Honda VFR1200X Crosstourer: A sokoldalú túramotor és terhelhetősége

Tizenhárom év telt el azóta, hogy a Honda bemutatta a Varaderót, a V2-es, literes „maxiendurót”. A modell világszerte nagy sikert aratott, dominanciája azonban nem tarthatott sokáig, mert az elmúlt években sorra jelentek meg a nagyobb és erősebb riválisok. Ezért aztán nem volt kérdés, hogy a japán mérnököknek újabb bringával elő rukkolnia, méghozzá olyannal, ami alapjaiban változtatja meg a túramotorok piacát. Ez lett a tavaly bemutatott V4-es Crosstourer, ami hamarosan a hazai kereskedésekbe is megérkezik. Tévedés ne essék, a VFR1200X nem holmi túraenduró, ez a gép egy crossover!

Ergónómia és kényelem a Honda Crosstoureren

Nagy és magas motornak tűnik a Crosstourer, de ez csak a látszat, az alacsonyabb motorosok is könnyen boldogulhatnak vele. Hogy mennyire kezelhető méretű a Crosstourer, jól mutatja, hogy a 170 centis firkászok is biztos talajfogást találtak nyergéből, ami kisebb csoda, hiszen 85 centis ülésmagasság nem éppen kevés. A titok nyitja a V4-es blokk építési módjában rejlik: a két hengersor - eltérően a Honda hagyományaitól - jelen esetben mindössze 76 fokos szöget zár be. A kompakt erőforrás hátsó hengerei nem lógnak be az ülés alá, így a motor váza csupán arasznyi szélességű a pilóta alatti részen, s nem kényszeríti terpeszbe a motorost. A motoron ülve már nem tűnik fel a 270 kg, amit nyom a masina, de ha tolni kell a magas kormány miatt nemegy könnyen. Az ülés kényelmes, de az ülés a Varaderohoz képest spártainak mondható. Nekem kicsit keskeny is volt, de ennek az alacsony motorosok bizonyára örülnek majd.

Műszerfal és kezelőszervek

A műszerfal és a kezelőszervek szintén az NC700-ra emlékeztetnek, ám itt sokkal több információval szolgál a digitális kijelző, a megszokott adatokon túl például a környezeti hőmérsékletről is tájékoztat. A műszerfal folyadék kristályos, elégedett voltam vele. Sötétben visszafogott szürkés árnyalatban világít. A műszerfalon minden adatot megkapunk az átlagfogyasztástól kezdve a sebességfokozatig. A baloldali konzol igazi gomberdő. Itt kapott helyet a fényváltó, a kürt és az irányjelző kapcsolója, no meg a visszaváltást is innen adhatjuk parancsba. A többfokozatú markolatfűtés gombja már csak hab a tortán. Van még egy rögzítőfék is a kormány eme oldalán, ami nem a kereken lévő féket hozza működésbe, hanem a váltóban ügyeskedik. A jobb oldalon tudjuk kiválasztani, hogy milyen fokozatban szeretnénk közlekedni. A D fokozat egy takarékos automata, az S már pörgősebbé, élvezetesebbé teszi az utazást, és van lehetőségünk manuális módot is választani, amikor a bal hüvelyk- és mutatóujjunkkal pöckölgetjük a gombokat.

Erőforrás és váltórendszer

A VFR1200F-ből érkező, 1237 köbcentis erőforrás remekül passzol a kedélyes túramotorhoz, jellegzetes duruzsolása zene a fülnek. Az eredeti blokk 173 lóerős volt, de a 76 fokos hengerszögű, Unicam hengerfejjel szerelt négyhengerest 130 lóra vették vissza - a módosított vezérműtengellyel és az eltérő szelepnyitási értékekkel nyomaték felé vitték el a Hondát. Az új vezérműtengelyeknek és kipufogónak hála a Crosstourernél jóval nagyobb nyomaték áll a pilóta rendelkezésére négyezres fordulatszám alatt, és a maximális 126 Nm-re sem kell sokat várni - már 6500-as percenkénti fordulatszámnál számolhatunk vele. A V4-es erőforrásnak köszönhetően a tömegközéppont elég mélyen helyezkedik el.

A duplakuplungos (DCT) váltómű

A DCT (Dual-clutch Transmission, magyarul duplakuplungos erőátvitel) változatról hiányzik a kuplung- és a váltókar, cserében viszont a jobb oldali kormánymarkolaton találunk egy nagyméretű billenőkapcsolót. Ezt „D” vagy „S” állásba kapcsolva halk kattanás jelzi, hogy a motor „sebességben van”, indulhatunk. A motor hagyományos kuplunggal felszerelt változata kereken tíz kilóval könnyebb a DCT-s verziónál. A japánok mindent beletettek: a DCT dupla kuplungos már nem a butácska első generáció. Automata, de ne tévesszük össze a nagymotorokon aránylag idegesítő CVT rendszerekkel - itt tényleg vannak fokozatok, csak a kuplung és a kapcsolás robotizált. Két kuplungtárcsa dolgozik, az egyikhez a páros, a másikhoz a páratlan gangokat osztották be: amikor az első zár, a párja már löki is oda a következő fokozatot. Az eredmény? Fele annyi idő alatt történik minden, mint amit megszoktunk! Nagyon okos a váltó vezérlése! A duplakuplungos váltóval se rángatás, se lefulladás nem tud bekövetkezni. Annyira pontosan és kiszámíthatóan teszi a dolgát, hogy nem csodálkoznék, ha minden motorkerékpárjába ilyet fejlesztene a Honda.

Futómű, fékek és biztonság

A Crosstourer futóművét és fékeit is a végsőkig nyüstölhettük. Mivel a váz változatlanul érkezett a VFR1200F kódjelű testvérmodellből, csak a felfüggesztés és az erőátvitel elemeit kellett átfaragnia a tervezőknek ahhoz, hogy a sporttúra motorból egy magas, könnyű terepre alkalmas gépet építsenek. Ez a differencia nem rontotta a típus kanyartulajdonságait, sőt, a széles kormány révén a szűk íveken még kezesebb, könnyebben irányítható a Crosstourer, mint sportos márkatársa.

Terhelhetőség és felfüggesztés

Természetesen a két személlyel kirándulókra is gondoltak a Honda mérnökei, ezért a Pro-Link himbarendszerhez kapcsolódó hátsó rugóstag előfeszítése egyszerűen, egy forgókapcsoló segítségével változtatható, így szerszám nélkül optimalizálhatjuk a gép felfüggesztését a nagyobb terheléshez. Az első 43 milliméteres belsőcső-átmérőjű felfordított teleszkóp előfeszítése és csillapítása is személyre szabható. Ha viszont utast is cipelnénk, lehetőség van a rugóelőfeszítést a terhelés súlyához igazítani. A 100 kiló körüli utas felszállása felkészülést igényel, mert a súlypont magas, figyelni kell nehogy elboruljon az ember. Csomagokkal felpakolva még jobban kell vigyázni. A motor menetteljesítménye nem változott semmit az utas megjelenésével. A kardánhajtásnak nem érezni hátrányát, az örökéletű technika kanyarban és gyors terhelésváltásnál sem okoz meglepetést. A motor jól burkolt, a kipufogó nem túl magasan vezetett. A kerekek küllősek, de a hagyományos középső „csatlakozás” helyett a felni peremében „végződnek”.

Fékrendszer és kipörgésgátló

A tíz százalékos lejtők és a hajtűkanyarok alaposan próbára tették a motor fékrendszerét, hiszen közel négyszáz kilót kellett kordában tartania a 310 milliméter átmérőjű első tárcsáknak és a 276 millis hátsó diszknek. A fékerőelosztóval és blokkolásgátlóval ellátott rendszer remekül vizsgázott, tekintve, hogy kis kézerővel működtethető, és félórás komoly hajsza után sem csökkent az ereje. A Crosstourer barátságos karaktere akkor is megmarad, ha nedves, csúszós útszakaszra tévedünk túrázás közben, ugyanis a - kikapcsolható - Traction Control, azaz a kipörgésgátló is az alapfelszereltség része. A rendszer folyamatosan figyeli a kerekek fordulatszámát, és azonnal közbeavatkozik, ha azt érzékeli, hogy a hátsó számottevően gyorsabban forog az elsőnél. Akik még csak láncos motort vezettek, gyakran aggódnak a kardán miatt: a Crosstourer lengőkarba szerelt kardántengelyének két része el tud egymáshoz képest fordulni, aminek eredményeként döbbenetes simák a teherváltások.

Csomagtartó és túrafelszereltség

Nyomatékos blokk, kényelmes üléspozíció és három vízhatlan, zárható doboz - ez az univerzális túramotor receptje. A motorhoz jelenleg rendelhető gyári doboz szett nagyon megosztotta a társaságunkat. Volt akit egy női Samsonite táskára emlékeztetett, nekem sem tetszett igazán, de a Honda védelmére legyen mondva a zárak és fedelek tökéletesen záródtak, csukódtak. Érezhetően minőségi a cucc. Viszont a topcase az utasnak nagyon kényelmetlen tud lenni. Biztonsági zár és növelhető térfogat a topcase-en.

Műszaki adatok

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a Honda VFR1200X Crosstourer főbb műszaki jellemzőit.

1. Honda VFR1200X Crosstourer - Műszaki adatok

Összegzés és túraélmény

Közel kétszáz kilométeres kalandunk során kifejezetten megkedveltem a VFR1200X-et, mondanom sem kell, pár napot még szívesen eltöltöttem volna nyergében, illetve a Pireneusok hágóin. Ez a gép valóban kellemes átmenet a puritán endurók és a bivalyerős sporttúragépek között. A Honda egy nagyon kezes túramotort épített a VFR1200F alapjaira. Ha nem akarunk terepezni és a susnyásban csavarogni vele, akkor elégedettek leszünk, és hamar szerelembe esünk. A Honda túramotorja murván és aszfalton is betyáros, a hangja pedig gyári dobbal is férfias. A gyönyörű felnik, az okosan megtervezett részletek viszont nem csak a szemnek szólnak. A praktikum és a szépség most egy csomagban jár.

tags: #vfr #1200 #x #szallithato #teher