A szepszis, közismertebb nevén vérmérgezés, egy súlyos, az egész szervezetet érintő állapot, amelyet valamilyen fertőzés, leggyakrabban baktériumok, de akár vírusok vagy gombák is okozhatnak. A fertőző gócból a toxinok vagy a kórokozók a véráramba jutva aktiválják a szervezet védekező rendszerét, ami egy túlzott immunválaszt vált ki. Ez a túlzott reakció károsíthatja a szöveteket és szerveket, és súlyos esetekben halálhoz is vezethet.
A vérmérgezés kifejezés a görög „szépszisz” (rothadás, felbomlás, üszkösödés) és „széptikosz” (rothadást okozó) szavakból ered, amelyek a „szépó” (rothad, bomlik) igéből származnak. Szepszisben a test valamely pontján elhelyezkedő baktériumos gócból a véráramba jutó baktériumok árasztják el a szervezetet.
Kockázati tényezők csecsemőknél
A csecsemők, különösen az újszülöttek, fokozottan veszélyeztetettek a szepszis kialakulása szempontjából. A bakteriális fertőzés ötször gyakrabban fordul elő 2500 grammnál kisebb súlyú újszülötteknél, mint érett, normál súlyú, időre született újszülöttek között, és kétszer gyakrabban érinti a fiúkat, mint a lányokat.
A szülés során fellépő szövődmények, mint például az idő előtti burokrepedés, vérzés vagy az anya fertőzése, szintén növelik a szepszis kialakulásának veszélyét az újszülötteknél. A várandósság során a méh és a magzatburkok megvédik a magzatot a kórokozóktól, de a szülés körüli időszakban ez a védelem gyengülhet.
Kórokozók és fertőzésforrások
A korai kezdetű szepszist (a születés után 6, de legkésőbb 72 órán belül induló fertőzés) okozhatják vírusok, például herpesvírus, és baktériumok, mint a Streptococcus (GBS) és az E. Coli. Ezek jellemzően az anyai hüvely és székletflóra lakói, így találkozik velük az újszülött.
A késői kezdetű szepszis (négy vagy több nappal a születés után kezdődő) valószínűleg a kórházi ápolószemélyzettől szerzett (ún. nozokomiális) fertőzés.
A szepszis tünetei csecsemőknél
A szepszis azért veszedelmes, mert kezdetben sokszor alig vannak tünetei, és amikor mégis, akkor azok elég semmitmondóak, általánosak, nem irányítják a szülők és az orvosok figyelmét erre a veszedelmes kórállapotra.
A szeptikus újszülött általában:
- apatikus,
- erőtlenül szopik,
- szívverése lassú,
- testhőmérséklete ingadozik (alacsony vagy magas).
Egyéb tünetei a nehézlégzés, görcsök, nyugtalanság, sárgaság, hányás, hasmenés és haspuffadás. Fontos kiemelni az erőtlen szopást késői koraszülötteknél, ha nehezen ébreszthető, vagy nem jelez éhséget a baba.
A tünetek a fertőzés kiindulásának helyétől és annak szóródásától függenek. Néhány példa a lokális tünetekre:
- Köldökcsonk fertőzése (omfalitisz): gennyes folyást vagy vérzést okozhat.
- Agyhártya fertőzése (agyhártyagyulladás) vagy agytályog: kómát, görcsöket, a hátgerinc ívelt megfeszülését és kiemelkedő, lüktető kutacsokat (két puha terület a koponyacsontok között) okozhat.
- Csontok fertőzése (oszteomielitisz): korlátozhatja az érintett kar vagy láb mozgását.
- Ízületi fertőzések: duzzadást, melegséget, bőrpírt és érzékenységet okozhatnak az ízület felett.
- Hasüreg belső hártyájának fertőzése (peritonitisz): haspuffadással és véres hasmenéssel járhat.
Minden egyes viselkedésváltozás a babánál gyanújel a fertőzésre, ezért is fontos, hogy szülőként azonnal jelezd, ha bármilyen változást látsz a babádnál. Bármely légzéssel (nehézlégzés, vagy szaporább légzés), baba színével történő változás (sápadt, szürkés, sárgás), haspuffadás, hányás, végtagokra kiterjedő rángás (görcs), vagy akár arckifejezésében (apátia, csámcsogás) történő változás jele lehet egy koraszülött baba fertőzésének.
Diagnózis
A diagnózis felállítása nem egyszerű, hiszen a tünetek sok más betegségre is utalhatnak. A fertőzésért felelős kórokozót vérminta és a fertőzés nyilvánvaló helyéről vett minta tenyésztésével, továbbá esetleg antitest vizsgálatokkal azonosítják. Általában a vizeletminta mikroszkópos vizsgálatára és tenyésztésére is sor kerül.
Gerinccsapolást (lumbálpunkció) végeznek agyhártyagyulladás gyanúja esetén. A fülből és a gyomorból nyert folyadékmintát is lehet mikroszkóp alatt vizsgálni. A kórokozó direkt kimutatása az úgynevezett hemokultúra vizsgálattal lehetséges, ahol a vér azonnal a mikrobiológiai tenyésztő közeggel érintkezik, termosztátba kerül, és néhány nap múlva mikrobiológus értékeli a tenyésztés eredményét.
Laborvizsgálat során a fertőzésre jellemző gyulladásos értékek emelkedettek: magas fehérvérsejtszám, CRP-érték emelkedése, prokalcitonin (PCT) emelkedés (mely egy speciális szepszist jellemző marker).
Kezelés
Az újszülöttkori szepszist intravénás antibiotikumokkal kezelik. A kezelést már akkor elkezdik, amikor a laboratóriumi vizsgálati eredmények még nem állnak rendelkezésre, a laboratóriumi leletek ismeretében lehet antibiotikumot váltani, az adott kórokozóra specifikus terápiára.
A szepszis súlyosabb stádiumaiban emellett szükség lehet a szervezetet, különböző szervrendszereket támogató kezelésekre (keringéstámogatás, vérnyomástámogatás), esetleg szervpótló kezelésre (dialízis), a méreganyagok eltávolítására (plazmaferezis), ellenanyagok közvetlen beadására (immunglobulin). Fontos a folyadékháztartás és a vérnyomás fenntartása, egyes esetekben gépi lélegeztetésre és dialízisre is szükség lehet, valamint centrális vénás vagy artériás katéterre. Ritka esetekben az újszülöttnek tisztított antitest vagy fehérvérsejt készítmény is adható. Súlyos esetekben az elhalt szöveteket sebészeti úton eltávolítják, ami akár a végtagok részleges vagy teljes amputációját is szükségessé teheti.
A több ponton történő többszintű beavatkozás jelentősen növelheti a beteg túlélési esélyeit. A szepszis kezelése a fertőzött góc, tályog, folyadékgyülem eltávolítását is magában foglalja.
Prognózis
A modern antibiotikumok és az intenzív ellátás ellenére a szeptikus újszülöttek 25 vagy még több százaléka meghal. A halálozási arány kétszer nagyobb kis súlyú koraszülöttekben, mint érett, normál súlyú, időre született újszülöttekben. Az elmúlt 20 évben a szepszisben elhunyt áldozatok száma megnőtt. Ennek legfőbb okai az öregedő társadalom és az egyre több immunhiányos állapotú ember.
Megelőzés
Bombabiztos módszer sajnos nincs a szepszis megelőzésére, a kockázat csökkentése érdekében azonban bármelyikünk sokat tehet.
- Az első és legfontosabb a védőoltások beadatása, különösen kisbabák, gyermekek, idősek és várandósok esetében.
- Ugyanilyen fontos, hogy bármilyen seb kialakulásakor fordítsunk gondot annak tisztán tartására, a megfelelő sebkezelésre.
- Ha az orvos antibiotikumot rendel bármilyen okból, azt mindig az utasításoknak megfelelő dózisban és ideig szedjük. Ez azt is jelenti, hogy a tünetek megszűntekor se hagyjunk fel a gyógyszer szedésével.
A késői szepszis megelőzésének legfontosabb módja a jó kézhigiénia (rendszeres kézmosás és fertőtlenítés). Az osztály higiénés szabályainak betartása életet ment!
Történelmi háttér
Semmelweis Ignác kezdte sejteni (amit ma már senki nem vonna kétségbe), hogy egy alapos fertőtlenítős kézmosás megakadályozhatja a gyermekágyas anyák halálát. Igencsak meg kellett küzdenie igaza elismertetéséért. A zseniális gondolat, hogy a gyermekágyi láz a pyaemia (vérmérgezés) egyik formája, az oka pedig a „bomlott szerves anyag”, amely a szülési sérüléseken keresztül bejut a szülő nő szervezetébe, forradalmasította az orvostudományt.
tags: #vermergezesben #halt #meg #a #csecsemo