Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen, volt egyszer egy nagyocska ország. Pocakországnak hívták és csodálatos volt, habár szegény. Egyedül egy picuri lény éldegélt benne, aki csúnyácska és vak volt a kezdetén. Azt sem lehetett tudni, hogy ki ő, kislány vagy kisfiú.
Az élet vize és a születés csodája
Neki is volt egy pici pocija, amit egy furcsa zsinór kötött hozzá a nagy Pocakországhoz. Nem járt a lábán, hanem úszkált, mert itt csak vízhez hasonló folyadék létezett, tele táplálékkal. Nyugodtan élte életét, a zsinóron keresztül táplálkozott. Mivel más dolog nem adódott, elkezdett nőni, gömbölyödni, szebb lenni. Nagyokat aludt, lustálkodott, játszott. Máskor megmártózott, úszkált, vagy jókedvűen táncolt az életvízben. Egyre ügyesebben mozgott. Mindig táncra perdült, ha egy kedves vékony hangot hallott, vagy egy másik vastagabbat, de nyugodtat. Egy napon furcsa dolog történt vele. Csodák csodája, teljesen átváltozott.
- Jaj nekem! Ez az ország, kicsi ám! - kiáltott fel ijedten. Észrevette, hogy nincs több hely a táncra. Először lett szomorú életében. Nemsokára egy reggel arra ébredt - miután próbált egy jót nyújtózkodni -, hogy már a víz is kevesebb lett körülötte. Pancsolni sem tudott úgy, mint máskor, mert az életvíz szintje csökkent és csökkent… Szívecskéje rémülten dobogott. Még jobban aggódott, amikor nem értette a kívülről, a Pocakon túlról jövő zajokat sem. Többek között Anyuka hangját is hallotta. Ismerte, de most nem volt nyugtató. - Jaj! Jaj! Jaj! Félelmében nagyon figyelte, mi történik az életvízzel. Érezte, hogy merre folydogál. Arra fordult ő is, és örömére egy nyílást fedezett fel.
- Mi is lehet ott, túl az országomon? - gondolkodott kíváncsian a baba. Csak azt tudta, hogy ez az ország kicsi lett neki, és ha elfogy az életvíz, neki vége. Mivel táplálkozik? Közben próbálta átpréselni magát a hasadékon, de hamar rájött, túl hatalmas a teste ahhoz, hogy könnyen átcsúszzon. - Sej-haj! Ezer a jaj, a baj! - sóhajtott fel. Nagyon elfáradt. Gondolt egyet, és megmártózott a megmaradt csekély életvízben. Láss csodát, felfrissült. Új erővel megint próbálkozott, csúszkálva. Jobbra-balra dőlt, térült-fordult. Egyszer csak, egy nagy csuszás után: Lics-locs! - Hát mi ez? - ámult el. Elakadt a szusza és minden gondolata. Olyan különös volt körülötte az egész világ… Minden száraz lett, puha, lágy, selymes, olyan jó… Nem látott most sem semmit, de hallott. - Mit hallott? Nem számított, hogy nem tudta, mit jelentenek azok a szavak. A szíve súgta, hogy biztos helyre került, többet nem lesz egyedül. - Semmi jaj-baj! Itt a mese vége, de ne fuss el véle! Maradj itt anyukád mellett, és tudd, így kezdődött minden bátor baba élete. A mese a Médiaunió Alapítvány 2011-es Mesélj mindennap! kampány része.
A vízi babák a népmesékben és a képzelet világában
Réges-régen, mikor őseink még sátrakban laktak, volt egy szegény öregember, felesége s egyetlen fia. A fiú, mikor nagy legénnyé serdült, elment szerencsét próbálni, bejárt országot-világot, s csak esztendők múltán jött hír róla, hogy messze-messze a szülőföldjétől, egy nagy pusztaságban megtelepedett, meg is házasodott, s szép gazdasága van.
Hol volt, ki tudja? Ma így születnek a hercegek. Ha egy lány valakire rámondja, hogy herceg, akkor az úgy is van és punktum. No, hát ez a vízitündér kisasszonyka sem egészen olyan volt, mint a régiek. Szép is volt nagyon, pazar, azaz pazarló a vízzel. Elszökik a víz a földről, mit tehetünk? Mi lesz velünk? Jaj nekünk? Bizony, bizony. A vízitündér kisasszonyka nem igazán tudta, hol van és milyen a tettek mezeje, de kérdezősködés nélkül is gyorsan megtanulta a vízzel való gazdálkodás fortélyait, és élvezni a víznyújtotta egyéb örömöket. A föld is boldogabban élt attól kezdve, nem csak az emberek rajta.
A tavaszi hóolvadást követően, az erdei barlangból egyszer csak felszínre bukkant egy vékonyka vízerecske. Amikor lapos részre, kavicsos talajra ért, kicsit szétterült, de csak annyira, hogy azért az a létét, a további haladását ne akadályozza. Vidáman csobogva folytatta megkezdett felfedező expedícióját. Furdalta a kíváncsiság, milyen lehet a világ az addig megismert erdőn, dombokon és füves réteken túl? Kavicsos medrében hát virgoncan, csacsogva haladt tovább. A kisebb szikladarabokon átbukfencezett, a nagyobbakat megkerülte, közben hófehér habfodraiban gyönyörködve tudatta a környezetével, hogy ő itt van, és már nem lehet megállítani, nem lehet őt csak úgy eltaposni. Örömmel találkozott volna egy nagyobb, legalábbis, nálánál nagyobb vízfolyással. Előre haladtában hát folyton kérdéseket tett fel mindenkinek, akivel csak összehozta a sors.
- Mit láttál, jártodban-keltedben, kis madárka? - Amerre én jártam, ott csak magas fenyőóriások, sűrű bokrok voltak. Még fészket rakni se volt könnyű közéjük. A madárka, miután szomját oltotta, tovarepült. A nyári esőktől időközben folyóvá duzzadt patakocska is folytatta az útját. Nem sokkal később, inni vágyó szarvasok sorakoztak fel a partján. - Amerről mi jöttünk a csordával, ott csak az odvas fák törzsében, a nagyobb tócsákban megálló esőlével találkoztunk, azért is voltunk olyan nagyon szomjasok. Az immár folyóvá duzzadt kis patak, a választól kicsit csalódottan folytatta az útját. Továbbra is kerülgette a nagyobb kődarabokat, átbucskázott a kisebbeken, és be nem állt a szája. Folyton csak csacsogott, kérdezősködött, minden elébe kerülő ismerőstől, idegentől. Néha halakkal is módjában állt összetalálkozni, az ívóhelyükre igyekvő pisztrángokkal, de ők fontos dolguk miatt annyira siettek, szóba se álltak a folyócskával. Egyszer csak, váratlanul, útját állta egy mocsár. Hogy „mocsárnak” hívták, azt nem tudta, hiszen még sohasem volt érkezése ilyen látványhoz, de azonnal megtapasztalta, hogy innen bizony nehéz lesz tovább jutnia. A mocsár sekély, iszappal, sűrű növényzettel telített vize akadályozta a haladását, de szerencsére, épp jöttek az őszi esők, amelyek annyira felduzzasztották, hogy át tudott vergődni rajta. Persze, jó szokását továbbra se adta fel, változatlanul csobogott, csacsogott továbbra is. Már nagy utat tett meg, amikor maga fölül egyszer csak ismeretlen eredetű berregést hallott. Váratlanul egy nagyobb árnyék tűnt fel, majd egy hatalmas szerkezet magasodott elébe. Mit tehetett mást, most már a nagy vízzel együtt, kettesben folytatták az útjukat. Időközben az ő fodros, hófehér hullámai is egyre nagyobbak lettek, és a hangja is kissé megkomolyodott. A sok erőfeszítés, és kitartás végül meghozta gyümölcsét.
A víz körforgása - Hogyan keletkezik az eső - Lecke gyerekeknek
A patakok útja a tengerig: A négy forrás meséje
- Egyszer régen, nagyon régen, négy testvér élt a földön: négy kis forrás. Nagyon szerették egymást, boldogan éltek együtt a hegy tövében, csak azon búsultak, hogy nem vándorolhatják be az egész világot. Öreg barátjuk, a hegy, azt tanácsolta nekik, hogy az egyik induljon világgá, s ha hazajön, mesélje el a többieknek, hogy mit látott. Nagy búcsúzkodás, sírás-rívás közben útra kelt a kis forrás, miközben a hegy, a szél s az erdő jó tanácsokat kiabáltak utána. Amikor aztán a negyedik évben is hiába várták, elhatározták, hogy egyikük elindul s megkeresi. Igen ám, de hol, merre, mikor már negyedik éve nem hallottak róla semmit?
- Nagy hírt hozok nektek a testvéretekről! Akár hiszitek, akár nem, már nem forrás ő, hanem tenger! Olyan nagy és hatalmas, hogy három hét alatt sem tudok átrepülni a partjai között. Egyéb sem kellett, az egyik forrás rögtön útra kelt, s ment, amerre a madár vezette. - Akár hiszitek, akár nem, folyó lett a ti testvéretekből! - Egy percre megállhatok, a végét már én mondom el. Amikor ezt meghallottam a madártól, én is útra keltem. Patakká változtam, s azóta is mindennap elszaladok folyóvá lett testvéremhez. Legkisebb testvérem, a forrás üzenetét viszem a folyóhoz, ő pedig a tengerhez.
Charles Kingsley: A vízi babák
A "Vízi babák" Charles Kingsley 1863-ban megjelent, gyönyörűszép ismeretterjesztő tündérmeséje. Tulajdonképpen ravasz egy írás, mert meseköntösbe burkolt tankönyv a vízi és tengeri élővilágról, némi történelemről és egyéb tudnivalókról. Az író kiszól az olvasóhoz, aki mindig „drága fiamnak” nevez. Mivel tündérmese, nem hiányozhat belőle sem a tündér, sem a boldog befejezés. Kisebbeknek, alsó tagozatosoknak ajánljuk.
A történet főszereplője Tom, egy rosszul bánt kéményseprő fiúcska, aki egy napon egy tiszta, hideg patakba ugrik, hogy megtisztuljon. Ekkor valami varázslatos dolog történik: a tündérek apró vízi babává változtatják. Tom egy furcsa, varázslatos víz alatti világba kerül, és a világ végéig, a "semmi más végéig" utazik, mindenféle kalandba keveredik, és gyönyörű, ijesztő lényekkel találkozik. Sok fontos leckét is megtanul - ez egy felfedező utazás, amelyet Tom sosem felejt el. A könyv sokszor nyíltan didaktikus, de a humor és az irónia is megjelenik benne. Amellett, hogy nem titkoltan okítani kívánja a kor fiatalságát a kor szellemére, sokszor megmosolyogtató őszinteséggel szól tökéletlenségekről és a problémákról, mindez pedig nagyon jó ellenpontot ad, hogy élvezhető legyen a könyv. Érdekes volt egy másik kor tanmeséjét a kezünkben tartani, és általa a 19. századi gondolkodásmódról is többet megtudni.
A „Vízi babák” kiadásai és ajánlások
| Kiadási év | Kiadó | Sorozat | Oldalszám | Kötés | ISBN | Ajánlás |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1863 | Macmillan | Macmillan Collector's Library | 296 | keménytáblás | 9781909621404 | 6+ éves kortól |
| 1930 | Oxford University Press | Collins Classics | 288 | puhatáblás | 9780199685455 | Alsó tagozatosoknak |
| 2016 | Wordsworth | Wordsworth Children Classics | 272 | puhatáblás | 9780007449460 | Alsó tagozatosoknak |
A modern vízi mesék és a MeseKincstár
Fedezd fel a bűbájos retro mesék világát, ahol a legnagyobb klasszikusok újra életre kelnek! Frakk, a macskák réme régi rajzfilm, Dr. Bubó - Kérem a következőt, és Mézga család varázslatos kalandjai csak néhány a sok lenyűgöző karakter közül, akik megörökítették magukat a szívünkben. A Magyar népmesék sokszínű tanulságos régmúlt történetei, Pom Pom meséi és Kisvakond kalandjai színessé teszik a gyerekkor emlékeit. Tom és Jerry rajzfilm mindig örök kedvenc marad, miközben A nagy ho-ho horgász meséi újabb vicces elemeket rejtenek. Kukori és Kotkoda régi mesefilm vidám eseményei, valamint Frédi és Béni mulatságos retro mesevideói mindannyiunk szívét megdobogtatják. Szövetségük a gyermeki fantáziával és ártatlan kacagással önti el a szobákat, miközben egy időutazásra invitálnak a nosztalgia világába.
Csatlakozz a MeseKincstár csatornához! 243 mesekincsvadász már csatlakozott! A főszereplő a nagyképű patkány, Roddy, aki egy puccos nagyvárosi lakásban él két hörcsög inasa társaságában. Ám egy napon egy közönséges csatornapatkány kúszik fel hozzájuk a csöveken, aki úgy látja, hatalmas szerencséje van, hogy ő is ilyen luxus körülmények között élhet ezentúl. Roddy megpróbál mindent megtenni, hogy elüldözze nem kívánatos vendégét, ám terve balul sül el, és ő kerül a bűzös és ismeretlen csatornapatkányok világába.