Viktória királynő újradefiniálta a brit monarchiát, és létrehozta az uralkodói család azon képét, amelyet ma is ismer az egész világ. Az angol 19. századot viktoriánus kornak nevezik, amelyet az angol történészek az Egyesült Királyság fénykorának tekintenek. Ez volt az ipari, kulturális, politikai, tudományos és katonai változások kora az Egyesült Királyságban, amelyet a Brit Birodalom további terjeszkedése fémjelzett. A Viktória-korabeli utazás elkezdődött, s remélem akad majd itt némi érdekes olvasnivaló is.
Viktória királynő élete és uralkodása
Alexandrina Viktória Londonban született 1819. május 24-én. Eduárd kenti és strathearni hercegnek, III. György brit király negyedik fiának egyetlen gyermeke volt. A király és a kenti herceg is 1820-ban hunyt el, ezért Viktória német származású anyja, Viktória szász-coburg-saalfeldi hercegnő szigorú felügyelete alatt nevelkedett.
Viktória csupán nyolc hónapos volt, amikor a kenti herceg tüdőgyulladásban meghalt. York hercege 1827-ben hunyt el. Nagybátyja, IV. György 1830-as halála után másik nagybátyja, IV. Vilmos, ideiglenes örököse lett. Állítólag amikor nevelőnőjétől, az imádott Louise Lehzen bárónőtől megtudta, hogy ő lesz Anglia következő uralkodója, azt mondta: „Nagyon jó leszek.” Az 1830-as régensségi törvény különleges jogokat biztosított a kenti hercegnőnek, hogy régensként működjön, ha Vilmos meghalna, mielőtt Viktória eléri a nagykorúságot.
Viktória 18 évesen lépett trónra, miután nagybátyja, IV. Vilmos örökös nélkül elhunyt. Az Egyesült Királyság ekkor már alkotmányos monarchia volt, melyben az uralkodónak csak jelképes hatalma volt. Trónra lépésének 50. és 60. évfordulóját is megünnepelték. 63 évig és 7 hónapig tartó királysága miatt az ükunokája, II. Erzsébet mögött a második leghosszabb ideig uralkodó brit-angol koronás fője volt, és ott szerepel minden idők leghosszabb ideig trónon lévő uralkodói között.
Házasság Albert herceggel
1840-ben házasodott össze unokatestvérével, Albert szász-coburgi és gothai herceggel. Ennek ellenére Viktória és Albert házassága igazi szerelmi házasság volt, amelyet ugyan már majd két évtizede elterveztek, de a pár valóban szerette egymást. Albert rendszerető és alapos ember volt, akit ez a tulajdonsága alkalmassá tett arra, hogy később átvegye az uralkodói feladatok egy jelentős részét, de az első időszakban még inkább bosszantotta a királynőt, így jelentős feszültség forrása volt. Albert fontos és befolyásos tagjává vált Viktória környezetének, elmozdítva „pozíciójából” Lord Melbourne-t, mint domináns személyiséget Viktória életében.
Albert nem kereste a kalandokat, a házasságában hűséges és elkötelezett férj volt, nem szeretett vadászni és nem ivott, így eléggé kilógott az angol úri társaságból. Viktória anyját kilakoltatták a palotából és az Ingestre Házba, a Belgrave térre költöztették. A királynő a trónra lépését követően, az első tanácsülés után így szólt anyjához: „Drága mama, remélem, megteszed az első dolgot, amit királynőként kérek tőled. Hadd legyek egyedül egy óra hosszat.” Egy óra múlva ismét megjelent, és parancsot adott, hogy az ágyát vigyék ki az anyja szobájából. Az anya ekkor végleg elvesztette a befolyását a lánya fölött.
A nép számára igazi ünnep volt az esküvő és amikor Viktória első terhessége alatt gyilkossági kísérletet hajtottak végre ellene, a közvélemény végképpen megfordult. Közvetlenül a támadás után Viktória népszerűsége megugrott. Mindezt tetézte, az első hercegnő születése, majd egy évvel később az első fiú születése.
Viktória királynő gyermekei és anyasága
Viktória és férje, Albert herceg szenvedélyes szeretők voltak kölcsönös fizikai vonzalommal, de látszólag semmilyen fogalmuk nem volt a családtervezésről. Az eredmény kilenc gyermek volt: négy fiú és öt lány, akik 1840 és 1857 között születtek. Albert intelligensen, de becsvágyától fűtve elhatározta, hasznos célra fordítja e nagy fészekalját. Nemes terv volt, melyet a legmagasztosabb ideál motivált, és e terv vezetett a brit királyi család ma ismert eszményéhez.
Viktória királynőnél nehezítő tényező volt, hogy már magától a várandósságtól is irtózott, a terhességek alatt gyakran kínozták rosszullétek, fejfájás. Az első tizenhét évben tehát jórészt állapotos volt, vagy a szülés utáni (nála gyakori) depresszióban szenvedett. Ennek ellenére végül 17 év alatt 9 gyermeknek adott életet - nagyjából 1-3 évente született egy újabb herceg vagy hercegnő.
Miközben Viktória királynő sok gyermeknek adott életet, nem feltétlenül szerette a babákat. „Egy ronda baba igen undorító teremtmény, és még a legszebb is borzasztó ruha nélkül (…) amíg megvan az a nagy testük a kis végtagokkal, és az a szörnyű békaszerű mozgás.” A királynő gondolni sem mert a szoptatásra, olyannyira visszataszítónak találta az egész folyamatot. Így tehát szoptatós dajkát alkalmazott minden gyermeke mellé, ő maga pedig Albertnek szentelte magát. Az eredmény további négy gyermek lett: Lujza, Artúr, Lipót és Beatrix.
A királyi pár nekilátott működésbe hozni családról szóló tervüket. Fontos volt, hogy a külvilág lássa is őket eközben. A tömegkommunikáció megszületésével Albert felismerte a szükségét annak, hogy a nagyközönség megértse, milyen cél felé törekszenek. A Hannoveri-dinasztia alatt a monarchia hiteltelenné vált, az udvart szétszakította az ellenségeskedés és a botrányok. Viktóriát és Albertet ezzel szemben számtalan festmény és fénykép harmóniát árasztó családi portrékon örökítette meg. Ma ezek nagyszerű emlékei a királyi család alakulásának, még ha nem is feltétlenül igazak.
A kor tipikus szerepeit megfordítva Viktória az uralkodói teendőknek szentelte ideje nagy részét, míg Albert vállalta át a gyermekek neveltetésének felelősségét. Új típusú apa volt, aki megelőzte korát a gyermekneveléshez való közvetlen hozzáállásával. Első gyermekével, Vickyvel való kapcsolata a kezdetektől fogva jó volt. Viktória ehhez képest lényegesen visszafogottabb és óvatosabb volt. Nézte csupán, ahogy Albert átvette a gyermekek fejlődésének minden aspektusa felett az irányítást.
Albert egy intenzív német edukáció terméke volt, amelynek során voltaképpen mindentudóvá képezték. Ugyanezt várta el gyermekeitől, és még ennél is többet. Rendkívül kemény taníttatási programot állított össze, amely az ideális herceget vagy hercegnőt volt hivatott létrehozni. A terv nemigen vette számításba, mi várható el egy átlagos emberi elmétől. A terv végrehajtása csecsemőkorban kezdődött, a fegyelem bevezetésével. „A fő célok itt” - mondta a herceg, „fizikai fejlődésük, illetve maga a nevelés, a fegyelemre tanítás”. A nevelés középpontjában a testi fenyítés állt. Taníttatás folyt továbbá az etikett témájában, aztán ahogy nagyobbak lettek a gyermekek, Európa udvarainak nyelvein, főként németül és franciául. Emellett tanultak latint, földrajzot, matematikát és természettudományt.
Ez a rendszer még a legtehetségesebb gyermek számára is kemény lett volna, de a többnyire átlagos hercegek és hercegnők számára maga volt a purgatórium. Viktória királynő apjának, Eduárd kenti hercegnek egyetlen gyermeke volt. A király és a kenti herceg is 1820-ban hunyt el, ezért Viktória német származású anyja, Viktória szász-coburg-saalfeldi hercegnő szigorú felügyelete alatt nevelkedett. Magányosan nőtt fel a Kensington-palotában zsarnoki anyja, Kent hercegnője irányítása alatt. Nem meglepő módon, tekintve a szerelmesek egymás iránti rajongását, első gyermekük, a Vickynek becézett Viktória kilenc hónappal esküvőjük után született.
A királynő igen elfoglalt volt uralkodói teendői miatt, és vajmi kevés időt fordíthatott csak az újszülöttre: naponta mindössze kétszer láthatta. Vicky születését követően egy éven belül megszületett Albert Eduárd - a későbbi VII. Eduárd király -, akit Bertie-nek szólítottak. A királynőnek immár volt egy egészséges fiúörököse. „Kisfiunk csodálatosan erős és nagy gyermek” - írta Viktória büszkén. „Reménykedem és imádkozom azért, hogy olyan legyen, mint drága papája.” Az öröklés biztosítottságával az ember azt hinné, helyénvaló lett volna egy kis szünet a gyermekszülésben, de nem így történt.
A királynő teljes mellszélességgel támogatta férje tervét. Magasztalta őt a gyermekek előtt: „Egyikőtök sem lehet soha eléggé büszke arra, hogy ilyen apa gyermeke, akinek nincs párja az egész világon.” Ebből következett természetesen, hogy azt várta, gyermekeiből (különösen a fiúkból) az általa oly hőn imádott férfi kis másolatai legyenek. Imádkozott, hogy Bertie felnőttként majd „hasonlít angyali apjára minden, minden vonatkozásban, testben és elmében is.” Az élet azonban úgy hozta, hogy a trónörökös csaknem minden tekintetben apja szöges ellentéte lett.
A királynő gyermekei részletesebben
Viktória királynő „Európa nagymamája” becenevet kapta, mert 9 gyermeket szült összesen, valamint negyvenkét unokája is a világra jött. Leszármazottai közül sokan kerültek Európa különböző trónusaira. Unokáival nagyobb szeretettel bánt, mint saját gyerekeivel: az ő házasságközvetítésük vált a kedvenc időtöltésévé, valamint folyamatosan leveleket küldött nekik.
1. Viktória Adelheid Mária Lujza (Vicky) (1840-1901)
Teljes nevén Victoria Adelaide Mary Louisa, az első gyermek 1858-ban kötött házasságot Frigyes porosz trónörökössel, akivel az 1851-es világkiállításon találkozott először, majd négy évvel később már dinasztikus célból találkoztak. Végül a pár 1858-ban kötött szerelmi házasságot, némi angol-porosz vita után. A házasságkötés után a feleség Poroszországba költözött, s nehezen illeszkedett be az udvarba, bár édesapja próbálta minderre felkészíteni. Vicky, a legidősebb gyermek nagy szerencséjére rendkívül okos volt, így taníttatása jó kezdetet vett. Francia leckéit mindössze 18 hónaposan kezdte, hamarosan pedig már latinul is beszélt és Shakespeare-t olvasott. 1888-ban férje német császár lett, de 99 nappal később gégerákban elhunyt, így Viktória császárnő megözvegyült, s a trón legidősebb fiára szállt, akinek bal karja egy szülés közbeni orvosi műhiba következtében tulajdonképpen megbénult. 1901 augusztus 5-én hatvan évesen elhunyt. Nem élte meg, hogy őt is elűző fia előbb kirobbantja az első világháborút, majd elveszíti koronáját.
2. Albert Eduárd (Bertie) (1841-1910), a későbbi VII. Eduárd király
Viktória legidősebb fia Albert Edward 59 évig volt walesi herceg, s 60 évesen került a brit trónra. Trónörökösként távol tartották a napi politikától és az ország kormányzásától, mert inkább az élvezeteket hajszolta, mint a napi ügyeket. Igyekezett megfelelni szülei elvárásának, de korántsem volt olyan művelt és sokoldalú, mint nővére Viktória hercegnő. Disraeli szerint tájékozott, kellemes modorú ember volt, mások szerint vidám és mindig kedélyes ember. Katonai pályára szeretett volna lépni, de anyja ezt megtiltotta, így csak kerülőúton lett ezredes. Nővére szervezte meg első találkozóját Alexandra dán hercegnővel, akivel kölcsönösen szimpátia alakult ki, de a herceg előtte még egy kis kalandot keresett Nellie Clifden karjaiban. Ekkor utazott el hozzá apja, aki az utazás során megbetegedett és nemsokára meg is halt. A királynő ezt sohasem bocsátotta meg a hercegnek. Összesen hat gyermekük született, akik közül a legkisebb (Sándor János) csecsemőkorában elhunyt, akik közül György édesapja halála után brit király és indiai császár lett, Matild pedig norvég királyné.
Bertie már egészen kis korától nem volt hajlandó beleilleszkedni apja taníttatási tervébe. Nem sikerült belőle reneszánsz herceget formálni: hiába tömték tényekkel és elméletekkel a fejét, nehéznek találta a tanulást, és nem tudott koncentrálni. A nehézkesen fejlődő ifjú hercegre nehezedő nyomás negatív reakciót váltott ki. Albert terve a világ legnagyobb birodalma trónjának örököse számára teljes kudarcot vallott. A vágyott mindentudó helyett fiából fajankó lett. Viktória panaszkodott „rendszeres semmittevése, lustasága - semmivel sem való törődés” miatt.
Királyként mégis jelentősnek mondható, megreformálta a haditengerészetet, kibékült a hagyományos ellenfélként számító franciákkal és tanúja volt a korszak technikai fejlődésének. Uralkodásának utolsó éveiben az alsóház jelentősen korlátozta a Lordok Háza jogköreit. Viszonya rendkívül feszült volt unokaöccsével II. Vilmos német császárral.
3. Alíz Maud Mária (1843-1878)
Alice Maud Mary hercegnő nevét Melbourne kedvéért kapta, aki egyszer úgy nyilatkozott, hogy az Alíz a kedvenc női neve. Ő ápolta édesapját a halálos ágyán, így az ő kezeiben hunyt el, amely mélyen megérintette. Viktória királynő harmadik lánya 1846. május 25-én született a Buckingham-palotában, majdnem születésnapi ajándékként, hiszen édesanyja az előző napon töltötte be a 27. életévét.
A fekete himlő hosszú évezredekig emberek millióit ölte meg, s már ie. 1815-ben Octavius herceg - akinek halála miatt III. György angol király és Sarolta királyné tizenharmadik gyermeke, s nyolcadik fia - ezt mutatta a neve is, amely a latin octavus szóból eredt. A herceg 1779. augusztus 16-án született.
A házaspárnak összesen nyolc gyermeke született kettő (Zsigmond és Valdemár) gyermekkorban elhalálozott, de Zsófia hercegnő Görögország királynéja lett. Alíz 1878-ban halt meg feketehimlőben, 35 éves korában.
4. Alfréd Ernő Albert (1844-1900)
Alfred Ernest Albert 12 éves korában saját kívánságára belépett a Királyi Haditengerészetbe, ahol jól halad előre s két év múlva már tengerészkadét lett. 1862-ben, Ottó görög király lemondásakor őt jelölte meg utódjának, de több minden miatt, végül az utód nélkül elhunyt nagybátyja halála után, Szász-Koburg és Gotha hercegeként uralkodott. 1874-ben feleségül vette Maria Alexandrovna nagyhercegnőt, aki II. Sándor orosz cár egyetlen lánya volt. Öt gyermekük született: Alfréd, Mária, Viktória Melita, Alexandra és Beatrix.
5. Heléna Auguszta Viktória (1846-1923)
Helena Augusta Victoria hercegnő a királyi család egyik legaktívabb tagja volt, aki alapító tagja volt a Brit Vöröskeresztnek, s más karitatív szervezetekben is dolgozott. Mindezek mellett gyengéd szálak fűzték elhunyt édesapja könyvárosához, Carl Rulandhoz, de amikor ezt a királynő megtudta, Rulandot elbocsátotta. Ezután a hercegnő feleségül ment Christian schleswig-holsteini herceghez, akivel 51 éven keresztül voltak házasok. Öt gyermekük született: Keresztély Viktor, Albert, Heléna Viktória, Mária Lujza és Harold.
6. Lujza Karolina Alberta (1848-1939)
Lujza vagyis Louise Caroline Alberta az 1848-as forradalmi körülmények között született, s megérte a második világháború kirobbanását is. Nagy támogatója volt a művészeteknek, a felsőoktatásnak és a feminizmusnak is. 1871-ben feleségül ment John Campbellhez, aki később Argyll hercege lett. Házasságuk gyermektelen maradt.
7. Artúr Vilmos Patrik Albert (1850-1942)
Arthur William Patrick Albert herceg, aki nevét keresztapja Wellington hercege után kapta, keresztapjához hasonlóan katonai pályát választott. 16 éves korában belépett a Woolwichi Királyi Katonai Akadémiára, s lassacskán haladt előre a ranglétrán, míg 1900-ban ő lett a hadsereg írországi főparancsnoka. 1911-ben Kanada főkormányzója lett (ahol korábban már szolgált), majd Indiába került (ahol szintén szolgált korábban), végül 1928-ban visszavonult. 1878-ben vette feleségül Louisa Margaret porosz hercegnőt, s három gyermekük született, akik közül a legnagyobb (Margaret) Gusztáv Adolf svéd koronaherceg felesége lett, így utódai közül került ki XVI. Károly Gusztáv svéd király.
8. Lipót György Duncan Albert (1853-1884)
Lipót herceg, Viktória királynő legkisebb fia volt. A herceg igen kényes gyermek volt, s valószínűleg epilepsziában is szenvedett a hemofilia mellett. Elsősorban intellektuális képességei voltak kiválóak, s többek között az oxfordi egyetem Sakk Klubjának az elnöke is ő volt. Betegsége miatt nehezen talált feleséget, s a lehetséges jelöltek között volt Alice Liddell, az Alice csodaországban hús-vér főszereplője is. Számtalan jelölt és önjelölt volt, akik helyett végül Helena Friderike hercegnő férje lett, így egyben III. Vilmos holland király sógora is. A hercegi pár nagyon rövid, de boldog életét élt és két gyermekük született, Alice hercegnő, aki majdnem száz esztendősen hunyt el, s Charles Edward, aki azonban édesapja halála után négy hónappal született, mert Lipót egy balesetben megsérült, s másnap elhunyt.
9. Beatrix Mária Viktória Feodora (1857-1944)
Viktória királynő nem akarta engedni, hogy udvart elhagyja, s ez megnehezítette a házasságot. Lehetséges férjként jelent meg, az elűzött III. Napóleon fia, akit tetszett is a hercegnőnek, de akit az angol-zulu háborúban megöltek. Azonban a herceg 1896-ban maláriában meghalt, s Beatrice végérvényesen az udvarban maradt. Halálig személyi titkára volt a királynőnek, majd 30 éven keresztül rendezgette a hátramaradt iratokat, s nagyon sok dokumentum (pl. Albert herceg levelei) megsemmisült. A házasságából négy gyermeke született, akik közül Leopold örökölte a hemofiliát, s 33 évesen egy térdműtét során elhunyt. A legnevesebb gyermeke Victoria Eugenia volt, aki XIII. Alfonz feleségeként spanyol királyné lett, s akinek nevével tisztelgett Beatrice első választottjának is, hiszen III. Napóleon.