A Szoptatás Világhetét minden év augusztus 1. és 7. között ünnepeljük a World Alliance for Breastfeeding Action (Fellépés a Szoptatásért Világszövetség, WABA) kezdeményezésére. A kampány célja, hogy felhívja a figyelmet a szoptatás támogatásának fontosságára, hiszen a szoptatás minden gyermek számára létfontosságú a lehető legjobb életkezdéshez. Az anyatej a csecsemő első oltása, a legjobb táplálékforrás, támogatja az agy, az immunrendszer és valamennyi szervrendszer fejlődését.
A Szoptatás Világhetének gondolata 1991-ben fogalmazódott meg a WABA első ülésén. Anwar Fazal társadalmi aktivista vetette fel, hogy minden évben tartsák meg a Szoptatás Világnapját, egy olyan egyedülálló, a társadalom egységes fellépését elősegítő eseményt, amely nemcsak felhívja a figyelmet a szoptatás fontosságára, de cselekvésre is ösztönöz. A szervezet tagsága végül arra jutott, hogy világnap helyett egy teljes hét még hatékonyabban szolgálná célkitűzésüket. Így született meg a Szoptatás Világhete, az 1990-es Innocenti Nyilatkozat emlékére minden év augusztus 1-7. között.
Az 1992-ben először megrendezett világhét témája a Bababarát Kórház Kezdeményezés volt, és már ekkor 70 ország csatlakozott az ünnepségsorozathoz. A világhét tematikája minden évben a szoptatás védelmének, népszerűsítésének és támogatásának valamely aspektusát járja körül, és a WABA hirdeti meg.
A szoptatás előnyei és a támogató rendszerek fontossága
A szoptatás alapvető szerepet játszik a gyermekek egészséges fejlődésében. A korai hónapokban különösen nagy jelentősége van, hiszen nemcsak teljes értékű táplálékot, hanem ellenanyagokat, védelmet és érzelmi biztonságot is nyújt. A hosszabb távon szoptatott gyermekek körében ritkább a túlsúly, az allergia vagy épp a cukorbetegség kialakulása. Kimutathatóan csökken a II. típusú cukorbetegség, az allergiás, légúti és bizonyos bőrbetegségek (pl. ekcéma) kockázata.
Ugyanakkor az anyák számára is előnyös: csökkenti többek között az emlő- és petefészekrák kockázatát, és segíti a szülés utáni regenerációt.
A WHO és a WABA egyaránt hangsúlyozzák, hogy a szoptatás sikeressége nem csupán az anya akaratán és lehetőségein múlik. Olyan támogató környezetre van szükség, amely a várandósság kezdetétől a gyermekkor első évein átívelően képes jelen lenni és segíteni. A WABA idei kampánya - amelynek mottója: „Legyen a szoptatás az első - Fenntartható támogatóhálózat kialakítása” - ehhez szorosan kapcsolódva egy fenntartható szoptatástámogatási rendszert vizionál, ahol a támogatás nem alkalmi, nem töredezett és nem csak a szülészet falai között történik. A „meleg láncolat” kifejezésük arra utal, hogy a támogatásnak folyamatosnak, befogadónak és hosszú távon működőképesnek kell lennie.
A mesterséges táplálás kihívásai
Sokan egyenrangú táplálási módnak tekintik a szoptatást és a mesterséges táplálást, pedig nem az, és a megtévesztő reklámok miatt alábecsülik. Tudományos vizsgálatok bizonyították, hogy a cumi, cumisüveg használata, a nem megfelelő tájékoztatás a szoptatás előnyeiről valamint a tápszerek hátrányairól, csökkenti a szoptatási kedvet és a szoptatás időtartamát. Megengedhetetlen, hogy az anyák olyan termékeket, mintákat kapjanak ajándékba, melyek aláássák a szoptatást. Az édesanyának joga van ahhoz, hogy gyermeke táplálásáról csakis tényszerű, korrekt tájékoztatás után döntsön.
A fejlett országokban a szoptatás visszaszorulása két fontos tényezőre vezethető vissza. Az egyik a mesterséges táplálás hihetetlen térhódítása. Mivel minden egyes országban több millió kicsi tápszer-, tejpép-, bébiétel- és bébiital-fogyasztóról van szó, jelentős anyagi érdekek állnak a háttérben. A fogyasztói társadalomban ezeket a termékeket is éppen úgy reklámozzák és árusítják, mint a samponokat vagy a babakocsikat, így csöppet sem meglepő, hogy évről évre nagyobb mennyiséget tudnak eladni.
Nemzetközi és hazai kezdeményezések
A WABA céljaival összhangban, 2005-ben az Egészségügyi Minisztérium létrehozta a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottságot, melynek célja, hogy az egészségügyi dolgozók és civil szervezetek összefogásával, széles társadalmi rétegeket megmozgatva ösztönözze az anyákat a helyes csecsemőtáplálási szokások kialakítására.
Magyar sajátosság, hogy augusztus 1-jén a szoptatás világnapját ünnepeljük, annak ugyanis nemzetközi szinten nincs világnapja, csak világhete, így ez az ünnep kifejezetten a sajátunknak mondható, ahogy szintén hungarikum az Anyatej Világnapja is. A Szoptatás Világhete a legnagyobb figyelemfelkeltő eszköz a szoptatási kezdeményezések népszerűsítésére.
A Kódexet 1981-ben fogadta el a 34. Egészségügyi Világgyűlés. A Kódexet, mely a szoptatást aláásó termékek marketingjét szabályozza, a kormányzatoknak kellene teljes mértékben alkalmazniuk és betartatniuk. Ez magában foglalja a csecsemőtápszerek, egyéb tehéntejalapú termékek, különböző élelmiszerek és italok, beleértve a cumisüvegből etethető kiegészítő táplálékokat is - ha bármilyen módon azt állítják róluk, hogy módosítással vagy anélkül alkalmasak az anyatej teljes vagy részleges helyettesítésére - reklámozásának korlátozását.
A kormányzatoknak dedikált forrásokat kell biztosítaniuk a szoptatástámogatásra - különösen a szülészeti és területi ellátásra, illetve a tanácsadás elérhetőségére. Emellett kulcsfontosságú a fizetett szülési szabadság, az anyasági támogatások, a munkahelyi szoptatási jogok, valamint a tápszer marketingjét szabályozó WHO Kódex teljes körű alkalmazása és betartatása.
A környezetvédelmi szempontok szintén hangsúlyt kapnak. A szoptatás - ellentétben a tápszerrel - nem termel hulladékot, nem igényel csomagolóanyagokat, gyártást vagy szállítást, és nem terheli meg a természeti környezetet.
A társadalom szerepe a szoptatás támogatásában
Gyakran esünk abba a hibába, hogy a szoptatást kizárólag az anya feladatának tekintjük, pedig a valóságban az egész társadalomnak szerepe van abban, hogy egy nő képes lesz-e szoptatni. Egy anya önmagában nem tudja pótolni azt a rendszerszintű támogatást, amit egy jól működő egészségügy, a közösség, a munkahelyi rugalmasság és a tisztességes szabályozási környezet képes nyújtani.
Az egészségügyi ellátás kulcsszereplője a szoptatásra való felkészítésnek és a szülés utáni támogatásnak. A WHO kiemeli: minden olyan egészségügyi dolgozónak, aki anyák és kisbabák ellátásában vesz részt, naprakész ismeretekkel és gyakorlati készségekkel kell rendelkeznie a szoptatás támogatásáról. A szülészeteknek és gyermekellátó intézményeknek szoptatásbarát környezetté kell válniuk, amelyben az anya kényelmesen, informált döntést hozva és tiszteletteljes támogatást kapva tud szoptatni.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban: a társadalom minden tagja, mi magunk is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az anyák ne maradjanak egyedül. Legyünk szülőtársak, barátok, rokonok, munkatársak vagy épp járókelők, tiszteljük és támogassuk a szoptató anyákat. A szoptatás jövőformáló erő.
Kultúrák közötti különbségek és hatások
A szoptatás női művészete nem hagyományozódik már anyáról leányára, megszűnőben van a többgenerációs együttélés. Ehelyett újfajta megoldásokra csodálkozhatunk rá a fejlett országokban: mindenütt léteznek szoptatós baba-mama csoportok, ahol a tapasztalatcsere segíti a problémák megoldását.
Marsden Wagner orvosprofesszor éles kritikát fogalmaz meg a huszadik század egészségügyi szemléletéről. Az egészségpolitika alapja, hogy úgy gondoljuk: egyre több ellenőrzéssel, beavatkozással, technológiai újítással meg tudjuk alkotni a tökéletes csecsemőt, aki azután a társadalom hasznos polgárává válik. Mindezt a családok életkörülményeinek javítása helyett tesszük, és a tudományos haladás nevében nem támogatjuk, hogy több évezredes tapasztalataik alapján neveljék, gondozzák a gyerekeket. Az évszázad legnagyobb hibájának tekinti, hogy az újszülötteket elszakították az anyjuktól a kórházakban, és otthonukban is külön ágyba, külön szobába űzték a csecsemőket, kisgyerekeket. Ez a szemlélet tudományos adatokkal bizonyítható ártalmakat okoz.
Az elkülönítés miatt nem jöhet létre a szülő és a gyerek között a megfelelő testi érintkezés, és az egymásra hangolódás lehetősége is elvész. Nem épülhet fel rendesen a tejtermelés hormonális alapja, csökken a sikeres szoptatás esélye, több baba sárgul be, és súlyosabb az állapotuk, mint ha együtt lennének édesanyjukkal. Az anya nem bízik saját ösztöneiben, átadja a felelősséget a nővérkéknek, pedig - vizsgálatokkal is kimutatható - éppen ő venné észre leghamarabb, ha valami baj lenne a kicsivel.
Az alábbi táblázat néhány példát mutat be a szoptatási szokások eltéréseire különböző kultúrákban:
| Kultúra / Régió | Szoptatási szokások | Jellemzők |
|---|---|---|
| Fejlődő országok többsége | Több évig tartó anyatejes táplálás | Általános gyakorlat, szoptatási kultúra fenntartása |
| Franciaország | Az újszülöttek kis részét kezdik szoptatni | Alacsony szoptatási arány, a mesterséges táplálás térhódítása |
| Új-Guinea (Juli esete) | Tejtermelés beindítása gyógynövényekkel felnőtt korban is | Rendkívüli eset, a szoptatás fontosságának hangsúlyozása az életben maradáshoz |
| India (1960-as évek) | 99% gond nélkül szoptat, de a szülőszobában nem azonnal | Kulturális hiedelmek (tisztátalanság) befolyásolják a szoptatás kezdetét, de a hosszútávú szoptatás jellemző |
| Ruanda (Afrika) | Szoros testi kapcsolat a babával, akár 3-4 éves korig tartó szoptatás | Aposzoptáció (folyamatos testi kontaktus), az apák kevésbé vesznek részt a gondozásban, hirtelen elválasztás |
| Tuaregek (Afrika) | Az első 3 napon nem szopik az újszülött, szimbolikus ételek adása | Az előtej ártalmasságával kapcsolatos hiedelmek, rituális táplálás |
| Etiópia | Nem szokás az első órákban és napokban szoptatni | A szoptatás megkezdésének időpontja tág határok között mozog |
| Ázsia (általánosságban) | Csak 15% szopik azonnal, 37% csak 2 nap után | Vallási okok és kolosztrummal kapcsolatos hiedelmek |
| Németország (20. század eleje) | 24 órás éheztetés, anyától elkülönítés, kötött időrend szerinti szoptatás | Adalbert Czerny gyermekorvos bevezetett gyakorlatai, melyek visszavetették a szoptatást |