A WHO ajánlásai a normális szülésről és a várandósságról

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1999-ben gyakorlati kézikönyvet adott ki a normális szülés alatti ellátásról, megvizsgálva a legáltalánosabban alkalmazott szülészeti beavatkozások mellett és ellen felmerülő bizonyítékokat, és ezek alapján fogalmazott meg ajánlásokat. Ezek az irányelvek a fizikai aktivitásra, valamint az anya és a magzat egészségi állapotára vonatkoznak a terhesség alatti és a szülés utáni időszakban. Minden várandós és szülés után lévő nő (kismama) számára készültek kortól, kulturális háttértől vagy társadalmi-gazdasági státusztól függetlenül. Az alábbi ajánlások az egészséges várandós és a komplikációk nélküli szülésen átesett nőkre vonatkoznak.

Várandósság alatti fizikai aktivitás

A várandós és szülés utáni nők elő- és utógondozása orvosi, egészségügyi felügyeletet igényel. Az egészségügyi előírásoknak megfelelően egészségügyi szakemberek írják elő, hogy a beteg kórtörténetének megfelelően a terhesség alatti és a szülés utáni időszakban van-e a fizikai aktivitásnak bármilyen akadálya vagy kockázata. A várandós nők és a kismamák számára fizikai aktivitást jelenthet a fizikai rekreáció és a szabadidősport (pl. mozgásos játék, edzés, sport), valamint az aktív közlekedés.

Az ajánlások olyan tanulmányok eredményeire épülnek, amelyek nagyjából az általános felnőtt lakosság számára ajánlott tevékenység mennyiségével (heti 150 perc közepes intenzitású fizikai tevékenység) megegyezőek. A heti 150 percnek különféle aerob és izomerősítő tevékenységeket kell tartalmaznia. Az egészségügyi szakembereknek tájékoztatást kell adniuk a várandós nőknek, hogy milyen tünetek esetén kell abbahagyniuk a mozgást, vagy csökkenteniük a terhelést.

A terhesség előtt és alatt végzett fizikai aktivitás csökkentheti a terhesség gyakori szövődményeinek kockázatát. Úgy tűnik, hogy a terhesség alatti fizikai aktivitás nem növeli a terhességi hipertónia vagy a terhességi toxémia előfordulását. A legújabb kutatási eredmények azt mutatják, hogy a fizikai aktivitás nem jár együtt a vetélés, a halvaszületés vagy a szülési szövődmények előfordulásának megnövekedett kockázatával. Bizonyított, hogy a terhesség előtti szabadidős testmozgásban való kisebb vagy nagyobb arányú részvétel a terhességi cukorbetegség szignifikánsan alacsonyabb kockázatával jár. Csekély, de szignifikáns bizonyíték van arra is, hogy a koraszülés kockázata alacsonyabb olyan anyák esetében, akik korábban erőteljes fizikai aktivitást folytattak.

A mozgásszegénységet a felnőttek esetében az alacsony energiafelhasználással járó ébren töltött ülő vagy fekvésben eltöltött idővel mérik, amelyet az egyén tölthet munkában, tanulással, rekreációs tevékenységekkel, közlekedési eszközön, otthoni vagy akár közösségi környezetben. A mozgásszegény, jellemzően ülő életmód, azaz az ülve töltött idő nagyobb aránya kedvezőtlen egészségügyi következményekkel jár.

Várandósgondozás

A várandósság biztos megállapításához nem elég egy pozitív terhességi teszt. Fel kell keresned egy nőgyógyászt, aki vizsgálatokkal megállapítja a várandósságot. Ha megállapítja, hogy gyermeket vársz, rizikóbesorolást végez, vagyis megállapítja, hogy a terhességed alacsony vagy magas kockázatú-e. Ezután veszi kezdetét a várandósgondozás, amely a szülés megindulásáig tart.

Szakemberek a várandósgondozásban

A várandósgondozás megkezdéséhez legelőször szülész-nőgyógyász szakorvost kell felkeresned, aki igazolást állít ki arról, hogy valóban várandós vagy. Ezt követően eldöntheted, hogy a várandósgondozást az igazolást kiállító, vagy egy másik szülész-nőgyógyász szakorvos végezze. Ezen kívül a háziorvosodat, valamint a körzetileg illetékes védőnőt is fel kell keresned.

Szülész-nőgyógyász vagy szülésznő

A szülész-nőgyógyász orvosi végzettséggel és szakvizsgával rendelkezik, vagyis szakorvos. A szülésznő nem orvos, hanem kifejezetten szülésznői egészségügyi végzettséggel rendelkezik. Nem végezhet műtéteket vagy más kockázatos beavatkozásokat. Gondozási, ápolási teendőket lát el, a szülés alatt pedig feladata a nő támogatása és biztatása, a szülés folyamatának kísérése. A komplikációmentes hüvelyi szüléseket a szülésznő önállóan kísérheti. A várandósgondozás alatt feladatai ugyanazok, mint a szülész-nőgyógyász szakorvosé, elvégezheti ugyanazokat a vizsgálatokat is (pl. CTG).

A rizikóbesorolástól függ, hogy mennyi és milyen vizsgálaton kell részt venned, illetve milyen szakemberek végezhetik a várandósgondozást. Ha a várandósságod alacsony kockázatú, a törvény alapján dönthetsz úgy, hogy a várandósságod gondozását szülész-nőgyógyász szakorvos helyett felsőfokú végzettséggel rendelkező szülésznő végezze. A kórházban dolgozó szülésznők azonban általában nem vállalnak várandósgondozást.

Ha a várandósságod magas rizikójú, akkor szülész-nőgyógyásznak kell végeznie a várandósgondozást. Magas rizikójú lehet a várandóssága, vagyis veszélyeztetettnek minősülhet például az a nő, aki a várandósság idején a 35. évét már betöltötte, korábban már elvetélt, korábban császármetszéssel szült, vagy krónikus betegsége van. Ha a rizikóbesorolás a várandósság idején változik, az is változhat, hogy milyen szakemberek végzik a várandósgondozást.

Védőnő

A várandósság tényét megállapító nőgyógyászati vizsgálat után lehetőleg minél előbb el kell menned a területileg illetékes védőnőhöz. A védőnőt alapvetően nem választhatod szabadon, hanem a körzeti védőnőhöz kell járnod. A védőnő állítja ki a terhességi könyvet, amit utána minden további vizsgálatra magaddal kell vinned. A védőnő a várandósság alatt elsősorban tanácsadást végez. Az ő feladata a várandósgondozási könyv kiállítása és a várandós nő nyilvántartásba vétele, továbbá a támogatás, a tájékoztatás és a szülésre való felkészítés.

A védőnő köteles felajánlani, hogy a kórházból való hazaérkezést követően 48 órán belül, majd az első hat hétben legalább hetente családlátogatást tesz, és segít a gyermekágyas időszakban. Fontos tudnod, hogy ha egyetlen alkalommal sem mész el a védőnőhöz, akkor a védőnő nem regisztrálja a várandósságodat, és nem kapod meg a várandósgondozási könyvedet. Ez gondot jelenthet a későbbi vizsgálatoknál, hiszen az orvosok ebbe regisztrálják a vizsgálatok eredményét.

Háziorvos

A háziorvosodat szintén neked kell felkeresned, a várandósságról szóló igazolással és a terhességi könyvvel együtt. Az első találkozásnak a várandósság 12. hete előtt meg kell történnie. A háziorvos a feladatkörébe tartozó vizsgálatokat végzi el, például EKG-t, vérnyomásmérést és általános fizikális vizsgálatokat, és rögzíti ezek eredményét a várandósgondozási könyvben. Ő utal be vérvételre és vizeletvizsgálatra, szükség esetén további szakorvosi vizsgálatokra. Amennyiben táppénzre lenne szükséged a várandósság alatt, arra szülész-nőgyógyász szakorvostól kell javaslatot kérned, majd a javaslattal szintén a háziorvoshoz kell fordulnod.

Bábák és dúlák

A bábák kórházon kívül, magánpraxisban dolgozó szülésznők. Ugyanolyan egészségügyi végzettséggel rendelkeznek, mint a szülésznők, de általában otthonszüléseket kísérnek. Végigkísérik a várandósságot, elvégzik a szükséges vizsgálatokat és a szülést is végigkísérik a nő otthonában, vagy a választott helyszínen. Mivel a bábák magánpraxisban dolgoznak, a szolgáltatásaikért fizetned kell.

A dúlák általában nem rendelkeznek egészségügyi végzettséggel. Információval látják el a várandós nőt és akár az édesapát is, valamint biztosítják a fizikai komfortérzetet, lelki segítséget nyújtanak a várandósgondozás, és akár a szülés alatt is. Egészségügyi ellátást, vizsgálatokat azonban nem végeznek, szakmai döntéseket nem hoznak.

Kötelező és választható vizsgálatok

A hétköznapi szóhasználatban kötelező és választható vizsgálatokról szokás beszélni. Fontos, hogy a kötelező vizsgálat azt jelenti, hogy az egészségügyi ellátónak kötelező ezeket ingyen biztosítania minden olyan várandós nő számára, akinek van társadalombiztosítása (tb-je). Vagyis ha ezekre nem mész el, érhetnek ugyan negatív következmények, de jogi szankciókkal nem sújthatnak.

Első trimeszter (1-13. hét)

• Nőgyógyászati vizsgálat és ultrahangvizsgálat (11-13. hét): Célja annak tisztázása, hogy a várandósság élő-e, van-e ikerterhesség, nincs-e méhen kívüli terhesség, illetve egyes fejlődési rendellenességek is felismerhetők. Az ultrahangvizsgálatot a 12. hétig hüvelyen keresztül is végezhetik, ez nagyobb felbontású, részletesebb képet ad, mint a hasi ultrahang.
• Első laborvizsgálat: Teljes vérképet készítenek és az éhgyomori vércukorértéket ellenőrzik, valamint szifilisz- és hepatitis B szűrést végeznek, ezen kívül pedig az anyai vércsoportot és az esetlegesen jelen levő antitesteket (a vércsoport-összeférhetetlenséget) határozzák meg.
• Genetikai tanácsadás: A 37 évesnél idősebb várandós nőknek az első trimeszterben kötelező felajánlani a genetikai tanácsadást. Ennek során áttekintik azokat a lehetséges tényezőket, amelyek a baba szempontjából genetikai kockázatot jelentenek.

Második trimeszter (14-26. hét)

• Nőgyógyászati ultrahangvizsgálat (18-20. hét): Érdemes elmenni egy nőgyógyászati ultrahangvizsgálatra.
• Laborvizsgálat: Vérkép- és vércukorvizsgálatot, valamint vizeletvizsgálatot is magában foglal.

WHO ajánlások a normális szülés alatti ellátásról

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1999-ben kiadott kézikönyve két kategóriába sorolja a szülészeti beavatkozásokat: az „A” kategóriába a bizonyítottan hasznos és segítő tényezők, míg a „B” kategóriába a gyakran rutinszerű, káros vagy hatástalan, és éppen ezért kerülendő beavatkozások tartoznak.

A kategória: Hasznos és segítő tényezők

Ezek a körülmények és a kísérő személyzet ilyenfajta hozzáállása bizonyítottan hasznosak a vajúdás és szülés folyamán:

• Szülési terv készítése és ismertetése a várandósság alatt azokkal, akik a szülésen részt vesznek.
• A várandósság esetleges kockázatának felmérése a gondozás során.
• A szülés helyszínének szabad megválasztása.
• A nő fizikai és érzelmi állapotának figyelemmel kísérése a vajúdás és a szülés folyamán.
• Lehetőleg minél kevesebb beavatkozás elvégzése, és ezáltal a nő biztonságérzetének és önbizalmának megtartása.
• A nő magánszférájának tiszteletben tartása a szülés során.
• A szülő nő empatikus támogatása a vajúdás és szülés alatt.
• Az anya döntésének tiszteletben tartása arra vonatkozóan, hogy ki legyen jelen a szülésnél (tehát apa mellett más személy, pl. a dúla is).
• A szülő nő informálása - igényeit figyelembe véve.
• Ital kínálása a vajúdó és a szülő nőnek.
• Gyógyszermentes fájdalomcsillapítási módszerek a vajúdás alatt (masszázs, relaxáció, aromaterápia).
• Magzati szívhang ellenőrzése időnként, de nem folyamatosan.
• Szabadon választott testhelyzet, szabad mozgás egészen a gyermek megszületéséig.
• A szülő nőt abban támogatni, hogy ne fekvő pozícióban vajúdjon, ill. szüljön.
• Oxitocin használata a lepényi szakban azoknál a nőknél, akiknél vérveszteség kockázata áll fenn.
• A köldökzsinór steril körülmények közötti elvágása.
• A baba kihűlés elleni védelme.
• Korai közvetlen bőrkontaktus az anya és a baba között.

B kategória: Kerülendő beavatkozások

Ezek a beavatkozások gyakran rutinszerűek, károsak vagy hatástalanok, és éppen ezért kerülendők:

• Rutinszerű beöntés.
• Fanszőrzet rutinszerű borotválása.
• Intravénás infúzió rutinszerű alkalmazása a vajúdás és a szülés alatt.
• Intravénás kanül rutinszerű behelyezése megelőzésként.
• Háton fekvő helyzet rutinszerű alkalmazása a vajúdás alatt.
• Végbélen keresztüli vizsgálat.
• Röntgenes medencemérés.
• Oxitocin adagolása (a baba megszületése előtt) olyan módszerrel, melynek során a hatások nem ellenőrizhetőek.
• Kőmetsző pozíció alkalmazása a szülés alatt, kengyellel vagy anélkül.
• Hosszan kitartott, irányított nyomás a kitolási szakban.
• Hüvelyfalak masszírozása és nyújtása a kitolási szakban.
• Szájon át adagolt ergometrin használata a lepény megszületése előtt a vérzés megelőzése érdekében.
• Injekcióban adagolt ergometrin rutinszerű használata a lepény megszületése előtt.
• A méhüreg rutinszerű kimosása szülés után.
• A méhüreg rutinszerű, kézzel való ellenőrzése (betapintás) a szülés után.

Az új magyar szülészeti irányelv és a WHO ajánlások

A Másállapotot a szülészetben! Mozgalom kritikája szerint a megújított "családközpontú alapelvekre épülő szülészeti és újszülött-ellátásról szóló egészségügyi szakmai irányelvben" tévesen tüntették fel, hogy ők az irányelv fejlesztésében tanácskozási joggal részt vettek. Közleményük szerint egyáltalán nem vonták be őket a munkába, annak ellenére, hogy 2024 júniusában a Belügyminisztérium úgy tájékoztatta őket, hogy hamarosan számukra is elküldik az irányelv elsődleges verzióját.

A Másállapotot a szülészetben! Mozgalom aktivistái és szakemberei, Garai Mixi és Iványi Anna szülésznők, valamint Keszler Viktória összevetették a lejárt és a megújított irányelvet. Lényegében ugyanaz a kritika fogalmazódott meg, mint öt évvel ezelőtt. A Mozgalom tagjai elismerik a pozitív és előremutató kezdeményezéseket, de alapjaiban kevésnek tartják azt, amit az irányelv tud, legyen szó a lejárt vagy a megújított változatáról.

• Kommunikáció és támogató jelenlét: Például a szülés alatti kommunikációval és támogató jelenléttel kapcsolatos ajánlást annak ellenére, hogy a szülészeti ellátórendszernek ezen a területen bőségesen van fejlődnivalója. Mindössze annyi maradt benne, hogy bár a támogató jelenlét előnyös, azért „kerüljük a felesleges személyi jelenlétet”. Míg a korábbi ajánlás az anya által választott kísérő vagy kísérőkről beszélt, addig a mostani konkretizálja: „biztosítani kell a lehetőséget, hogy az anya mellett egy, a számára fontos kísérő folyamatosan jelen lehessen”. Itt fontos megjegyezni, hogy ez épp úgy jelentheti a folyamatos kísérő jelenlétének megerősítő támogatását, mint a további kísérő(k) megengedésének korlátozását.
• Ambuláns szülés: Kikerült továbbá az ambuláns szülésre vonatkozó pont is, amely korlátok között, de szorgalmazta a szülést követő korai (24 órán belüli) hazabocsájtást.
• Evés és ivás a vajúdás alatt: A régi irányelv szerint a szülő nő a vajúdás alatt táplálékot és folyadékot csak körültekintő döntés után fogyaszthatott. A mostani irányelv alapján már az energiát biztosító, de a gyomorból gyorsan ürülő táplálékok és folyadékok fogyasztását „megengedhetik” nekünk a szakemberek.
• Fájdalomcsillapítás: A fájdalomcsillapításra vonatkozó ajánlást, miszerint elsősorban a nem gyógyszeres módozatokat javasolják, kiegészítették azzal, hogy a vajúdó számára kérése esetén elérhetővé kell tenni a farmakológiai módszereket is.
• Császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBAC): A császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBAC) a nők számára a korábbi verzió alapján csak akkor vált lehetségessé, ha „az ellátók megfelelő objektív és szubjektív feltételekkel rendelkeznek”. Pozitív változás, hogy ez a kritérium kikerült, és mostantól minden érintett nőt fel kell világosítani arról, hogy „a nemzetközi adatok alapján több mint kétharmaduk hüvelyi úton meg is tud szülni”.
• Szabad testhelyzetválasztás: Az, hogy a kitolás során a szabad testhelyzetválasztás továbbra is csak akkor javasolt, ha „az ellátónak megfelelő tudása és gyakorlata van a különböző testhelyzetekben zajló szülés kísérésére, vezetésére”, valójában önvallomás. Beismerése annak, hogy a két irányelv megjelenése között eltelt idő, azaz bő öt év alatt a szülészeti rendszerben dolgozóknak nem sikerült maradéktalanul gyakorlatot szerezniük a nő által szabadon választott testhelyzetben zajló szülések kíséréséhez.
• Hasprés: Továbbra sem ajánlott „a hosszantartó hasprés”. A WHO szerint viszont egyáltalán semmilyen hasprés nem ajánlott.

Keszler Viktória szerint „Ha valóban be lettünk volna vonva a szakmai munkába, biztos, hogy tiltakoztunk volna az ellen, hogy az ajánlás szövegezése az egészségügyi törvény szűkítéseként legyen értelmezhető a kísérők száma tekintetében. Iványi Anna üdvözli a VBAC-ra vonatkozó indikátorok bevezetését. Egyúttal azt is jelzi, hogy még sok más indikátort is fel kellett volna sorolni, és az eredményeket mindenki számára elérhetővé tenni. „Egy irányelv semmiképpen nem szűkítheti az egészségügyi törvény tartalmát."

Az irányelv azt is ajánlja az ellátást biztosító dolgozók számára: „törekedjenek elérni, hogy az anya legalább egy oktatás alatt álló személy jelenlétét fogadja el”. Lebedi Réka ennek kapcsán azt erősítette meg, hogy az egészségügyi dolgozó erre irányuló törekvése nem jelenhet meg nyomásgyakorlás, rábeszélés, vagy érzelmi ráhatás formájában. Ezek mindegyike jogsértő magatartás lenne.

A brit szülésre vonatkozó irányelv nem 19 oldal, hanem 128 - úgy, hogy nekik nem ez az egyetlen érvényben lévő szülésről szóló irányelvük. A brit irányelvben bekezdésről bekezdésre találkozunk azzal, hogy az ellátó személyzet hogyan, milyen mondatokkal szóljon a szülő nőhöz, és hogy pontosan miről tájékoztassa. A brit verzióban a szülés több aspektusában megjelenik a hüvelyi vizsgálat kérdése, de sosem az szerepel javaslatként, hogy az ellátó végezze el, hanem az, hogy ajánlja fel a szülő nőnek.

Az, hogy a szülő nőt és kísérőjét megillető diszkréció és emberi méltóság még mindig gyakran sérül a szülészeti ellátásban, egyáltalán nem egyedi eset.

Teendők szülés után

A születéssel a méhen belüli életet követően az újszülöttnek gyakorlatilag azonnal alkalmazkodnia kell a méhen kívüli élethez. A megszületést követő percek döntő jelentőségűek az újszülött ellátásában. A megfelelő ellátás - vagy annak elégtelensége - akár a teljes életére kihatással lehet. Az újszülöttek ellátása során a szakemberek arra törekednek, hogy az új környezethez való élettani alkalmazkodást segítsék, azonban az anya-gyermek kötődés kialakulását felesleges vizsgálatokkal ne zavarják meg.

Magyarországon az újszülöttek mintegy 9%-a koraszülött, de még az érett újszülöttek közel 10%-a is azonnali szakszerű beavatkozást igényel a születés során és azt követően. Emiatt minden szülés esetén fel kell készülni az esetleges szövődményekre, biztosítani kell a tárgyi feltételeket, és jelen kell lennie újszülött-újraélesztésben jártas személynek is. A szülés alatt jelentkező szövődményes esetekben a megszületést követő másodpercekben dőlhet el az újszülött életben maradásának kérdése és további életminősége is.

Teendők a szülést követően

A szülést követően az újszülött állapota határozza meg a további teendőket. Amennyiben egészséges az újszülött (időre született, megfelelő a légzése és jó az izomtónusa), akkor az elengedhetetlen fontosságú bőrkontaktus kialakítása érdekében mielőbb az anya mellkasára helyezendő. Az anya mellét célszerű felszabadítani, hogy az újszülött keresőmozdulataival akár már ekkor elkezdhessen szopni.

A szülést követően kötelezően elvégzendő, alapvető teendők:

• Lehűlés elleni védelem: szárazra törlés és amennyiben szükséges, melegítés (előmelegített takaróval).
• A köldökzsinór késői ellátása: a köldökzsinórt megszületés után nem egyből szorítják le és vágják át, hanem megvárják, amíg a pulzációja spontán csökken. Az elmúlt években a WHO mellett több nemzetközi ajánlás is a késői köldökzsinór-ellátás mellett foglalt állást, hiszen ez az újszülöttre számos pozitív hatással van.
• A szem ellátása: a gonorrhoeás conjunctivitis megelőzése érdekében fertőtlenítő vagy antibiotikumos oldattal kezelik az újszülött szemét.

Apgar-teszt

Az első és ötödik percben szükség van az újszülött állapotának, élettani funkcióinak vizsgálatára. Ezt az ún. Apgar-teszttel végzik, amely öt különböző életfunkció egyidejű figyelését jelenti: szívműködés, légzés, izomtónus, reflexingerlékenység, bőrszín. Az értékelés során minden egyes szempontra 0, 1 vagy 2 pont adható, attól függően, hogy az újszülött állapota mennyire felel meg az elvártnak (0 - nem megfelelő, 1 - részben megfelelő, 2 - megfelelő). Ebből adódóan az eredmény 0 és 10 között lehet.

Korai szoptatás

Már a szülést követően fontos az édesanyát korai szoptatásra bátorítani: az anya első teje a kolosztrum (előtej), amely fontos szerepet tölt be az újszülött egészségének megőrzésében és immunrendszerének erősítésében. A korai szoptatás az édesanyára is jótékony hatással van: a szoptatással termelődő oxitocin hormon hatására könnyebben húzódik össze a méh, így csökkenhet a szülés utáni vérzés mértéke.

Az újszülött első orvosi vizsgálata

Az újszülött első orvosi vizsgálatát a szülést követő órákban el kell végezni. A szükséges vizsgálatok az alábbiakból állnak: fizikális vizsgálatok; a testméretek meghatározása; a kor meghatározása (gesztációs kor); a fejlettség meghatározása; esetleges szülési sérülések vizsgálata; veleszületett fejlődési rendellenességek vizsgálata. Az elvégzendő fizikális vizsgálatok: a bőr, fej, nyak, mellkas, szív, tüdő, has, hát, nemi szervek, végtagok, gerinc és csípő vizsgálata, a testjáratok átjárhatóságának ellenőrzése.

Teendők hazaengedés előtt

A hazaengedést megelőzően az ápolószemélyzetnek meg kell győződnie arról, hogy az anya szakszerűen ápolja és táplálja újszülöttjét. Korai hazaengedés esetén a K-vitamin-pótlás szükségességéről, valamint a szűrővizsgálatok elvégzésének módjáról az anyát tájékoztatni kell. A kötelező BCG-oltás első adagját is hazaadás előtt kapja meg a csecsemő, valamint veleszületett anyagcsere-rendellenességek irányában is történnek laboratóriumi szűrővizsgálatok.

Teendők a gyermekágy ideje alatt

A szülés utáni első hat hetet gyermekágyas időszaknak is szokás nevezni. Ez az az idő, amely alatt az édesanya szervezete a szülést követően regenerálódik, és visszanyeri korábbi állapotát. A hatodik hét végére rendszerint normalizálódnak a hormonszintek, megszűnik a szülés utáni természetes vérzés, visszahúzódik a has, a gátseb begyógyul.

A kórházi napokat követően az édesanya és az újszülött visszatérnek az otthonukba, és az elkövetkezendő időben összeszoknak, a család is idomul az új környezethez. Kialakítják a számukra kedvező új napi rutint. Az új feladatok és felelősségek rengeteg kihívás elé állítják mind mentálisan, mind fizikailag az újszülöttet és családját. Azonban - mint minden emberi kapcsolat kialakításához - az anya-gyermek és az apa-gyermek kapcsolat kialakulásához is időre van szükség. Teljesen természetes, ha az anya és az apa az első pillanattól kezdve érzi a szoros kötődést, ahogyan az is, ha esetleg ennek kialakításához időre van szükségük. Az elkövetkezendő hetek erről szólnak egy új család életében.

A kezdeti időszakban a csecsemő a nap nagy részét alvással tölti, ilyenkor a szülők is megpróbálhatnak egy kicsit feltöltődni. A gyermekágyas hat hét végére a csecsemő rendszerint már ki tudja fejezni éhségét, szomjúságát, fájdalmát és egyéb érzéseit is (unalom, álmosság, boldogság). Ehhez szükséges, hogy az anya és az apa is megtanulja értelmezni a beszélni még képtelen csecsemő apró jelzéseit, és kialakuljon köztük a kommunikáció. Ebben az időszakban általában a napirend, az alvási és az étkezési szokások folyamatosan egyre kiszámíthatóbbakká válnak.

Fontos azonban tudni, hogy teljesen normális, ha nem megy minden tökéletesen és zökkenőmentesen ebben az időszakban. Egy új élet érkezése a családban érzelmileg és fizikailag is megterhelő, az új helyzetet a szülőknek és a kisbabának is szoknia kell. A szülés után jelentkezhetnek pszichés zavarok, hiszen a változó életkörülmények és a hormonális változások is meghatározók ebben az időszakban.

tags: #who #ajanlasa #a #normalis #szulesre #vonatkozoan