A Williams-szindróma: egy komplex genetikai rendellenesség

A Williams-szindróma (más néven Williams-Beuren-szindróma) egy ritka genetikai betegség, melynek hátterében a 7. kromoszóma egy bizonyos szakaszának hiánya áll. Ez az állapot becslések szerint 7500-20000 születésből egyet érint, férfiakat és nőket egyaránt. Magyarországon körülbelül 500-1300 családot érinthet, de ezeknek az eseteknek sajnos még a 30 százaléka sincs diagnosztizálva. A betegséget először 1961-ben Dr. J.C.P. Williams új-zélandi orvos, majd egy évvel később Dr. A. J. Beuren német szívspecialista írta le, egymástól függetlenül, mint elkülöníthető és ugyanakkor összefüggő tünetegyüttest. Akkor még nem tudták az okát. A Williams-szindróma egyedi kihívásokat és lehetőségeket kínál az érintettek számára.

Mi okozza a Williams-szindrómát?

Az emberi testet alkotó sejtek mindegyikében 23 pár, vagyis 46 kromoszóma található. A Williams-szindrómás egyéneknél a 7-es kromoszóma egy darabja - és ezzel több gén - hiányzik. Ez a genetikai rendellenesség jellemzően nem öröklődik, hanem véletlenszerű eseményként jelentkezik a spermiumok vagy petesejtek kialakulása során, vagyis a legtöbb családban a Williams-szindrómás gyermek az egyedüli érintett. Azonban, ha egy Williams-szindrómás személy gyermeket szeretne vállalni, 50 százalék eséllyel örökíti tovább rendellenességét.

Az egyik fontos gén az elasztinfehérjét kódolja, melynek hiánya okozza a betegségre jellemző legtöbb fizikai eltérést. Az elasztin a testünket felépítő fehérje, mely a szövetek és a szervek - erek, bőr, bél - rugalmasságát határozza meg. Az elasztintermelés a hiány miatt zavart szenved, ami az érfalak rugalmasságáért és szilárdságáért felelős elasztinfehérje elégtelenségéhez vezet. Emellett más gének funkciója is kiesik, mely egyéb tünetek és társbetegségek kialakulásához vezet.

A Williams-szindrómát a 7. kromoszóma elasztin génjéhez közeli régiójában található körülbelül 26-28 gén deléciója okozza. Ezeknek a delécióknak a mértéke egyénenként különböző lehet, ezért nem mindenkinél jelentkezik minden jellemző. Az esetek 95-98%-ában az elasztin gén deléciója kimutatható.

Nagyon ritkán mozaicizmus is előfordulhat, amikor a deléció csak a sejtek egy részében található meg. Ilyen esetekben a tünetek enyhébbek vagy szokatlanabbak lehetnek, és nem feltétlenül jelenik meg a szindróma minden klasszikus jellemzője. Emiatt a felismerés és a diagnózis is nehezebb lehet, különösen akkor, ha az eltérés csak kis arányban van jelen a vizsgált sejtekben.

A Williams-szindróma tünetei

A Williams-szindróma számos tünetet mutat, amelyek egyének között nagymértékben eltérhetnek. Súlyos szív- és érrendszeri tünetek, jellegzetes arcvonások és kognitív kihívások is előfordulhatnak.

Jellegzetes arcvonások

A Williams-szindrómás egyének legtöbbje hasonló arckarakterrel rendelkezik, melyet „manócskaszerűnek” neveznek. Ez a következőket foglalja magában:

• Széles homlok
• Rövid, felfelé álló, turcsi orr
• Széles orrgyök
• Hosszú felsőajak, széles, telt ajkak, melyeket időnként nyitva felejt
• Kicsi áll
• A szem körül duzzadtság
• Távolabb elhelyezkedő, enyhén kisebb, néha rendellenes alakú fogak, szabálytalan okklúzióval
• Kék vagy zöld szemű egyéneknél az íriszen csillagszerű mintázat figyelhető meg.
• Nagyobb nyelv, mélyebb hang.

Ezek a jellemzők a kor előrehaladtával egyre kifejezettebbek lesznek.

Testi tünetek és egészségügyi problémák

A Williams-szindróma nemcsak külső elváltozásokkal jár, számos olyan problémával kell szembesülnie a betegnek, amely akár életét is veszélyeztetheti, ha nem jár ellenőrzésekre.

• Szív- és érrendszeri problémák: A Williams-szindrómások többsége szív- és érrendszeri problémával küzdhet, mivel beszűkülnek a tüdő artériái vagy az aorta (supravalvuláris aorta sztenózis, SVAS). A szűkületek különböző mértékben okozhatnak gondot - lehet, hogy csak kordában kell tartani a vérnyomást, de az is, hogy sebészeti beavatkozásra van szükség.
• Hiperkalcémia (emelkedett vér kalciumszint): Néhány Williams-szindrómás csecsemő vérének kalciumszintje megemelkedik. Ez extrém hasi érzékenységet és kólikát okozhat. Alkalmanként diéta vagy orvosi kezelés szükséges. A legtöbb esetben a probléma magától megoldódik, ahogy a csecsemő növekszik, azonban a kalcium és D-vitamin metabolizmus abnormalitása később is előfordulhat.
• Alacsony születési súly és lassú súlygyarapodás: A legtöbb Williams-szindrómás gyermek alacsonyabb testsúllyal jön a világra, és a súlygyarapodásuk lassabb. Sok csecsemő és kisgyermek küzd evési problémákkal, melyeket gyenge izomtónus, vagy szopó reflex nehézségei okozhatnak.
• Vese- és vizeletrendszeri problémák: Nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő a vese struktúrájával és/vagy funkciójával kapcsolatos problémák. Gyermekkorban nehezen szoknak szobatisztává, és idősebb korban is küzdhetnek vizelet-visszatartási problémával.
• Sérvek és középfülgyulladások: Az átlagos populációhoz képest nagyobb a valószínűsége a lágyék- és köldöksérvek előfordulásának, valamint a gyakori középfülgyulladásnak.
• Hiperakuszisz (túlérzékeny hallás): A Williams-szindrómás gyermekek hallása gyakran túlérzékeny. Bizonyos frekvenciák vagy zajszintek fájdalmasak, vagy ijesztőek lehetnek. Ez az állapot a korral súlyosbodik.
• Izom- és vázrendszeri problémák: A fiatal Williams-szindrómás gyermekekre jellemző a gyengébb izomtónus és a lazább ízületek. Ahogy a gyermek idősebbé válik, deformitást okozó izomzsugorodások (kontraktúrák), merevebb, kötöttebb ízületek alakulhatnak ki.

Kognitív és viselkedési jellemzők

A Williams-szindrómás egyének testileg és lelkileg is kicsit mások. Különleges erősségeik és gyengeségeik egyedülálló személyiséget kölcsönöznek nekik.

• Késleltetett fejlődés és tanulási nehézségek: A Williams-szindrómás emberek többsége szenved valamilyen fokú intellektuális fogyatékosságtól (IQ-juk 40-80 között mozog). A gyermekkori fejlődés lassabb, olyan mérföldköveket, mint a járás, beszéd, szobatisztaság, gyakran a normálisnál később érik el. Jellemző a figyelemhiányos hiperaktivitás (ADHD), a szorongásos tünetek és a fóbiák kialakulása.
• Intellektuális erősségek: Nem beszélhetünk általános mentális retardációról, mert nem minden funkció egyformán érintett. Néhány intellektuális területen, mint a verbalitás, hosszú távú memória, szociális képességek, nyelvérzék és muzikalitás, teljesítőképességük kifejezetten jó, esetenként meghaladja a normális szintet.
• Túlzottan barátságos (hiperszociális) személyiség: A Williams-szindrómás emberek rendkívül szeretetreméltó, udvarias, kedves, boldog személyiségek. Egyedülállóan kifejezőerejű nyelvi jártassággal rendelkeznek, és anyanyelvükön kívül idegen nyelvek is szinte „rájuk ragadnak”. Idegenekhez abszolút bizalommal közelednek, minden gátlás és félelem nélkül, ami sokszor hátrányukra válik. Szívesebben teremtenek kontaktust felnőttekkel, mint a saját kortársaikkal, de nehezen alakítanak ki tartós barátságokat.

Diagnosztizálás és kezelés

A Williams-szindróma diagnózisa jellemzően alapos klinikai vizsgálattal kezdődik, amely magában foglalja a részletes kórtörténet felvételét és a fizikális vizsgálatot. A szindróma kizárólag genetikai vizsgálattal diagnosztizálható, mely vizsgálatra általában a gyermek jellegzetes fejlődési problémáinak feltérképezését követően kerülhet sor. Nagyon sok érintett sajnos diagnosztizálatlan marad, vagy csak relatíve késői korban sikerül diagnosztizálni. Ez óriási probléma, hiszen a betegeknek számos súlyos és progresszív egészségügyi problémával kell szembenézniük. Ezért a korai felismerés alapvető fontosságú a további életminőség és életkilátások szempontjából.

A klinikai diagnózist egy egyszerű vérvizsgálat segítségével genetikailag is megerősíthetik. A fluoreszcensz in situ hibridizáció (FISH) nevű technika segítségével a vérből a 7. kromoszómán az elasztin deléció a Williams-szindrómások 95-98%-ában kimutatható. Erre egyéb genetikai vizsgálatok is végezhetők, mint az MLPA-vizsgálat (multiplex ligációfüggő próba felerősítés), és az array-CGH (próbahordozó lemezen történő összehasonlító genomikus hibridizáció).

Kezelés és fejlesztés

A Williams-szindróma nem gyógyítható, de az időben megkezdett kezeléssel és fejlesztéssel a tünetek enyhíthetők, valamint a mentális és szociális készségek fejleszthetők. A rendellenességgel érintett gyermekek kezelése - felnőttkori egészséggel kapcsolatos és szociális kilátásaik javítása érdekében - elsőrendű fontosságú. A Williams-szindrómás gyermekekkel gyermekorvosok, logopédusok, terapeuták, gyógytornászok, gyógypedagógusok foglalkoznak, tüneteik és egyéni sajátosságaik szerint.

A potenciális egészségügyi problémák rendszeres szűrővizsgálata szükséges, melyet olyan orvosnak kell koordinálnia, aki tisztában van a Williams-szindróma kapcsán előfordulható problémák széles körével. Fontos, hogy a korai fejlesztéssel párhuzamosan, azzal szorosan együttműködve, előre meghatározott szűrővizsgálati programra alapozva biztosítsák az optimális orvosi ellátást. A gyógypedagógiai és orvosi ellátás mellett a megfelelő pszichoszociális környezet is szükséges a gyermek optimális fejlődéséhez.

A gyermekkorukban megfelelően kezeltek - a legtöbb esetben - felnőttként teljes és önálló életet élhetnek, képesítést szerezhetnek, és különböző munkahelyeken foglalkoztatják őket. Bár vannak, akik a nyílt munkaerőpiacon is el tudnak helyezkedni, a többség inkább a védett munkahelyeken dolgozik. Sok Williams-szindrómás felnőtt a szüleivel él, mások speciális intézetekben, néhányan pedig teljesen önállóan.

Segítő szervezetek és források

Magyarországon a Magyar Williams Szindróma Társaság (MWSzT) jött létre a Williams-szindrómás gyerekek, felnőttek és családjaik megsegítésére. A szervezet célja, hogy e krónikus betegek a számukra potenciálisan legmagasabb elérhető szinten élhessenek, társadalmilag elfogadottá és önálló életvitelre képessé váljanak és így beilleszkedhessenek a társadalomba. A társaság segítségével megismerhetik egymást a hasonló gondokkal küszködők, a szülők, orvosok, gyógypedagógusok a megfelelő információk birtokába juthatnak, és tapasztalataikat kicserélhetik.

Segítséget nyújthatnak továbbá a helyi korai fejlesztő központokban, a családsegítő és szociális ellátó központokban, a nevelési tanácsadóban, illetve alapítványi mozgásfejlesztő és javító központok, játszóházak szakembereinél. A Ritka és Veleszületett Rendellenességgel élők Országos Szövetsége (RIROSZ) által létrehozott Mentőöv Információs Központ és Segélyvonal is segítséget nyújthat a Williams-szindrómában vagy más ritka betegségekben érintettek számára.

tags: #william #szindromas #babak