Intézet).
A lombik programban többféle kezelést is alkalmaznak, van rövidebb ideig tartó, ún. rövid, illetve antagonista protokoll esetén általában a stimuláció a menstruáció 2. napján kezdődik, és 11-14 napig tart, majd ezt követi a petesejtek leszívása.
A hosszú protokoll a menstruáció 21. napján kezdődik és 14 napig tart, majd ezt követi a petesejtek leszívása.
Ezek az adagolt hormonok típusában, illetve az adagolási idő hosszában különböznek.
1. Stimuláció: A petefészkek működésének hormonális serkentése.
2. A stimuláció során a tüszők érését ismételt ultrahangvizsgálatok mellett szükség esetén a vérből végzett hormon-meghatározásokkal is nyomon követik.
Amint a tüszők érettsége megfelelő az esti órákban kell beadni a hCG injekciót.
3. A petesejtek leszívása többnyire altatásban, a hüvelyen keresztül, ultrahang segítségével történik.
A punkciós tűvel átszúrják a hüvely, majd a tüsző falát és a tüszőfolyadékot steril kémcsőbe szívják le, amit a biológus megvizsgál.
4. A spermát laboratóriumi körülmények között előkészítik.
A megtermékenyítést a biológus 4-5 órával a punkciót követően végzi.
A következő reggelen mikroszkóp alatt ellenőrzik a megtermékenyülést.
5. Az embriótranszfer (ET) a punkciót követő 2-5. napon történik.
Annak érdekében, hogy a teherbeesés valószínűsége nagyobb legyen több embriót ültetnek vissza.
Az embriótranszfer csak néhány percet vesz igénybe, altatás nem szükséges hozzá.
Az embriókat műanyag katéter segítségével helyezik a méh üregébe.
Rövid pihenő után a páciens hazamehet.
A sikeresség érdekében tanácsos néhány napig a túlzott megerőltetéstől tartózkodni.
Sikeres kezelés esetén a terhességet az embriók visszaültetését követően kb. 10-14 nappal lehet kimutatni vérvétellel.
A lombik program sajnos nem olcsó sajnos, jelenleg 5 alkalmat támogat az OEP, ebbe nem kell beleszámolni a fagyasztott embriókkal történő transzfert, amennyiben a pár vállalja a fagyasztás költségét.
A támogatás azt jelenti, hogy a beavatkozásokért (a kezelés megtervezése, a stimuláció során a tüszők fejlődésének nyomon követése, punkció, megtermékenyítés, embriók visszahelyezése - tehát az orvosok, biológusok, egyéb személyzet munkája) nem kell fizetni, valamint egyes gyógyszerek 50 %-os áron vásárolhatók meg.
Bizonyos gyógyszereket teljes áron kell megvásárolni.
A gyógyszerek támogatása az 5. alkalommal jár le.
Egy-egy kezelés (függően attól, kinek mennyi hormonra van szüksége) akár 80.000 - 300.000 Ft-ba is kerülhet.
A lombikprogram vagy inszemináció után sok pár úgy érzi: most jön a legnehezebb rész - a várakozás.
A beültetés utáni napok tele vannak reménnyel, szorongással és bizonytalansággal.
Ebben a cikkben közérthetően elmagyarázzuk, mi történik az asszisztált reprodukció után, mire érdemes figyelni, és mikor kell orvoshoz fordulni.
A mesterséges megtermékenyítés (inszemináció vagy IVF/ICSI) után a pár hazaindul - de a folyamat ezzel korántsem ér véget.
A következő napokban a nő teste csendben, de annál fontosabb munkát végez: ha minden jól megy, a megtermékenyített petesejt beágyazódik a méh nyálkahártyájába.
Ez az időszak orvosi nyelven a "két hét várakozás" (angolul: two week wait), amelyet türelemmel és odafigyeléssel kell végigkísérni.
Inszemináció után: kb. 6-10 nap múlva, ha megtermékenyült a petesejt.
Embrióbeültetés (IVF) után: 3 napos embrió esetén: 2-3 napon belül, 5 napos blasztocisztánál: akár már másnap.
A beágyazódás során kisebb vérzés, alhasi feszülés is előfordulhat - ezek gyakran teljesen normálisak.
Fontos tudni: a legtöbb tünet nem megbízható jel.
A progeszteronpótlás és hormonkezelés gyakran olyan érzéseket okoz, amelyek terhességnél is jelentkeznek.
Lehetséges tünetek: enyhe alhasi görcsök, húzó érzés, mellfeszülés, érzékenység, fáradékonyság, hangulatingadozás, kis mennyiségű barnás vagy rózsaszínes vérzés (beágyazódási vérzés lehet), puffadás, émelygés (de ez ritkán jelentkezik ilyen korán).
Tünet hiánya sem jelent rosszat!
Sok nő teljesen panaszmentes, mégis pozitív a teszt.
A legbiztosabb módszer a vérvétel (β-hCG teszt), amit a meddőségi központ időzít: Inszemináció után kb. 14 nap múlva, Embrióbeültetés után 10-14 nappal (a beültetett embrió korától függően).
Otthoni terhességi tesztet is lehet használni, de: túl korán felesleges (hamis negatív lehet), az előzetesen beadott hCG-injekció (pl. Ovitrelle) hamis pozitív eredményt adhat, ha túl korán történik a tesztelés (7-10 napig kimutatható).
Ha a teszt pozitív: az orvos ismételt vérvizsgálatot kér 2-3 nap múlva - a hCG-szintnek duplázódnia kell, kb. 2 héttel később ultrahangos vizsgálat történik a petezsák megjelenéséért, 6. hét körül már szívhang is hallható lehet.
A progeszteronpótlást általában a 12. terhességi hétig folytatják.
Mi a teendő a negatív eredmény után?
A hormonkezelést abbahagyják.
A menstruáció pár napon belül megérkezik.
A kezelőorvos kiértékeli a ciklust, és javaslatot tesz a következő lépésekre: új próbálkozás, további kivizsgálás vagy módosított kezelési terv.
A negatív eredmény nem végleges kudarc - sok pár több ciklus után jut el a sikerig.
Azonnal fordulj orvoshoz, ha: erős vérzés, görcs, szédülés jelentkezik, pozitív teszt mellett jobb oldali fájdalom vagy ájulásérzés alakul ki (ez méhen kívüli terhesség jele lehet), a hCG-szint nem nő megfelelően.
A beültetés utáni időszak tele van kérdésekkel - de nem kell magatokra maradni.
A türelem, az önismeret és az orvosi támogatás segíthet abban, hogy ez az időszak ne csak túlélhető, hanem reményteljes is legyen.
Mekkora az esélye annak, hogy a lombikbébi-kezelés sikerül?
Egy 2020-ban megjelent tanulmány szerint Magyarországon lombikbébi kezelések esetében a terhességek aránya petesejt-leszívásonként 31,4%.
ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció) kezelések esetében 32,3%.
Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy a lombikbébi kezelési eljárás sikerességét sokféle tényező befolyásolja, így egyénenként igen eltérőek tudnak lenni az esélyek.
A nő életkora az egyik döntő tényező: 35 éves kor alatt van a legnagyobb esély arra, hogy sikerrel jár a beavatkozás (akár 40-50%).
A petesejtek száma és minősége azonban a kor előrehaladtával csökken, így 40 év felett kb. 10%, 42 év felett pedig már 5% alatti a sikerességi mutató.
Emellett sajnos a terhesség alatti komplikációk előfordulása is emelkedik az évek számával.
Természetesen az életkor nem az egyetlen tényező, ami számít.
A vizsgálatok során diagnosztizált eltérések, betegségek kezelése is elengedhetetlenül fontos a sikerhez.
Emellett az életmód, a fizikai és lelki állapot is hatással van az eredményre.
A lombikkezelés első három alkalma során nagyjából egyforma esély van a terhesség létrejöttére, a sikerességi ráta csak ezután kezd csökkenni.
A párok 75-80%-a az első három kezelés valamelyike után lesz terhes - de ne feledd, összesen 5 alkalom költségeit állja az állam.
Milyen okai lehetnek a sikertelen lombikbébi-kezelésnek?
Látszólag minden lépés probléma nélkül végbemegy, a spermiumok és a petesejtek találkozásából létrejönnek az embriók, majd az egészségesen osztódó embriók a méhbe beültetésre kerülnek, ám végül mégsem jön létre a terhesség.
Hasonlóan más biológiai folyamatokhoz, a terhesség létrejötte is egy rendkívül komplex folyamat.
Ezért gyakran nem is lehet egyszerűen és egyértelműen beazonosítani a kezelés sikertelenségének az okát.
Ismert azonban néhány konkrét tényező, amelynek szerepe lehet benne:
Rendellenes petesejtek
Az emberi petesejt szerkezete nagyon összetett, emiatt igen sérülékeny és a különböző sérülések működésképtelenné tudják tenni.
A petesejtekben található egy úgynevezett osztódási orsó, amely részt vesz a kromoszómapárok rendezésében, hogy a párok a petesejt fejlődése során megfelelően osztódjanak.
Ha az osztódási orsó károsodik, az a kromoszómák rendellenes eloszlásához és így rendellenes, életképtelen embriókhoz vezethet.
Emellett a petesejteket a petefészekben keletkező szabad gyökök és egyéb anyagcsere termékek is károsítják.
Az életkor előrehaladtával egyre növekszik a rendellenes, nem megfelelő minőségű petesejtek aránya: 35 év alatt 25-30%, 37-38 évesen kb. 50%, 40 év felett pedig már 70% feletti.
Rendellenes spermiumok
A rendellenes spermiumok ritkábban játszanak szerepet a lombikkezelés sikertelenségében, de ennek ellenére fontos „mellékszereplői” a folyamatnak.
A megtermékenyítésnek feltétele, hogy kellő számú, alakú, mozgású, kötődési képességű, illetve kromoszomálisan és genetikailag egészséges spermium legyen.
Egy rendellenes spermiumnak sokkal kisebb az esélye arra, hogy a petesejtet megtermékenyítse, ugyanakkor ez nem is teljesen lehetetlen.
A lombikbébi-kezelés egyik válfaja az ICSI (intracitoplazmatikus spermium injektálás), amit kifejezetten akkor alkalmaznak, amikor rosszak a spermiumok paraméterei.
A módszer lényege egyetlen spermium kiválasztása, amit közvetlenül az érett petesejtbe juttatnak.
Az ICSI sikerességi mutatója hasonló a hagyományos lombikbébi-kezeléséhez.
Gyenge minőségű embrió
A lombikbébi-kezelés során laboratóriumi körülmények között a méhből leszívott petesejteket összekeverik a férfi spermiumaival, és a kettő találkozásából létrejönnek az embriók.
A méhbe visszaültetendő embriókat egy embriológus választja ki, aki többféle kritériumot is figyelembe vesz.
Sajnos még a legnagyobb igyekezet ellenére is előfordul, hogy egy embriót egészségesnek ítélnek a laborban, ám olyan észrevehetetlen hibája van, ami miatt végül nem tud beágyazódni.
Gyenge petefészek-válasz
A lombikbébi-kezelés során folliculus (magyarul tüsző) stimuláló hormont tartalmazó injekciókat kell beadnod magadnak minden nap.
Ennek az a célja, hogy növelje a petesejtek termelését.
Egyes nőknél azonban a petefészek válasza nem megfelelő és nem termelődik több leszívható petesejt.
Ez különösen idősebb, kimerülőben lévő petefészek-tartalékkal rendelkező nőknél fordul elő.
A gyenge petefészek-válasz sem jelenti a kezelés végét.
A petefészek-tartalék kiértékelését követően megállapítható az optimális hormondózis, amivel stimulálható a petefészek és elegendő petesejt termelődhet.
Beágyazódási problémák
Előfordul, hogy az embriók nem ágyazódnak be a méhbe.
Ennek a hátterében állhat méhpolip, a progeszteronszint korai megemelkedése, a nem elég vastag méhnyálkahártya, vagy éppen a méh fertőzése is.
Fontos tudnod, hogy nem a te hibád, ha nem ágyazódik be egy embrió - az esetek többségében ez ellen senki, az orvosok se tehetnek semmit.
Átfogó kivizsgálással felderíthetőek a beágyazódás elmaradásának lehetséges okai.
Egészségtelen életmód
Akárcsak a természetes úton történő próbálkozás, úgy a lombikbébi-kezelés esetén is segítheti a helyes életmód a sikeres teherbeesést.
A dohányzás és az alkoholfogyasztás elhagyása bizonyítottan pozitív hatással van a termékenységre és a lombik eljárás kimenetelére is.
Az egészséges testsúly, rendszeres testmozgás és a tápanyagokban gazdag, kiegyensúlyozott táplálkozás szintén sokat segít.
Milyen vizsgálatok segíthetnek megállapítani a sikertelen kezelés okát?
Méhüreg vizsgálata: A méhüreg vizsgálata még a legelső lombikbébi-kezelés előtt elvégzendő, hiszen kimutatja a teherbeesési esélyt befolyásoló polipokat, miómákat és hegszövetet.
Egyszerű és fájdalommentes módszere a sóoldat-infúziós szonográfia (SIS), amikor is fiziológiás sóoldatot fecskendeznek a méhüregbe és ezt követően végeznek hüvelyi ultrahang-vizsgálatot.
Ha találnak valamilyen rendellenességet, akkor méhtükrözést is végeznek.
Spermium DNS fragmentációs vizsgálat: A spermiumok örökítő anyagának (DNS) integritásáról ad információt.
Ha a DNS fragmentáció (töredezettség) magas, az alacsonyabb megtermékenyülési és beágyazódási rátával és magasabb vetélési rátával járhat.
A normális spermium paraméterekkel rendelkező férfiaknál is lehet magas a DNS fragmentáció értéke.
Méhnyálkahártya vizsgálatok: A méhnyálkahártyának kritikus szerepe van a beágyazódásban.
Háromféle teszt is létezik, ami információt ad a méhnyálkahártya állapotáról és arról, hogy szükség van-e személyre szabott kezelésre.
Az ERA nevű teszt a méhnyálkahártya befogadóképességét, az EMMA a méhnyálkahártya mikrobiális összetételét, az ALICE pedig a meddőséget okozó, fertőző krónikus méhnyálkahártya-gyulladást vizsgálja.
Kariotipizálás: A kariotipizálás során a férfi és a nő kromoszómáit is megvizsgálják.
Vért vesznek, hogy megtalálják azokat a kromoszóma problémákat, amelyek a lombikkezelés sikertelenségét okozhatják.
A hiányzó/többlet kromoszómák vagy például a petesejteket, spermiumokat érintő DNS problémák beágyazódási zavarhoz, vetéléshez vezethetnek.
Ha a kariotipizálás problémát mutat ki, akkor preimplantációs genetikai vizsgálattal kiválaszthatók az egészséges embriók és csak ezeket ültetik vissza, így jelentősen növelve a lombikkezelés sikerét és csökkentve a komplikációk esélyét.
Immunológiai vizsgálat: Bizonyos esetekben előfordul, hogy az immunrendszer a saját szervezetet támadja meg és ez okoz meddőséget, ismétlődő vetéléseket és sikertelen lombikbébi-kezeléseket.
Alloimmunitásnak nevezzük azt, amikor az anya immunrendszere elutasítja az apa sejtjeit és emiatt elpusztítja az embriót.
Az esetleges immunológiai okok felderítésére vérvizsgálatot végeznek.
Hogyan birkózz meg a sikertelen kezeléssel?
Mindenekelőtt nagyon fontos, hogy akár első, akár harmadik-negyedik kezelésedről van szó, mindig légy pozitív, de ne legyenek irreális elvárásaid magaddal és a kezeléssel szemben sem.
Igyekezz a lehető legalaposabban körbejárni a témát (ebben segít ez a cikksorozatunk is), bátran tedd fel kérdéseidet a kezelőorvosodnak, érdeklődj a hozzád hasonló korú és állapotú nők sikerrátájáról, menj el minden szükséges vizsgálatra és persze figyelj az életmódodra is.
Tudatosítsd magadban az érzéseidet, reményeidet és félelmeidet - és oszd meg ezeket másokkal is, ha szükséges, akár egy tanácsadóval, terapeutával.
Ne csak testileg, lelkileg is készítsd fel magad a kezelésre.
Minél felkészültebb és tájékozottabb vagy, annál könnyebben fogsz tudni megbirkózni majd a kezelés kimenetelével.
Beszélj meg minden fontos döntést a pároddal és a kezelés előtt, alatt és után is oszd meg vele minden érzésedet.
Egy sikertelen lombikkezelés után rengeteg érzés kavaroghat benned: csalódottság, düh, fájdalom, félelem és reménytelenség érzése.
Csak az tud erről igazán, őszintén beszélni, aki már átélte.
A gyász folyamata mindenkinél egyéni színezetet ölt: időtartama, intenzitása, feldolgozása is eltérő.
Ez egy teljesen normális folyamat és minden, amit érzel, része ennek a folyamatnak.
Ha nem sikerül a kezelés, semmiképpen ne keress bűnbakot, ne hibáztasd magad, párodat vagy akár a klinikát, hiszen a szakemberek mindent a legjobb tudásuk szerint tesznek.
Adj időt magadnak, mielőtt döntenél a következő lépésről, de ne zárkózz be, kommunikálj pároddal, szeretteiddel, orvosoddal, vagy akár terapeutával, pszichológussal.
Ne tartsd benn az érzéseidet, engedd ki őket és sírj vagy ordíts, ha akarsz.
Számíts erős, elsöprő érzelmekre: sokkra, haragra, szomorúságra és elkeseredettségre.
Próbálj meg pihenni és ne kezdj el a következő lépésekre gondolni, amíg nem érzed úgy, hogy kellően feldolgoztad a történteket.
Lehet, hogy jobb, ha először nem osztod meg a hírt mindenkivel.
Ne félj azonban segítséget kérni, szakemberhez fordulni.
Sokat segíthet, ha beszélsz olyanokkal, akik már átestek ezen.
Lazíts a „gyeplőn” és ha ez segít, csinálj olyasmit, ami a kezelés miatt tiltólistás volt, például igyál egy pohár bort, találkozz a barátaiddal, menj el egy gyorsétterembe, egyél édességet vagy éppen a kedvenc egészségtelen nasidat, ételedet.
Segíthet a feldolgozásban az, ha a sikertelen kezelés okát megismered, de tudd, hogy gyakran ez nem kideríthető és számos tényező szerepet játszhat benne.
Próbálj a jövőre pozitívan tekinteni, légy büszke arra, hogy kezedbe vetted a termékenységedet és megoldást keresel a problémára.
Emlékeztesd magad arra, hogy az esetek többségében egynél több kezelésre van szükség a sikerhez.
Mi következik a sikertelen lombikbébi-kezelés után?
Nagyon sok, sőt a legtöbb párnak második, harmadik próbálkozásra sikerül a lombikbébi-kezelés.
A siker azonban számos tényezőtől függ, például életkor, petesejt minőség és mennyiség, sperma minőség, lombik protokoll, meddőség oka, és így tovább.
Sikertelen kezelés után a kezelőorvosod feladata, hogy próbáljon választ találni a sikertelenség okára, ismét kiértékelje a te és párod vizsgálati eredményeit, esetleg további vizsgálatokat rendeljen el, majd szükség szerint döntsön a további teendőkről.
Ez lehet egy adott betegség műtéti vagy gyógyszeres kezelése, életmódbeli változtatások előírása, akár étrend-kiegészítők használata.
Az esetek túlnyomó többségében a sikertelen kezelést nem a méh rossz állapota okozza, hanem a petesejtek, illetve embriók nem megfelelő minősége, a beágyazódás elmaradása.
A lombikbébi eljárás esetén két stimulációs ciklus között minimum 3 hónapnak (90 napnak) kell eltelnie.
Ha újabb próbálkozás mellett döntesz, mindenképpen érdeklődj az orvosodnál a következő lombikbébi-kezelés esélyeiről, esetleges kockázatairól és arról is, hogy te mit tehetsz még a siker érdekében.
Az eljárás csírái közel kétszáz évvel ezelőtt jelentek meg, amikor is egy orvos (John Hunter) azt tanácsolta a meddőséggel küzdő paciensnek, hogy egy fecskendő segítségével juttassa fel saját ondóját a felesége hüvelyébe.
Az inszemináció során a férfi hímivarsejtjeit egy vékony katéter segítségével a méhszájon át a nő méhébe fecskendezik.
A felhelyezés előtt a spermiumokat alaposan megtisztítják az ondófolyadék más anyagaitól, nehogy fertőzésnek tegyék ki a női pácienst.
Ezután egy speciális folyadékba kerülnek, majd ez a spermiumkoncentráció egy katéter segítségével eljut a méhüregbe, ahonnan a spermiumok a szokásos módon folytatják útjukat a rájuk várakozó petesejt felé.
A módszer előnye, hogy nem kell megküzdeniük a méhnyakban levő nyákkal, így az immunológiai okokat sikerül kiiktatni.
Az adományozott hímivarsejteket rendkívül alapos kivizsgálásnak vetik alá, majd lefagyasztják és minimum 6 hónapig -196°C-on a folyékony nitrogént tartalmazó spermatárolókban tárolják.
Az eljárás sikeressége nagyon sok tényezőtől függ.
Eredményességét befolyásolja az érésben levő tüszők száma, a női partner életkora, a gyermektelenség oka és meglétének hossza, az ondó minősége, stb.
Az inszemináció leggyakoribb szövődményei a petefészkek hiperstimulációja, a többes terhesség, kismedencei gyulladás, valamint az allergiás reakció.
A meddőségről akkor beszélhetünk, ha a pár mindkét tagja 35 év alatti, és egy évig tartó védekezés nélküli próbálkozás után sem jön a várva várt fogantatás.
Ekkor sem kell megijedni, hiszen a nem megfelelő életmódon át a stresszig számos tényező befolyásolhatja a teherbeesés esélyét.
Ha úgy érzik, minden praktikát bevetettek, és mégsem fogan meg a gyermek, ideje van orvosi segítséget kérni.
Késik a baba?
A spontán teherbeesés esélye a 35 év alatti pároknál viszonylag magas, 85% körül van.
A meddőség azonban a statisztika szerint gyakori probléma, minden ötödik pár érintett benne.
Orvoshoz fordulni legkorábban akkor érdemes, ha még csak tervezik a babát - így pontos képet kaphatnak az aktuális egészségi állapotukról, valamint a sikertelen próbálkozásokat kísérő csalódottság érzésétől is megkímélhetik magukat.
A női szervezet rendkívül bonyolult rendszer: számos tényező alakíthatja azt, hogy mikor készült fel a terhességre.
Előfordulhat azonban, hogy ehhez némi segítségre van szükség.
Az életvitel mellett szerepet játszanak a peteéréssel kapcsolatos zavarok, a rendszertelen ciklus, valamint a petevezetékek elzáródása vagy hegesedése.
Csökkentik a spontán teherbeesés esélyét a különböző méhrendellenességek (pl. hátrahajló méh), az endometriózis és az életkor.
Egy alapos nőgyógyászati rutinvizsgálat és részletes beszélgetés után több vizsgálatot is javasolhat a szakorvos.
A genetikai vizsgálatok során egyebek mellett a kromoszómákat vizsgálják (kariotipizálás), a cisztás fibrózist és a genetikai hordozóságot is szűrik.
Az életmód megváltoztatása a legtöbb esetben eredménnyel járhat.
Kerülje a feldolgozott élelmiszereket, egyen rostban és vitaminokban gazdag ételeket, sétáljon gyakran.
A dohányzást és az alkoholos italokat mellőzze, fogyasszon sok vizet.
A terhesvitaminokat a próbálkozás előtt 3 hónappal érdemes elkezdeni szedni.
Ha az időzített együttlétek és az életmódváltás sem jár sikerrel, az inszemináció segíthet.
Az inszemináció a mesterséges megtermékenyítés egyik módja.
Az előkészített, megtisztított spermiumokat a méhbe fecskendezik katéter segítségével.
Nők esetében PCOS (egyik tünete a tüszőérés zavara) vagy az enyhe-közepes endometriózis fennállásakor segíthet az inszemináció.
Jelentősége van még a spermiumok számának és minőségének: akkor jöhet szóba az inszemináció, ha a spermiumszám 5 millió feletti, a 20 millió számít ideálisnak.
A jól mozgó spermiumok számottevően nagyobb sikert arathatnak befecskendezés után.
Az inszemináció és a lombik közötti fő különbség, hogy az inszemináció a testen belül történik, a lombikeljárásban viszont az ivarsejteket testen kívül egyesítik, majd beültetik.
Ez akkor jöhet szóba, ha mindkét petevezeték zárt, és semmi esély arra, hogy a peték maguktól találkozzanak a hímivarsejtekkel - magyarán, az inszemináció biztosan kudarccal végződne.
Az inszemináció félúton van a természetes fogantatás és a lombikeljárás között, így a szakorvosok nagy figyelmet fordítanak a test természetes folyamataira.
Sok múlik a jól megválasztott időponton.
Az egy beavatkozásra számított sikerességi arány 15-20 százalék, hat beavatkozás alatt ez már 30-40 százalékra tehető.
A petefészek gyógyszeres stimulálása miatt az ikerterhesség esélye megnő.
Az inszemináció akkor jöhet számításba, ha a pár női tagjánál legalább egy petevezető átjárható, és van tüszőérés.
A férfi esetében minimum 5 millió hímivarsejtnek kell lennie egy milliliter ondóváladékban.
A pár mindkét tagját szűrik a szexuálisan terjedő betegségekre is.
AID (Artificial Insemination by Donor): az inszemináció e módja akkor szükséges, ha a férjnél olyan körülmények állnak fenn, melyek miatt nem lehetséges a gyermeknemzés.
A beavatkozás sikere leginkább a megfelelő előkészítésen és az időzítésen múlik.
A kezelést a nő esetében tablettás vagy injekciós hormonadagolással kezdik, mellyel megnövelik a petesejtek számát, majd a tüszőrepedést egy előre meghatározott időpontban hormoninjekcióval idézik elő.
A mesterséges megtermékenyítés napján kell leadni a férj spermáját, melyet laboratóriumban készítenek elő a befecskendezésre.
Ha a férj nem tud jelen lenni, vagy nem alkalmas mintát adni (pl. betegség miatt), akkor donor spermát is lehet használni.
Közvetlenül a beavatkozás előtt steril fiziológiás sóoldattal öblítik át a hüvelyt, majd az előkészített spermiumokat katéteren keresztül juttatják be a méhüregbe.
Az inszeminációnak ritkán vannak mellékhatásai, mint például az alhasi görcsök.
A hiperstimulációs szindróma - melynek oka, hogy túl sok tüsző kezd érni - szintén alhasi fájdalommal, puffadással, nehézlégzéssel járhat.
A beavatkozást követően minimum fél órán át vízszintesen kell feküdni, majd 2-3 hétig ajánlott kerülni az intenzív mozgást.
A kezelés után 2-3 napban jótékony hatással bír a női hormonokra a házasélet, ez ugyanis aktiválja az endogén hormonokat, ami elősegíti a beágyazódást.
Ha létrejött a terhesség, a 9-10. nap körül vérvizsgálattal már kimutatható, ultrahanggal a 21-23. napon látható a petezsák.
Mivel az inszemináció és annak előkészítése alatt is fokozott az orvosi felügyelet, nagyon kevés az esélye például a méhüreg megfertőződésének.
Lombikeljárás (IVF) - ilyenkor a megérett tüszőt szívják le a petefészkekből, a hüvelyen keresztül.
A petesejteket tápoldatban tárolják, ahol optimális körülmények között történik a megtermékenyítés.
A legéletképesebb embriókat ültetik be a méhbe (embriótranszfer).
Asszisztált hatching (AHA) - akkor nyújthat segítséget ez a módszer, ha a petesejt megtermékenyítése rendben zajlik, de az embrió képtelen áttörni saját védelmező burkát a beágyazódáshoz.
Az eljárásban elősegítik a burokrepedést, így a gyarapodó embrió elő tud bújni, így esélyesebb a beágyazódás.
A kezelést követő gyógyszeres terápiával együtt nagy az esély a terhességre.
Petesejt, spermium, vagy embrió donáció - ha a pár egyik tagja nem alkalmas a saját embrió beültetésére, felmerülhet a donáció lehetősége.
Míg spermához a spermabankokból névtelenül hozzá lehet jutni, addig a petesejt-donáció hazánkban egy rendkívül szigorúan szabályozott eljárás.
Ha természetes úton hosszú ideig tartó próbálkozás után sem köszönt be a vágyott állapot, akkor sem érdemes elkeserednie: minél hamarabb kezdik meg a mesterséges megtermékenyítés lépéseit, annál nagyobb az esély a gyermekáldásra.
Hasznos tudnivalók a méhen belüli megtermékenyítésről (inszeminációról) és a lombik kezelésről - gyakorlati tapasztalatokkal és jótanácsokkal kiegészítve.
Elképzelhető, hogy a meddőségi kivizsgálás olyan eredményeket hoz, mely nem követel komoly beavatkozásokat, hormonális készítményekkel, egyéb gyógyszerekkel is eredményeket tudtok elérni.
Ha az előző mellett a spermiumok száma, ill. mozgékonysága nem megfelelő, akkor inszemináció jöhet szóba.
Átjárhatatlan, ill. nem átjárható a petevezeték, vagy a petevezeték sérült.
Ezt azoknál a pároknál alkalmazzák sikeresen, ahol elegendő számú és minőségű spermium áll rendelkezésre, valamint a pár női tagjának petevezetői rendben vannak (vagy legalább az egyik), és átjárhatóak.
tags: #inszeminacio #utan #nem #jon #meg