A szülők számára nagy örömet jelent, amikor megtudják, hogy hamarosan kisbabával bővül a család. A terhesség során végzett alapos vizsgálatokkal a magzat számos szervét lehet vizsgálni, fontos adatokat nyerve a testméretekről, az egyes szervek hosszáról, átmérőjéről, sőt gyakran a működéséről is.
A vesék és a húgyhólyag korán felismerhető és könnyen észlelhető, ha eltérés mutatkozik rajtuk. A veseciszta egy folyadékkal teli tömlő, amely a vese kéreg- és velőállományában alakulhat ki. Ezek mérete széles skálán mozog, lehetnek mikroszkopikusak, de akár néhány centiméteresek is. Kialakulhatnak ciszták csak az egyik oldali vesében, de akár mindkét oldalon is. A veseciszta az esetek többségében ártalmatlan, a legtöbbször tünetet sem okoz, ám jelentőségük megértése kulcsfontosságú, mivel néha mögöttes egészségügyi problémákra utalhatnak, vagy szövődményekhez vezethetnek.
A magzati vesék fejlődése és a veseciszták típusai
A vese telepe, melyből majd a méhen belüli életben fokozatosan fejlődik ki a működőképes vese, már a terhesség 5. hetében megjelenik. Ez nem a szokványos helyen, hanem sokkal lejjebb, a baba leendő húgyhólyagjának közelében található, és a magzat növekedésével fokozatosan kerül egyre magasabb helyre. Már a terhesség 14. hetében van vizelete a babának és van hólyagműködése is, a vizeletet a magzatvízbe üríti, melyet aztán a baba lenyel. Így a magzatvíz körforgásban vesz részt. Ha tehát a veséket a méhen belüli életben súlyos ártalom éri, az a magzatvíz csökkenéséhez vezet.
A vesecisztákat eredetük szerint két csoportra oszthatjuk:
- Örökletes ciszták: Ide tartozik a policisztás vesebetegség, amely autoszomális domináns vagy recesszív módon öröklődhet. Az autoszomális domináns forma a leggyakoribb, ilyenkor elég, ha a hibás gént csak az egyik szülő hordozza. Ez a becslések szerint 200-1000 emberből egyet érint. A súlyosabb, recesszív forma kialakulásához az kell, hogy a hibás gént az anya és az apa is hordozza. A nefronoftízis egy másik öröklődő cisztás vesebetegség.
- Nem örökletes ciszták: Például az egyszerű veseciszta és a multicisztás vesebetegség. Az egyszerű veseciszták szinte mindenkinek a veséjében jelen vannak, számuk az életkor előrehaladtával nő. Gyermekkorú lakosság mindössze 1%-át érinti, 50 év felett viszont már a lakosság 25%-ánál találnak ilyet az ultrahang-vizsgálat során. A multicisztás vesebetegségre ma már általában magzati korban fény derül. Ez a betegség nem örökletes, de viszonylag súlyos gondokat okozhat.
Multicisztás vesebetegség a magzatnál
Multicisztás vesebetegség esetén az érintett vese állományát teljesen kitöltik a ciszták. Az ilyen vese nem tud dolgozni, sokszor hiányzik is a húgyvezeték. A ciszták miatt a szerv sokszor megnagyobbodik, akár az egész hasüreget kitöltheti, akadályozva ezzel más szervek fejlődését. Amennyiben a multicisztás vesebetegség mindkét vesét érinti, akkor ez az élettel összeegyeztethetetlen, mivel ez esetben a betegnek nincs működő veseszövete. Az egyoldali multicisztás elváltozás az esetek döntő többségében semmiféle panaszt nem okoz, ritkán azonban ez a nem működő vese hatalmas méretűvé nőhet, és nyomni kezdi a környező érzékeny szerveket.
Policisztás vesebetegség a magzatnál
A policisztás vesebetegségben az érintett vesében a vizeletképző csatornácskák nem jutnak el a vesemedencéig, vakon végződnek, a végükön pedig cisztás elváltozások keletkeznek. Sajnos ebben a betegségben általában mind a két vese teljes állománya érintett. A policisztás vesebetegség progresszív, így a betegek állapota romlik. Gyermekkorban a fiatalkori (recesszív) policisztás betegség sokkal ijesztőbb, gyorsabb lefolyású, és ehhez szinte mindig társul májfibrózis, azaz a máj kötőszövetes átalakulása. A nagyméretű, beteg vesék már születéskor tapinthatók a hasban, s néha már újszülött korban kialakul a végstádiumú veseelégtelenség. Sokszor az extrém méretű, egész hasat kitöltő vesék mechanikus hatásuk miatt veszélyesek, s még mielőtt a vesefunkciók végérvényes romlása okozhatna súlyos állapotot, a veséknek a környező szövetekre gyakorolt hatása idéz elő komoly légzészavart, nehezen befolyásolható makacs, magas vérnyomást.
Egészségpercek - Vesekövesség
Veseciszta okai és kockázati tényezők
A veseciszták pontos okai még nem ismertek. Az egyszerű veseciszta kialakulása mögött valószínűleg állhat bizonyos genetikai hajlam, illetve feltételezik, hogy egyes életmódbeli tényezők, például a folyadékfogyasztás, az alkoholbevitel, a sófogyasztás és egyes gyógyszerek és betegségek is befolyásolhatják, hogy milyen gyakran alakul ki ilyen állapot. A genetikai eredetű ciszták esetében előfordulhat, hogy a beteg valamelyik (vagy mindkét) szülőtől örökli a hibás gént, de megtörténhet az is, hogy a betegség spontán mutáció eredménye. Krónikus vesefertőzések ciszták kialakulásához vezethetnek. A magas vérnyomás, az elhízás és a cukorbetegség olyan kockázati tényezők, amelyek hozzájárulhatnak a vesekárosodáshoz és a ciszták kialakulásához.
Magzati veseciszta diagnosztizálása és tünetei
A magzati veseciszták diagnosztizálása általában ultrahang segítségével történik a terhességi szűrővizsgálatok során. A cisztákra gyakran egyéb okból végzett hasi ultrahang során derül fény. A legtöbb vese ciszta tünetmentes, ami azt jelenti, hogy nem okoznak észrevehető tüneteket. Az egyszerű veseciszták legtöbbször akkor okoznak gondot, ha rossz helyen helyezkednek el, feszítik a vesekérget, akadályozzák a vese vérellátását, a húgyvezeték vagy vizeletkiválasztó csatornák működését.
A magzati veseciszták súlyos tünetei ritkák, de az anyánál a terhesség során jelentkezhetnek, ha a ciszta jelentős méretűre nő és komplikációkat okoz. Ilyenek lehetnek:
- Magas vérnyomás (a szervezetben megnő a folyadék mennyisége)
- Lábdagadás
- Vizeletürítési nehézség
- Hasi- vagy deréktáji fájdalom
- Fájdalmas vizelés
Súlyos tünetek, mint a láz, véres vizelet ürítése, vizelési képtelenség, végtagok és arc felpuffadása általában nem magzati korban jelentkeznek, hanem a születés után, ha a ciszta kifakad és fertőződik.
Kezelési lehetőségek és prognózis
A legtöbb egyszerű veseciszta nem igényel kezelést. A kezelés gyakran csak megfigyelésből, esetleg "vesebarát" életvezetés elsajátításából áll. Gyermekgyógyászatban a veseciszták gyakran jóindulatúak és maguktól elmúlhatnak. Mivel a jobb oldali vese teljesen ép, legrosszabb esetben is "csak" multicisztás esetről lehet szó, de még ez sem biztos. Ebben az esetben ez a vese (bal oldali) nem fog működni, a feladatát a jobb oldali veszi át teljes mértékben és a gyermek teljes életet élhet, majdan még versenyszerűen is sportolhat.
Sebészeti beavatkozások
Sebészeti beavatkozásra általában akkor van szükség, ha a veseciszta túl nagy méretű vagy rossz helyen található, feszülést, fájdalmat okoz, vagy ha fertőzés történik. Ilyenkor megtörténhet a ciszta, de akár az egész veseállomány eltávolítására is. A betegek ma már egy vesével is teljes életet élhetnek. A ciszták ultrahang segítségével történő leszívása az a megoldás, amely a feszülés okozta kellemetlen tüneteket megszünteti. Ha felmerül a fertőzés gyanúja, akkor minden esetben antibiotikus terápiára van szükség. A cisztában lévő folyadék a kezelést követően újratermelődhet, ilyenkor végleges megoldást a műtét jelenthet.
A policisztás betegek kezelésében a legfontosabb elem, hogy a folyamatot lehetőség szerint lassítani kell, a kialakult köveket el kell távolítani, a fertőzéseket pedig időben kell elkezdeni kezelni. Ha kialakul a veseelégtelenség, végső esetben a művesekezelés vagy a veseátültetés lehet a megoldás.
Életmód és megelőzés
A veseciszták kialakulása nem minden esetben előzhető meg, különösen a genetikai eredetű típusoknál. Azonban keletkezésük esélye csökkenthető az alábbiak betartásával:
- Elegendő folyadékfogyasztás.
- Extra nátriumbevitel (só) kerülése.
- Krónikus betegségek - pl. cukorbetegség és magas vérnyomás - kezelése.
A genetikai eredetű vesebetegségek túlélési aránya nő és egyre többen tudnak teljes életet élni ezekkel az állapotokkal, így egyre több olyan gyermek éli meg a felnőttkort, aki hajlamos genetikai betegségre.
tags: #veseciszta #magzatnal #36 #heten